Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete 1997. NOVEMBER 8., SZOMBAT Négy generáció a városházán Az egyik nyíregyházi Juhász család sebb: Kálmán orvos lett. Ő gyermekkoráról, di- ákoskodásáról később írt visszaemlékezéseket: ennek kézirata az utódok féltett kincse, fontos várostörténeti forrás. Miklós (1839-1898) városi hivatalnokként ment nyugdíjba, de sokkal többet nem tudok róla. A legfiatalabb Péter (1840- 1914), aki továbbvezet a negyedik generáció felé. Felesége Klainik Mária. Hosszabb katonai szolgálat után őrmesterként szerelt le, majd mész á r o s mesterséget tanult. A város központjában, az 1004. sz. házban cse- megebolt nyitására kért és kapott engedélyt. Ez a ház a mai Luther utca 4. sz.eme- letes épület helyén állt akkoriban. Üzletében halat, virssajátították, beépítették. A Juhászék udvarának néhány öreg gesztenyefája azonban még ma is áll a játszótéren sza- adgáló gyerkőcök gyönyörűségére, örö- ? mére. Péternek négy gyermekéből ketten fiúk. Az idősebb, Sándor A képen látható juhász Mihály (1894-1971) egy olyan nyíregyházi családból származik, amelyiknek tagjai száz évnél tovább szolgálták a közösség érdekeit. Az első Juhász Mihály (1768-1842), felesége Gráf Zsuzsanna, még Nalivanko családi névvel található a főbírák listáján 1817-1819 között. Csizmadia mester, a belső tanácsban szenátor haláláig. Az evangélikus egyházban presbiter, kurátor, az anyagi ügyek kezelője; a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egyik legbővebb kezű adakozó donátor. Fia, szintén Mihály (1800-1876), felesége Bállá Rozália, már magasabb iskolákat végzett mérnökember (geométer, indzsel- lér). Csak apja halála után válhat a belső tanács tagjává, mivel apa-fiú egyidőben nem lehet tagja a legfelsőbb vezető testületnek. Egyidőben nagy tekintélyű gyámatya; 1847-ben albíró. 1851-ben az ő tervei szerint csapolják le a Kert utcai mocsár vizét, ő szabályozta, parcellázta az Erkerte- ket: a Széchenyi utcától délre, a Jósa And- rás-Petőfi utca közötti szakaszt. A múlt század második felében már korszerűtlennek tartja a száraz malmokat. (Hasonlót ma már talán csak Tarpán találhatunk a megyében). Küllemük nem emeli a város csinosságát, üzemeltetése állatkínzással jár; nyári időben használhatatlan, hiszen az állatok a földeken dolgoznak. Viszont ajánlja a szélmalmokat és a vadvizek meg- zabolásával működtető vízimalmokat. Ilyen a Szarvasszigeten tartósabban is dolgozott, az egyre szaporodó gőzmalmok azonban hamarosan tért nyertek minden ellenkező javaslat előtt. A nagyorosi (Bocskai) utca 903. sz. házastelkén egy tisztasági célú közfürdőnek a nyitását tervezi, részvényesek összefogásával. Ez a telek keleti szomszédja a 900-902. sz. telkeknek: ide majd három évtizeddel később a ma is ott álló törvényszék épül. 1861-ben meg is kapja az engedélyt szigorú figyelmeztetéssel a közer- kölcsiségi, egészségi és rendőri szabályokra, valamint a fürdőknél szokásos eíővi- gyázat folyamatos megtartására. A részvénytársaság nem alakult meg, s jóval később, majd nem itt, hanem a mai busz- végállomás helyén Bencs László tanácsnoki szorgalmazására, a Népkert északi sarkán, 1886-ban nyílhat meg a városi gőz- és kádfürdő. Ennek a Juhász Mihálynak 1830-40 között született öt fiú gyermekéről akadnak adatok. Valamennyien diákjai a helybeli professzori iskolának. Közülük a legidőlit, füstölt húst, kolbászt árult 1869-től. Majd 1874- ben a város szolgálatába lépett: négy évtized végén 1914-ben ment nyugdíjba, hamarosan meg is halt az Ószőlő utca 21. sz. házában. Ebből a nagy telekből az ő javaslatára hasították ki a Morgó utcát és a Morgó zugot. Amikor majd a mai Ferenc körút házsorait a temető előtti térnél dél felé bekanyarították: ezeket a telkeket ki(1884-1962) apja kereskedői hajlamát folytatta élete végéig, az Eötvös (Nádor utca sarkán ma is szolgál Juhász bácsi egykori kereskedése). A fiatalabb Mihály édesapjának a városházán befejezett pályáját követte. Ő 1904-12 között az evangélikus főgimnázium tanulója. Érettségi után a közigazgatási pályát választotta, 1914-től a városházán gyakornok. Tanulmányait azonban félbeszakította a háború. 