Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
Melegedni és enni! Ez volt a holnap gondja. Minden nap meghozta a maga kilátástalanságát, a korgó gyomrokat, és a sok apró éhes szájat ennivalóval, a ruhátlanságot és a hideget tűzrevalóval kellett enyhíteni. De mit lehetett tenni a házgerincig érő hófúvások idején? Itt az élet nem kutya, fütyölt rá, mit szabad, mi illik, mi nem illik. Követelte a magáét, hogy honnan, arról senki nem beszélt, még válogatási lehetőség sem kínálkozott. Élni, ez az egyetlen törvény, ami ellen nem lehet fellebbezés. (Lakatos Menyhért: Füstös képek) A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG, MELLÉKLETE A magyar társadalom fejlődésének fontos kérdése a cigány ki- ; sebbség felzárkózásának, beilleszkedésének elősegítése. A Perem szerzője gyakorlati ismeretei alapján fejti ki véleményét az itt- ott már súlyos konfliktusokba torkolló probléma megoldásáról. O KATONA IMRE A ’60-as évek első felétől foglalkozom a magyarországi cigányság helyzetének javításával. Nyolc éven át Hosszúpályi vb-titkára voltam, 1991 óta pedig a széles körű humanitáriusszociális programot megvalósító Ma- gyarságmentési-Misszió Alapítvány kuratóriumának elnökeként tevékenykedem. Ez az alapítvány iskoláztatással, munkahelyteremtéssel, ingyenes szolgáltatásokkal és az egészségügyi és más, állami (bíró- ság, ügyészség) szervekkel kötött együttműködési megállapodáson alapuló prevenciós és rehabilitációs programmal kíván a cigányságon - is - segíteni. Legutóbb azon a szekcióülésen fejthettem ki gondolataimat, amely a kormány és az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat által szervezett, a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomag megtárgyalását célzó fórumot követte. Ott is beszámoltam arról, hogy miközben a Kádár-rendszer a lakásépítési program kivételével az egész problémakört lesöpörte az asztalról, mi - egykori tanácsi vezetők, pedagógusok, orvosok, párt- és KISZ- tagok, a helyi cigányság tekintélyes képviselői - 25-30 évvel ezelőtt legalább átmenetileg megoldottuk azokat a problémákat, amelyekkel a magyarországi cigányok jelentős része ma is küzd a teljes ellehetetlenülés fázisában, az általános társadalmi értetlenség és közfelháborodás árnyékában. Folyamatos és intenzív szemérülmények közül kerülnek állami gondozásba. Az utóbbi intézményben levő gyerekek 40%-a kis súllyal, szintén 40%-a - általában alkoholos - embryo- pathiával, 10%-a súlyos testi vagy szellemi fogyatékossággal jött a világra. 1985-95. között háromszorosára növekedett hazánkban az elkövetett bűncselekmények száma. Ismert, hogy az elkövetők között jelentős számban vannak a cigány etnikum tagjai, nemegyszer a legsúlyosabb, élet elleni - bestiális módon végrehajtott - cselekmények tetteseiként. A környezet szerepe Könnyen felismerhető a jelenségek közötti szoros összefüggés, ha azt is tudjuk, hogy a cigány származású terhes anyák nagy többsége dohányzik és alkoholizál, hogy egy tudományos felmérés szerint a terhesség idején történő dohányzás a fiúgyermekeknél a későbbiekben súlyos magatartászavarokhoz, felnőttkorban pedig bűnöző magatartáshoz vezethet. Ha tudjuk azt, amit Gönczöl Katalin kriminológus professzor - ma az állampolgári jogok országgyűlési biztosa-egyik korábbi tanulmányában a következőképpen leír: „Nagy családban nevelkedett az erőszakos visszaesők 63, a vagyon elleni visszaesők 46%-a. A vizsgálat során az erőszakosok 35,3, a vagyon elleniek 13,8 %-a vallotta cigány származásúnak magát.” .....vannak olyan csoportok, akikhez el sem jut az uralkodó normák többsége, nem is tudják, hogy mit szabad tenniük és mit nem, mi az elítélendő és mi nem a társadalom elvárásai szempontjából. Az iskola, amely ennek közvetítésére hivatott, nem töltötte be funkcióját, és a tanulás lehetőségétől elesett fiatalok úgy tagozódnak be a munkamegosztás rendjébe, hogy nem volt módjuk elsajátítani a legalapvetőbb