Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11 / 238. szám

12 Napkelet • A hit világa 1997. OKTÓBERI!., SZOMBAT Presbiterek Révész Imre püspök szerint a magyar református egyház XVI. századi al­kotmánya nem a kálvini zsinat pres­biteri elvei alapján épült fel. Az ősi református egyházalkotmány szerve­zeti felépítésére, egyházjogi felfogásá­ra sokkal nagyobb hatással volt a lutheri konzisztoriális egyházalkot­mány, mint a zsinat-presbiteri elv. így a református egyházat sokáig az az ellentmondásos sajátosság jelle­mezte, hogy szellemében kálvini volt, de egyházalkotmányban nem volt az. A demokratikus egyházszervezet kiépítésében a kálvini értelemben vett laikus presbitérium bevezetésé­ben Kanizsai Pálfi János tette meg az első határozott lépéseket, hiszen 1617-ben ő állította fel az első refor­mátus presbitériumot Pápán. Kani­zsai Pálfi János heidelbergi egyetemi tanulmányai idején szerzett pozitív tapasztalatokat a kálvini presbitériu­mok működéséről. Pápán 1612-ben választották lelkésznek, ezt követen nekilátott a presbitérium szervezésé­hez, amiből öt év múlva lett valóság. Az első kálvini presbitérium Pápán tizenkét rendes, négy rendkívüli, va­lamint két egyházfiból állt. A tagokat a városi, illetve a vitézi rendből vá­lasztották ki. Jobbágy tagja nem volt. A Kanizsai féle presbitérium jelen­tősége abban volt, hogy a gyülekezeti élet irányításában csökkent, majd megszűnt a lelkész addigi egyedural­ma, a közösségi vezetés került előtér­be. Nem sokkal a pápai presbitérium után megalakult a veszprémi is. 1629-ben a körmendi zsinat püspök­ké választotta Kanizsait, s vezetésével megtartott Pápai Zsinat (1630. júni­us 18-19.) elrendelte a presbitériu­mok felállítását az egész egyházkerü­letben. Az 1791. évi budai kánonok kötelezővé tették mindenütt az egy­házközségeknek a presbitériumok felállítását Dunántúlon, Dunamellé- ken, Erdélyben. De csak a XVIII. század végén, a XIX. század elején vált általánossá a presbitérium. Ti­szántúlon és Tiszán innen a presbité­riumok általános bevezetése még vá­ratott magára. A XIX. század derekán érvényre jutó népképviseleti elv jelentős mér­tékben hozzájárult a hazai presbitéri­umok elterjedéséhez. Hazánkban a kálvinista egyházban a presbitériu­mok helyzetét országos szinten az el­ső egyetemes Debreceni Zsinat ren­dezte 1881-ben. A presbiteri rendszer ma is fontos intézménye a kálvinista református egyháznak amennyiben rendeltetéséhez méltóan tölti be hiva­tását, feladatát. Szalai László, református lelkész Sportnap Október 2-án sportnapot rendezett a nyíregyházi Református Egészségügyi Gyermekotthon, amelyen a házigaz­dák mellett a Tokaji Gyermekotthon és a nyíregyházi Irgalmas Samaritá- nus Otthon fiataljai vettek részt. A kellemetlen időjárás miatt a tornate­remben gyülekeztek a résztvevők. Az izgalmas és változatos műsorszámok nagyon jó hangulatot teremtettek. A kis termet jókedv és vidámság töltöt­te meg. Volt váltófutás, célbadobás, pincérfutás. A versenyt végül az Ir­galmas Samaritánus Otthon csapata nyerte meg, de kitűnő teljesítményük miatt a többiek is győztesnek érez­hették magukat. A sok mozgástól el­fáradt vendégeket kitűnő ebéddel vendégelték meg a házigazdák. Dél­után az október havában született fi­atalokat köszöntötték, A névnapju­kat ünneplőkről is megemlékeztek. A programot különböző bemutatók és közös éneklés zárta. Köszönjük a Magdaléneumnak ezt a vidám és so­káig emlékezetes napot. Szabó Szilárd, Irgalmas Samaritánus Otthon Újraszentelés ötven év után Végre valóra vált a nyírteleki görögkatolikus hívek dédelgetett álma Több évtizedes si­kertelen próbálko­zás után augusztus 20-án valóra vált a nyírteleki görögka­tolikus hívek dédel­getett álma. Saját templomukba tér­hettek be, hogy lelki életük gazdagítására nyugodt körülmé­nyek között végez­hessék ősi liturgikus szertartásukat. A templom udvaron több száz ember várta a püspök érke­zését és azt a boldog pillanatot, hogy be­léphessenek a temp­lomba. Ez az épület egyszer már betöl­tötte ezt a szerepet, de a történelmi idők erőszakhulláma más feladatot szánt neki. Alapjait, még 1941-ben rakták le, s a gyors összefogás eredményeként már 1943 januárjában Dudás Miklós püs­pök fel is szentelte. Az építtetők célja az volt, hogy legyen sa­ját egyházi iskolá­juk, ahol az evangé­lium szellemében oktatják a gyermekeket az erkölcsi érté­kekre és a betűvetés tudományára. Ugyan­ez az épület adott helyet vasárnap a gö­rögkatolikus hívek liturgikus életének gya­korlásához. Sajnos nem tartott sokáig örö­mük, mert a háború nagyon közelről érin­tette az itt lakókat. A község határában folytak a véres harcok, 1943 októberében, s a sebesülteket az iskola és kápolna szere­pét betöltő épületbe vitték. A fegyverek el­csendesedtek, a háború véget ért, s újra in­dulhatott az élet az iskolában és a temp­lomban. Szerény és szegényes körülmények kö­zött folyt a tanítás, de legalább béke volt. Mire igazán begyógyultak volna a háború okozta sebek, újabb megpróbáltatás nehe­Az ünnepi szertartás résztvevői Szabados László felvétele zedett az itt élő görögkatolikus közösség­re. Elkezdődött az tanintézmények álla­mosítása, s ez nem kerülte el a nyírtelekiek görög iskoláját sem. 1950. február 24-én elvették az egyházi tulajdont. Jól jellemzi az adott kor célját és érdekét, hogy az el­tulajdonított egyházi iskolát azonnal hasz­nálatba is vették, de a hivatalos telekköny­vi bejegyzés csak 1977-ben történt meg. A negyven év alatt arra használták az épületet, amire éppen a helyi hatóság szükségét látta. Volt iskola, de már más szellemű, könyvtár, mozi, klubhelyiség, óvoda. Az itt lakó görögkatolikus hívek­ben tovább élt a vágy a saját templom iránt. Egy 1958-as újabb próbálkozás sem járt sikerrel. A félig elkészült templom hosszú időn át jelezte egy társadalmi rend­szer erőszakos hatalmát. A két méter ma­gasságig felhúzott falak, a félig kész temp­lom lebontásra lett ítélve. Félelmet és ret­tegést könnyű teremteni az emberek életé­ben, de az életté vált krisztusi hitet nem tudták elvenni. A rombolás itt is megtör­tént, s az építkezés hosszú évtizedeket vett igénybe. Társadalmi rendszerek jöttek és mentek. Ami nem sikerült 40 év alatt, azt meghoz­ta a rendszerváltó 1990-es esztendő, ami­kor lehetőség nyílt az egyházi ingatlanok visszaigénylésére. A helyi önkormányzat jóváhagyásával már 1991-ben megtörtént a visszaadás, de gyakorlatilag csak 1994 őszén került birtokunkba. Az elvett épület helyett egy leromlott, elhasználódott in­gatlant kapott vissza az egyházközség. Rá­tekintve nagyon nehéz volt benne meglátni az eljövendő lelkiotthont. Nagyon kevés pénzzel indult el az építkezés. Püspök úr segítségével nyugati segély- szervezettől kapott jelentős összeggel és a helyi adományokból sikerült elkészíteni a templom és a vele egybeépült egykor pe­dagógusi szolgálati lakás, jövőben közös­ségi ház teljes tetőszerkezetét, szigeteléssel együtt, és egy fa szerkezetű új tornyot. A belső munkálatok nehézségét az adta, hogy egészen más célra rendezték be, s na­gyon sok pénzbe és időbe került a jövendő feladatoknak megfelelő átalakítás. Aki építkezésbe