Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

Kiváló ★★★★★ Figyelemreméltó ★★★★ Közepes ★★★ Gyenge Élvezhetetlen * Porkoláb Tibor kézikönyve el­ső látásra nem tér el e műfajban írt munkák szokásos módsze­rétől. Bemutatja a címben meg­jelölt régió irodalmi emlék­helyeit, röviden ismerteti e he­lyekhez kötődő alkotók mun­kásságát. S mindezt az emlék­táblákat, a szobrokat és az em­lékházakat bemutató, a szö­veghez illeszkedő fotók teszik elevenebbé. Közelebbről nézve azonban kiderül, hogy a szerző megújította az irodalmi kalau­zok műfaji konvencióit. A közvetlen ismereteken túl képes volt a(z irodalmi) hagyomá­nyok kérdését is tematizálni. A könyv rendjét nem a földrajzi útvonalak szerinti haladás szab­ja meg, de nem is pusztán az időrend. Noha az alapstruktúrát ez utóbbi adja, a fejezetek te­matikus egységekké szervezése a döntő. A fejezeteken belül ugyanis a leírások és az értel­mezések rendjét az alkotókat összekötő, pontosabban annak vélt érintkezési pontok teremtik meg. Földrajzi térkép helyett tehát szellemi térkép bonta­kozik ki a könyv lapjain. Az irodalmi hagyomány így nem eleve adott szellemi való­ságként jelenik meg, hanem megalkotónként és értelme­zésre váróként. Ezt sugallja a kultusztörténeti szempont ér­vényesítése is. Porkoláb Tibor mindig rákérdez arra is, miért alakult ki kultusza egy-egy al­kotónak, miért érezték fontos­nak e régióban lakók, hogy né­hány idekötődő művésznek em­lékjelet állítsanak. S milyen ké­pet rajzol a kultusz az alkotók­ról, ill. közvetett módon a szó­ban forgó hagyományról? Csak azt sajnálhatjuk, hogy az így szerzett ismeretek végül is nem lépik túl a fejezetek kereteit, s nem lesznek a fejezetek fölötti jelentésháló részévé. Hogyan változott egy-egy alkotó kultu­sza s a hagyomány az időben? S e kultusz mit jelentett a külön­böző időszakokban élők szá­mára? Érdemes lett volna egy fejezetet szentelni az eltűnt em­léktábláknak és szobroknak, vagy értelmezni a régiek he­lyére került újakat. A kultusz­történeti szempont csak így lehetett volna a jelentésképzés átütő erejű mozzanata. A hagyomány ugyanakkor mégsem a jelen önkényének kiszolgáltatott szellemi való­ság. Erre utal a régió-elv érvé­nyesítése. A megye- és ország­határok kijelölte tér helyett a többé-kevésbé szerves szellemi egységként értelmezett régió adja a vizsgálódás térbeli hatá­rait: a történeti Abaúj, Borsod, Gömörés Zemplén. így kerül­hetett be a könyvbe Győry De­zső vagy Fábry Zoltán alakja. S a régió-elv következetes alkalmazása által jelenik meg Sárospatak újra e térség szel­lemi centrumaként. E két, egy­mást kiegészítő szempont tette lehetővé, hogy a könyvben a hagyomány visszanyerhette va­lódi szerepét: híd az egyen­rangú partok, múlt és jelen között. (Porkoláb Tibor: Irodalmi emlékhelyek Abaúj- ban. Borsodban. Gömbi ben és Zemplénben. Miskolc. Bíbor Kiadó és Felsőmagxarország Kiadó, 1650 Ft) Lakner Lajos Figyelmet érdemlő, többszörösen külön­leges kvartettprodukció: le a kalappal a lányok előtt! Már a művek kiválasztása sem szokványos (sajnos), mivel méltat­lanul ritkán szerepel a negyedszáz Mozart-kvartett valamelyike az ismertebb együttesek repertoárján. Csak óvatos feltételezés, hogy esetleg egy profi vonósnégyesnek ezek technikailag túl könnyűnek, amolyan iskoladaraboknak számíthatnak - csakhogy attól még zseniálisak. Ráadásul a lemezre játszott Porosz kvartettek közül a (K: 589.) B-dúr kivétel a „könnyűséget" illetően: formai és harrpóniai szempontból is a legmerészebb Mozart-művek egyike. Mozart három utolsó vonósnégyesét vagy II. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából komponálta, vagy csak neki ajánlotta. Ez némi magyarázat lehet arra, hogy e művek bizonyítási vágyat, a hivatalos elismerést célzó ambíciókat sugallnak, különös tekintettel a csellószólamra (a király ugyanis jól csellózott). A Porosz kvartettek különle­gességét nem kevésbé motiválhatta a szerző életének utolsó né­hány évét meghatározó felülmúlhatatlan szellemi emelkedettség; de talán a nagy hatású öreg barát, Joseph Haydn befolyása sem elhanyagolható. „Az érzékeny lelkek párbeszéde" - ahogyan Goethe vélekedett a kvartett műfajáról - ezekben a művekben fokozattan érvényesül; akár a két halhatatlan mester kapcsola­tában, akár a japán hölgyekből álló Lotus vonósnégyes tolmá­csolásában keressük a párhuzamot. A nevük alapján kissé egzotikus benyomást keltő kvartett vagy nem jutott még el a Mozart-interpretációk sztereotip gyakorlatához, vagy már felülemelkedett azon. Lehet, hogy az európai iskolák megalapo­zottabb irányt mutatnak, de ezeknek a japán lányoknak éppen ennek az „akadémikus túlburjánzásnak” a hiánya lehet az egyik titka, ha nem erőssége; bár a csiszolatlanság bájánál azért itt már jóval több van. (Mozart: D-dúr és B-dúr vonósnégyes. Te,dec) ★★★★* Matisz László Talán még a horrorokon és thrillereken edzett filmrajon­gók is döbbenten és borzongva nézik majd Andrzej Zulawski 1981-ben kész.ült francia rémdrámáját. A 120 perces film néhány jelenete olyan, mintha Edgar Alan Poe ötlete nyomán Dosztojevszkij forga­tókönyvéből Zola díszletei között Ingmar Bergman ké­szített volna sokkoló kama­radarabot. Aki idegtépő krimit szeretne látni, csalódni fog, hiszen a klasszikus szerelmi háromszög korántsem a klasz- szikus sémák szerint alakul vérfagyasztó bűnügyi történet­té. Aki a gyilkolás naturális ábrázolásában szeret gyönyör­ködni, hosszúnak és unalmas­nak fogja találni a film bizarr lelkű szereplőinek bemuta­tását. Aki az emberi psziché sötét bugyrainak feltárása iránt érdeklődik, iszonyodva fog elfordulni a mocsokban fetren- gő elmebeteg emberek vérbe Video Hofftnann mesél A londoniak nagyon boldogok volnának, ha fele olyan szép operaházuk volna, mint a budapesti; a Magyar Állami Operaházban meg örülnének, ha negyedannyi költségvetés­ből gazdálkodhatnának, mint a Royal Opera House. Így esik meg, hogy a videofelvételek forgalmazásában érdekelt cé­gek nem budapesti, hanem a londoni Covent Gardenben ké­szült felvételeket kínálnak a világ operakedvelőinek. Ott, ahol egy szereposztásban hir­detik Placido Domingo (Hoff­mann), Luciana Serra (Olym­pia), Agnes Baltsa (Giulietta) és lleana Cotrubas (Antonia) nevét, a belépő hajlamos elfeledkezni a nagyvonalúnak távolról sem nevezhető főbe­járatról és a pompázatosnak jóindulattal sem minősíthető nézőtérről. Különösen, miután felmegy a függöny, és eléje tárul a lenyűgöző gazdagságú díszlet. Ehhez most már nem kell Londonba utaznia a ma­gyar operabarátnak sem, elég, ha egy hazai üzletben megvá­sárolja a Bohémélet, a Dene­vér, a Rózsalovag vagy a szóban forgó Hoffmann meséi videokazettáját. A Covent Garden-sorozat régebbi felvé­teleket tartalmaz, a Hoffmann meséi például az 1981-es előadást rögzíti. Nem mai videotech­nikai minő­ségben, az viszont, ami a szalagon van, világ- színvonalú. Domingo ti­zenhét év­vel fiatalabban. férfiassága és hanganyaga teljes birtokában - egymaga záloga a sikernek. Aki csak a „Három tenor” című üzleti vállalkozásból ismeri, képet kaphat arról, milyen volt akkor, amikor még operaéne­kesként ünnepelték őt a világ nagy teátrumaiban. Talán nem meglepetés, hogy nemcsak a hangja kitűnő, hanem szerep­formálása is meggyőző. Egy­általán, ez az előadás nem is­meri a „lefúrt lábú színésze­ket”. A hölgyek, akik - sor­rendben.