Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10 / 8. szám
Napkelet • A hit világa 1998. JANUÁR 10., SZOMBAT Időszámítás A zsidó időszámítás szerint 1998-ban ők 5759-et fognak írni. Szerintük az időszámítás a világ teremtésével kezdődött, amely Kr. e. 3761. október 7-én történt. Az ókori görögök az olimpiai játékok szerint számították az időt. Mivel az első feljegyzés szerint Kr. e. 776-ban volt az első olim- piász, így Krisztus születése a 195. olimpiász első évében volt. A rómaiak a város alapításától számították az időt. Terentius Varró történettudós számításait alapul véve Romulus Kr. e. 754-ben alapította Rómát. A mohamedánok Mohamed Mekkából Medinába menekülésétől számolják az éveket. Ez Kr. u. 622-ben volt. így ők kétezerben még csak 1421-et fognak írni. Mivel a Hold-naptáruk 354-355 napos, a gregorián naptárunkra való átszámítás nem is olyan egyszerű. Ma a művelt világ Krisztus születésétől számítja az időt. Krisztus születésének évszámát a 6. században Dionysius Exiguus állapította meg. Julius Caesar császár Szoszigenész alexandriai csillagász segítségével hajtotta végre naptárreformját, naptárát Julián-naptárnak nevezték. XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e után október 15-e következzék, az új naptárt Gergely-féle naptárnak nevezték el. A hónapok nevei: a régi római naptárból fejlődött ki mai naptárunk. Ezt bizonyítják a hónapok nevei. A régi időben az év tíz hónapból állt. Az első hónap volt Martius, Róma városának regebeli alapítója atyjáról Mars Istenről nevezve. A második Április. Ennek nevét az aperi- re=kinyitni igéből eredeztetik. A harmadik hónap Maius, a Maia, a termékenység istennője emlékét őrzi. A negyedik Iunius pedig Iunoról, a szerelem istennőjéről kapta nevét. Az ötödik hónap egyszerűen Quintilis volt az ötödik szóból, Julius Caesarról nevezték el később a Kr. e. 45- ben végrehajtott naptárreformja emlékére. A hatodik hónap neve Sextilis volt, Augusztus császár amikor rendezte a szökőnapot, saját nevével jelölte meg ezt a hónapot. A további négy hónap neve számneveket őriz: septem=hét, oc- to=nyolc, novem=kilenc, decem=tiz (görögül deka). A tíz hónapot Numa Pompilius (Kr. e. 712-672) toldotta meg kettővel. Ezek előbb hátul álltak december után, majd Kr. e. 190-ben kerültek előre. Ennek kapcsán támadt ellentmondás a hónapok neve és a helye közt. így Januárius lett az első hónap. Névadója Ianus Isten, akit kétarcúnak, előre és hátra tekintőnek ábrázoltak: egyfelől a múltba, másfelől a jövőbe néz. Februarius a februa=tisz- titószer, engesztelőáldozat szóból származik. Szalai László ref. lelkész Emlékmű Balczó András néhai igazgató lelkész kívánsága szerint a gyülekezet szeretné a II. világháborúban elesett nyíregyházi evangélikus áldozatok, mártírok és elhurcoltak emlékét megörökíteni. Kérik a hozzátartozók, rokonok és szomszédok segítségét, hogy az elesettek nevét a feldolgozáshoz, pontosításhoz szükséges személyi adattal szíveskedjenek a Lelkészi Hivatalban leadni. Hármas ünnep Vízkereszt Veronese: A kánai menyegző. 1560 körül. Drezda, Staatliche Gemäldegalerie Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy Vízkereszt a jelentősebb egyházi ünnepek közé tartozott, ünnepelték katolikusok és protestánsok. Nem csoda, hisz három esemény felidézésére is szolgált ez a nap. Ekkor keresztelte meg János Jézust, ez a háromkirályok napja és Jézus első csodatevése, a víz borrá változtatása is ehhez a naphoz kötődik. Az ünnep napja január 6., ezen a héten volt, mostanában azonban a dátumhoz közelebb eső vasárnapon emlékeznek a templomokban a szertartásokban a három eseményre. Keresztelő János a Jordán déli völgyének pusztájában élt. Judea és Jeruzsálem lakóinak hirdette, hogy tartsanak bűnbánatot és keresztelkedjenek meg. Keresztelő János a Jordán folyóban a bűnbánókat alámerítette a sebesen folyó vízbe, jelezvén, hogy aki hallgat szavára, megtisztul bűneitől. Ilyen keresztséggel, vízben történő alámerítéssel kellett lemosnia magáról a pogányságot annak is, aki áttért a zsidó vallásra. Nyilvános működése előtt maga Jézus is megkeresztelkedett a Jordán vizében. Bölcsnek a Biblia azokat mondja, aki meg tudja fejteni a földön és az égen mutatkozó jelek és csodák titkos értelmét. A napkeleti bölcseket egy feltűnően fényes csillag vezette a sivatagon át Betlehembe, Jézus szülővárosába. Az Újszövetség mágusoknak nevezi őket, akik nagytudású férfiak voltak, értettek a csillagászathoz és az orvostudományhoz. Máté szerint a mágusok, vagy napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak az újszülött Jézusnak. A hatodik században nevet is kaptak: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A harmadik esemény, amelyre Vízkereszt emlékeztet, a kánai menyegző. Kána (magyarul nádszál) falu Ná- záret közelében. Itt tartották azt a menyegzőt (lakodalmat), amelyen Mária, Jézus anyja is részt vett, és amelyre Jézust is meghívták tanítványaival együtt. Kána kellemesen hűvös és tiszta forrásairól, s árnyékot adó fügefáiról volt nevezetes. János evangéliuma szerint a kánai menyegzőn tette Jézus első csodáját: borrá változtatta a nagy kőkorsókban tisztálkodásra tartott vizet, mert már fogytán volt a bor. A katolikusok a Vízkeresztet követő napokban megszenteltetik házaikat is papjaikkal. Verrocchio-Leonardo da Vinci: Krisztus keresztelése. 