Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
Fogalmak, amelyek tíz évvel ezelőtt az „imprelista” világ szinonimái voltak. Amelyeket Európának ezen a felén, a Varsói Szerződés és a KGST akolmelegében borzongással elegy félelemmel ejthettünk ki. Mígnem, újra, nagyot fordult a történelem kereke, és a változásokból még fel sem ocsúdott kompország polgárai hamarosan az urnák elé járulhatnak, hogy népszavazáson döntsenek arról, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ha... AZ ÉSZAK*MAGYARORSZÁG, A KELET-MAGYARORSZÁG ÉS A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ MELLÉKLETE Nyolcvan évvel ezelőtt mindenki bolondnak nézte volna azt, aki azt mondja, hogy az Alföld keleti szélén lesz Magyarország határa. Bármennyire igazságtalan és mesterkélt volt is azonban az 1919-ben Párizsban meghúzott határvonal, a két világháború között azért átjárható volt. És mit szól ehhez az Európai Unió? Ahol kezdődött: Verecke hágója Fotó: Túri Gábor D iFg7P,NSZKY GÉZA A kicsivé lett Magyarországról az új Nagy-Romániába (ahol az új határ mindkét oldalán mindenki magyarul beszélt) a mai néggyel szemben akkor tucatnyi úton lehetett átkelni, s elképzelhetetlen volt, hogy az átutazás sokszor többórás várakozással járjon. A népek testvériségét hirdető kommunizmus azután véget vetett az ide-oda járkálásnak, a határokat szögesdróttal, őrtornyokkal, sokfelé aknamezővel tették jól érzékelhetővé, fájdalmassá, átjárhatat- lanná. Az 1980-as évek végére már igazi vasfüggönnyé vált a magyar-román határ, s a román határőrök azt a szatmárnémeti gyereket is lelőtték, aki egy árvízvédelmi töltésen a határ irányában biciklizett. Karácsonyi hangulat 1989. augusztus 19-én a debreceni MDF és más ellenzéki pártok kezdeményezésére rendezett soproni „páneurópai pikniken” a testvéreiktől harminc éve elzárt keletnémetek áttörték a vasfüggönyt, s ebből olyan földrengés támadt, ami elnyelte a berlini falat, és elsodorta Ceausescu, Husak és társaik ördögi rendszerét. Novemberben Pozsonyban a szlovákok ünnepelték a hozzájuk a barátság üzenetét hozó magyar fiatalokat. 1989 feledhetetlen karácsonyán a románok rájöttek, hogy a magyarok nem ellenségeik, hanem szabadságuk fő támaszai, akik kenyeret, ruhát és gyógyszert vittek a náluk is jóval nagyobb nyomorúságban élőknek. Akkor valóban végbemehetett volna a hasonlóan mostoha sorsú közép-európai népek őszinte kibékülése, de sajnos a kommunista diktatúra magukat nacionalistává átfestő képviselői ügyes propagandával fölszámolták az 1989-es karácsonyi hangulatot, sok polgárukkal elhitették, hogy régi és új bajaikért elsősorban a magyarok felelősek, sajtójukban a magyarellenes hangulatkeltés az egyik fő téma lett. ' Az 1996-os romániai választás eredménye azonban megfordította az egész politikai folyamatot, a szembenállás és a mesterséges ellenségképgyártás politikáját a sokoldalú együttműködés és a stratégiai partnerség irányvonala váltotta föl. Őszintén reméljük, hogy az új tendencia természetes gyakorlattá fog válni, amit az erdélyi magyarság pártjának, az RMDSZ-nek a kormányzati részvétele is garantál, s idővel talán a szlovák és a szerb politika is ráébred, hogy kormányuk jelenlegi magatartása saját nemzeti érdekeikkel ellentétes. A határ két oldala Van azonban az államközi viszonynak egy sajátos területe, a határ menti térségek viszonya, a határon kialakult helyzet, s ez az állampolgárokat általában közvetlenebbül érinti, mint a nagypolitika. 