Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-25 / 249. szám

1997• OKTOBER 2$., SZOMBAT Napkelet • A KM HÉTVÉGI MELLÉKLETE ° A nyíregyházi tanítóképzés múltja Mit is ünnepeltek az elmúlt napokban? Margócsy József Október közepén Nyíregyházán a tanár­képző főiskolán, az evangélikus templom­ban jubileumi megemlékezéseket tartottak a régi központi elemi iskola falánál emlék­táblát is avattak. Az érdeklődők tájékozat­lanul kérdezősködtek, nemigen tudják, hogy miről is van szó. Igaz, a folyóiratok­ban a kutatók: Orosz Gábor, Szabó József a pedagógiai tanszék oktatói közöltek cik­keket, de azok nem jutottak el a szélesebb közönséghez. ♦ ♦♦ Az 1840-es évtized elején a tiszai evangéli­kus egyházkerület elnöksége egy néptaní­tókat képző intézet felállítását határozta el és ezt a nyíregyházi egy­házközség körében kí­vánta elhelyezni. Az al­kalmas épületet a temp­lommal szemközt fekvő egyikén találták meg. A város is támogatta az ügyet: harminc kataszt- rális hold területet bizto­sítanak az oskolatanítók tanodájának. Ezen a maguk részére végezze­nek termelő munkát, s azt igényli a város, hogy a tanítójelöltek az itteni munkák során sajátítsák el a korszerű mezőgaz­dasági művelés módsze­reit, hogy ők is így ok­tathassák a majd kezük alá kerülő parasztgyere­keket. A megnyitásra éppen 150 évvel ezelőtt, 1847. október 31-én, a reformáció évfordulós ünnepnapján került sor — nyolc tanulóval, Emericzy Lajos irányításával. A tanév második felében e kis csapat fele a szabadságharc zászlaja alá jelentkezik, a többiek — elhalasztva rendszeres tanulmányaikat — állást vállal­nak, egyelőre képesítés nélkül is. A meg­torló évek végén, majd csak 1859-ben folytatódik a tanoda működési története, Nyíregyházán azonban csak másfél évtize­dig. Az egyházkerület ugyanis 1873-tól Eperjesre helyezte át a szeminárium mű­ködését. Már csak a pontosítás érdekében említendő, hogy onnan majd Trianon után Miskolcra kerül az akkor már ötéves kö­zépfokú képző formájában, ahol az álla­mosításig működhet egyházi iskolaként. — Ezekben a hetekben egyébként Miskol­con is megemlékeznek a 150 évvel ezelőtti alapításról és az odakerülésről. Fennmaradt az 1866/67. tanévtől az is­kolai Értesítvény, amely húsz nyomtatott lapján közelebbi tájékoztatást nyújthat en­nek a nyíregyházi tanodának a működésé­ről. Ebben a tanévben a beiratkozott harminchét diák közül huszonhárom az első osztályos, 14 fiú pedig másodéves. Számon tartanak öt harmadikost is, akik — mai fogalmak szerint — gyakorlóévesként már tanítanak is, vagy iskolá­ban vagy családi nevelő­ként. Ebben a tanévben van már két beiratkozott nyíregyházi lakos is, de csak egyikük tanulhat to­vább, másikuk az év folya­mán meghalt. A többi 35- ből 32-en a Felvidékről származnak: ez az arány indokolhatta majd az egy­házkerületnek Eperjesre áthelyező határozatát is. Ekkor a korszerinti meg­oszlás: az első éveseknek csak kisebb csoportja 15 esztendős, nagyobb részük _ ... ... „ ... - * . idősebb, van köztük 22 Emléktábla a Kodály Zoltán éves fiatalember is. Altalanos Iskola falan Az ]ntézet ^Iső éIetérői Martyn Peter felvetele _ a? , 866/67.es nyomtat. ványból — megtudjuk, hogy még hiányoz­nak az oktatáshoz szükséges magyar nyel­vű szakkönyvek, ezért a pedagógiai stúdi­umok korszerű előadásához a szaktanár­nak német és francia nyelvű könyvekből kell készülnie az óráira és készíteni a diá­kok tanulnivalóját, jegyzetét. Folyamato­san levelezésben állnak svájci és német ro­konintézményekkel, konkrét kérdésekre várnak és kapnak folyamatos válaszokat, , w s> >v-* íwb ::; . ... :-;í;íí wÁ­' Al AvV,-•>;/.5 >30 A ! < at íé NW&íé'JN ISS? * * támogatást. A magyar anyanyelvű diákok a magyar, a tótajkúak a tót istentisztelete­ken vesznek részt és sajátítják el a gyakor­lati praktikumokat. Annál is inkább, mert majdan nemcsak kántori teendőket látnak el, hanem leendő állomáshelyükön prédi- kálás, halottbúcsúztatás