együttélési normákat. Ha ez a helyzet párosul - márpedig ez gyakran előfordul - negatív szülői környezettel, deviáns környezeti magatartási mintákkal, akkor egyenes következmény lehet azok konfliktusmentes, konform követése.” (Valóság, 1982/8). Az elmúlt években a helyzet nem javult. (Folytatás az utolsó oldalon) átalakulása folytán a szakképzetlen cigányok - és nem cigányok - óhatatlanul az „utcára kerültek”. Hadd tehessem fel a kérdést: miért nem lehetett a közmunka- és szociális földprogramot már az Antall-kormányzat idején meghirdetni és folyamatba tenni, a zömmel építőipari segéd- és szakmunkás cigányokat - és nem cigányokat - megfelelő (jórészt ugyancsak munkanélküli) szakemberek irányításával lakóházak és középületek felépítésébe, felújításába bevonni, miért kellett el- és megtűrni azt a felelőtlen, perspektíva nélküli és sokszor bűnözésben kifejezésre jutó alkoholista életmódot - amely együtt jár a gazdasági ellehetetlenüléssel, az erkölcsi értékrendszer fellazulásával — akkor, amikor ésszerű koncepciók kialakításával, felelősségteljes kormányzati és önkormányzati munkával, a társadalom racionális szervezésén alapuló együttműködéssel mindezek a folyamatok progresszív irányba terelhetők lettek volna? Miért van az, hogy Hajdúszováton a cigányszülőnek kell észlelnie, hogy ötödikes gyermeke tízig sem tud számolni, hogyan adhat számot - „kívülállóként” - az iskola igazgatója arról, hogy 13-14 éves tanköteles cigány- gyerekek „vadházasságban” élnek anélkül, hogy ez ellen pl. megrontás címén büntetőfeljelentést tett volna? Hol volt és hol van az oktatónevelő, továbbá az egészségügyi felvilágosító munka és annak hatása Tisza- vasváriban, ahol ballagó nyolcadikos cigánygyerekek mindegyike fertőzött volt, ill. Haj- dúhadházon, ahol a „cigány főváros” 1678 tanulója közül 551 cigánygyerek 49%-a szinte állandó jelleggel szenved valamilyen (tetű, rüh, ótvar) fertőzöttségtől? De más, riasztó jelenségnek is tanúi vagyunk. Az 1450 hajdú-bihari állami gondozott legalább 40%-a, a megyei és a városi csecsemőotthon 107 gondozottjának 60-70%-a cigány- gyerek. Szinte valamennyien súlyos veszélyeztetettségi kölyes ráhatással akkor néhány év alatt elértük, hogy minden tanköteles korú gyermek rendszeresen iskolába járt, a bukási arány 52% -ról 1,4%-ra csökkent akkor, amikor létszámuk 72-ről 145-re emelkedem. Teljes mértékben megszűnt a korábban 60-70%-ukat érintő tetvesség, a munkaképesek 90- 95%-a állandó jellegű munkaviszonyt létesített házvásárlások, építkezések kapcsán, erőteljesen beindult az egészségtelen vályogviskók felszámolásának folyamata. Következetes küzdelmet folytattunk az alkoholizmus ellen. Ezekben az években 51 cigány és 40 nem cigány volt elvonókúrán, és 85- 90%-os absztinenciát tudtunk elérni a rendszeres ellenőrzés melletti utógondozás megszervezésével. Közvetlen hatás A korábbi elkövetési arányokhoz képest töredékére csökkent a szabály- sértések és bűncselekmények száma, még megrögzött bűnözőket is sikerült munkába állítani, éveken át az italozástól és a bűnözéstől távol tartani. Az iskolai tanulók létszámának jelentős emelkedése mellett is komoly eredményeket értünk el a korszerű családtervezési eljárások meghonosításában, minimálisra csökkent a fiatalkorúak élettársi kapcsolata. Megváltozott, nagymértékben javult az 5500 lelkes településen 600 főt kitevő cigány lakosság életszemlélete, élet- és magatartásmódja és ezzel szinkronban a többség értékítélete is. Szocálpsz'ichológiai értelemben - és fogalmakkal - azt mondhatjuk, hogy a hosszúpályi cigányok túlnyomó többsége ezekben az években — a behódoltságot jóval meghaladva - az azonosulás és az interiorizáció fázisához ért, tudatosan alkalmazkodtak a korábbihoz képest más, magasabb értékrendhez, elhalványultak a többség és a kisebbség közötti kölcsönös előítéletek. Az utóbbi években az országos társadalmi változások és a gazdasági szerkezet M H R IMI m G N