1919-ig tartott katonáskodása a 3. honvéd tüzérezredhez kötötte, a hadi szolgálatát több kitüntetés jelzi, főhadnagyként, címzetes századosi ranggal szerelt le. Majd folytatta a városi működését, 1922- ben már tanácsnok: az adóügy lett hivatali munkaköre. Ugyanebben az évben házasodott: a nagyhalászi főjegyző leánya, Ritli Irén lett a felesége. Két gyermekük György és Mária ma is él családjával. 1935-től városunk főjegyzője, egyben polgármester-helyettes. Az erdélyi bevonulás után a belügyminiszter megbízza Felsőbánya polgármesteri teendőinek ellátásával. A nyíregyháziak ezt ideiglenesnek tekintették, ezért egy év fizetés nélküli szabadságra engedték, állását nem töltötték be, hiszen visszavárták. A következő évben azonban az ottaniak már szabályosan megválasztották, nem térhetett vissza, így társadalmi funkcióiról is lemondott. Kivéve a Kossuth gimnázium felügyeleti szervének, a kormányzótanácsnak választott tagságát. Ezt a tagságát 1945 után nemcsak megújították, hanem Juhászt, már mint nyugalmazott polgármestert, az iskola máspdfelügyelői tisztségével is megtisztelték. így Maurer Károly elnök-felügyelővel vezethették az iskolatanácsot az államosításig. 1960-ban vesztette el feleségét, 1971 októberében 77 éves korában ő is meghalt, az akkor már 25. számú öreg családi házban, az Ószőlő utcán. Hátra- maradottai csak 1977-ig lakhattak ott: a városrész említett kiépítésekor kellett kiköltözniük. A régebbi nyíregyháziak szívesen emlékezhetnek rá. Mindenki Miskának, Miska bácsinak hívta, mert barátságos, jólelkű ember volt. Kedélyes arca, meleg sugárzású szeme mindenkit meggyőzött arról, hogy benne segítőkész ügyintézőre, barátra találhat. Népszerűségének egyik jele, hogy mindig igen korán kellett hivatalba indulnia, mert szó szerint úton-útfélen megállították vagy baráti szóra vagy valamilyen kérés előadására. Ahogy ősei, úgy ő maga is közszolgálati hivatalnok volt, nem pedig közigazgatási bérmunkás. Magatartására a napjainkban egyre ritkábban használt puritán jelző a legkifejezőbb: pontos munkavégzés, szakértelem, szigorú és megközelíthetetlen erkölcsi igényesség jellemezte. Bár csak adna a sors ma is minél több ilyen közéleti személyiséget városunknak, mint az említett Juhász fiúk voltak négy generáción át. Margócsy József Szobor a kisemberek pénzén A művész elkezdte a munkát, mi pedig a gyűjtést, ami nem könnyű feladat — mondja az ötletadó Emléket állítani valakinek vagy valakiknek mindig a legnemesebb feladatok közé tartozik, különösen akkor, ha még élnek az emlékezők, s tudják létük összeforrt a történelem egy szeletével. Mennyi mindent jelképez az a kőbe vésett, bronzba öntött vagy éppen fába faragott tárgy, melynek a köztéren már lelke lesz. Bár hazánkban a szobrok, emlékművek gyakran egy-egy rendszerváltás függvényei lettek, bízunk benne, hogy az október 4-én Nyíregyházán az Országzászló téren a II. világháborúban harcolt magyar huszárok hősi emlékműve soha sem jut erre a sorsra. A szobor állításának gondolata az 1994 végén megalakított Magyar Huszáralapítvány titkárától, dr. Bene János muzeológustól származik, akit arra kértünk foglalja össze hogyan lesz egy ötletből valóság. — Tulajdonképpen már az alapítványt is e célból hoztuk létre — emeli ki a szakember. — Az 1995 augusztusában megrendezett III. nyíregyházi huszártalálkozón dr. Baross Dénes volt nyíregyházi huszártiszt egymillió