Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
1998. január 3., szombat NAGYVILÁG Torkukon akadt Tokio (MTI) — Hagyományos étel Japánban újévkor a rizsfelfújt. Nem hoz azonban mindenkinek szerencsét. amint azt az AFP pénteki jelentése is bizonyítja. Az új esztendő első két napján ugyanis nyolcán — 45 és 95 közötti életkornak — megfulladtak tőle. további tíz japánt pedig kórházban ápolnak, mivel torkukon akadt a rizsfelfújt. A ww.vmak nevezett rizsfelfújt az újév napján fogyasztott leves, az „ozuni” elengedhetetlen tartozéka és a hiedelem szerint hosz- szú életet biztosít... A sarkvidék gyalogos vándora Az óesztendő igazi szenzációja volt, hogy egy elszánt norvég átgyalogolt az Antarktiszon. Az Atlanti óceántól indult 19%. november 15-én és december 19-én áthaladt a Sarkponton lévő bázison, 1997. január 17-én pedig a hideg földrész Csendes óceáni párt jánál volt. Amikor megkérdezték tőle. hogy bízott e a vállalkozás teljes sikerében, azt válaszolta. hogy a felkészültségében és a szerencsében bízott. Ezek szerint egyik sem hagyta cserben az embertelen nehézségek közepette. Szánjának induló rakománya 180 kg volt. ezt húzta, vagy a széllel húzatta 2840 kilométeren át. 3 ezer méteres szintkülönbséget is megmászva, mínusz 5 és mínusz 55 fokos hőmérséklet ingadozásban Borge Ouslan a Berkner sziget déli részén lévő jégplatóról indult. Egyik bátor elődje, a brit Shackelton is itt szedte fel a horgonyt 1914-ben. de hajója a jég fogságába került, majd össze is roppant. Az expedíció tagjai csak nagy nehézségek árán szabadultak. A norvég sarkgyalogló két szakaszra tervezte az utat. Amikor ennek első részét teljesítette. s megérkezett az Amundsen-Scott amerikai tudományos állomáshelyre. megtéve az 1365 kilométeres távot, megállt. De csak azért, hogy a feleslegesnek vélt holmijaitól és az útközben összegyűlt hulladéktól megszabaduljon, s hogy biztos kézbe tegye le az út során készített filmeket és videokazettákat. ..Pihenőt egyáltalán nem tartottam, mert féltem, hogy a hívogató meleg, meg a kitűnő italok olyan erős kísértést jelentenek. hogy akár az út folytatását is feladnám." A második szakasz — ennek végcélját az új-zélan- di Scott kutatóállomásban jelölte meg — elmondása szerint könnyebb volt. mint az első. Itt már több volt a lejtős szakasz, kedvezőbb volt a széljárás is az ernyő- vitorla használatához. A legtöbb gondot az alig látható repedések jelentették. ..Minden fehér volt: ajég, a talaj, az ég és ebben a környezetben veszélyes hasadások rejtőztek. Ezekre felkészülni nem lehetett.” Az előkészületek során ugyanis naprakész programot dolgozott ki. Csak ehhez igazodott. mert a Sarkvidéken nem válnak el a nappalok és az éjszakák; hat hónapig tart az egyik is, a másik is. A napirend lényegében a következőképpen alakult: ébredés, reggeli, majd az aznapra való két liter meleg ital elkészítése a tábori melegítőn, a termosz gondos elhelyezése. A reggeli teendők közé tartozott a sérülések kezelése, ápolása, felkészülése az aznapi gyötrelmekre. Ezután elindult a tíz órányi járásra előirányzott gyalogtúrára, melynek során minden órában tíz percnyi pihenést engedélyezett magának. Amikor már az előírt napi menetrend végéhez közeledett, megfelelő helyet keresett a sátorveréshez. Lepakolta szánjáról az éjszakázáshoz való kellékeket és elköltötte a vacsoraadagot, javítgatta a felszerelését, naplójába