1990- ben az Antall-kormány nemcsak általánosságban támogatta a határainkon túl élő magyar közösségek jogvédő küzdelmét, hanem igyekezett megkönnyíteni minden személyes és gazdasági kapcsolatot a határ két oldalán élők között. Számos korábban bezárt határátkelőhelyet újból megnyitottunk, magyar oldalon pedig biztosítottuk, hogy az útlevél- és vámkezelés minél gyorsabban történjék. Rövidesen jelentkezett azonban a szabadabbá váló viszonyok előre nem látott és nagyon nem kívánatos velejárója: a nagyarányú csempészés, a bűnözők beáramlása, az embercsempészet. Mindig éles különbséget tettem a bűnözők és azok között, akik nyomorúságukon egyéni kiskereskedelem útján próbálnak segíteni. Nem ők jelentenek veszélyt, nem ők fosztják meg a költségvetést a szükséges adóbevételektől, hanem a nagyban űzött benzin-, alkohol- és cigaretta- csempészet, az illegálisan behozott olaj „szőkítése”, a lopott autók kicsempészése, az utakon elburjánzó prostitúció. Nekem a feketemunkáról is megvan a saját véleményem, mára a mezőgazdasági betakarításban vagy az építőiparban szinte nélkülözhetetlenné vált a vendégmunkások alkalmazása, ezt nem üldözni, hanem legalizálni kell, de nem úgy, hogy teljesíthetetlenül magas járulékkal terheljük a hazai munkaadókat. Mindig szívügyem volt, hogy jelenlegi határaink a tisztességes hazai és külföldi polgárok, határainkon kívül került rokonaink és barátaink, a turisták és az üzletemberek számára legyenek nyitottak, könnyen átjárhatók. Az azonban nem engedhető meg, hogy keleti határaink a bűnözők, áru- és embercsempészek szabad vadászterületévé váljanak. A tisztességes szándékú utas ma órákat kényszerül várakozni az ukrán határon a naponta többször is forduló seftelők miatt. A Miskolc környékén forgalmazott rossz, a motort tönkretevő üzemanyag vajon nem Ukrajnából származott, nem csempészáru volt? Két hete elhangzott egy minden konkrétumot nélkülöző szándéknyilatkozat, hogy meg fogják erősíteni keleti határaink őrizését. Október 20-án Krisán Attila, a határőrség szóvivője nyilatkozott e témáról. Még nem látom azonban, eltökélte-e magát a kormány arra, hogy keleti határövezetünkben véget vessen az egykori amerikai vadnyugatot is megszégyenítő „vadkeleti” viszonyoknak. A maffiák ellen Az Európai Unión belül megszűnik a belső határok ellenőrzése, de ezzel együtt jár a külső határok fokozott védelme az illegális bevándorlással és a bűnözőkkel szemben. Fontos, hogy Magyar- ország is mielőbb csatlakozzék a schengem egyezményhez, ehhez azonban keleti határainkon fel kell számolni a maffiák jelenlétét, a jogsértő cselekményeket. Ennek útja nem feltétlenül a vízumkényszer bevezetése az Unión egyelőre kívül maradó szomszédainkkal szemben. Hiszen Ausztria már tagja az Uniónak, és érvénybe léptette az említett schengeni egyezményt, mégsem kell nekünk újra vízumot kérnünk, ha oda, vagy az Európai Unió többi államába utazunk. Tehát „mindössze” arra van szükség, hogy rendet teremtsünk saját házunk táján, a „keleti végeken.” Nem a kisembereket kell zaklatni, nem a határ menti falvak lakóinak kis batyuját vagy ruháját kell megmotozni, hanem rá kell csapni az orgazdákra, a közismert nagybani csempészekre, meg kell vizsgálni a több mint gyanús kft.-ket, amelyeknek rejtélyes módon láthatóan igen jól megy. Mindez pénzt is igényel, de elsősorban politikai akaratot, a korrupció kíméletlen letörését azokban a testületekben, amelyek feladata a törvény és a rend védelme. A jelenlegi kormány e területen eddig inkább az ígéretekben jeleskedett, mint a tettekben. Az ország és a törvénytisztelő helyi lakosság a leghatározottabb fellépést várja el! Késlekedni nem lehet, mert ezen a területen is elcsúszhat a jövőnk szempontjából sorsdöntő európai integrációnk. A magyar-román alapszerződés megkötésekor. Román asszony Iliescu képével. Temesvár, 1996 Fotó: Iklódy János
