Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
A guminő nem ember Sz e i e 1 e m 9 • Sz e x 9 • P o r n 0 9 r H a f 1 a 9 Nem vagyunk prűdek. Nyitottak vagyunk és meztelenek. Talán egy kicsit félénkek is, hiszen AIDS- -korszak van, de azért szeretünk szeretni. Vagy ölelkezni? Hát nem mindegy? Nem a körítésen, a fűszereken van a hangsúly? Nem az orgazmus a lényeg, bármi áron? D SZÉNA Sí MIKLÓS __________________________ Az utóbbi években az országot elárasztó erotikus könyvek, filmek, tárgyak ugyan nem épültek be szervesen mindnyájunk ágybéli életébe, de azért itt vannak a közelben. Milyen hatással lehetnek ezek érzelmi és szexuális életünkre? Kun János debreceni tanár, előadóművész, a Szeretetművészet tantárgyi kísérlet kidolgozója a témával kapcsolatos gondolatait osztja meg a Perem olvasóival.- Az érzelem nélküli szexualitás csak ösztöntörekvés. A kulturált nemi élethez hozzátartozik az örömszerzéshez való jog - de ez függ attól, hogyan tudunk a másik emberhez érzelmileg kötődni. Kiindulópontom az, hogy érzelmi-szexuális nevelésre volna szükség.- Mennyiben használható fel tanulási célokra a pornográfia?- A pornográfia veszélyes, mert nem az érzelmi oldalt szolgálja. A fiúgyerekek nagy többsége pomófilmekből, pornóújságokból kap hamis mintákat, ami aztán ön- értékelési zavarokhoz vezethet. Jó lenne, ha a mai magyar családokban meglenne a természetes mintavételi lehetőség minden gyermek számára. Van egy rossz szemlélet, miszerint a szexualitás a felnőttség nyitánya - ezért is sokan túl hamar kezdik el.- A közhit szerint egyes népcsoportok, például az afrikai férfiak vagy a cigánylányok sokkal jobb szeretők...- A szeretetfürdőben való megmerítkezés a harmonikus szexuális élet záloga. Teljesen hamis nézet, hogy a szexuális „praktikák” az emberrel együtt születnek. Van, amit tanulni kell. Indiában a lányokat például felkészítik a feleség, a szerető szerepére, megtanítják őket a hüvelyizomtomára. Egészen más irányú, szélsőséges hozzáállás viszont a nők csonkolása, a klitorisz kimetszése egyes afrikai országokban.- Ma már nem csak szexújságokban találkozhatunk erotikus szolgáltatásokat, eszközöket kínáló hirdetésekkel, melyek mellett megjelentek a különböző kapcsolatok létesítésére irányuló „lakosságiaprók" is. Ezeket hogyan értékeli a szakember?- A prostitúció, _____ ha az ember áruba bocsátja testét és örömszolgáltatást nyújt, mindenféleképpen elítélendő. A lakossági hirdetéseknek a párkeresésre vonatkozó részét viszont megértem és elfogadom, hiszen az első házasságok 40%-a válással végződik, tehát ez lehetőség a társ megtalálására. Más a helyzet a szexuális örömszerzés különböző lehetőségeit kereső, a bizarr vagy a normálistól eltérő viselkedésformákra való felhívásoknál, ezek továbbra is morális kérdéseket vetnek fel. Nem tartom jónak a túlzott liberalizálódást, amerikanizálódást. Hiszek abban, hogy a partnerkapcsolatban megőrizhető a hűség, a hűség megőrzésének viszont alapfeltétele, hogy a párkapcsolatban élő két ember számára egymás között nem lehet semmi tabu, nem számíthat semmi perverznek.- Eszerint másként értékelendő a szexuális segédeszközök használata egymást szerető partnerek, esetleg házastársak esetében?- Nem minden kínos és kifogásolható, ami ebben a témakörben megjelenik. Ha technikai segédeszközökkel él az egymást szerető pár, az nem elítélendő - csak akkor, ha ezek pusztán az üres élvhajhászást szolgálják. Néha még segíthetnek is, például amikor egy bizonyos életkor után nehezebb fenntartani a férfiaknál az erekciót.- Nem ismeretlenek a szexboltok ezen a vidéken sem. Mennyiben tudja elfogadni a létüket?