feljegyezte az aznapi eseményeket, nem szépítgetve azt sem, hogy miképpen igyekezett leküzdeni étel- lel-italla! a fel-feltörő gyengeségét. A napló szerint még olvasásra is szakított időt. négy könyvet vitt magával. A pihentető alvásra nem jutott több idő 7-8 óránál. Kitartása, akaratereje nem csupán az elhatározásától kapott erősítést: indulás előtt, otthon, Norvégiában diétás kalóriatréninggel készítette fel a szervezetét a várható nehézségekre. De az utóbbiak vonatkozásában már próbált ember volt. Korábban ugyanis átgyalogolt már az Északi sarkon, ezt követően, 1995-ben nekivágott a déli pólusnak is, akkor azonban a végcél előtt elbukott. Rádiójából SOS jeleket adott, segítséget kérve a súlyos fagyási sérülések miatti mozgásképtelenségében. Akkor is szerencséje volt a balsorsban: egy pilóta vette a jeleket és hét óra múlva megmentették. Most, 1997-ben legyőzött minden nehézséget. S elmondhatja, hogy 35 évesen ő az egyetlen ember, aki mindkét sarkvidéken magányosan átgyalogolt. Mínusz 5 és mínusz 55 fokos hidegben húzta szánkóját az Antarktiszon Diplomatatáska húszezer dollárért Csodaszer féltékeny asszonyoknak • Lehallgatókészlet lengyel karriere Szilágyi Szabolcs Varsó (KM) — Az ASSA nem egyéb, mint az American Security Systems Association, vagyis a biztonsági berendezések gyártó 50 amerikai cég szövetsége. Lengyel- országi képviselőjük, Zbigniew Pyffel úr elsősorban a magán detektívirodáknak ajánlja kínálatát, de tárgyal mindenkivel, aki az ő berendezéseitől reméli adatainak és személyiségének a védelmét Az ASSA Poland varsói menedzsere szerint az amerikai „kémfelszerelések” lényegesen jobbak, mint ebben az iparágban más hagyományos gyártóké, pl. a franciáké, angoloké, izraelieké, japánoké vagy a koreaiaké. Ennek oka — mint mondja — az, hogy a titkos szolgálatok technizálá- sában több évtizedes gyakorlatra tettek szert, olyannyira, hogy annak idején még a szovjet hírszerzés is tőlük vásárolt, de csak azóta, hogy az ottani különleges szolgálatok is ráébredtek: a korszerű technológiával nem képesek felvenni a versenyt. Arra, hogy ilyen berendezésekre szükségük van a lengyeleknek is, Pyffel úr még akkor jött rá, amikor egy másfajta üzletágban tevékenykedett Varsóban és irodája készülékében egy telefon- szerelő leghallgatóapparátust fedezett fel egy legújabb generációs „poloskát”. A konkuren mélyen hallgat. A lengyel üzletemberek körében is felébredt az érdeklődés a hír- szerző-elhá- rító technika iránt. Az ASSA menedzsere megemlíti, hogy elhanyagolhatók a schizofré- nek. akik azzal keresik fel. hogy valaki a kopo- nyájukban lehallgatókészüléket helyezett el, s kérik, derítse fel. semlegesítse rencia helyezte el. Ekkor New Yorkban haladéktalanul vett egy lehallgatóberendezést, és most utólag dicséri magát ezért a lépéséért: beosztottainak lehallgatása kiszűrte a cég árulóját, és ezzel további hatalmas veszteségektől szabadult meg. Nyugaton a nagyobb cégek negyedévenként szoktak lé- hallgatáselhárító bevizsgálást végezni vagy végeztetni. Ez a gyakorlat — amint az ASSA képviselet vezetőjétől tudjuk -— a Lengyelországban működő nyugati cégeknél is érvényben van. Ügyfeleiről persze a szakma etikájának megfelelőa ..poloskát". De a féltékeny feleség már nem ebbe a kategóriába tartozik: ő tényleg vásárolt egy autóba szerelhető lehallgatókészüléket. Bevallott technikai analfabéta létére a hölgy maga