Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997• DECEMBER 24., SZERDA Napkelet • A KM karácsonyi melléklete _________________15 V • ' ' ........ . . - > ' > />. - ' ; ■ Nagy István Attila Amikor az öltözőben a fotós a legjobb pillanatot keresi, Pregitzer Fruzsina mosolyogva kommentálja: — Mióta a Szomszédokban szerepelek, tudom, nem mindegy, milyen arcot mutat az ember a kamerának. Surrog a magnetofon, rögzíti a visszaemlékezés csöndjét is. — Szép Ernő Patikájában kezdtem Nyíregyházán. Majdnem a „látleletem” volt ez a szerep. Pestről érkeztem — bár szerencsére két és fél hónapot Erdélyben tölthettem, ahol sikerült emberileg és művészileg is feltöltődnöm — mégis azt éreztem, hogy Pest után más lehetőségek közé érkezem. Kisebb szerepeket kaptam a Nemzeti Színházban. Egy idő után meg- éreztem, hogy tőlem csak ilyen szerepeket várnak. Nem tehetek mást, mint elmegyek. Emiatt sok tüske lett bennem. Hosszú idő kell ahhoz, hogy megváltozzon az ember. A pesti színházak biztonságra törekszenek, jöjjön be a közönség. Ahogy mondani szokták, ki voltak osztva előre a szerepek. Én pedig akartam mást is kezdeni az életemmel. O Nem panaszkodhat a nyíregyházi indulásra. — 1993 decemberében kaptam meg a Dómján Edit-díjat. Akkor kerültem be a Szomszédokba, akkor kezdte Verebes István az első három évét, játszottam a Koldusoperában, a Kicsengetésben, megkaptam a Jászai-díjat. O Az elmúlt csaknem nyolc év alatt sokféle szerepben láthattuk. Nagysikerű önálló esttel is bemutatkozott Nyíregyházán. Hogyan fér meg Önben a drámai színész Balázs Attila felvételei a pódiumművésznővel vagy Marcsával a Mágnás Miska című operettben? — Jól. Nagyon szeretem Marcsit. Irigy- lek tőle egy-két dolgot, ami benne megvan, belőlem meg hiányzik. Miska és Marcsa viaskodnak egymással. Marcsa rafináltan öntudatos nő, ennek Miska sem tud ellenállni. Én nem vagyok ennyire ötletes, nekem nem jutna eszembe annyi trükk, mint neki. Istennek hála, sok mindent a színpadi szerepeimből tanultam meg. Harmonikus környezetben nevelkedtem, talán nem is kellett egy csomó mindennel megküzdenem. Hiányzik belőlem a tapra- esettség, mindig a lépcsőházban jut eszembe, mit kellett volna odabent mondanom. Színésznő vagyok. A közönség sokszor összetéveszti a szerepet az emberrel. Hála istennek, a szerepekbe be lehet bújni, és egy kicsit el is lehet rejtőzni. O Nem fél a hétköznapi szerepjátszástól? — Minden nap szükség van egy kis szerepjátszásra. Leplezetlenül önmagunkat adni mindig, ez fárasztó lenne. Olykor felvesz az ember magára valamilyen szerepet, mert tekintettel kell lenni egy csomó emberre. O Amikor beszélgetünk, néhány nap választ el bennünket karácsonytól. Milyen emlékei vannak? Egyáltalán, hogyan gondolkodik erről az ünnepről? — Szomorúan látom, hogy a kereskedők egyre jobban kisajátítják. Kopik a szeretet, az ünnep szó is. Egyre „műanyagabb” lesz az egész. Ha lehet, teljesen szűk családi körben ünnepelünk. Szeretnénk megőrizni a karácsony bensőségességét. O Maga vezető színész a Móricz Zsig- mond Színházban. A kollégák is annak tekintik? — A közönségnek kell a legjobban tetszeni. A Nemzetiben sem a kollégákkal volt gondom. A társulattól három alkalommal kaptam olyan elismerést, mint amilyen itt a Móricz-gyűrű. Nemrég voltam benn, meglátott egy volt kolléganőm és felkiáltott: Jaj, de jó, hogy nem vagy itt! Amíg ott voltam, az volt a veszélyes, ha kezdem magam jól érezni a társulatban, és nem veszem észre, hogy a szakmai életem, a fejlődésem egy helyben toporog. Nekem nem a társalgóban kell jól éreznem magam, hanem a színpadon. O Maga mindig tudja, mit csinál? — Törekszem rá. Van, amikor elönt az indulat. De Isten vigyáz rám, és mindig mellettem vannak azok az emberek, akik nem színházbeliek, és segítenek. O Milyen a maga kapcsolata az Istennel? — Vallásos családban nevelkedtem, a római katolikus stációkon mentem keresztül. Egy fiatal pappal jó kapcsolatba kerültem. Heisenberg nevét tőle hallottam először. Neki köszönhetem, hogy sohasem volt bennem konfliktus a természettudományok és az idealizmus között. De nem tetszett neki, hogy a színésznői pályát választom, ezért ott hagytam a közösséget, a templomot is, mert úgy éreztem, hogy nekem a színházat kell csinálnom. Nyíregyházán mindenféle felekezettel kísérleteztem. Végül megtaláltam az ortodox egyházközséget, Úsz István parókust, akivel úgy tudok Istennel, Istenről beszélgetni, ahogy nekem erre szükségem van. Csodálatos emberekkel találkoztam, kitágult a kör, mert megismerkedtem evangélikusokkal, görögkatolikusokkal is. O A szavaiból azt veszem ki, hogy szereti Nyíregyházát? — Most