Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

Napkelet • A KM hétvégi melléklete

TÁRLAT

Tőkey Péter képei

Föld

J

gazi meglepetés Tőkey Péter tárlata, amelyet a héten nyitottak meg a nyíregyházi Városi Galériában. Egy érett művész alkotásai! A művész, hagyománytisztelő munkásságából kiindulva, megtalálta a számára a legmegfelelőbb kifejezési módot. Geometrikus formákból és egyedi színképekből összeálló festészete meditativ szemléletről tanúskodik. Absztrak művei dinamikus hatással rendelkeznek. De bizonyára azok tetszését is elnyerik, akik idegenkednek az absztrakcióktól.

Tőkey Péter sokunk ismerőse. A Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1977-ben szerzett diplomát a tanárképző főiskolán, majd elvégezte az Iparművészeti Főiskola környezetkultúra szakát is. Húsz éve tanít a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban rajzot. A ZIG Galéria egyik alapítója és szervezője.

A birodalom végnapja

Sivatagi találkozás

Vízi-világ

Üzenet Elek Emil felvételei

Ötről a hatra egyedül

Ami a kicsik számára „a” lehetőség, a nagyoknak is érdekük

Galambos Béla

Egyedül nem megy, szól a kisembert meg- éneklő dal refrénje. Ezt ugyan érzi már a bőrén nagyon sok, saját földjén gazdálkodásba kezdett kisbirtokos, de a zsigerei még tiltakoznak a nálunk — emitt önmagától, amott mesterségesen lejáratódott — szövetkezés gondolatától. A legtöbb magyar gazda maga szeretne ötről a hatra jutni, s nem veszi észre, mennyivel könnyebben juthatna akár hétre, nyolcra is, ha mint a fejlett tőkés világban mindenfelé, idehaza ő is egyesítené erejét közeli társaival olyan területeken, amelyek végső soron verseny- képessé, egyben jövedelmezőbbé tennék termelési erőfeszítéseit.

A mezőgazdasági ágazatok közül az egyik legkorábban iparszerűvé alakítható brojlercsirke-termelés — köszönhetően a dinamikusan növekvő baromfihús-fogyasztásnak — világszerte ma is élen jár a termelésfejlesztésben. E tevékenységen gyakorlatilag az egyre korszerűbb technológiák és berendezések csatasorba állítása mellett a pecsenyecsirke-előállítás teljes folyamatának harmonikus összehangolását, a manapság megint egyre többet emlegetett integrációt is értenünk kell. Mindez a versenyképes ár és az állandóan, egyöntetűen jó minőségű hús érdekében történik.

^ Az elsők között lesz képes megvalósítani a hazai mezőgazdaságban az integrációt.

A hazai baromfiipar” — bár az utóbbi években fejlődése átmenetileg megtorpant — még mindig tekintélyt parancsoló szakmai és gazdasági tartalékokkal rendelkezik. Ehhez a potenciálhoz társul piaci verseny oldalról egy olyan kényszerítő erő, hogy ez az ágazat elsők között lesz képes

megvalósítani a hazai mezőgazdaságban egyre égetőbben hiányzó integrációt. Azt az üzleti alapon létrejövő önszerveződést, ami nem más, mint egy arra alkalmas vállalkozás részéről a termelés, a piac megszervezése és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások és a termelés finanszírozása.

Három éve vetette meg lábát Nyírkér- csen, a pusztulásnak indult volt téesztele- pen a Baromfi-coop Kft. A magánvállalkozás tulajdonosa, a baromfiágazatban „fél életet” eltöltött agrármérnök Bárány László, aki a brojlercsirke-termelés folyamatából elsősorban a naposcsibe-előállításra szakosodott. A megye különböző településein megvásárolt istállókban kiváló tulajdonságú baromfi szülőpárokkal termeltet

Ebben az ágazatban is tragikus a takarmányozás színvonala.

tojásokat, majd ezek kikeltetése után neveli Nyírkércsen a brojler hizlaló vállalkozások „alapanyagát”: évi 6 millió naposcsibét, és 6 ezer tonna tápot állít elő.