szerelte be az érzékelőket és... a lehallgatással végre olyan bizonyítékhoz jutott, amivel megmenthette a házasságukat. miután a huzamosan lehallgatott férj mégsem bizonyult szoknyavadásznak. Néha gyenuekeik viselkedése miatt aggódó szülők a vásárlók. A komoly üzletfelek között említi Pyffel úr a nagyvállalkozásokat. bankokat és az őrző-védő szolgálatokat. Komoly érdeklődést tanúsít az adóellenőrző gazdasági rendészet, amely január 1. után valószínűleg minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel offenzívába lendül. Az amerikai lehallgatókészülék ára 300 dollárnak megfelelő zloty plusz ÁFA. Az ASSA cég persze csakis eladja az eszközeit, éspedig törvényes. engedélyezett körülmények közepette, de semmiképp sem vállalja a beépítésüket. Lehallgatás elhárító készülék is akad az árulistán. A legdrágább. 20 ezer dollárt érő az a diplomatatáskában lévő szerkezet. amelyben komputer és miniatűr nyomtató is van s képes bármilyen,lehallgatás leleplezésére. Észreveszi a villamos vezeték, a telefonhálózat vagy a számítógépes hálózat útján történő lehallgatást is. Az utóbbi pár évben húsz ilyen elhárítótáska talált gazdára. De vajon a hírszerző-elhárí- tó szakma teljes eszköztára szabadon adható-vehető? Szó sincs róla! Mind az USA-ban, mind Lengyelországban szigorúan tilos széles körben árusítani az éjszakai látáshoz szükséges különösen precíz ún. noctovisorokat vagy pl. a GSM mobil telefonok régebbi típusainak lehallgatását is lehetővé tevő készülékeket. Igaz, ezek már csak az áruk (250 ezer dollár!) miatt sem kerülhetnének az „ezer apró kémfelszerelést” árusító üzletek kirakatába. „Háromszoros árva vagyok..." Ha pénzt viszek, nem haragszanak • Éjszakai gyerekek Kovács Elemér Beregszász (KM) — Sötét, hideg decemberi este. Behajtok a Royal Szálló melletti parkolóba. Hat-hétéves korú fiúcska fut oda hozzám. — Én vigyázok az autóra! — Köszönöm, de ez az öreg ütött-kopott járgány senkinek sem kell. Egy, a gazdáiról bőven árulkodó, fehér csodamasina gördül be mellém. Három fényesre fésült fejű fiatalember száll ki abból. A kisfiú itt is próbálkozik. — Jól van, de el ne mozdulj innen! — veti oda egyikük, s betérnek az Arbat kávéházba. — Gyakran szoktál az autókra vigyázni? — érdeklődöm Lacikától, aki mint megtudom, elsőosztályos, az egyik beregszászi magyar iskolában tanul. — Hát mindennap itt vagyok. — Szüleid hol dolgoznak? —Anyu ott árul. ni — mutat a szemközti oldalra, a lámpással gyéren világított aszta! felé. — Apu meg nem dolgozik sehol, vagy, no, otthon tüzet rak, meg inkább mamáéknál van, de nálunk is megrakja a tüzet. De nem törődik vele, én hol vagyok. Kezében cigarettát tartó asszonyság közeleg, bizonytalan erélyességgel szólítja haza fiát. — De nekem még erre az autóra vigyázni kell! — így a gyerek. Az anya tettetett zsörtölő- désse) megy vissza a helyére. Most Maxim és Sanyika — mindketten a bentlakásos iskola kisdiákjai — csatlakozik Lacikához. Szemmel láthatóan az addig ott strázsáló gyerek helyét akarják elfoglalni. Pártfogásba veszem a fiúcskát. — De minket az Orchidtól küldtek ide a kocsi gazdái! — erősködik Sanyika. — Már megint hazudik — védekezik kis védencem. — Nem is oda mentek be. Maga is látta. — Barátok vagytok? — kérdezem. — Nekem ez nem barátom — mutat Lacika Sanyikéra. — Mindig kötekszik. meg a pénzem is el akarja venni. Aztán a másik kettő is beszédbe elegyedik velünk. — Az