Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
1997■ december 6., szombat Napkelet • A KM hétvégi melléklete Régió, megye, kistérség Területfejlesztés új alapokon • Komplex mutatók: meglepő eredmények Szabolcs-Szatmár-Beregről A piacgazdaságra történt áttérés óta Magyarországon is megváltoztak a társadalmi-gazdasági változások térbeli lenyomatai, a regionális folyamatok. E számtalan változással együttjáró folyamat a tudósok és a politikusok mellett élénken foglalkoztatja mindazokat, akik a gazdasági átalakulás, a munkanélküliség, a külföldi tőke- befektetés, a Nyugat-Kelet közötti megosztottság, a regionális egyenlőtlenségek, a regionális integráció gondjai iránt nyitottak. A mindennapi tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a piacgazdasági átalakulás fő jellemzője a területi differenciálódás, a regionális különbségek növekedése. Eddig a magyar társadalom területi egyenlőtlenségei elsősorban az életkörülményekben tükröződtek vissza. Az új differenciáló elem a versenyben való helytállás, a piacgazdasági körülményekhez való alkalmazkodás képessége. A piacgazdaságnak már korai szakaszában felszínre került egyes régiók előnye (a Nyugat-Dunántúl, a Bécs-Budapest tengely) a hatékony beruházások és a versenyképes vállalkozások számára. Ezek az előnyök az infrastrukturális színvonalban (főleg a kommunikációs helyzetben), a ré- gió^földrajzi fekvésében, a népesség iskolázottságában s a modern polgári fejlődés iránti fogékonyságban rejtőztek. A regionális folyamatok jövőbeni alakulásának lehetséges változatait a téma legavatottabb szakértője, Enyedi György fogalmazta meg a Regionális folyamatok Magyarországon című könyvében. A gazdasági növekedés, a gazdasági szerkezet, a népesség, az infrastrukturális fejlődés, a nemzetközi integrációs kapcsolatok és a környezetvédelem szempontjainak elemzése során az akadémikus arra a következtetésre jutott, hogy a közeli jövőre a polarizált fejlődés változata (értsd: a területi egyenlőtlenségek fokozódása) a valószínű, ami az ezredfordulón átvált a közepesen koncentrált fejlődés változatába, esetleg, különösen kedvező helyzetben, a dekon- centrált fejlődés forgatókönyvébe. Ebben és csak ebben az esetben adna lehetőséget a jelentős gazdasági növekedés a területi kiegyenlítődésre, aminek szerinte jelenleg még a lehetősége sincs meg. A tudós nem fogadja el a kettészakadt országról szóló közvélekedést. Szerinte régiók szétszakadásáról csak akkor beszélhetünk, ha a gazdasági, a kommunikációs és a személyi kapcsolataik megszűnnek vagy nagyon lecsökkennek. Erről azonban szó sincs: az ország dinamikus és válságba jutott vagy lemaradt régióit ezernyi gazdasági, munkaerőmozgási kommunikációs szál köti össze. Enyedi György úgy véli, hogy a jelenlegi területi egyenlőtlenségi folyamatok leginkább a humán erőforrás földrajzi különbségeire vezethetők vissza. Az iskolázatlansági térkép szinte pontosan lefedi a depressziós térségeket. A területfejlesztési politika nem más, mint egy korrekciós beavatkozás azokba a piaci folyamatokba, amelyek a gazdaságot és a társadalmi fejlődést mozgatják, illetve létrehozzák. Az új területfejlesztési törvény egy lényeges modellváltást tesz lehetővé. A törvény elfogadásáig ugyanis egy jóléti modell érvényesült, aminek lényegét a kiegyenlítő szerep adta. A törvény lehetőséget ad annak a decentralizált modellnek az érvényesítésére, amely Nyugat-Eu- rópában már a ’70-es években elterjedt. E modellnek az alapelvét az önerőre támaszkodás jelenti, amelyben a gazdaságfejlesztés sokszereplőssé válik. A fejlesztés motorját a helyi gazdasági szervezetek adják, a helyi önkormányzat csak befolyásolja és a kedvező gazdasági klíma megteremtésével élénkíti a gazdaságot, az állami beavatkozás pedig esetleges és kiegészítő jellegű. A megerősödött helyi gazdasági szervezetek és önkormányzatok mellett a regionális fejlődést a külföldi vállalati központokban hozott döntések is egyre nagyobb mértékben formálják. Nagyon fontos a háztartási döntések hatása is a település- fejlődésre, mivel a magánháztartások szerepe egyre inkább meghatározóvá válik. Szabolcs-Szatmár-Bereg egyike azon megyéknek, ahol a külföldi tőke jelenléte csekély. 