- Ezekben az üzletekben mindenfélét lehet kapni, még olyasmit is, ami hasznos lehet a partnerkapcsolat céljából. A századunkban újra felfedezett gésa-golyók például erősítik a hüvelyizmot. Léteznek persze eszközök, amelyek használata semmiképpen sem elfogadható, mert a legkevésbé sincs közük az emberi minőséghez - elég, ha a művégtagokra vagy a „guminőre” gondolunk.- Meghúzható-e a határ, hogy mi számít perverziónak és mi nem?- Maga a szó, hogy perverz, túlzottan megbélyegző. A normálistól eltérő szexuális formák mindig jelen voltak az emberiség történetében. Annál nagyszerűbbet azonban nem találtak ki, mint két ember, egy férfi és egy nő szeretetfürdőben megmerítkező kapcsolata. Nem büntetném ezeket a formákat, amíg nem sértik a közszemérmet, és nem irányulnak fiatalkorúak ellen. A kereszténység kiveszése a világból döntő tényező. Az anyaság, a házasság szentsége miatt korábban nem volt ilyen nagy divat a szabadosság, mint ma.- A nyitott házasság, a csoportos szex hívei kultúrtörténeti hivatkozásokkal szoktak élni - gondoljunk a hellén Dionüszosz-ünnepekre -, vagy példának hoznak népcsoportokat, amelyeknél szintén megtalálható a többne- j&ség, többférjűség.- Két ember viszonya intim, személyes és szemérmes, uniomisztikus egyesülés, az istenséghez való közelkerülés lehetőségét tartogatja. Ami két ember között különleges lehetőségként megélhető, megtanulható, az több ember esetében nem megy. A kommunákról, csoportházasságokról sorban kiderült, hogy gyakorlatilag csődöt mondtak. Nincs jogom elítélni a nyílt házasságban élőket vagy a homoszexuálisokat. Aggasztónak tartom viszont, hogy növekszik a számuk, ami a népesség csökkenéséhez vezet; hét. A család jövőjét kellene erősíteni. A magánélet szigete biztos arkhimédészi pont, a megélhetés nehézségeit is könnyebben tudja elviselni a harmonikusan élő pár. Ahogy Pál apostol mondta: viseljétek egymást szeretetben. f$$' Vibrátorok Pumpái itimuiátor Ejakulátorok PORNÓPILM fzexóJtÁaoit SZBXKOZMBTIKUMOK ÁRAK í<$! m !>,. t I 1J0Q-70Q0 Ft § 1800 Ft 6000-7000 Ft I 1S00-4500 Fr 400-600 FT 600- Fr Napjaink építészete IV. A Szép Házak szindrómája „A környék bájos villái miért hordozzák azt a hatalmas, felesleges tetőt? Minek a ritka, kicsiny, négyszögletes ablakok? Minek a nagy, kulcsra zárt, sokszobás házak sora? ...Különben is minek ez az akantuszleveles könyvtárszekrény, ezek a konzolok, vitrinek, pohárszékek? És ezek a hatalmas csillárok? És kandallók? És baldachinos függönyök?” m RF.RTA ERZSÉBET Elhisszük-e, hogy nem 1990-ben, valamelyik magyarországi villanegyedet járva születtek ezek a sorok, hanem az 1920-ban, Párizs utcáit látva? Vagy higgyük azt, hogy a méltatlankodó járókelő, alias Le Corbusier, valamely prométheuszi képességgel megáldottan, már az ezred végi Magyarországról vizionált? Vagy a mi lakóház-építészetünk anakronisztikus annyira, hogy „Corbu” historizálás elleni manifesztuma, az Egy új építészet felől - ahonnan a sorok származnak- rólunk szól voltaképpen? - Nos, ha nem is rólunk szól, nekünk szól! NIert, ha fellapozzuk pl. a SZÉP HÁZAK-at, napjaink lakóház- (vagy inkább lakóvár-?) építészetének reprezentáns lapját, vagy az ÁLOMHÁZ című tervkatalógust (milyen jellemző ez a hollywoodi regiszter is: álomautó, álomesküvő,- álomélet!), hasonlót látunk, mint fél százada a francia építőművész. Kastélyt barokk oromzattal és kupolával, kúriát klasszicizáló tym- panonnal, várat romantikus rizalitok- kal és tornyokkal. S persze countryhouse-t és parasztházat boglyaívvel és ágasfával. Mindent óriás méretben, drága anyagokkal burkolva, s egy tervezetten burjánzó kert egzotikus növényeivel körülvéve. Valóban álomházak ők. De nem mint a szép álom, nem, mint az igaz álom, hanem, mint a vágyálom házai. Hisz formai, stiláris és funkcionális mintáik