én anyukám a piacon árul — mondja Maxim. — Apu sehol sem dolgozik, otthon ül vagy a barátainál. — Én már háromszoros árva vagyok — szól közbe Sanyika. — Apám, anyám meghalt, meg a testvérem is. Rosszul adták be neki az injekciót. Most a nénémnél lakom. Van még bátyám is. a napköziben együtt vagyunk, de ő mikor hol alszik. Néha a nővéremnél. Már neki is meghalt a kislánya. Neki is rosszul adták be az injekciót. Ide kellett volna — mutat a jobb szeme feletti homlokrészre — de pont középre, az agyába szúrták. Azt beszélik részeg volt az orvos. — Szüléitek nem haragszanak, hogy ilyen későn még nem vagytok otthon? — Ha pénzt viszünk, nem — mondják szinte egyszerre. — Mennyit szoktatok naponta keresni? — kérdem. — Mikor mennyit. — Én most még csak 70 kopeket kaptam — mondja Lacika — de volt már sokkal több is. — Én öt-hat hrivnyát megkeresek mindennap — állítja Sanyi. — És mit ettetek ma? — érdeklődöm tovább. Hirtelen mindhárman elhallgatnak. elbizonytalanodnak az eddig egymás szavába vágó kis Twist Olivérek. — Én ettem a napköziben — habozik a válasszal Lacika. — Én olyan napközibe járok, ahol nem kell fizetni. Még nem tudom mi lesz otthon a vacsora. — Én olyan kásafélét, grecskát ettem tejben főzve. Szeretem — vallja Maxim. 1— Én minden húst szeretek — álmodozik Sanyika. — Tegnap nénémék vettek a pénzemből jó puha szalonnát. Azt is igen szeretem. Biztosan ma este is azt fogok enni. Beszélgetésünk minden autó fényének feltűnésénél megszakad. —- Ez az enyém! — kiáltják felváltva, s a legügyesebb már fut is a kocsi gazdája felé. Többnyire fizetnek is a kis őröknek. Érkezik a három fényes kobakú is. — Te miért nem vigyázol az autóra? — vonnak engem kérdőre — vagy a segítőidre bíztad? ▼ ♦ ▼ Jobbnak látom odébbállni, de egész éjjel a három kisfiúra gondolok. Lidérces álom gyötör. Max, Saci és Vászkó ezüst színű lopott autón száguldottak el mellettem. Ócska könyvet árultam, vigyorogva, megvetően néztek rám. Odébb az autóból megfélemlített lányok szálltak ki, s a fiúk felügyelete alatt a sarkon kuncsaftra vártak. /<»» i i irtiiiiiMTirirrriíifllMÉlíMiliÉKi Felavatták Sike Lajos Szatmárnémeti (KM) — Szép karácsonyi ajándékot kapott vagy inkább adott önmagának a történelmi Máramaros központjának magyarsága, felavatták a máramarosszigeti Hollósy Simon Közművelődési Egylet önálló székházát, melyet a helyi magyarság összefogása és az Illyés Közalapítvány támogatásával tudtak megvásárolni és berendezni. A többhelyiséges. főleg köri tevékenységre alkalmas épületegyütteshez nagy kert is tartozik, mely lehetőséget teremt ahhoz, hogy nyári táborozásokat is szervezzenek. akár külföldi vendégek. elsősorban fiatalok számára, akik mind nagyobb számban szeretnék megismerni Máramaros népeink — románok, magyarok, ruszinok, cipcerek — gazdag hagyományait, népi kultúráját, de nem utolsósorban a vidék szép tájait, magas hegyeit, a 2315 méter magas Nagy- Pietrosszig. A székház vagy ahogy máris nevezik, a Szigeti Magyar Ház átadásával még jobban önmagára találhat a tájegység mintegy tizenötezres szórványmagyarsága, melyből az egykori megyeszékhelyen (ahol valamikor magyar jogi akadémia is működött) hétezer él. a többi Felsővisón, Borsabányán, Aknasugatagon, Rónaszéken. Hosszúmezőn, Veresmarton, Köveslázon és még öt-hat településen. A 20 000 dolláros lehallgatás-elháritó diplomatatáska beépitett számítógéppel és nyomtatóval