— Egy meghatározott körben eddig is integrációs vállalkozásként működő Baromfi-coop legfontosabb pillérei mára a helyükre kerültek — mutatja a most már példás rendről árulkodó nyírkércsi telepen sétálva az istállókat, raktárakat, a termény- szárítót, a takarmánykeverőt a naponta 10- 12 órát a vállalkozása irányításával töltő tulajdonos. — Jelenleg már csak bizonyos finomítások vannak hátra, mint a külső — sényői, gyulaházi, tiszaszalkai — telepek korszerűsítése, itt Nyírkércsen pedig néhány baromfiól és a takarmányozás, termelés számítógépes irányításának megoldása. A továbbfejlődés iránya számunkra az lehet, ha a térség adottságaiból kiindulva a szántóföldi gabonatermesztést próbáljuk megszervezni azért, hogy mindig megfelelő mennyiségű és főként minőségű legyen az a takarmány, amelyet itt gyártunk. Ehhez a leglényegesebb berendezések, sőt már egy korszerű kombájn is rendelkezésre áll. Ám ettől többre van szükség: a takarmánytermelés színvonalát kell felemelnünk az értékes állatállomány kiváló képességeinek szintjére. Ugyanis ebben az ágazatban is tragikus a takarmányozás színvonala, mégpedig a vásárolt abrak rendkívül változó, sokszor nagyon gyenge, nem ritkán egészségre is káros minősége miatt.

A korábban kisvárdai, ma már Debrecenben lakó, de napjainak nagy részét a nyírkércsi telepén töltő szakember elhatározta, hogy tovább szélesítve cége integrációs tevékenységét, megszervezi a környék földtulajdonos gazdáival a csirkék gyors, erőteljes fejlődéséhez nélkülözhetetlen, jó minőségű takarmánygabona-termesztést.

A környék polgármesterei örömmel fogadták a terveivel őket felkereső vállalkozó kezdeményezését. A baktalórántházi kistérség ugyanis mind a munkanélküliséget, mind pedig a vállalkozások számát illetően a megyei átlagnál rosszabb helyzetű, ráfér tehát a gazdasági fejlődés.

Nyírkércs polgármestere Csorna Tibor- né még januárban össze akarja hívni a helyi gazdákat, hogy azok megismerjék a Ba- romfi-coop-nak az integrációt most már irányukba kiterjeszteni szándékozó elképzeléseit:

Megváltás lehet az, ha hitelbe kaphatják meg a jó terméshez nékülözhetetlen anyagokat.

— Ebben a modell értékű vállalkozásban azt látom üdvösnek, hogy mindenki a munkája után juthat jövedelemhez, s nem csak a szolgáltatásokat nyújtó cég, de a gazdálkodók is jól járnak. Szeretném, ha

BESSENYEI GYÖRGY:

Magyarság

Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magyarságban, melynek ugyan bőségébe soha nem voltunk. Csudálkozom nagy nemzetünkön, hogy ő, ki különben minden tulajdonainak fenntartásában oly nemes, nagy és állhatatos indulattal viseltetik, a maga anyanyelvét felejteni láttatik, olyan világban pedig, melyben minden haza önnön nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik.

Olyan szánakozásra és egyszersmind kö- pedeíemre való csekélységgel kicsinyítik némelyek magokat, hogy magyarul nem lehet, mondják, jól írni, okoskodni, mivel sem ereje, sem elégsége nincsen a nyelvnek, melyekkel a tudományok szépségeket és mélységeket elő lehetne adni. Olybá venném, ha mondanád, egy nagy hegynek, mely aranykővel tele volna, hogy semmit nem ér, mivel nincs bánya s bányász benne. Mit tehet arról a drága hegy, ha kincseit belőle nem szedik; mit tehet róla a magyar nyelv is, ha fiai őtet sem ékesíteni, sem nagyítani, sem felemelni nem akarják. Egy nyelv sem származott a föld golyóbisán tökéletes erőben; de azért mégis sok van már erős és mély közöttök. Ha az anglusok soha nem kezdettek volna nyelveken írni azon okbul, hogy gyenge, nem volna most sem fényes, sem oly mély, melyhez egy nyelv sem hasonlíthat már e részben, noha gyengébb volt sokkal, mint most a magyar.