is feladatuk lesz. Szűkebb csoportokban, munkaközösség­ben készülnek, gyakorolnak: öndolgozta beszédeket mondanak fel egymásnak, ta­nári vezetéssel bírálják, javítgatják egy­mást. Részt vesznek a város polgárosodó kö­zönségének kulturális témájú találkozóin: ők szolgáltatják ezeknek az összejövete­leknek a műsorát. A képezdében megala­kul az önképző társulat, amelyik a régebbi alapítású kollégiumokban, líceumokban már közismerten működik. A toborzott közönség ennek a körnek tiszteletbeli tag­ja, ebben az évben százhúszan vannak, akik egyszersmind tagsági díjukért kapják a diákok szolgáltatását, ebben a tanévben éppen huszonnégy alkalommal. Az így adott program: zeneszámok, önkészítette dolgozatok felolvasása, szavalat és dalok. Olykor a műsor után tánc is következik. Említ az Értesítvény olyan alkalmat is, amikor jelen volt a tiszai egyházkerület szuperintendens, Máday Károly és a gö- möri főesperes Czékus István is. Az utóbbi a majdani nyíregyházi parocus és püspök, Turóczi Zoltán nagyapja. Megemlítendő, hogy a városnak 1832- ben alapított Magyar Olvasó Társaság — tagdíjfizetés nélkül — rendelkezésre bo­csátotta könyvtárát a tanítóképző szemi­nárium diákságának, hogy segítse szellemi fejlődésüket. Amikor a képző, 1873-ban, egyházkerü­leti intézkedésre eltávozott Nyíregyházá­ról, a város képviselő-testülete — mivel hasznosnak találta a tanoda működését — nyomban megbízta országgyűlés képvise­lőjét, Vidliczkay Józsefet, hogy keresse meg a vallás- és közoktatásügyi minisztéri­umot. Igényelje, hogy — akár állami fenn­tartású vagy csak segélyezett — elemi is­kolai tanítóképzőt telepítsen a megye székhelyére. A maga részéről továbbra is hajlandó biztosítani a már kezdettől fela­jánlott és jól hasznosított 30 holdnyi gya­As ás- I)- ev. tis/.tti kerület nyíregyházai Tiiiiitóképezdé jenek Krtesil vénve a* 1ÍS',,V«-í-íE‘ tanévről Iriiidtft Bánhegyi litván NyiröÉtfháaán* Nyomatott Dobíiy Sándornál. • ,*xfcc<7*aLW. korlókertet minden haszonvételével együtt. Végül röviden tekintsük át azt is: ho­gyan alakult a későbbiekben a tanítókép­zés Nyíregyházán. Csak jó fél évszázaddal később, közvetlenül a háború kitörése előtt, 1914-ben nyílt meg egy állami fiúta­nítóképző igen nehéz elhelyezési, fenntar­tási körülmények között. Csak 1925-ben kapnak megfelelő épületet a Széchenyi ut­ca 6. sz. alatt, itt — immáron négy évtize­de a Kölcsey gimnázium működik. Az 1928-ban, a református Kálvineum iskola- hálózatban indult leány tanítóképző a Bethlen-Búza utca sarkán nyílt meg, ide vonták össze immár koedukált formában a képzést, hároméves, felsőfokú tanítókép­ző elnevezéssel. Majd, az 1965-ben meg­nyílt tanárképző főiskolával 1970-ben végrehajtott fúzió következtében, azóta a Sóstói úti kampuszon folyik együtt az ál­talános iskolai tanító- és tanárképzés. Ezt a formát már mindenki így ismeri. A most 150 éve alapított intézmény em­lékét pedig szemléletesen őrzi az az emlék­tábla, amely nemrég, október 15-én került a Kodály Zoltánról elnevezett iskola falá­ra. Dario Fo, az 1997. évi irodalmi Nobel-díjas A kitüntetett AP-felvétel A hetvenegy esztendős Dario Fo író és színész, a mai olasz színház és a drámairodalom egyik legérdekesebb alakja. Darabjaiban a commedia delParte, a pirandellói és az abszurd színház ele­meit vegyíti. Vígjátékok ezek, amelyek­ben vérfagyasztó és groteszk, szatirikus és bohózati elemek is helyet kapnak, s amelyek mindezzel együtt egyértel­műen és csípősen bírálják a társadal­mat. A Nobel-díj indoklásában kiemelték: Fo „a középkori commedia dell’arte ha­gyományait követve ostorozza a hatal­mat, és visszaadja a megalázottak méltó­ságát”. „Komédiáiban keveredik a neve­tés a komoly mondandóval, amely tuda­tosítja a társadalomban létező visszaélé­seket és igazságtalanságokat, mégpedig úgy, hogy azok nagyobb történelmi táv­latba helyezhetők”. A svéd akadémia tagjai között a jelek szerint erősen