1478 körül. Firenze, Uffizi Az engedelmesség bizonyságtétel Az Úr Jézus gyermekkorának egyetlen eseményéről számol be a Biblia. Árról, amikor a húsvét ünnepére szülei (akik ilyenkor fel szoktak menni Jeruzsálembe), őt is magukkal vitték. Azonban nem az ünnepi istentiszteletről, áldozatok bemutatásáról szól a Szentírás, hanem arról, hogy mi történt az ünnep után. Jézust elveszítették a szülei. Nem vették észre, hogy nincsen velük. Könnyelmű, felelőtlen szülők — gondolhatnánk. Isten rájuk bízott egy gyermeket, ők pedig elhagyják. Ha viszont jobban meggondoljuk, láthatjuk, hogy nem hanyagságból történt így. József és Mária valami olyan dolgot biztosítottak a gyermek Jézus számára, amit ma kevés gyermek kap meg a szüleitől: a rokonok és ismerősök társaságát, akikkel együtt zarándokoltak el a templomba, együtt keresték Isten társaságát, együtt tették meg a hosszú, többnapos utat hazafelé is. A gyermek Jézusnak megvolt az a kiváltsága, hogy szülei mellett a rokonokkal, ismerősökkel együtt jelenhetett meg a templomban: istentiszteleti közösséget alkothatott velük. Mária és József tehát abban a tudatban volt, hogy Jézus velük tart hazafelé. Nyugalmuk azonban nyugtalanságra változik, amikor kiderül, hogy Jézus nincs az útitársak között. Három napig tartó, izgalmakkal teli keresés után találnak rá a templomban. Amit ott tapasztalnak, érthetetlen a számukra. A számonkérő kérdésre is olyan választ kapnak, amit nem értenek. Az Úr Jézus azonban nem csak hivatkozik a mennyei Atyára, hanem tiszteli is őt annyira, hogy a tőle rendelt földi szüleit elfogadja: engedelmeskedik nekik, elindul velük vissza. A gyermek Jézusnak biztosították szülei a templomba menés lehetőségét és az Istent tisztelők közösségét. Példa értékű üzenete van ennek a ténynek. Az egyik hittanórán az ötödik parancsolatról esett szó. A gyerekek írásban névtelenül kérdéseket tehettek fel. Ezek a kérdések kivétel nélkül így kezdődtek: Hogyan lehet tisztelni azt a szülőt, aki... és különböző, kevésbé hízelgő dolgok következtek, amelyek nem teszik méltóvá a szülőket a tiszteletre. Az egyik kérdés azonban a folytatásban egészen más gondot tárt fel: „... aki nem akar templomba járni?” Szomorú igazság, hogy nemcsak olyan szülők vannak, akik panaszkodnak, hogy gyermekeik, unokáik nem akarnak velük elmenni a templomba. Vegyük észre, hogy vannak gyermekek, fiatalok, akiknek fáj, hogy szüleik nem vágyódnak az Ige közelébe, a gyülekezeti közösségbe. Az Úr Jézusnak nem lehetett ilyen panasza földi szüleire, de az Atya utáni vágyakozásában ő is egyedül volt. Nem értették őt meg. Mi az, hogy „az én Atyám házában kell lennem”? (Lk 2,49). A Szentírás azonban nem Mária és József magatartására irányítja a figyelmünket, hanem Jézuséra, aki ezeken az őt szerető, de meg nem értő szülőknek engedelmeskedett. A mennyei Atya iránti tisztelete és szeretete abban nyilvánult meg, hogy a tőle kapott földi szülei szülői tekintélyét engedelmesen elfogadta. Ebben a csendes alázatban gyarapodott az élete Isten és emberek előtt való kedvességében. A karácsonyi ünnepnapok elteltével jó lenne, ha tudnánk, hogy az Úr Jézus a hétköznapjainkban is Úr akar lenni. Szülők, gyermekek, családtagok együtt voltak az Isten színe előtt. Másutt talán az ünnep sem vitte el a családot teljes létszámban a templomba. A közösségből származó öröm mellett vagy a hiányából fakadó szomorúság helyett azonban mindenképpen szabad az Űr Jézus példájából tanulnunk. Aki vele együtt felismerte és vallja, hogy a mennyei Atya dolgaival kell foglalkoznia, kezdheti ezt azzal, amit ő tett: engedelmeskedett a szüleinek. Ez a kedves az Átya előtt, ezt az engedelmességet megáldja. Mária csak később értette meg, amit akkor még nem értett. Isten Szentlelke érthetővé teheti a most még értetlenkedő, vonakodó szülők számára is gyermekük Istenhez való ragaszkodását. Ehhez eszközül elsősorban a hívő gyermekek és fiatalok szüleik iránti engedelmességet akarja felhasználni. Mert ez az engedelmesség bizonyságtétel arról a Jézus Krisztusról, akiről az ünnepen azt hirdette Isten, hogy Megváltó, bűnből Szabadító, aki azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket. Balogh Tihamér esperes