Nézzük meg az anglust, mi volt 1017- ben, mikor Kánut, a dániai fejedelem elfoglalta. Guillelmus, a normándiai harceg, ki őket járma alá vette hasonlóul all. százban, egész Angliában megtiltotta az anyanyelvet minden törvénytábláknál, úgyhogy normanus nyelven kellett mindent

végbevinni. Ez egész II. Eduardusig igy ment. Mi pedig, magyarok, magunk láttatunk nyelvünket megtiltani. Guillelmus alatt nem lehetett anglus nyelven mély tudomány. De következik-e onnan, ha akkor az anglus nyelv csekély volt, hogy most se csudálhassuk benne Miltont, Sakespeart, Jungot, Popot? Ha ugyan az anglus mindég abban maradt volna, hogy ne írjon a maga nyelvén sem törvényt, sem pert, sem tudományt, mert gyenge, most is ostoba volna.

Mi volt a francia nyelv is lOdik, Ildik százban, Róbert alatt? Alig lehetett nyelvnek mondani együgyüsége miatt; úgy de Risseliő mégis olyan taszítást tett rajta, hogy őalatta és utána a két Corneliusokat, Deszperót, Mohert, Monteskiőt, Voltért sat. franciaságokban, csudálnod kell. Hová ment már ez a nyelv abbul a mélységes alacsonyságbul, melyben nyögött, és mi- csodas szélesen kiterjedett tudományt adott fiainak?

Görögország bölcsője volt minden tudományoknak; hová emelte fel nyelvét? Úgy de nézd meg Amfiction III., athénásbéli király idejében, kinek uralkodása alatt tizenkét nemzetecskék kétezer esztendőben a Termófilesen öszvegyültek, mint mi régen a Rákoson, hogy dolgaikrul tanácskozzanak, hol csak szóval végezték közönséges ügyöket, nehéz volt volna akkor Aristote- lesnek, Plátónnak, Xenofonnak, Homerus- nak azt írni, mit idővel göröggül megírtak, írhatták volna-é Euripides és Sofokles is nemes tragédiáikat Kranausz alatt?

Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden

nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem. Pittágorás tudta az egyiptomi nyelvet több filozófusokkal együtt, kik odamentek tanulni, de mégis, míg a görög a maga nyelvében fel nem ment, nem volt közönséges bölcsessége. A rómaiak hasonlóul sokan tudtak görögül, de azért csak Senekában, Epictetesben, Pliniusban, Ciceróban sat. csudáljuk őket. Anglus, francia régen tud már zsidóul, görögül, dekául a maga tudósaival; de mégis, míg önnön nyelvét tudóssá, naggyá nem tette, fel nem mehetett. Magyarországban is régen tudnak már a papok s némely tanulók zsidóul, görögül, de azért, hol vannak a tudományok? Szent Istvántul fogva mindég deákul ír a nemzet, s mire ment benne a tudomány? Sok elmondja néked, hogy akarod, a zsidó, görög grammaticát csaknem könyv nélkül, úgy ír deákul, mint Cicero; de azért egyébképpen olyan mélységes ostobasága s vadsága, idétlensége lehet, hogy beszélni sem mersz véle, mivel akaratja ellen oly rútakat mond, melyek miatt őhelyette kell elpirulnod.

Mit kell hát egy nemzetnek elkövetni, ha tudománnyal fel akarja magát emelni, mely dolog kötelessége? — Vagy valamely idegen nyelvet kell anyanyelvének fogadni s a magáétul búcsút venni, vagy a maga született nyelvében a mély tudományokat átal- tenni. De egy egész nemzet meddig tanul meg valamely idegen nyelvet tökéletesen és mikor felejti el a magáét? Mert a paraszt- emberek, kikkel beszélnünk kell, nem tanulnak sem görögül, sem zsidóul, sem deákul, nekik is feleségeikkel beszélni kell, pedig a parasztasszonyok, tudjuk, miképpen szokták az idegen nyelveket tanulni. Azért akkor fog a magyar nyelv hazánk- bul kihalni, mikor a magyar parasztasszo-