Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-09 / 236. szám

1997. október 9., csütörtök HATTER 3 Csodapótló szeretet Értelmileg sérültek, de így búcsúznak: gyere holnap is, mert várunk...! Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Pilla­natkép egy fővárosi kórház szülészetéről. Két felnőtt gyermeke mellé a diplomás anyuka épp világra hozta harmadik csemetéjét. Egy- szercsak beperdül egy nővér, aki közli: van egy kis problé­ma, anyuka, a gyerek Down- kóros. Már intézkedtünk — ugye, nem viszi haza? S választ sem várva már for­dulna ki. A döbbenetes hír ha­tása alól felocsúdni alig tudó, szóhoz sem jutó asszony értet- len, a hátában is érzett kérdő tekintetére a visszaforduló magyarázat csak ennyi volt: ...mert nem szokták. Hendikep Az átlagnépesség 2,5 százalé­ka különböző mértékben értel­mileg sérült — tudtam meg Tárnái 0ttónétól, az Értelmi Fogyatékosok Országos Ér­dekvédelmi Szövetsége me­gyei szervezetének titkárától, aki érdekvédőként és gyógy­pedagógusként az életét tette fel az érintettek támogatására. A réteg összetétele igen válto­zatos, hiszen vannak köztük olyanok, akik nagy, hát­ránnyal indulnak ugyan, de feltűnés nélkül beilleszked­nek, dolgoznak, ugyanakkor olyanok is, akik életük végéig felügyeletet igényelnek. A szakember hiszi és bizonyíté­kokat is szolgáltat arra, hogy ha a fejlesztés mihamarabb, minél hozzáértőbb módon el­kezdődik, akkor komoly ered­ményeket lehet produkálni. S bár a képzés szempontjá­ból jobb a speciális intézeti foglalkozás, mégis előnyös, hogy akiket lehet (ez egyéni elbírálás kérdése), a normál is­kolarendszer befogad. A (sze­rencsére) többségben lévő mai átlagos fejlettségű, ép értelmi képességekkel rendelkező gyerekek szemléletének for­málása, a másság elfogadása a leendő felnőtt társadalom tü­relmét és megértését alapozza meg. Értelmileg sérültnek tekint­hető az a gyerek, aki fejlődés­ben két évet lemarad a kottá­saitól, és nem tudja „behozni a hendikepjét”. Az okok között leggyakoribb — a kromoszó­marendellenesség, genetikai hiba mellett — a szülési sérü­lés. A fogyatékosságok (bár ezt a kifejezést ma már nem szívesen használja senki sem) gyakran halmozottan jelent­keznek. Zsóka néni hangsú­lyozza: amíg a törvényalkotás­ban, a felvilágosításban, a csa­ládok támogatásában kétség­kívül sokat léptünk előre, nem egészen ilyen optimális a csa­ládok felfogása és magatartá­sa, a szülői jogok érvényesíté­se s hasonlóan kedvezőtlen még mindig a környezeti fo­gadtatás. Fehér foltok Elmúlt már az az idő — a gógyszereknek köszönhetően —, amikor az értelmileg kor­látozottak rövid életűek vol­tak. Ezért találkozunk velük egyre gyakrabban szociális otthonokban. A jelenlegi gya­korlat szerint a magukra ma­radt fogyatékosokat, különö­sen faluhelyen, idősek között helyezik el. Ekkor azonban megpecsételődik a sorsuk: le­épülnek, létük elsivárosodik. Pedig felnőtten is lehet taní­tani őket, sőt életük végéig fej­leszthetők. Kiemelkedő és hasznos teljesítmény, ha dol­gozni vagy legalább önmaguk ellátására képesek. Minél több napközi kellene — ez a szak­ma álláspontja. Egyelőre azonban csak megyénk váro­saiban vannak napközbeni el­látási formák. Ha azonban a sérült egyedül marad, szinte megoldhatatlan a továbbra is fejlesztő, de a környezetéből ki nem szakító elhelyezés. Er­re pedig kedvező megoldást nyújthatnának az otthonhá­zak... De e téren (is) megyénk­ben csak erős szándékok van­nak, pénz, az nincs. És persze el kellene tüntetni az intéz­mény- és szakemberhiány okozta fehér foltokat. A nyíregyházi Értelmi Fo­gyatékosok Napközijében (ÉNO), ahol majdnem ötven 16 éven felüli, zömében