1996 végén 339 külföldi érdekeltségű vállalkozás működött itt, az országos 26 ezernek mindössze 1,3 százaléka. Ez az arány az elmúlt évek során nem sokat változott. A vállalkozások tőkeereje is kisebb az országosnál, így a megye részesedése a külföldi befektetésekből 0,7 százalék. A vállalkozások több mint fele csak minimális törzstőkével, és a megyébe befektetett tőke mindössze egy százalékával rendelkezik. A megye külföldi érdekeltségű vállalkozásai közül mindössze kettő rendelkezik 1 milliárd forint jegyzett tőkével. A külföldi érdekeltségű vállalkozások többsége a városokban található: 56 százalékuk Nyíregyháza székhellyel működik, további 21 százalékuk a többi városba, főként Mátészalka, Záhony és Kisvárda székhellyel jegyeztette be magát. Az ország térszerkezetének átalakulása együtt jár a gazdasági teljesítőképesség, a foglalkoztatás, a jövedelem és az életszínvonal területi differenciálódásával. A nagytérségek közötti különbségek mellett szépszámmal találhatók fejletlen kistérségek a Dunántúlon is, míg az ország keleti felében is vannak innovatív, az átlagostól gyorsabban fejlődő vonzáscentrumok (pl: Nyíregyháza, Debrecen, Kecskemét, Szeged kistérsége). A központi célok és a helyi programok közül az utóbbin van a hangsúly, de a kettő közötti harmónia rendkívül fontos. Helyben kell megfogalmazni a célokat és központi forrásokból, támogatásokból segíteni megvalósítását. Regionális szinten csakúgy mint a nemzetgazdaság egészére, a bruttó hazai termék az a mutatószám, amely összefoglalóan jellemzi az egyes térségek gazdasági fejlettségét. A Központi Statisztikai Hivatalban elvégzett első kísérleti GDP-számítások eredményei nem változtatnak azon a képen, amelyet sok más mutató is jelez, és amit a köznapi észlelések is megerősítenek. Legkevésbé fejlett Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék gazdasága, legfejlettebb pedig Győr-Moson- Sopron és Vas megyéé. Sokak szerint a legfejlettebb és a legfejletlenebb megye között a GDP-ben mért kétszeres különbség akár normálisnak is tekinthető. A két évtizeddel ezelőtti kutatásokon alapuló becslések az akkori Komárom és Szabolcs- Szatmár megyék között is hasonló arányt mutattak. A regionális folyamatok elemzésével, módszertanával kapcsolatos tanulmányoknak is helyt adva a Központi Statisztikai Hivatal 1997 novemberétől 10 év után újból megindítja a Területi Statisztika című folyóiratot, amely remélhetően nemcsak publikálásra lesz alkalmas, hanem tudományos műhellyé is válik. Az Európai Unió Magyarország regionális fejlődésében három problémát állapított meg: 1. A regionális különbségek túlzott mértékét. 2. A kormányzati szervek és a megyék közötti összhang hiányosságait. 3. Magyarország társfinanszírozási képességének gyengeségét, mivel az erre fordítható pénz összege meglehetősen kicsi. Az Európai Unió ugyanakkor a magyar területfejlesztés gyakorlatát és haladási sebességét pozitívan értékeli. Elismeri a regionális fejlesztési tanácsok eddig végzett munkáját (emlékeztetőül: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kezdeményezésére elsőként alakult meg az országban az Északkelet-magyarországi Fejlesztési Régió) és remélik, hogy e tanácsok jól választják majd ki a régióba tartozó megyék prioritásaiból a közösen támogatan- dókat. Az Európai Unió további követelménye: 1. A megyéknek meg kell kezdeni a területrendezési tervek kidolgozását, amelynek igazodniuk kell az Országos Rendezési Tervhez. 2. A program eredményes működtetésének nélkülözhetetlen feltétele: a korszerű térinformatikai rendszer kiépítése, amely a megyei önkormányzatok feladata. A magyar jogalkotás történetében először, a kelet-közép-európai térségben elsőként és máig egyedülállóként az elmúlt évben megalkotott területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény érdemei között kell megemlíteni, hogy az teljes összhangban van az EU előírásaival. Az EU területfejlesztési prioritásai között a gyengén fejlett területek fejlesztése is szerepel, amelyben Magyarország egész területe kedvezményezett, mivel a GDP európai unióbeli átlagának 75 százalékát egyetlen régiónk sem éri el. A területfejlesztési törvénynek megfelelően a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkezésére álló ez évi térségi támogatásokat is elsősorban a lakónépesség száma, a gazdasági fejlettség és a kedvezményezett térségekben élő népesség aránya határozza meg. A decentralizálás elveit követő támogatások megyei eloszlása társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott területek fejlesztését szolgálják. A megyei területfejlesztési tanácsok rendelkezésére az ország kevésbé fejlett területein egy lakosra számítva három-négyszer annyi támogatás jut, mint a legfejlettebb térségekben. Tény, hogy ezek az eszközök még nem tekinthetők elegendőnek a számottevő elmozduláshoz — mindössze öt megyében éri el, illetve közelíti meg a 2000 forintot (Szabolcs-Szatmár-Beregben 