Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
1997■ DECEMBER 20., SZOMBAT Bontják a sóstói Szeréna-lakot Margócsy József Ebben a lakban eredetileg szegény gyerekek nyári üdültetésére került sor. A Kégly Szeréna vezetése alatt álló városi leányegylet kérte el a várostól a régóta már alig használt sziksófőzőt, az úgynevezett szó- dagyárat. Strandszerető régi nyíregyháziak emlékezhetnek rá, hogy a termálstrand indulásakor ez az épület az öltöző, mielőtt a korszerűbb utóda felépült volna. 1911 júliusában használták erre először: 8 kisleány és 4 kisfiú nyaralt itt egy hónapig, teljes ellátással. 1914-re már annyi pénzt sikerült összeszedni, hogy a Szuchy testvérek felépíthették a három épületet. Ezekben ebédlő, terasz, tágas hálószobák kaptak helyet. Sajnos hamarosan a katonaság vette igénybe, s 1919 után a lakásínség, az infláció miatt a nemes célkitűzés alig valósulhatott meg. 1927-ben a város vette kezelésbe: korszerűsítették, bővítették a Burger-alapítványból. A jómódú B. István, fegyverbalesetét követően, halálos ágyán végrendelkezett. Fele vagyonát az izraelita hitközség örökölte, a másik felét Nyíregyházának adományozta kizárólag szociális célokra. Ekkoriban a bejáratnál tábla hirdette, hogy a megújult üdülő e nemes hagyatékból folytathatja áldásos munkáját. Sajnos, idővel a tábla eltűnt, Burger emléke is feledésbe merült. Általában három kéthetes turnusban kétszer 40 fiút, egyszer lányokat helyeztek el itt, a Szeréna-lakban. A felügyeletet Di- enesné Wágner Irén óvónő látta el. Ilyen rendben működött a telep a háborúig. 1931-35 között Kiss Lajos javaslatára Bencs Kálmán támogatásával öt-öt szegénysorsú festőnövendék kapott nyáron ellátást itt: így ez volt az első nyíregyházi művésztelep. A háború alatt gyakran igénybe vették a katonák. 1945 után internálótábor is volt itt. 1948-ban egyszer megnyílt a gyermek- üdültetés, de nem sokkal később már haNyíregyháza-sóstófürdői gyermeküdülő difoglyokat fogadtak itt keletről. Sokáig elhagyatottan állt, majd a hatvanas években több-kevesebb rendszerességgel képzőművészek alkotótábora lett. Néhány éve a kerítés mentén állt szép nyárfasort kivagdalták, a telep a sivár pusztaság képét mutatta. Most afféle likvidálásra került sor: nincs megbízható hír a jófekvésű, értékes telek további sorsáról. Ezért is itt a feladat, hogy a régen elhunyt alapító névadóról következzék néhány adat. Nyíregyháza XVIII. századi történetében nemigen találunk diplomás értelmiségieket. Viszont 1775-ben arról kap értesítést a város, hogy Kégly Sámuel, Nyíregyházán közismert gyakorló orvos, előzőleg dicséretesen működött Lőcsén. Á két következő generációról nincs hírem, majd 1863-ban arról igen, hogy Kégly Gusztáv bemutatta ügyvédi oklevelét, így mesterségét gyakorolhatja a városban. Népszerűségét mutatja, hogy 1869-ben a Polgári Olvasó Egylet ügyészévé választja. HázassáArchív felvétel gából két leány született a Kállai utca 1015. sz. házában. Ez kb. a mai kis SZTK telke, a Szent István utcában. 1868-ban született Szeréna, két év múlva pedig Ida, aki Füzesséry Péter erdőbényei jegyző felesége lett és később családjával, nénjével, Szerénával majd az Eötvös utca 17. sz. alatt laktak. Szeréna Budapesten szerzett ipariskolai szaktanítói oklevelet, 1892-ben a nyíregyházi Jótékony Nőegylét női ipariskolájában kezdett tanítani. Ferencz Miklósné iskolatörténetéből tudjuk, hogy 1894- től már ő az igazgató. A Szabolcsi Gazdasági Egyesület 1910-i országos kiállításán ezüst érmet és díszoklevelet kap az iskola szakszerű, eredményes vezetéséért és a kiállított művészi kézimunkák értékeléseként. 1912-ben 44 éves korában kérte nyugdíjazását. Már 1907-ben megalapította a Városi Leányegyletet, s a továbbiakban már hivatal nélkül, de annál erősebb társadalmi elkötelezettként kívánta szolgálni a várost. A gyermeküdültetési tervhez Ru- zsonyi Katóval, aki később Garay Gyula ügyvéd, lapszerkesztő neje, járták ki, szerezték meg az engedélyeket, az építkezéshez a telket: ennek a létesítménynek a nyomai tűnnek el napjainkban a Sóstón. — A háború kitörésekor azonnal jelentkezik ápolónőnek: kiváló munkájáért majd Salvator főherceg kezéből veszi át a hadié- kítményes érdemrendet. Hetvenhét esztendős, amikor a front közeledtére menekülni kényszerül, szintén idős húgával, anü'ak leányával és egy unokával is. Fáradtan, elcsigázva érkezett haza, majd 1953. április 28-án halt meg, 85 esztendős korában. Az évszámok, adatok mellett és mögött