kö­zépsúlyos sérült fiatalról gon­doskodnak, tegnap ünnepelték az intézmény tízéves születés­napját. Az otthon vezetője, Mészá­ros Sándor né boldogan újsá­golta, hogy a klubtagok fele onalloan jár be. Az önkor­mányzati fenntartású létesít­mény a térítési díjakból, az ál­lami normatívából és pályázat útján szerzett forintokból mű­ködik. Nagy öröm, hogy szá­mos hűséges szponzoruk, pat- ronálójuk van. Két éven belül szeretnének létrehozni egy olyan 8-10 fő befogadására al­kalmas részleget, ahol átmene­tileg biztonságot nyújthatná­nak a krízishelyzetbe kerültek­nek. Az, hogy a fiatalok az Őz utcán otthon érzik magukat, mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindennap így bú­csúznak egymástól: gyere hol­nap is, mert várunk! Érzékeny lény Az ember a világegyetem leg­érzékenyebb tagja. Egy cse­csemő, akinek valamilyen ok miatt az élet árnyékosabb ol­dala adatott, aki kevesebb le­hetőséghez jutott, kiszolgálta­tottabb, mint a tojásból kibújó kiscsirke. Akit azonnal tenye­rünkbe veszünk, hogy melen­gessünk. A város épül, szépül, tágul is, de ahhoz mégis kicsi, hogy le­leplezzem, melyik és milyen üzletéről szólok. Kódolom!!!... így aztán legyen a meg nem nevezett termék neve: KÓD!... Kollégáim mesélik, hogy egy remek KÓDBOLT nyílt Nyíregyházán, minden fajta különleges Kód közül is lehet választani benne, ajánlják, okvetlenül menjek el bele. Imádom a KÖDÖT, s bár tu­dom, hogy hizlal, mégis elsé­tálunk feleségemmel, hogy jól BEKÓDOLHASSUNK egyet. Az üzlet szűkös, de tiszta, az r aszfaltig állunk sorban KÓDÉRT, hiszen a fejünk fö­lött valóban vagy tízféle KÖ­DÖT kínál a tábla, s nem csak KÖDÖT, de legalább hat-hét különböző SIFRÉT is. A KÓDILLAT fölcsigázza falánk ingereinket, felesé­gemmel nehezen, de döntünk, setek a sütőben?! És nyár­fás?!... A hangján hallom, hogy csak mímeli a bizakodást, hi­szen biztosan számít a nem­hogy miből mennyit viszünk haza. Odaérek a pulthoz és mon­dom: — Kérek két jegenyés KÖ­DÖT, két nyárfás KÓDOT, meg egy pitykés SIFRÉT. — Pitykés SIFRE nincs! — mondja késő délutáni hang­ján a rám jutó hölgy, érzékel­tetve erélyével, hogy jöttem volna reggel. Majd hátrafor­dulva odakiált a többiekhez: — Veronika, van jegenyé­Kíjfreggkíígi MmMd v &í>\ leges válaszra Veronikától, vissza is fordul még előbb, hogy azt megkapná: — Már csak tölgyes és bükkös KÓDUNK van!... Ezért kár volt elzarándo­kolni a KÓDBOLTHOZ, töl­gyes és bükkös KÖDÖT a vá­ros több pontján is vehe­tek...! Ha dühöngve is, de haza­visszük a tölgyes és bükkös KÓDOT, ráadásul otthon ki­derül, hogy a tölgyesben tel­j e s e n nyersen maradt a makk, a bükkös pedig ízetlen. Most pedig adódik a közszolgálati publi­cisztika közhelyes kérdése, hogy tudniillik: miért cáfol rá mindig már a második hé­ten a legtöbb vállalkozás el­ső heti jó hírére?!... A válasz ezúttal a nemrég megnyílt, nyíregyházi KOD- BOLT fenntartóitól várat magára, de mivel nem írtam le kíméletből, mi is igazából az a KOD. gyorsan befeje­zem eheti cikkem, nehogy el­nyúljon, minta rétestészta!... Verebes István Lépéskényszer A megélhetésüket mezőgazdasági tevékenységre alapozók többsége nincs ma könnyű helyzetben, a miértről nagyon sokat, de úgy tűnik, mégsem ele­get beszélnek a szakemberek. A több könyvre elegendő okhalmaz egyik eleme a termelés és értékesítés között tá­tongó szakadék, melynek áthidalását sokan hatékonyabb, magyarul nagyságrendekkel több központi támogatástól remélik. Pedig a legfőbb piacszabályozó tényező maga a piac, vagyis a kereslet és kínálat által kialakított egyen­súly. Évszázadok óta ismert a támogatás különböző for­mája, de ezek másképpen működnek