Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24 / 300. szám

1997• DECEMBER 24., SZERDA Napkelet • A KM karácsonyi melléklete _________________15 V • ' ' ........ . . - > ' > />. - ' ; ■ Nagy István Attila Amikor az öltözőben a fotós a legjobb pil­lanatot keresi, Pregitzer Fruzsina moso­lyogva kommentálja: — Mióta a Szomszé­dokban szerepelek, tudom, nem mindegy, milyen arcot mutat az ember a kamerának. Surrog a magnetofon, rögzíti a vissza­emlékezés csöndjét is. — Szép Ernő Patikájában kezdtem Nyír­egyházán. Majdnem a „látleletem” volt ez a szerep. Pestről érkeztem — bár sze­rencsére két és fél hónapot Erdélyben tölt­hettem, ahol sikerült emberileg és művé­szileg is feltöltődnöm — mégis azt érez­tem, hogy Pest után más lehetőségek kö­zé érkezem. Kisebb szerepeket kaptam a Nemzeti Színházban. Egy idő után meg- éreztem, hogy tőlem csak ilyen szerepeket várnak. Nem tehetek mást, mint elmegyek. Emiatt sok tüske lett bennem. Hosszú idő kell ahhoz, hogy megváltozzon az ember. A pesti színházak biztonságra törekszenek, jöjjön be a közönség. Ahogy mondani szokták, ki voltak osztva előre a szere­pek. Én pedig akartam mást is kezdeni az életemmel. O Nem panaszkodhat a nyíregyházi in­dulásra. — 1993 decemberében kaptam meg a Dómján Edit-díjat. Akkor kerültem be a Szomszédokba, akkor kezdte Verebes Ist­ván az első három évét, játszottam a Kol­dusoperában, a Kicsengetésben, megkap­tam a Jászai-díjat. O Az elmúlt csaknem nyolc év alatt sok­féle szerepben láthattuk. Nagysikerű önál­ló esttel is bemutatkozott Nyíregyházán. Hogyan fér meg Önben a drámai színész Balázs Attila felvételei a pódiumművésznővel vagy Marcsával a Mágnás Miska című operettben? — Jól. Nagyon szeretem Marcsit. Irigy- lek tőle egy-két dolgot, ami benne megvan, belőlem meg hiányzik. Miska és Marcsa viaskodnak egymással. Marcsa rafináltan öntudatos nő, ennek Miska sem tud el­lenállni. Én nem vagyok ennyire ötletes, nekem nem jutna eszembe annyi trükk, mint neki. Istennek hála, sok mindent a színpadi szerepeimből tanultam meg. Har­monikus környezetben nevelkedtem, ta­lán nem is kellett egy csomó mindennel megküzdenem. Hiányzik belőlem a tapra- esettség, mindig a lépcsőházban jut eszem­be, mit kellett volna odabent mondanom. Színésznő vagyok. A közönség sokszor összetéveszti a szerepet az emberrel. Hála istennek, a szerepekbe be lehet bújni, és egy kicsit el is lehet rejtőzni. O Nem fél a hétköznapi szerepjátszás­tól? — Minden nap szükség van egy kis sze­repjátszásra. Leplezetlenül önmagunkat ad­ni mindig, ez fárasztó lenne. Olykor fel­vesz az ember magára valamilyen szerepet, mert tekintettel kell lenni egy csomó em­berre. O Amikor beszélgetünk, néhány nap vá­laszt el bennünket karácsonytól. Milyen emlékei vannak? Egyáltalán, hogyan gon­dolkodik erről az ünnepről? — Szomorúan látom, hogy a kereskedők egyre jobban kisajátítják. Kopik a szere­tet, az ünnep szó is. Egyre „műanyagabb” lesz az egész. Ha lehet, teljesen szűk csa­ládi körben ünnepelünk. Szeretnénk meg­őrizni a karácsony bensőségességét. O Maga vezető színész a Móricz Zsig- mond Színházban. A kollégák is annak tekintik? — A közönségnek kell a legjobban tet­szeni. A Nemzetiben sem a kollégákkal volt gondom. A társulattól három alka­lommal kaptam olyan elismerést, mint amilyen itt a Móricz-gyűrű. Nemrég vol­tam benn, meglátott egy volt kolléganőm és felkiáltott: Jaj, de jó, hogy nem vagy itt! Amíg ott voltam, az volt a veszélyes, ha kezdem magam jól érezni a társulatban, és nem veszem észre, hogy a szakmai életem, a fejlődésem egy helyben toporog. Nekem nem a társalgóban kell jól éreznem ma­gam, hanem a színpadon. O Maga mindig tudja, mit csinál? — Törekszem rá. Van, amikor elönt az indulat. De Isten vigyáz rám, és mindig mellettem vannak azok az emberek, akik nem színházbeliek, és segítenek. O Milyen a maga kapcsolata az Isten­nel? — Vallásos családban nevelkedtem, a ró­mai katolikus stációkon mentem keresztül. Egy fiatal pappal jó kapcsolatba kerültem. Heisenberg nevét tőle hallottam először. Neki köszönhetem, hogy sohasem volt bennem konfliktus a természettudományok és az idealizmus között. De nem tetszett neki, hogy a színésznői pályát választom, ezért ott hagytam a közösséget, a templo­mot is, mert úgy éreztem, hogy nekem a színházat kell csinálnom. Nyíregyházán mindenféle felekezettel kísérleteztem. Vé­gül megtaláltam az ortodox egyházközsé­get, Úsz István parókust, akivel úgy tudok Istennel, Istenről beszélgetni, ahogy nekem erre szükségem van. Csodálatos emberek­kel találkoztam, kitágult a kör, mert meg­ismerkedtem evangélikusokkal, görögka­tolikusokkal is. O A szavaiból azt veszem ki, hogy sze­reti Nyíregyházát? — Most már Nyíregyházára mondom, hogy hazamegyek. Másfél