— egymást múlják felül, nemcsak énekelnek, ha­nem játszanak is: tökéletes kidolgozottsággal és - követ­kezésképpen - nagy művészi erővel. Olyannyira, hogy a harmadik felvonásban Cotru­bas drámai jelenete elhalvá­nyítja Domingo sugárzását. E hagyományos felfogásban rendezett, pazarul kivitelezett előadásnak egyetlen hiányos­sága van csak: hogy nem a nézőtérről lehetünk részesei. (NVC Arts/Warner Music Visw'ú **** Túri Gábor fúló acsarkodásától. Ha ez mind igaz, kinek fog tetszeni a „Birtoklás”? Azoknak az erős idegzetű, mégis érzékeny nézőknek, akik előítéletek nél­kül közelítenek valamennyi műfajhoz, szeretik a beskatu­lyázhatatlan, nehezen megfejt­hető, sémákat elvető alkotá­sokat, és valódi örömöt érez­nek, ha fantasztikus színészi alakításokat láthatnak. (Fran­cia thriller. Rendezte: Andrzej Zulawski. Főszereplők: Isa­belle Adjani. Sam Neill) ★★★★★ Győrfi Lajos A Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-sorozatának újabb leme­zén a Fából faragott királyfi és a Táncszvit kapott helyet. A zenekar a balett eredeti, teljes változatát szólaltatja meg a Cso­dálatos mandarinéhoz hasonló tiszta vonalvezetésű, pontosan tagolt, szenvedélyes előadásban. Bartók e művében a folklór, a tündérmesék és a természet hatalmát hívta segítségül az őt foglalkoztató problémák megoldásához. Fischer Iván karmester elsősorban a művet átszövő színeket, álomszerűséget és humort domborítja ki. A Buda és Pest egyesítésére írt, különböző népzenei vonatkozásokat tükröző Táncszvit a zenekar tolmácsolásában egyszerre rusztikus és modern, mesteri kádenciával záródva. (Philips Digital Classics) ★★★★★ M. P. Ki volt a Habsburg-ház nőtagjai közül az, aki először válaszolt magyarul az őt kö­szöntő országgyűlési küldöttségnek? Mária Dorottya, az utolsó magyar nádorné, akinek nevét Budapest belvárosában utca őrzi. Elegáns, sárga papíron nyomott könyv kíséri nyomon életét képekben és szövegben. A Fabiny Tibor teológiai tanár által összeállított, magyar és német nyelvű kötet kiterjedt osztrák és magyar levéltári kutatásokra támaszkodik. Az 1797-ben született és 1855-ben meghalt württembergi Mária Dorottya három évtizedes magyarországi működése a krisztocentrikus gondolkodás előtérbe helyezésével új korszakot nyitott a hazai protestanzitmus életében. A ma­gyarpártoló főhercegnő a szabadságharc bukása után közbenjárt a császárnál az elnyomás enyhítése érdekében. Az egykori rajzok, nyomatok révén az olvasó nem csak az ő életével, hanem annak helyszíneivel és a kor jeles személyiségeivel is meg­ismerkedhet. (Mária Dorottya. Enciklopédia Kiadó. 1100 Ft) ★★★★ Sass Ágota A modern magyar grafikában a század elején meghatározó szerepet játszó stílusirányzat az expresszionizmus mellett a szecesszió volt. Reprezentatív jellegét elsősorban a könyvművészet és az il­lusztráció területén követhetjük nyomon. Gellér Katalinnak ezt a területet feldolgozó nagyívű tanulmánya a napokban jelent meg. Amennyire a feudális Magyarország jellegzetes építészeti stílusa a barokk volt, úgy a polgárosodó parasztság a népi szecessziót részesítette előnyben. Ennek a stílusnak ornamensei rokonságot mutat­nak a népművészet díszítéseivel, annál is inkább, mert hazai vonulata belőle épít­kezik. Nagy Sándor. Kós Károly. Toroczkai Wigand Ede grafikáit a kopjafák, a népi motívumok, a kalotaszegi falusi építészet, az erdélyi gótikus fatemplomok egyszerre dekoratív és konstruktív szerkezetű formavilága ihlették. Kozma Lajosnak, a hazai szecesszió talán legsokoldalúbb alakjának mai napig kedvelt ex librisei is az erdélyi formakincsből és a somogyi pásztorfaragások és hímzések ornamen­tikájából merítenek. A Rippl-Rónai József nevéhez köthető magyar szecessziós illusztráció 1895-ben született meg. A szerző ettől a momentumtól követi nyomon azt a negyedszázadot, ami a magyar könyv­művészet és illusztráció legfényesebb korszaka volt. Jeles, méltatlanul elfeledett mesterek munkásságára is rávilágít. így a szimbolista elemeket és a japán dekorativitást ötvöző Tichy Gyula és Sassy Attila felfedezésre váró grafikáira. Az új stílust népszerűsítő nyomdák - Kner. Tevan - vidéken működtek. A Te van Kiadó gondozásában megjelent, Divéki József fa­metsze­teivel il­lusztrált művek, így a Lu­das Ma­tyi vagy a Dorottya ma a könyvár­verések legkere­settebb darabjai közé tartoznak. (Gellér Katalin: A szecessziós könyvillusztráció Magyar- országon. Miskolci Galéria) ★ ★★★★ Tarczy Péter 2

Next

/
Thumbnails
Contents