kezd, talán nem is tudja, hogy milyen terhek hordozójává lesz. S az épít­kezés végigkísérése nem feltétlenül diadal­át, hanem sokkal inkább keresztúthoz ha­sonlít. Ha nehéz is, ha kedvet, reményt ve­szítünk is, feladni akkor sem szabad, mert mindenért kárpótol a fölszentelés esemé­nyének öröme, a sugárzó boldog arcok. Áldja meg az Isten mindazokat, akik ado­mányukkal, munkájukkal segítették a templom elkészültét. Ilyen előzmények után érkeztünk el Szent István király ünnepéhez, akinek tiszteletére szentelte fel dr. Keresztes Szi­lárd megyéspüspök a nyírteleki görögka­tolikus hívek új templomát. S bízunk ab­ban, hogy a sok megpróbáltatást, sikerte­lenséget, lelki fájdalmat megélt görögkato­likus hívek örömét senki nem veszi el többé. Buda Attila, parochus Istentisztelet Nyírvasváriban A templom előtt is sok hívő és érdeklődő hallgatta a kihangosított prédikációt íme a kívül-belül megszépült templom Amatőr felvétel Cserbakőy Levente Október 5-én vasárnap délután 2 órakor templomuk külső-belső renoválása alkal­mából hálaadó istentiszteletet tartottak a nyírvasvári református templomban a he­lyi szórványgyülekezet tagjai és meghívott vendégei. Á kicsiny templom zsúfolásig megtelt, sőt, a templom előtt is sok hívő és érdeklődő hallgatta a kihangosított ünnepi prédikációt. Még az időjárás is hozzájárult az ünnep fényéhez. Sipos Kund Kötöny, a Nyírségi Refor­mátus Egyházmegye esperese a szószékről köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: minden ember számára az a templom a legszebb, ami az övé. Nem a szépsége teszi templommá a templomot, hanem az, hogy ott hirdetik benne az Igét. A nyírvasvári templom igaz kicsi, de az Isten háza. Köszönetét mondott a templom felújítá­sáért. Megköszönte Vajdics Mihály vállal­kozónak azt az áldozatos munkát, amit a hite diktált. Megköszönte a községi és a nyírbátori református híveknek és az ön- kormányzatot képviselő Fejes Zsolt jegy­zőnek a segítő támogatást. Ezután elhang­zott a 480. számú zsoltár és a hálaadó imádsága. Tárnok Ferenc, a nyírbátori és a nyír­vasvári reformátusok lelkipásztora kö­szöntötte ezután a megjelent vendégeket és a híveket. Szláma László helybéli ötödikes tanuló elmondta Remenyik Sándor Temp­lom és iskola című versét. Ezután Tárnok tiszteletes úr átadta az igehirdetést a ven­dégként jelenlévő egyházak képviselőinek. Először Kozma János nyugalmazott lel­kész, a templom előző tisztelendője szólt az ünneplőkhöz. Idézett Pál apostolnak a Thes- salonikiakhoz írt leve­léből. Tárnok Ferenc - né nyírbátori beosztott lelkész Máté evangéli­umára építette üdvöz­lő beszédét. Horváth János római katolikus esperes, minorita szer­zetes, a nyírbátori és a szórványgyülekezetek, így a nyírvasváriak ró­mai katolikus plébá­nosa az Ótestamentum könyvei közül a Példa­beszédekből idézett, majd átadta Tóth Ti­bor görögkatolikus es­peres főtisztelendőnek az ünneplő hívekhez küldött üzenetét és saj­nálkozását, hogy az ópályi templombúcsú miatt ezen az ünnepsé­gen nem tud részt ven­ni. Baráth Milósné a református nőszövet­ség elnöke, aki egyéb­ként nyírvasvári szüle­tésű, beszédében az ószövetségi Zsoltárok könyvéből szólt a hívekhez. Belényesi Sándor, a nyírvasvári gyüleke­zet presbitere beszámolt az elvégzett fel­adatokról és köszönetét mondott a temp­lom felújítását segítőknek. Bánki Sándor nyírbátori prezsbiter kö­szöntőül két zsoltárt énekelt el az ünneplő gyülekezetnek. Az ünnepi istentisztelet zá­ró akkordjaként a jelenlévők elénekelték a 278. zsoltár 8. versét és a magyar Him­nuszt.

Next

/
Thumbnails
Contents