emlékezni kell kivételes egyéniségére: arra a fáradhatatlan társadalmi munkásságára, amely életének mindennapját betöltötte. Igen szerencsés természettel tudott minden fórumon, hivatalokban, egyházi vezetőkkel tárgyalni, szót érteni, sikert elérni, az éppen akkor legidőszerűbb, legnyomasztóbb szükség kielégítése, elmulasztása érdekében. Ez vonatkozik a sóstói gyermeknyara Itatásra, a mindenki karácsonyfájára, 1934-ben a Délvidékről — a Sándor király elleni marseillei merénylet gyanúsítása kapcsán kiutasított magyar családok felsegítésére, az ínségkonyha szükségleteihez felajánlások toborzására. Szenvedélyes szervezője a húsvéti, karácsonyi jótékony célú estélyeknek, a számtalan, öttől tizennyolc éves szereplőket foglalkoztató műsoroknak. S ezeknek az évenként ismétlődő alkalmaknak mindig igen nagy a látogatottsága, sikere. Sokan élnek még városunkban, akiket annak idején Szeréna néni szervezett a szereplésre, győzte meg a szülőket, hogy részt vehessünk a jókedvű szereplésben. Negyvennégy éve halt meg az örökmozgó, segítőkész Kégly Szeréna. Sokak nehéz helyzetén segített, akiknek máig él emlékezetében és éljen tovább azok tudatában is, akiket egyáltalában érdekel Nyíregyháza városának szellemi múltja. Aki átlépte a grafika papírkorlátait Sz. Wanda alkotásai az ember világra vetett vizuális reflexiói Papp D. Tibor Sz. Wanda — ahogy rajzait szignálja — azon grafikusok közé tartozik, akik rejtélyesek. Az önkéntelen miértek lavinaként omlanak a rogyólábú néző nyakába, onnantól kezdve, hogy édesapjának neve Lengyelországban éppoly természetes, mint nálunk a Kovács. A grafikus, mint Szyksznian Wanda, szűkszavú. A szép katalógusban szinte elszámol a kicsapongásért: „Az elmúlt harminc év alatt reklámgrafikusként dolgoztam, nap mint nap láthatóan az utcákon, hanglemez- és könyvesboltokban a nagy- közönség színe előtt. Festményeimet és grafikáimat kiállítótermekben állítottam ki. 1997 nyarán megnyerő ajánlatot kaptam a Sárospataki Kerámia Manufaktúrától: szabadkezet és minden lehetőséget ahhoz, hogy mit tudok én alkotni, ha hív a számomra új anyag, az agyag. Három hónap kevés idő új területek meghódítására, örülök, hogy az új világ partján legalább a lábomat megvetettem. Égetett samottlapra földfestékkel festek, ami újabb égetés után maradandóvá válik, alkalmas külső falakra és enteriőrökbe...” Ugyanis itt kerámiákat látunk nagyobbrészt. Samot- tokat, amelyeket a gyár udvarán talált. Mellette raklapokat, amelyek az ipari késztermék elszállítását szolgálják. Ezek olyan magától ért- hetődően ronda segédeszközök, hogy mint kvázi poszta- mensek, hűséggel hordozzák a művésznő alkotásait. De a kérdés marad: hogyan szólna egy sáros gumicsizmán az a bizonyos kivárt ütemű csapásolás? Szyksznian Wanda, mint ahogy egyik művén — a kiállítás cím nélkül — jelzi tisztában van az aura jelentőségével. Egyetlen hagyományos figu- rativ kompozíciója tükrözi ezt. A műnek megfelelő installáció tehát mecénás kérdése, s ezzel az alkotó is egyetért. A geg nem pótolja az ar- tisztikumot, amelyet ezek a szép kerámia grafikák elvárnak. Szyksznian Wanda ma él. Művei azonban a múltban keresik rokonaikat és ez a múlt idő meghatározhatatlan. Sem nem az első barlangrajz sokat vitatott funkciójú firkája, sem az egyiptomi hieroglifa, sem görög vörös-fekete vázarajz — ezek az alkotások az ember világra vetett vizuális reflexiói. A Napra, a Holdra, nemiségre, a halra, amely minden kultúrában par eexcel- lence szerepet tölt be, lévén az egyetlen nem domeesztikált fontos táplálék. A művész gondolat-töredékeket próbál összeilleszteni. A grafikai jelek vizuális súlyukkal kiáltanak vagy csak intenek. A szellemesen megoldott, sokáig nézendő mű-hely-rajz- okon és a samotto- kon egyaránt. Ugyanakkor az említett fragmentált, vagy az csak úgy fölfedezett kerámiák, megváltoztatják a grafika lényegét. A hordozóanyag minősége mássá teszi a kéznyomot. A falat, épületet, teret, tömböt igénylő sa- mottrajz egészen más minőség, mint a lenge merített papír. Míg az egyik igényli a háttér határozott támaszát, addig a másik kézbefoghatóan, az elvihetőség, a magáévá tehetőség kéjét adja, s felejteti a murália hiányát. Szyksznian Wanda kicsapongott. Megcsalta a grafika szűk papírkorlátait, de jól tette. Nekünk kukkolóknak örömet szerzett. Erőteljes kijelentései a tömör földfeketéken, lágy játékai a rojtos szélű papírokon azt mutatják, hogy ő sem bánta meg. Elek Emil felvételei Napkelet • A KM hétvégi melléklete