mintha nem is az építészet létező múltjából, de nem is az élettevékenységek eleven jelenéből, hanem inkább egy-egy tévébeli szappan- opera díszletvilágából származnának. A bár, a biliárd- és kártyaszoba nem a nagypolgári életstílus térformája itt, a szaunát és uszodát nem az egészségőrzés bölcsessége építtette (különben miért helyeznék - költségességre hivatkozva - oly gyakran üzemen kívül), s a torony sem a metafizikus igény térbevetülése. S a tympanon, az antik oszlop vagy a lizéna sem nosztalgikus - netán pa- rodisztikus - idézet az építészeti múltból, hanem csupán kellék, egy virtuális élet építészeti szimulációjához. Mi magyarázná különben e lakásbelsők oly jellegzetes szegény gazdagságát? Azt, ahogyan pl. egy íves, drága francia fajanszmosdó alá odakerül egy olcsó, piaci műanyag szennyeskosár? Azt, ahogyan ki- egyenesítődnek a szabálytalan szögletek és íves nyílások legalább egy jól elhelyezett bútor, karnis vagy függöny segítségével, s raszteressé változtatva megszűnik a tér? Vagy azt, ahogyan egy ágasfákkal tartott, rusztikusán gerendázott, fénnyel is formált, szép, organikus térben találkozik a Hajdú thonetszék és az empire szófa, a neoreneszánsz tükör és az akrilcsipke? A hozott és a szerzett tárgyak és terek kényszerházasságában az öröklött, saját múlt és kultúra kötődik össze a megvett, de meg nem szerezhető múlttal és kultúrával. s hozza létre a parvenü látvány- világának groteszk eklektikáját. Áz előregyártott patina (nézzük csak az antikolt terrazzo burkolatokat), a tervezett (nem pedig növesztett) kert, aztán e házak hihetelen gyors felépítése, majd ugyanolyan gyors eladása és átépítései is arról tanúskodnak, hogy az idővel és az időért küzd az álomház építtetője. „A ház problémája a kor problémája” - mondja idézett szövegében Le Corbusier. A SZÉP HÁZAK szindrómája is a mai magyar életvilág szociológiai, szociálpszichológiai problémája. Mert egy kultúra nélkül gazdaggá vált társadalmi réteg önreprezentációja ez az építészet, ahol a ház nem lakás elsősorban, hanem státusfelmutatás. Méghozzá nem olyan státusé, amelyikben pl. egy pragmatikus értékrend hozná létre a maga high-tech-design-ját, vagy ahol esztétikai létforma teremtene exkluzív (vagy legalább extravagáns) művésziességet, netán, egy új világkép és életforma hívna életre eredetszerűen eredeti, még nem definiált építészeti minőségeket. Egy szellemi identitás nélküli, egyelőre tisztán financiális gazdagság mutatja meg itt architek- turálisan önmagát. Egy keleties és parvenü gazdagság, amelyik látszani akar - és nincs is más lehetősége az önlegitimálásra, mint ez a látszás. A létprezentáló lakás helyett - ahol, mint Heidegger mondja, lakni és lenni egyet jelent - ezért is épülnek ezek a státust reprezentáló építmények, melyek formáikban és funkcióikban egyaránt a színpadi díszlethez hasonlíthatók. Persze a negyven év társadalmi nivellációjából. az építészetet is uraló uniformizáltságból és irracionális racionalizációból való kitörésnek is megnyilvánulásai a térben kupolás, tornyos, staffázsszerűen élettelen cifra palotáink. Ám e mentséggel is torz megnyilvánulásai, mert az építtetői szabadság jórészt csupán építési önkényben (a terv semmibe vételében), az építészeti erdetiség pedig sokszor csak dilettáns erede- tieskedésben (az architektonikus gondolkodás torz mutációjában) mutatkozik. A tágabb környezet erői - az építész szakmában is végbement kontraszelekció, a médiákban terjesztett REICH UND SCHÖN-látványvilág, s az import design-ban uralkodó álviktoriánus stíl - pedig még virulensebbé teszik az álomház szindrómáját. Úgyhogy a kritika is csak steril és savanyú esztétizmusnak, az ÉPÍTÉSZET pedig Don Quijote- különcségnek minősül. *