Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
e Könyv Zavarba ejtő naivitás Ótfdtid levitt MXCV&ÉCjV&’T Oszabó István - a szó schilleri értelmében - naiv költő. Naiv, azaz filozófia előtti ember. Világképe, létszemlélete jobbára mítoszi struktúra alapján szerveződik. Lírai univerzumában a létezés és a tudás többnyire egységet alkot. Mintha a phűsziszben élne: létérzése a világban való otthonosság. Ösztönösen vesz részt a világ történésében, ismerni véli a létezés titkát. Költészetének alapvető ethosza, hogy a vers mint az emberi beszéd- cselekvés magasztos, mitikus formája a maga szakralitá- sában fejezze ki ezt a kételyt nem tűrő életbizalmat. Lírája a paraszti-archaikus-folklorisztikus tradícióhoz tartozik, de nem annyira annak folytatása, mint inkább egyfajta előzése. Látomásos-metaforikus költői megnyilatkozásának képisége erősen stilizált. Hangvétele döntő mértékben pate- tikus. Szimbolikus tájlírája, meghatározó szülőföldélménye olykor panteisztikus színezetet kap. A magyar misztika és regevilág, illetve a magyar történelem motívumainak felhasználásával, az anyaság jelképiségével is érzékeltetett ősibarbár magyarságélményével némi mágikus-sámánisztikus légkört is felidéz. Keresztényi és népi-nemzeti elkötelezettsége és azonosságtudata szilárd erkölcsi alapzatot teremt számára. Ugyanakkor ez a harmonikus, elhivatott magatartás kiegészül egy küzdő-bujdosó, a negatív léthelyzettel szembeszálló költői szereppel. Egymást kizáró szemléleteket próbál együtt képviselni a vallomástevő: hol egy homogén, egységes univerzum léttörvényének jegyében szól, hol egy ellenséges, elidegenedett világtól különválva szenved. Egyrészt gyermekien naiv, a giccs határát átlépő érzelgősség, másrészt a küldetéses sorsvállalás fennköltsége jellemzi. Nem válik dicséretére Oszabónak az sem. hogy nyelvhasználata görcsösen igyekszik megfelelni az emelkedett megnyilatkozás önmaga számára kitűzött céljának. Versről versre lehet találkozni a befogadók minden bizonnyal csak igen szűk köre által értett kifejezésekkel. Az archaikus tájnyelvi szavak erőltetésével, funkciótlan és indokolatlan használatával helyenként komikus hatást ér el. Mintha Karinthy Frigyes írna Szabolcska Mihály modorában. (Mentem alkonyégtájt. Tevan Kiadó. 1997) ** CD Nem igazán Madarász Iván (1946) zeneszerző önálló CD-jén öt kompozíció hallható, amelyek bő évtizedet ölelnek a szerző munkásságából. A legkorábbi darab (Echo) 1982-ben, a legkésőbbi (Concerto F/L/A) 1993-ban keletkezett. Nyitóként e fuvolaversenyt hallhatjuk, amely a lemezen szereplő művek közül a legsikerültebb. Formálásában felismerhetők a romantikus 4 tételes versenymű alapvonalai, s a szólistának is komoly, virtuóz szólamot szánt a komponista. A műben szerepet kaptak modern hangzások is, emellett azonban nem felejtett el „zene” maradni, s ügyesen ötvözi a tonalitást az atonalitással, a monotonitást az új és újabb témákkal. Hasonló zenei elgondolás érződik a CD záródarabjában, az Egy történet fejezetei (1989) című műben is, bár koncentráltságában, kifejezésben messze elmarad a fuvolaversenytől. A nagyzenekarra és kórusra írt kompozíciót Szomory Dezső Sába királynője című drámája ihlette. Változatos képek követik egymást, a madársereg fülsiketítő hangkavalkádja és a hősnő keleties ízű bevonulása mellett egészen különleges hangulata van a mű utolsó fejezetének: Minden oly hiábavaló. Kiváló ★★★★★ Figyelemre méltó ★★★★ Közepes ★★★ Gyenge ★★ Élvezhetetlen ★ A Hímzett hangok (1989) és a Sebességek két fuvolára (1984) című darabok egy-egy zeneszerzői technikát járnak végig, mutatnak be. Az előbbi alapja egy matrica, az utóbbi pedig az egyszólamúság- többszólamúság kérdését veti fel a gyorsaság függvényében. Mindkét kompozíció bevallottan tanulmány jellegű, s mindennemű hagyományos zenei folyamatot nélkülöz. Hasonlóan zárt konstrukciójú az Echo című, nagyzenekarra és echo-csoportra írt mű is, amely a visszahatásra épül. A művek változatossága nem kárpótolja a hallgatót az emberi momentumok hiányáért. Nincs részünk mély zenei gondolatok kibontásában, a dráma nem igazán dráma, a líra nem igazán líra, s a mondandó sokszor süllyed a hangulatzene szférájába. E modem hangorkánt hallva eszünkbe juthat Arnold Schönberg ötvenéves ítélete: „A hang pajzzsá lett, azért bújnak mögé, hogy leplezzék a gondolat hiányát.” (Hungaroton Classic) ★★ Kocsis Gábor Video / Es közben szólt a dzsessz Mi történik akkor, ha egy filmrendezőn erőt vesz a nosztalgia? Rendez egy filmet a szülőföldjéről. Ha az illetőt Robert Altman-nak hívják, és amerikai állampolgár, akkor Kansas City lesz a fdm tárgya. Mégpedig a régi. bár szépnek korántsem mondható időkből, a harmincas évekből. Amikor a nyers erőszak, az alkoholcsempészet, a politika és az alvilág összefonódása uralta a közép-amerikai város mindennapi