vitatott volt Fo díja, de Sure Allen, a bizottság tagja kijelen­tette: a szavazás eredményét szokás szerint 50 év múlva teszik közzé. A bi­zottság 18 hivatalos tagja közül egyéb­ként négy lemondott tagságáról, amiért az akadémia nem emelte fel szavát Sal­man Rushdie iráni „halálos ítélete” ügyében, egy tag pedig Allen ténykedése elleni tiltakozásul vonult vissza. (A sza­vazó tagok átlagéletkora így 71 eszten­dő.) Fo 1926-ban született Észak Olaszor­szágban. Apja vasúti állomásfőnök volt, aki szabadidejét amatőr színjátszással töltötte. Ez megfogta Dariót is, de a má­sodik világháború közbeszólt: apjának segített, aki ellenállóként szövetséges ka­tonákat csempészett Észak-Olaszország- ból Svájcba. Dario Fo és felesége, az író és színész­nő Franca Rame az OKP tagjai voltak, s 1968-ban hátat fordítottak a hagyomá­nyos színháznak — Fónak saját kis szín­háza volt — s a KP támogatásával nonp­rofit társulatot szerveztek a munkásosz­tály szórakoztatására. Ekkori egyik da­rabja „Egységben az erőnk, most mind­annyian együtt, hoppá, nem a fő­nök jön?” címmel a munkásmoz­galom történetét dolgozta fel. Ám a baloldali terrorizmus het­venes évekbeli olaszországi fellán­golása más megvilágításba helyez­te a radikális politikai felfogást, amely Fo munkásságát ihlette, s ekkor a szerző olyan témákhoz fordult, mint a női egyenjogúság. Fo és felesége 1980-ban nem ka­pott vízumot az Egyesült Álla­mokba, mert Franca Rame kap­csolatban állt a „Harcos Vörös Segély” elnevezésű, szélsőbalolda­linak tartott csoporttal. — Kulturális értelemben mindig is a proletariátushoz tartoztam — mondta tavaly a The Guardian cí­mű brit lapnak adott interjújában. Elmondta, hogy üvegfúvók, halá­szok és csempészek gyerekei kö­zött élt, s a mesék ott a hatóságok és a középosztály hipokrita voltá­ról, a tanárok, ügyvédek és politi­kusok janus-arcúságáról szóltak. Darabjai olyan címeket viselnek, mint „Az arkangyalok nem játsza­nak flippert” (1959), amelyben egy kisember szürrealista álmát láthatjuk; „Izabella, három hajó és egy széltoló” (1963), amelyben egy tiltott színmű bemutatása miatt ha­lálra ítélt színiigazgató játssza el történe­tét a vérpadon, egy alkalmi bámészko­dókból toborzott társulattal; vagy a „Mistero Buffo” (1969), amely az evan­géliumok nyomán szerzett gúnyiratként a világsikert és a Vatikán éles bírálatát hozta meg számára. Talán legismertebb darabja az „Egy anarchista véletlen halála” (1970), amely az olaszországi, jobboldali pokol­gépes merényletek 1969-es sorozatával kapcsolatban íródott, s egy kihallgatás közben a rendőrség ablakából kizuhant vasutas igaz történetén alapul. Ezt a da­rabot a Reuter szerint azóta is a világ minden táján játsszák, s számtalan egye­temista tanulta, valamint adta elő szín­játszó körökben. „Az ördög csecsekkel” című legutóbbi alkotását — a hetvenedi­ket — augusztusban mutatták be. Tavaly Fo agyvérzést szenvedett, amely egyik szemére szinte vakká tette, de változatlanul szerepel mind színházá­ban, mind az olasz televízióban. (MTI) AZ IRODALMI NOBFL-D1JASOK 1975 ÓTA 1975 - Eugenio Montale (Olaszország) 1976- Saul Bellow (USA) 1977- Vincente Aleixandre (Spanyolországi 1978 - Isaac Bashevis Singer (USA) 1979 - Odisszeasz F.btisz (Görögország) W0- Czeslaw Milosz (USA) 1981 - Elias Canetti (Nagy-Britannia) 1982. - Gabriel Garcia Marquez (Columbiai 198.1- William Golding (Nagy-Britannia) 1984 - jaroslav Seifert (Csehszlovákia) 1985 - Claude Simon (Franciaország S 1986 - Wole Soyinka (Nigéria) 1987 - Joseph Brodsky (USA) 1988 - Nagih Mahfuz (Egyiptom) 1989 - Camilo Jose Cela (Spanyolország) 1990 - Octavio 9xi (Mexiko) 1991 - Nadine Gordimer (Dél-Afrika) 1992- Derek Walcott (Trinidad) 1993- Toni Morrison (USA) 1994 - Keozaburo Oe (Japán) 1995 - Seamus Heaney (Írország) 1996- Wislawa Szyraborska (Lengyelország) 1997 - Dario Fo (Olaszország)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents