Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

Az Annales-paradigma, avagy A történetírás kérdőjelei Kosáry Domokos és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnökei. Véletlen, hogy mindketten történészek? A mai európai törté­netírás négy nagy his­toriográfiai forrada­lom, paradigmaváltás egymásutánjában alakult ki. Cikkünk e folyamat állomásait és mai vonatkozásait te­kinti át egy új könyv kapcsán. □ F.RÓS VILMOS ___________ Az első váltás a keresztény egy­házatyák, kitüntetten Szent Ágoston nevéhez fűződik, akik az alapvetően a historikus ókor után először kísérelték meg a történelem átfogó, egységes értelmezését, a történetfilozófiát. A második nagy paradigmaváltás a humanizmus és a reneszánsz idején jelentkezik, de egészen a 16-18. századig elhúzódik. Ez a periódus a forrásokon alapuló kritika iránti érzék kialakulásának időszaka. Fő jellemző­je, hogy eredeti dokumentumok (ok­levelek, feliratok, érmék) felhasz­nálásával kísérli meg a múlt rekonst­rukcióját, s a jezsuita forrásgyűjtő iskola a segédtudományok (diplo­matika, numizmatika, kronológia, topográfia) művelésével megveti a for­ráskritika alapjait is. A történetírás harmadik nagy for­radalmát a 19. századi historizmus hozza magával. A historizmus végképp megszabadítja a történetírást retorikus maradványaitól, s végérvényessé válik a filozófiától és a teológiától történő emancipálódása is. Ekkor alakul ki a történettudomány intézményrendszere, megindulnak a nemzeti forráskiad­ványok, létrejönnek a történész-folyó­iratok és társaságok, kialakul az egye­temi szemináriumi rendszer, ahol - a szakszerű történészképzés keretében - az oktatás fő feladata a kútfőkritika s az ennek alapjául szolgáló segédtu­dományokban való jártasság elsajátítása. Az utolsó nagy paradigmaváltás a 20. században megy végbe, amikor a nagy történetiskolák (New History, Annales, Past and Present, Geschichte und Gesellschaft) megkísérlik a „tudományos” történetírás kialakítását. Az elsősorban a filológiai kritikára összpontosító historizmussal szemben a történelmi folyamatok mélyén meg­húzódó általános törvényszerűségek, trendek, hosszú távú struktúrák felde­rítésére. valamint elméletalkotásra törekedtek. A segédtudományokban való jártasság elsőbbsége helyett in­kább a rokontudományokkal (szocio­lógia, pszichológia, antropológia, em­berföldrajz, néprajz, régészet, közgaz­daság) való együttműködésre helyez­ték a hangsúlyt, mondván, hogy ezek teszik lehetővé a társadalom, gazdaság, lelki élet stb. elméleti szempontú meg­közelítését. Fontosnak tartották a for­rásbázis kibővítését, s az okleveleket favorizáló 19. századdal szemben a nem okleveles jellegű vagy nem írásos források (összeírások, választói név­jegyzékek, periratok, imakönyvek, tér­képek, légi felvételek, bútorok, élelmi­szerek) alkalmazását szorgalmazták. A szcientista iskolák lényeges eleme még a földrajzi szemlélet is, hiszen az állami-nemzeti, azaz politikai kere­tekre koncentráló historizmussal szem­ben szerintük inkább egy történetileg- földrajzilag szervesen létrejött egység (régió, szekció) a történelmi élet lefo­lyásának igazi színtere. Marc Bloch e szcientista törté­netírói iskolák egyikének, az „Anna- les”-nek volt a megalapítója, s magya­rul nemrég megjelent művében (A történelem védelmében, avagy a tör­ténés: mestersége. Századvég-Osiris) az új történetírással kapcsolatos teo­retikus nézeteit fogalmazza meg. Főbb gondolatai közül talán a jelen és múlt összefüggésének bonyolult problémái­ra, a determinizmussal kapcsolatos nézeteire, az analitikus megközelítésre való buzdításra vagy a komparatiszti- ka fontosságának hangsúlyozására utalhatunk, de lényegesebbnek tűnik az a felvetés, mi az Annales és Bloch mondanivalója a mai történész szá­mára, s vajon érvényes lehet-e még az általuk követelt paradigma. Természetesen az Annales sem ma­radt változatlan megalapítása óta, különösen a Le Goffék által fémjelzett „nouvelle histoire” (1974) fogalma­zott meg az alapító atyák kánonjától elütő programot például a mindennapi élet témái - szerelem, család, nők, be­tegség. játék, ünnep, halál, outsiderek - feldolgozásának célkitűzésével. A legnagyobb kihívást mégis a hetvenes évektől teret nyerő posztmodem jelen­tette számára, amely tagadta a tör­ténetírás strukturalista, scientista jel­legét, s egy új historizmus és esztéti- cizmus jegyében a narráció, a történeti elbeszélés nyelvi megjelenítő, formai, majdhogynem retorikus elemeinek re­habilitációjához tért vissza. Leg­szembetűnőbben mindez a történeti antropológia, a mikrotörténelem, az új kultúrtörténet területén jelentkezett. Egyik teoretikus összefoglalását Clifford Geertz adja az úgynevezett „sűrű leírás” kategóriájával. Az Annales természetesen megpró­bált szembenézni az új pradigmatikus kihívással, lényegében ennek adaptá­ciójára törekedett az 1974-es mani- fesztum is, mindez azonban jelentős eltávolodást jelent mondjuk a braüdeli „longe durée” eredeti programjától. Az utóbbi évek számaiban pedig meg­jelentek a kiátkozott politikatörténet témái is, tekintve, hogy a francia tár­sadalom érdeklődése megélénkült a nemzeti identitás kérdései iránt, s ez új­fent felvetette a második világháború alatti kollaboráció, a francia szélső- jobboldal, a népfront, az antiszemitiz­mus, de például a francia gyarmati maga­tartás, s így Algéria kérdéseit is. Ember a lenyérnyt kamerával /. Bevezetés a handycamológiába Emlékeik felelevenítésére a fényképek mellett vagy helyett ma már egyre többen nézegetik ma­guk készítette videofelvételeiket. A nyolcvanas évek második felétől a nagy világcégek - a hatal­mas üzleti siker biztos tudatában - elárasztották a szórakoztató-elektronikai piacot a legkülön­bözőbb rendszerű és minőségű amatőr célú videokamerákkal. A Perem négyrészes sorozata az újfajta eszköz tulajdonságait és használatának lehetőségeit veszi számba. Q I AITOS LÁSZLÓ__________ Kezdetben a professzionális, elsősor­ban a televíziós műsorgyártásban használatos hordozható, jobbára Beta- rendszerű kamerák mintájára megje­lentek a házi videózásban általánosan elterjedt VHS-kazettákra dolgozó kamerák. Később a VHS-rendszer továbbfejlesztéseként elkészült az S-VHS, amely már félprofesszionális igények kielégítésére is alkalmasnak bizonyult. De ezek a készülékek túl nagyok, túl nehezek voltak, és a sza­porodó automatikák ellenére hasz­nálatuk némi ismeretet és készséget igényelt. Az igazi áttörés az amatőr- és hobbicélú videokamerák robbanássze­rű elterjedése a handycamek megje­lenéséhez köthető. Ezek a fényképező­gépnél alig nagyobb, kis súlyú, nyak­ba akasztva hordható, egy kézben el­férő és két ujjal kezelhető, többségük­ben teljesen automatizált kompakt videokészülékek - kamkorderek: ka­merák és videomagnetofonok egyben - kereskedelembe kerülésük pillana­tától óriási sikernek örvendtek. Az automata fényképezőgépekhez hason­lóan rendkívül egyszerű használatuk, eleve hozzá nem értőknek tervezett­ségük és viszonylag alacsony áruk széles körben közkedveltté tették a handycameket. Voltak - elsősorban művészek -, akik a mozgókép forradalmasítóját, a mindenki számára elérhető „filmkészí­tés” lehetőségét, a polgári kontroll mindig, mindenütt jelen levő és min­dent rögzíteni képes szemét látták az új technikában, mások szabadidejük kellemes eltöltésére és emlékeik rögzí­tésére alkalmas szó­rakoztató elektroni­kának, esetleg jó­módúk fitogtatására alkalmas eszköznek tekintették a kis ka­merát. Magyarországon többnyire még stá­tusszimbólum, nyu­gati turistáktól elle­sett divat a nyakban fityegő maroknyi kamera. A nyugati világgal ellentétben nálunk nem kötődik hozzá sem média­ideológia, sem napi gyakorlat. Nyu­gat-európai és egyesült államokbeli sikere idején itthon lagzi-videokon- tárok „menő cucca” és külföldre utaz­gató tehetősek aktuális hobbija volt a handycam. Napjainkban azonban már egyre inkább jelen levő és elérhető technika, amelyet ugyanakkor, ha ér­telmes és értékes tevékenységre kíván­juk fölhasználni, alaposan meg kell tanulnunk. A boltok polcain sorakozó kis ka­merák többsége nem más, mint tipikus szabadidőeszköz. A gyártók olyan vásárlóknak készítik ezeket akiknek a „videózgatás”, „kamerázgatás”, csa­ládtagjaik, kirándulásaik „megörö­kítése” egyféle szórakozás, kikapcso­lódás, pihenés. Ennek megfelelően ke­zelésük egyáltalán nem igényel foto- és videotechnikai ismereteket, bárki örömét lelheti bennük. A csalódás ve­szélye csak azokat fenyegetheti, akik tanulásra, munkára, a képi kommuni­káció elsajátítására és gyakorlására, próbálják alkalmazni ezeket, az alap­vetően más feladatra szánt hobbiszer­kezeteket. Hiszen e készülékek ter­vezőinek célja a teljes automatizálás­sal, a számos szórakoztató, azonban a rögzítés szempontjából felesleges szolgáltatás beépítésével éppen a tanu­lás és koncentráció nélküli játék biz­tosítása és nem a mindenki számára elérhető vizuális kommunikációs esz­köz létrehozása. A tudatos képalkotás - „filmkészí­tés” - igényével föllépő, tevékenysé­gükkel nemcsak önmaguk, hanem má­sok számára is élményt adni igyekvő videoamatőrök a kézikameráknál sok­kal kisebb, bizonyos jellemzőivel a professzionális képrögzítés világát idé­ző készülékcsoportban, az igazi amatőr handycam-ek csoportjában találhat­nak elvárásaiknak megfelelő eszközt. Az amatőr handycamek a professzi­onális hordozható videokamerákat imi­tálják, az azok által nyújtott lehetősé­geket igyekeznek természetesen némi­leg alacsonyabb szinten és minőségben biztosítani. Ha­talmas előnyük lehet a kreatív vi­deósok szemé­ben, hogy ezek - a szabadidő-han- dycamekkel el­lentétben - keze­lőjüknek megad­ják a tanulás, a kísérletezés és a szabad képalko­tás lehetőségét az­által, hogy automa- tikáik, szolgálta­tásaik kikapcsol- hatóak, hatástala- níthatóak. Ennek köszönhető az is, hogy az oktatás­ban, a félprofesz- szionális fölhasz­nálás területén és független videó- művész körökben egyaránt alkal­mazzák őket. A két nagy handycam- csoportot részben videorendszereik el­térő volta is megkülönbözteti. A Ma­gyarországon forgalmazott szabadidő- handycam-ek többsége VHS-C, illetve S-VHS-C rendszerű, míg az amatőr handycamek többsége VIDEO 8, VIDEO Hl-8 és VIDEO PRO HI-8 rendszerű. A VHS-C rendszer tulajdonképpen az asztali VHS-készülékekben működő videorendszer handycamre alkalma­zott változata. Képrögzítési elve és minőségi mutatói megegyeznek azzal, olyannyira, hogy a VHS-C rendszerű handycamben használatos kisméretű VHS-C kazetták - egyszerű adapterbe helyezve - lejátszhatóak bármely ott­honi VHS-videomagnón. Egyszerűség, könnyen kezelhetőség, számos szóra­koztató szolgáltatás és VHS-minőség jellemzi a VHS-C rendszerű ka­merákat. A VIDEO 8 önálló, kifejezetten kiskamerás fölhasználásra kifejlesztett rendszer. Tervezői nagyfelbontású, sugárzásminőségű, televíziós alkalma­zásra is megfelelő képrögzítés létre­hozására törekedtek. Ma már videocso- portok, kistelevíziók kedvelt munka­eszközei e rendszer csúcskészülékei. Azonban kommersz, „palifogó” VIDEO 8-asok is bőven találhatók a kamerapiacon. Mind a VHS-C, mind a VIDEO 8 rendszernek léteznek följavított, „fél­professzionális” változatai. Ilyen az S-VHS-C, valamint a VIDEO HI-8 és PRO HI-8. Ezek közül talán a HI-8- asok tekinthetők a legsikeresebbnek. Megfelelő választásunk és örömteli tevékenységünk legfontosabb bizto­sítéka annak belátása, hogy a handy­cam a vizuális közlés új és nagyszerű lehetőségével gazdagíthatja életünket, amelyet fantáziánk és kreativitásunk minél nagyobb fölszabadításával, nyílt figyelemmel és másokat bevonó al­kotói igényességgel használhatunk ki igazán. (A következő rész: január 17-én)

Next

/
Thumbnails
Contents