életét. Nem véletlen, hogy a mozikban jó esztendeje vetített mű videováltozatát a forgalmazó így kategorizálta: gengszterfilm. Nyilván lesznek, akik ennyit dekódolnak a történetből. A komoly film vezérmotívuma kétségtelenül zsarolás, a rendező számára azonban fontosabb a háttér: a kor és a társadalmi környezet megrajzolása. Ezt érzékletes pontossággal teszi, csak hát elég szép számú amerikai sztori pergett már le a magyar mozik vásznain ugyanennek a kornak a rekvizítumaival, hogy ne hozza az embert lázba. Mivel az idősíkok játékával feszesre vágott történet sem borzolja fel különösebben a kedélyeket, marad az, ami valóban ennek a filmnek a sajátja: a zene, az egyik helyszínen állandón felhangzó, hol panaszos, hol vágyódó, hol lendületesen szárnyaló dzsessz. Miközben lent és fent a manipuláció és a brutalitás az úr, a füstös, zajos lebujbán a fekete muzsikusok teljes odaadással, rezzenéstelenül fújják a zenét. Ez (is) Amerika. {Kansas City. Amerikai. 112 perc. Sz: Jennifer Jason Leigh, Miranda Richardson. Harry Belafonte.) Túri Gábor Papp Endre Könyv „Hol nemzet süllyed el...” Adja a jóisten, hogy Gidai Erzsébet-nek ne legyen igaza, hogy ne a próféta szóljon belőle! Az ellenzéki gazdaságpolitikai elképzelések egyik legnevesebb képviselőjének „Gazdasági túlélésünk esélyei és az adósság ára” című könyve még a Szózatnál is sötétebben és valóságosabban tárja elénk az eljövendő nemzethalál tragédiájának képét, amennyiben a honi gazdaságpolitika továbbra is a mai útján halad. Gidai Erzsébet egészen másról ír, egészen más utat javasol a gazdaság kilábalására, mint ami a követett és az általánosan elfogadott. A belföldi kereslet szűkítése helyett a keresletbővítésben, a külföldi adósság törlesztése (és az abból származó kamatmegtakarítás) helyett az adósságszolgálat azonnali befagyasztásában látja a nemzet felemelkedésének útját. Vajon számol-e előbbinek inflatorikus hatásaival, utóbbinak pedig nemzetközi következményeivel? Gidai Erzsébetnek semmi sem jó, ami nem magyar. és semmi sem jó, ami nem nemzeti. Éppen ezért nem hisz a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakértőinek, mert - szerinte - a szakadékba akarják irányítani Magyar- országot. És éppen ezért nem hisz a magyar gazdaság elért eredményeiről szóló, mindenki más számára mérvadó jelentéseknek sem. Az Európai Unió alkonyát, az integráció végnapjait, a dezintegráció kezdetét feltételezni, éppen a bővítés folyamatának meglendü- lésekor, az egységes Európa körvonalazódásakor - finoman szólva utópisztikus. A „ha felborul a pénzügyi egyensúly, befagyasztják az importot, leáll a termelés, nem lesz élelmiszer a boltokban. Talán meglepőnek tűnik, de ez az állapot hasznára válna az országnak, mert így újraéleszthető lenne a magyar élelmiszeripar” jellegű gondolatfutamokkal pedig végképp nem lehet mit kezdeni. (Püski, ára 160 Ft) Nagy Gábor Miklós «a«*»*»*;» m.vs.íMc.sK A többé-kevésbé kortársnak számító Sztravinszkij árnyaltan fogalmazta meg korunk értékrendjét tükröző summázatát Vivaldi concertóit illetően: egyet írt, de azt több százszor. A Barokk hegedűversenyek című CD újabb árnyalattal járul hozzá a Vivaldi- előadások színskálájához. Jóllehet más szerzők művei is szerepelnek a lemezen, mégis az itáliai mesterhez kötődik a produkciók többsége - szinte demonstrálva a korszak uralkodó zenei géniuszának jelentőségét. Vivaldi igazi tanítványai névtelen árvaházi kislányok voltak az Ospedale della Pieta nevű menhelyen, Pisendel csupán néhány hetet töltött ott, de az is elegendő volt ahhoz, hogy ezután felismerhető legyen concertóiban a harmóniai találékonyság eredete. Graun pedig Pisendel-tanítvány lévén tehetséges folytatója volt a pár évtizeddel korábban Velencében kijelölt útnak. Az előadás a kissé konzervatív, de tiszteletteljesen érzékeny típusba sorolható. Nem kísérletezik reformokkal a régi zene előadásmódját illetően, de a manapság divatos archaizáló modor sem jellemző - különösen a Güttler vezette Saxoni zenekar színeire. Straumer hege- dűvibrátói talán kissé „édesebbek”, mint amilyen a középkor volt. de lényegében szép, tisztességes, precíz (germán) interpretációban őrzi meg a barokk hegedűversenyeket. (Berlin Classics) ★★★★ Matisz László Vegye igénybe új szolgáltatásunkat a mezőbank TeleBankot. Miért...? Mert éjjel-nappal, a nap 24 órájában az Ön rendelkezésére állunk. Miért...? Mert azonnali információt kap kamatokról, valuta- árfolyamokról. Miért...? Mert pontos információhoz juthat magán-bankszámlája állapotáról, kártyaegyenlegéről. Miért...? Mert lekötési megbízást adhat eseti és ismétlődő jelleggel, kérhet átutalásokat bármely, magyarországi pénzintézetnél vezetett számlára. Miért...? Mert telefonon letilthatja kártyáját, ha elveszett vagy ellopták. Miért...? Mert a TeleBank: JÓL CSENGŐ SZOLGÁLTATÁS A nap 24 órájában