már Nyíregyházára mondom, hogy hazamegyek. Másfél éve próbálom elérni, hogy az OTP intézze a pesti és az itteni ügyeimet is. Minden elismerésem a nyíregyházi fióknak, mert másfél éve tapasztáljuk a lenézést a pesti OTP kirendeltség részéről. O Térjünk vissza a művészethez! Nagysikerű önálló estje volt a megyeszékhelyen. — Az erdélyi útnak a folytatása ez az előadói est. Új címet kerestem, mert közben annyi minden megváltozott. Találtam egy kifejező József Attila verset, Magyar- ország messzire van O A sokféle szerep és elfoglaltság mellett kevés lehetősége lehet pódiumra lépni. Mit jelent magának a vers? — Nagyon sokat. Sajnos kikopott a műsorokból. A vershez csönd kell, sajátos koncentráció. A kultúra lett olyan, hogy nem kapnak az emberek verseket. Amikor véget ér egy előadói est, azt látom az emberek szemében: — Kár, hogy már nincs annyi vers rádióban, egyebütt... O Hogyan érzékeli a közönség jelenlétét? — Nagyon pontosan. Ez olyan titok, amelyeket nem lehet igazán elmondani. Ha lenne egy skála, pontosan kimutatná, milyen állapotban van az előadás. Régóta azt tapasztalom, hogy a nyíregyházi közönségnek sokkal fontosabb a színház, mint a budapestinek. O A Szomszédok című tévésorozat országszerte ismertté, népszerűvé tette. — 1993. november 18. óta vagyok benne. Bekerülésem teljesen véletlen. Ez nem művészet, hanem művészi eszközökkel történő megfogalmazása valaminek, ami az embereket foglalkoztatja. Horváth Ádám rendező véleményét tudom idézni. D Amerikában vagyonokat keresnek egy ilyen sorozattal. ------r? *•" — Köszönöm szépen. Részben eltart. O Nem jelent ez akkora jövedelmet? — Vannak nálam jobban kereső kollégák is a sorozatban. O A Móricz Zsigmond Színházban legutóbb a Mágnás Miska került színre. Kettős szereposztásban. Hogy fér meg egymás mellett a két Marcsa? Nem akarják egymást lejátszani? — Nem, mert amikor én játszom, én vagyok a legjobb. O A Sándor Juli Marcsája miben más, mint a magáé? — Annyiban, amennyiben másak vagyunk, másképpen dobog a szívünk. De az igazán izgalmas helyzetben Horváth László Attila van, hiszen neki kettőnkhöz kell alkalmazkodnia. O Volt arra példa, hogy a maga szerep- felfogása hozzátett valamit a figurához, s ilyen értelmezésben Magyarországon még sohasem játszották a darabot? Igen. Például a Három nővér Olgája. Verebes felfogása szerint a legnőiesebb, a legasszonyiasabb nő a három közül. Mindig szikár, vénlányszerű nőnek mutatták. Nálunk teljesen más volt, s ettől én nagyon boldog voltam. O Milyen rendezővel szeret együtt dolgozni? — Azt a rendezőt kedvelem, aki felkészült, és tudja, mit akar. Meghallgatja a színészt, de jobban szeretem, ha határozottan irányít. Nem jó, ha a szekeret összevissza viszik a lovak. A szekérre egyetlen kocsis kell, aki a gyeplőt fogja. A színház nem demokratikus intézmény. O A színészeten kívül maga jól is ír. — Gyerekkorom óta írok naplót. Lejegy- zek mindent, ami az eszembe jut. Nyáron több időm volt. Olvastam, írtam és pihentem. A férjem Mauritius és Bangkok között egy teherhajón vezette a gépházat. Vele voltam. O Azzal mennyire elégedett, ahogyan önmagáról írnak? — Hát... Van, amikor elégedett vagyok, máskor türelmes. Nem tartom helyesnek, ha a színész befolyásolja a kritikust. A színésznek meg kell békélnie azzal, amit írnak róla. Vagy azért, mert igaz, vagy elfogadja, ahogyan látják. Annak ellenére, hogy meggyőződése szerint ő másmilyen. Számomra a közönség a legfontosabb fokmérő egy-egy darab megítélésében. MÚZSA Karácsonyi versek CSANÁDI IMRE Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép — nem. is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő — búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájának derét-havát lerázza áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben. VERES CSILLA Karácsony előtt Fahéjas karika, vaníliás kalács, meleg gyantaillat tölti meg a szobát. Advent koszorúján négy szál gyertya ragyog, Fahéjas karika, sürögnek-forognak hópihe angyalok. Erdőnek völgyéből zöld fenyőfát hoznak, csillag sugaráról csengettyűszót lopnak. DONÁSZY MAGDA Karácsony délután Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Végre sötétedik... hamvas lesz az este. Bodri velem együtt figyel minden neszre. Mikor szól a csengő, az ajtó kitárul, piros alma nevet rám a fenyőfárul. (Ünnepi szemelvényeinket Kovács Ist- vánné — nagydobosi versbarát — válogatta és küldte el szerkesztőségünkbe. E költeményekkel kívánt lapunk munkatársainak kellemes ünnepeket. Es tesszük most mi ugyanezt: megszólítva olvasóinkat a líra szép szavaival.) A színpaddftqéfgem ma' Pregitzer Fruzsina szerint a e$v