2673 forint), a legproblémásabb Nógrád megyében is alig 2800 forint a fajlagos támogatás —, de az új típusú területfejlesztés első lépéseihez nélkülözhetetlenek. Ha csak a kedvezményezett térségekre vetítjük az 1997. évi állami térségi támogatásokat, akkor az előbbiektől gyökeresen elütő képet kapunk, mert az élmezőnyben Pest megye kivételével a legfejlettebb megyék szerepelnek: Ko- márom-Esztergom, Vas és Fejér. Ezekben a megyékben az egy kedvezményezett térségen vagy településen élő lakosra jutó támogatás 7000 forint vagy több. A skála alsó részén ugyanakkor a legkedvezőtlenebb helyzetű megyék vannak, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén, ahol az így számított fajlagos támogatás nem éri el, vagy alig haladja meg a 3000 forintot. A területfejlesztés öt lehetséges beavatkozási szintje (országos, regionális, megyei, kistérségi, települési j közül az első területi szint, a kistérségek szintje, amely a komplexen értelmezett és alulról építkező területfejlesztési politika rendkívül fontos alapszintje. A kistérség ebben az összefüggésben olyan tervezési-fejlesztési területi egység, ahol elsősorban a vidéki lakosság mindennapi szükségletei kielégítésével kapcsolatos gazdasági, piaci-kereskedelmi, infrastrukturális és ellátási, közigazgatási és társadalmi kapcsolatok, térfolyamatok zöme lejátszódik. Fő feladatuk, hogy a területfejlesztéssel kapcsolatosan a tájhoz, az egymással együtt élő, együttműködő önkormányzatokhoz szorosan kötődő közös szándékokat kifejezze, a szükséges terveket elkészíttesse, összehangolja és összegezze a forrásokat, megvalósítsa a fejlesztéseket, segítse a falu-város-kapcsolatok kiteljesedését, erősítését, biztosítsa a térségi identitás és a vidék fejlődését. Egy nemrégiben elvégzett kutatás szerint, amely Magyarország kistérségeinek átlagos fejlettségét komplex mutatószámrendszer alapján értékelte, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére nézve akár meglepőnek is mondható eredményt hozott, mert a legfejlettebb és legfejletlenebb besorolású kistérségek között egyaránt találhatók megyeiek. A nyíregyháza—újfehértói kistérség a legjobb osztályzatot kapta a 32 mutatót vizsgáló országos elemzésben, amelyben demográfiai, foglalkozási, munkanélküliségi, gazdasági, infrastrukturális és egyéb speciális mutatók is szerepelnek. A kisvárda-záhonyi kistérséget a fejlettek közé sorolták, a mátészalkai átlagos, a vásárosnaményi fejletlen, míg a többi (fehérgyarmati, csengeri, nyírbátori, nagykál- lói) kistérséget igen fejletlennek minősítették. A megyén belüli területi fejlettségi kép rendkívül tagolt. A kistérségi fejlődési esélyek is hihetetlenül különbözőek. Csak szolidaritással, maximális együttműködési készséggel, sok-sok helyi szereplő aktív részvételével, a belső és külső erőforrások mobilizálásával remélhető siker. A területi különbségeknek egy másfajta bemutatására alkalmas lehet a személyi jövedelemadó egy állandó lakosra jutó értéke is. Az 1996. évi előzetes adatok szerint ez az érték országosan 41 430 forint, ami a megyében 21 665 forintnak felel meg. A mezőgazdasági adókedvezményekről és az eltartottak magas arányáról sem feledkezve meg, mégis meglepő: az egy főre jutó GDP-ben a mi megyénk mögött álló Nóg- rádban is jóval több adót fizetnek (26 510 forint). A kistérségi adatok azt mutatják, hogy a fehérgyarmati, a csengeri és a nagykállói kistérségben a személyi jövedelemadó egy állandó lakosra jutó értéke csak mintegy harmadát éri el az országos átlagnak. A megyében a nyíregyháza-új fehértói kistérségben legjobb a jövedelemtermelő-képesség, ami az előbbiek kétszeres nagyságában nyilvánul meg. A komplex mutatószámrendszer és az egy főre jutó személyi jövedelemadó nagy hasonlóságot mutató kistérségi különbségei rávilágítanak a legégetőbb teendőkre: amilyen mértékben szükséges a területfejlesztési politikában Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét preferálni, legalább olyan mértékben kell a pénzalapok elosztásánál előnyben részesíteni a megyén belül Szatmár-Bereget és a Dél-Nyírséget. Hajnal Béla, a KSH megyei igazgatója, egyetemi docens A megyében a nyíregyháza-új fehértói kistérségben legjobb a jövedelemtermelő-képesség. — mutatják a statisztikai adatok. „A törvény lehetőséget, ad egy decentralizált modell érvényesítésére, mely szerint a fejlesztés motorját a helyi gazdasági szervezetek adják, a helyi Önkormányzat csak befolyásolja és a kedvező gazdasági klíma megteremtésével élénkíti a gazdaságot, az állami beavatkozás pedig esetleges és kiegészítő jellegű.”