éve próbálom elérni, hogy az OTP intézze a pesti és az itteni ügyeimet is. Minden elismerésem a nyíregyházi fióknak, mert másfél éve ta­pasztáljuk a lenézést a pesti OTP kiren­deltség részéről. O Térjünk vissza a művészethez! Nagy­sikerű önálló estje volt a megyeszékhe­lyen. — Az erdélyi útnak a folytatása ez az előadói est. Új címet kerestem, mert köz­ben annyi minden megváltozott. Találtam egy kifejező József Attila verset, Magyar- ország messzire van O A sokféle szerep és elfoglaltság mel­lett kevés lehetősége lehet pódiumra lépni. Mit jelent magának a vers? — Nagyon sokat. Sajnos kikopott a mű­sorokból. A vershez csönd kell, sajátos koncentráció. A kultúra lett olyan, hogy nem kapnak az emberek verseket. Ami­kor véget ér egy előadói est, azt látom az emberek szemében: — Kár, hogy már nincs annyi vers rádióban, egyebütt... O Hogyan érzékeli a közönség jelenlé­tét? — Nagyon pontosan. Ez olyan titok, amelyeket nem lehet igazán elmondani. Ha lenne egy skála, pontosan kimutatná, mi­lyen állapotban van az előadás. Régóta azt tapasztalom, hogy a nyíregyházi közönség­nek sokkal fontosabb a színház, mint a bu­dapestinek. O A Szomszédok című tévésorozat or­szágszerte ismertté, népszerűvé tette. — 1993. november 18. óta vagyok ben­ne. Bekerülésem teljesen véletlen. Ez nem művészet, hanem művészi eszközökkel tör­ténő megfogalmazása valaminek, ami az embereket foglalkoztatja. Horváth Ádám rendező véleményét tudom idézni. D Amerikában vagyonokat keresnek egy ilyen sorozattal. ------r? *•" — Köszönöm szépen. Részben eltart. O Nem jelent ez akkora jövedelmet? — Vannak nálam jobban kereső kollé­gák is a sorozatban. O A Móricz Zsigmond Színházban leg­utóbb a Mágnás Miska került színre. Ket­tős szereposztásban. Hogy fér meg egymás mellett a két Marcsa? Nem akarják egy­mást lejátszani? — Nem, mert amikor én játszom, én va­gyok a legjobb. O A Sándor Juli Marcsája miben más, mint a magáé? — Annyiban, amennyiben másak va­gyunk, másképpen dobog a szívünk. De az igazán izgalmas helyzetben Horváth Lász­ló Attila van, hiszen neki kettőnkhöz kell alkalmazkodnia. O Volt arra példa, hogy a maga szerep- felfogása hozzátett valamit a figurához, s ilyen értelmezésben Magyarországon még sohasem játszották a darabot? Igen. Például a Három nővér Olgá­ja. Verebes felfogása szerint a legnőiesebb, a legasszonyiasabb nő a három közül. Mindig szikár, vénlányszerű nőnek mutat­ták. Nálunk teljesen más volt, s ettől én nagyon boldog voltam. O Milyen rendezővel szeret együtt dol­gozni? — Azt a rendezőt kedvelem, aki felké­szült, és tudja, mit akar. Meghallgatja a színészt, de jobban szeretem, ha határo­zottan irányít. Nem jó, ha a szekeret össze­vissza viszik a lovak. A szekérre egyetlen kocsis kell, aki a gyeplőt fogja. A színház nem demokratikus intézmény. O A színészeten kívül maga jól is ír. — Gyerekkorom óta írok naplót. Lejegy- zek mindent, ami az eszembe jut. Nyáron több időm volt. Olvastam, írtam és pi­hentem. A férjem Mauritius és Bangkok között egy teherhajón vezette a gépházat. Vele voltam. O Azzal mennyire elégedett, ahogyan ön­magáról írnak? — Hát... Van, amikor elégedett vagyok, máskor türelmes. Nem tartom helyesnek, ha a színész befolyásolja a kritikust. A szí­nésznek meg kell békélnie azzal, amit ír­nak róla. Vagy azért, mert igaz, vagy el­fogadja, ahogyan látják. Annak ellenére, hogy meggyőződése szerint ő másmilyen. Számomra a közönség a legfontosabb fok­mérő egy-egy darab megítélésében. MÚZSA Karácsonyi versek CSANÁDI IMRE Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép — nem. is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő — búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol. Beszegődik, beáll csak szép karácsony fájának derét-havát lerázza áll csillogva, szikrázva. Ahány csengő: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben. VERES CSILLA Karácsony előtt Fahéjas karika, vaníliás kalács, meleg gyantaillat tölti meg a szobát. Advent koszorúján négy szál gyertya ragyog, Fahéjas karika, sürögnek-forognak hópihe angyalok. Erdőnek völgyéből zöld fenyőfát hoznak, csillag sugaráról csengettyűszót lopnak. DONÁSZY MAGDA Karácsony délután Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Végre sötétedik... hamvas lesz az este. Bodri velem együtt figyel minden neszre. Mikor szól a csengő, az ajtó kitárul, piros alma nevet rám a fenyőfárul. (Ünnepi szemelvényeinket Kovács Ist- vánné — nagydobosi versbarát — vá­logatta és küldte el szerkesztőségünk­be. E költeményekkel kívánt lapunk munkatársainak kellemes ünnepeket. Es tesszük most mi ugyanezt: meg­szólítva olvasóinkat a líra szép szava­ival.) A színpaddftqéfgem ma' Pregitzer Fruzsina szerint a e$v

Next

/
Thumbnails
Contents