jóléti, minőségi áru­ból is túltermelést produkáló környezetben, és más a hatá­suk egy lábadozó, a minőség igazi paramétereivel még csak ismerkedő gazdaságban. A visszatérő értékesítési gondok egyik sajátos velejáró­ja, hogy olykor a médiák kárhoztatnak a feszültséget leve­zető fórum szerepére. Természetes emberi magatartás, amikor jogosnak érzett sérelmeinket szeretnénk világgá kürtölni, de mégsem lehet a tömegkommunikáció nyakába zúdítani a haragot, ha nem a tervezett áron sikerül eladni mondjuk az uborkát, vagy most az almát. A toliforgatók korrekt és tárgyilagos cikkekkel feltárhatják a problémák gyökereit, vagy éppen inkorrekt és pontatlan tudósítások­kal tovább növelhetik a feszültséget. Lépni azonban az ér­dekképviseleteknek, végső soron az ilyen szerveződések mögé felsorakozó embereknek kell, függetlenül attól, hogy melyik szektor táborát erősítik. S még valami: régen rossz, ha az érintettek pusztán a saj­tóra hagyatkoznak teendőik meghatározásában, ha kizáró­lag az újságokból szeretnék megtudni, mit is illene tenni a problémák pillanatnyi megoldásához és hosszú távú ren­dezéséhez. S az érintettek körében az első kapavágást el­végző termesztőtől arra a bizonyos „i”-re pontot tevő or­szággyűlési képviselőig mindenki benne foglaltatik. Nyéki Zsolt Te, Dodi! Valahogy a sok piától úgy megváltoztál Ferter János karikatúrája Kommentár Hírnevünk A nagy népszavazási „húzdmeg-ereszdmeg” kissé háttérbe szorított egy, a parlament mindkét mun­kanapján napirenden volt témát, a Magyar Köz­társaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi törvény módosítá­sát. Kétségtelen, vannak ennél fontosabb dolgok is, ám az is igaz: az Országgyűlésnek nem csupán aktuálpolitikai dolgokkal kell foglalkoznia. A törvénymódosítási javaslat száraz címe nagyonis em­beri, érzelmi tartalmat takar: az egész nemzet megbecsülé­sét akarja a kormány kifejezni azzal, hogy megalapítja a Magyarság Hírnevéért Díjat. A kitüntetés lehetőséget te­remt majd arra, hogy intézményes keretek között méltas­sák azok teljesítményét, akik a magyarság hírnevének öregbítése, a reális és korszerű Magyarország-kép kialakí­tása, terjesztése érdekében kiemelkedő tevékenységet folytatnak. Sokan tették ezt itthonról. Szép számmal vannak külföl­dön élő magyarok is, akik — jobbára a rendszerváltozás után — Magyarország jó képviselői, szószólói lettek új ha­zájukban Lehetőség kitüntetésre persze eddig is volt, csak ritkán került szóba, hogy a minisztereknek és a miniszterelnök­nek eddig csupán szakmai díjak alapítására és adományo­zására volt lehetőségük. Sem ezeknél, sem a művészeti dí­jak odaítélésénél nem volna jó, ha nem a szakmai, művé­szeti teljesítményt díjaznák, hanem azt, hogy az illető mit tett a magyarságért. Megoldódik az a dilemma is, hogy külföldi állampolgárt tüntessenek ki „csak” azért, mert ki­váló szószólója hazánknak Hiányt pótol ez a díj, amelyben évente legfeljebb tizenö­ten részesülhetnek, tehát garantált: nem inflálódik, nem lesz tucatkitüntetés. Szép gesztus, hogy a miniszterelnök minden év december 10-én adja majd át, azon a napon, amikor Szent-Györgyi Albert, az első magyar Nobel-díjas átvette kitüntetését. Nagy kár, hogy az Országgyűlés — az ellenzék napi po­litikai csatározások miatti kivonulása után — éppen egy ilyen magasztos cél érdekében fogant törvényjavaslatot fogadott el csonka részvétellel, csupán a koalíciós pártok képviselőinek jelenlétében. Marik Sándor A tánc, a mozgás nagy segítség Martyn Péter felvétele----------------------------------------------------r-------,----------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents