Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
tárlat Fábián Antal domborművei Fábián Antal: Portré A nyíregyházi Visu Art Galériában a közelmúltban több szempontból is rendhagyó tárlatban gyönyörködhetett a képzőművészet újszerű törekvéseire fogékony közönség. Fábián Antal, megyeszékhelyünk Jósa András Kórházának szülész-nőgyógyász orvosa sokoldalú tevékenysége meglepően nóvumszerű területét tárta a nyilvánosság elé: húsz, egyedi technikával készült domborművét tette közszemlére. Az alkotó reliefjeinek materiális geneziséről csupán annyit árult el: farostlemezre képlékeny gipszes anyagot visz fel, ebből formálja, festi képpé kompozícióit. Munkáit a színgazdagság és a változatos tematika jellemzi. Nem idegen tőle az imp- resszionisztikus, bukolikus hangulat, . de otthonosan mozog az expresszív élmények, a szürreális víziók birodalmában is. Fábián Antal: Küzdő Fábián Antal: Erosz I. Napkelet • A KM karácsonyi melléklete _______________1997. december 24., szerda Hármas ikrek a Tiszahátról Balogh Géza A nyíregyházi Kossuth gimnázum öreg falai sokat láttak az elmúlt száz évben, de hármas ikreket talán még sohasem. Köztük tanuló hármas ikreket egészen biztosan nem. Két és fél éve tört meg a sorozat, amikor a beregi Tiszahátról, Gulács- ról három kis szótlan legényke állított be Nyíregyházára, hogy megkezdje tanulmányait a patináns intézetben. Lakatos Márton, Gergely és József Levente azóta komoly fiatalemberekké serdültek, és nyoma sincs bennük semmiféle megilletődött- ségnek, hogy belépnek a nagyhírű intézet igazgatói szobájába. Tökéletesen otthon, s biztonságban érzik magukat, mintha csak a gulácsi otthonukban üldögélnének. Azoknak a viselkedése ez, akiknek tiszta a lelkiismerete, akik semmitől sem tartanak, mert tudják, nem szolgáltattak okot semmiféle nevelői retorzióra. Nem voltak ők persze mindig ilyen magabiztosak. Nem hogy az igazgatói szobának, de a kollégiumnak az ajtaját is félve nyitották meg, csaknem egy évnek kellett eltelnie, hogy lássák, itt sem eszik meg az embert. O Egyáltalán hogyan jutott eszetekbe ez az iskolai — kérdezzük a fiúkat, miután az iskola igazgatója, Bánszki István tapintatosan magunkra hagy bennünket. Némi tétovázás után a legkisebbikük, József Levente válaszol, akiről hamarosan kiderül, ő az ikrek szószólója. — Édesapánk javaslatára választottuk a Kossuthtot. Ő is itt érettségizett, nem kellett sokáig győzködnie bennünket sem. O Emlékeztek még az utolsó, igazi gu- lácsi napra? — Ajaj! — mosolyog most már a középső fiú, Gergő is. — Vasárnap volt. Otthon megebédeltünk, mikor megjött értünk a naményi áfész mikrobusza. És elkezdtünk pakolni. Szegény sofőr azt hitte, visszük az egész házat, és édesanyánk valóban oda is tette volna. Mi persze kuncogtunk, csak akkor kezdtünk el töprengeni, amikor Ugornyánál átmentünk a hídon, otthon hagytuk a Tiszát. Amikor aztán meg eljött a búcsú...! Amikor édesanyánk el kezdett sírni...! a És k ti...? és édesanya, és édesapa..., s az a rengeteg barát. Most meg itt maradnak egyedül egy idegen városban. Nem ismernek senkit, semmit, tízen szuszognak egy szobában, és már az első nap tudatosul bennünk, borzasztó sok tanulás vár rájuk. O Hogyan fogadtak benneteket? Azért három Lakatos egy osztályban, ráadásul ikrek... — Normálisan. Tudomásul vették, hogy mi hárman vagyunk, és ezzel kész. O Vannak előnyei az iker ségnek? — Hogyne lennének! — nevetnek. — Belénk nem nagyon köt senki. Egyedül persze semmivel sem vagyunk erősebbek egy átlagos tizenhét évesnél, de hárman azért már meg tudjuk védeni magunkat. Különösen az első évben volt szükség arra, hogy kimutassuk az összetartozásunkat, ma már nincsenek ilyen gondok. O S vannak-e hátrányai? — Hajaj...! — nevetnek még harsányabban. — Nem lehetnek például titkaink. A másik kettő úgyis rájönne hamarosan. O Ti hárman verekedtetek-e már? — Á, dehogy. A harmadik nyomban közbelépne. Összezördülni persze mi is összezördülünk, de nincs harag. Egyébként is leköt bennünket az iskola..., nagyon sokat kell tanulni. O Milyen a bizonyítvány? — Mint otthon. Jó. Átlagban olyan négy egész öt tized. O Utálatos tantárgyak? No, itt megáll a beszélgetés. Nem mintha nem lennének unszimpatikus tárgyak, de meg kell értenünk őket: nem sérthetnek meg egyetlen tanárt sem. A kedvenc tárgyakról persze szívesen beszélnek. Márton a földrajzra, biológiára esküszik, Gergő a fizikára, Levente pedig a történelemre, földrajzra. És persze főiskolára készülnek mindhárman. Márton térképész, vagy valami efféle szeretne lenni, Gergő diplomata, Levente pedig katonatiszt. De miképp fogja taníttatni őket a család? Ezt még ők maguk sem JL tudják. Édesapánk a vásá ros- naményi * áfésznél J d 01 g 0 - f zik, de I é d e s a - I — Keveset..., kevesebbet, mint szeretnénk. Otthon nekünk is van egy tisztességes darab földünk, ahol nekünk is jut munka. A nyáron például kapáltunk, kapáltunk, kapáltunk. O Kaszálni is tudtok? — Hogyne tudnánk! Édesapánk megtanított rá. O Eddig csak a munkáról, a tanulásról beszéltünk? És a szórakozás? — A foci... Az jöhet éjjel-nappal. O És a diszkó? — Ugyan! Nem a mi világunk... O Nem vagytok ti túl komolyak egy kicsit? — Mi lennénk túl komolyak...? — kacagnak jó ízűén. — Ezt hallanák meg a többiek! O Kik? A gulácsiak, vagy a nyíregyháziak ? — Nem teszünk mi különbséget köztük. Bár ami igaz, igaz, itt az iskolában már több a barát, mint otthon. O Otthon? — Otthon, Gulácson. Nekünk mindig Gulács lesz az otthon. Ha külföldön is vagyunk, az ott látottakat először mindig a Gulácson tapasztaltakkal hasonlítjuk össze. De ezen nincs is mit csodálkozni. O Merre jártatok már a tizenhét évetek során? — Olaszországban. És édesapámékkal Ukrajnában. Kárpátalján. Ott voltunk már vagy hatszor. O Mit láttatok? — Soroljuk fel mindazokat a várakat, városokat, hegyeket, hágókat, melyek oly nagy szerepet játszottak a történelmünkben!? De egy tanácsot talán megkockáztathatunk, ezt megírtuk az iskola lapjában is nemrég: kapaszkodjon fel mindenki egyszer a huszti várromhoz, hogy örökké agyába vésődjenek Kölcsey szavai: Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül. O Ismerve a mai tizenévesek nemzettudatát, el tudom képzelni, hogyan fogadták társaitok e soraitokat. — Megértették. A mi iskolánk egy ilyen iskola. O Gyakran fogalmaztok ilyen patetikusan? — Ha a helyzet megkívánja. CJ Még egy nagyon fontos doloeról nem besz tünk. Kinek mi a k e d - i véne étele? Lakatos József Levente Elek Emil és Harasztosi Pál felvételei nyánknak sajnos nincsen munkahelye, — mondják elgondolkozva. — Nehezen bírják, már így is nehezen..., de azt mondták, a pénz miatt nekünk ne fájjon a fejünk. Ök a föld alól is előteremtik a továbbtanulás költségeit. S persze mi is segítünk, ha tudunk? O Mit tudtok ti segíteni? Lakatos Qe. . Lacipecsenye, selY túrós palacsinta, csirkepörkölt, sorjáznak a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb ételnevek. Ám nem tudnak megegyezni. Elhangzik azonban a varázsszó: zöldpaszuly- leves. O Rántva, vagy habarva? — Az mindegv. Csak édesanyánk főzze. Ukatos Mat Hát..., mi nem sírtunk — pillantanak egymásra, de elnézve őket, nem lehetünk biztosak mi ebben. És még csak nem is csodálkozhatnánk. Eddig élték a maguk szabad, gondtalan életét, ismertek minden fát, bokrot, és szarkafészket, és ott volt nagyapa, nagymama, Fábián Antal: Erosz II. KM-reprodukciók