forintos felajánlást tett a szoborra, amelyhez szintén egymillió forinttal csatlakozott dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke és Csabai Lászlóné Nyíregyháza polgármester asszonya. Ezzel a kétmillió forinttal indultunk, amikor 1996 tavaszán meghívásos pályázatot írtunk ki Györfi Sándor karcagi és Tóth Béla csongrádi szobrászművészek számára, akik tervüket még az év október 22-én bemutatták az alapítvány kuratóriumának és a szoborbizottságnak. Mindkét terv nagyszerű és kiváló volt, s hosszú és kimerítő vita után a karcagi mester nyerte el a megbízást. Györfi Sándor költségvetése a szoborra és a talapzatra nagyjából 12 millió forintot tartalmazott, amelyből a város képvi- selő-testülete 3 millió forintot átvállalt, s az alapítvány kérelmének is helyt adott és a szobor helyéül az Országzászló teret jelölte ki. — A művész elkezdte a munkát, mi pedig a gyűjtést, ami nem könnyű feladat, hiszen egy ilyen szobor nem igazán reklámhordozó hely, s nagyon nehéz volt meggyőzni az intézményeket, magán- személyeket a támogatásról — emlékszik vissza Bene János a kezdeti időszakra. — Ehhez jön még megyénk halmozottan hátrányos helyzete is, melyből a krónikus pénzhiány fakad. Ezt akkor láttuk igazán, amikor kéréssel fordultunk a települések önkormányzataihoz. A kérésünket az is indokolta, hogy bár minden huszár, aki itt szolgált, magát nyíregyházi huszárnak nevezte (mert itt volt a kaszárnya), de mi ezt a szobrot az összes magyar huszárnak kívántuk állítani; mindenkinek, akár Újfehértóról, vagy Kocsordról, Tisza- lökről vagy éppen Szamosszegről vonult be. Sajnos az önkormányzatok közül Nyíregyháza mellett csak Baktalórántháza, Mátészalka, Ibrány, Tiszalök és Újfehértó tudta támogatni anyagiakkal a szobor elkészültét. A szervezők hiába keresték meg a nagy cégeket, bankokat is. Egyedül a Mól Rt. adott jelentősebb összeget. Jóleső érzéssel tapasztalták ugyanakkor, hogy az egykori huszárok és családtagjaik teljesen magukénak érezték örömeinket és gondjainkat. — Sokszor kissé szégyellve, szabadkozva hozták kis pénzecskéjüket, melyet mi ugyanolyan örömmel fogadtunk, mint a nagyobb befizetéseket — folytatja a muzeológus. — Külön is meg kell említeni vitéz Vattay Antal altábornagy, a huszárhadosztály utolsó parancsnokának és vitéz Mikecz Kálmán ezredesnek családját, akik együtt több mint egymillió forinttal támogatták a szobrot. Ezek a kisebb-nagyobb adományok, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, a Honvédelmi Minisztérium támogatása révén végül is nagy nehezen összejött még hatmillió forint, s időközben a szobor is elkészült Karcagon. Ekkor jelentkezett az újabb gond, a szobor betonmagjának elkészítése. Ismét a város sietett segítségükre, Felbermann Endre alpolgármester időt és fáradságot nem ismerve járt közbe érdekükben a Nyírtervnél, ahol Gere József elkészítette a terveket, majd a Ke-Víz 21 Kft.-nél, akik a betonmagot kiöntötték, s Nyesti Csaba Nyír-Flop Kft.-jénél, ő a műkő burkolatot készítette el térítésmentesen. A Magyar Honvédség helyi alakulata, a Vay Adám logisztikai ezred pedig ingyen szállította a szobrot és a talapzatot Karcagról Nyíregyházára. Ha ők nem segítenek, a szobor sorsa bizony kétségessé is válhatott volna. — A végösszeghez még 2,5 millió forint hiányzik, melyet a megyei önkormányzattól kértünk meg — veszi elő a dokumentumokat Bene János. — Arra számítottunk, hogy a megye is vállalja a városi támogatás mértékét, s így az innen sorozott huszárok, hozzátartozóik joggal érezhetik, hogy megyéjük is kiállt mellettük. Reméljük, a novemberi közgyűlés kedvező döntést hoz, s így mind Szabolcs-Szatmár-Be- reg, mind Nyíregyháza méltán lehet majd büszke az ország eddig egyetlen II. világ- háborús huszár hősi emlékművére. Dankó Mihály f
