Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
10 Vigasz Egy régi kínai történet egy asszonyról szól, akinek meghalt egyetlen fia. Szomorúságában elment egy szent emberhez és azt mondta: tudsz-e olyan imádságot vagy varázsigét, mely élővé teszi fiamat? A szent ember ilyet nem tudott, de arra kérte az asszonyt, hogy hozzon egy mustármagot olyan házból, ahol nem ismerik a szomorúságot, mert azzal elűzhető a szomorúság az életéből. Az asszony elindult, hogy mielőbb megtalálja a csodatévő mustármagot. Először egy előkelő, nagy ház ajtaján kopogtatott. Miután nyílt az ajtó, így szólt: olyan házat keresek, ahol nem ismerik a szomorúságot. Jó helyen járok? Rossz helyre jött, hangzott a válasz és kezdték felsorolni a bajokat, gondokat, tragikus eseményeket, melyeket az utóbbi időben elszenvedtek. Ezeket hallva az asszony azt mondta, ki alkalmasabb arra, hogy ezeken a szegény, boldogtalan embereken segítsen, mint én, aki magam is boldogtalan vagyok? Ott maradt, hogy vigasztalja őket. Miután sikerült megvigasztalni a családot, továbbment, hogy keresse azt a házat, ahol nem ismerik a szomorúságot. Bárhova ment, palotába, kunyhóba, egyik szomorú történetet a másik után mondták el neki. így történt, hogy míg a csodatévő mustármagot kereste, másokat vigasztalt, ez pedig elűzte szívéből a szomorúságot. Betegségünk, csalódásunk, bánatunk, gyászunk eszköze lehet Isten kezében arra, hogy hasonló szenvedések közt lévőket vigasztalni tudjunk. A beteget, gyászolót, szenvedőt sem az orvos, sem a lelkész, sem a pszichológus nem érti úgy meg, mint olyan valaki, aki hasonló szomorúságban szenved, vagy szenvedett. A szomorkodóval az tud igazán együtt- érezni, aki ismeri a szomorúságot. Csak az tudja mit jelent elveszíteni kedvesünket, aki már állt kedvese ravatalánál. Másként látjuk a dolgokat, ha azokat magunk is átéltük, mintha csak tudjuk, hogy van ilyen. Ha a nyomorúságban megtapasztaltuk, hogy mit jelent másoknak résztvevő szavunk, cselekedetünk. És az, amikor másokat vigasztalunk, magunk is megvigasztalódunk. Miközben mások könnyeit letöröljük, sebeit bekötjük, Jézus a mi könnyeinket törli le, sebeinket gyógyítja, míg másoknak segítünk felállni, Jézus ad erőt erőtlenségünkben, miközben a szomorúakat vigasztaljuk, Jézus a mi szívünkből űzi ki a szomorúságot. „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” Máté 25,40. Kedves, bánatos, szomorkodó olvasó, próbáld meg bánatodat a leírtak szerint hordozni. Tudom előre, nem fogsz csalódni, megtalálod vigaszodat. Szalai László, lelkész Zarándoklat Megszámlálhatatlan Mária-kegyhely újabb állomására mentünk a mándo- ki egyházközség és hat filiájának Mária-tisztelői három autóbusszal augusztus 16-án szombaton délután. A több ezer zarándokkal, akiket vonzott a Szűzanya szeretete, már az éjféli misén részt vettünk. A délelőtti ünnepi szentmisét 100 ezer hívó előtt egy ferences rendi újmisés szerzetes atya celebrálta. Ezután gyertyás körmenet következett az oltáriszent- séggel. Visszafelé betértünk a Fallós- kúti Szűz kegyhelyére. Felejthetetlen volt ez a szép hosszú zarándokút, amely lelkiekben igen gazdag élményt jelentett és fokozta a jelenlévők Mária-tiszteletét. Későn este érkeztünk haza, köszönet és hála Istennek, hogy ott voltunk. Takács András plébános, Mándok Napkelet *A HIT VILÁGA 1997. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT A zsoltárfordító 390 éve jelent meg először magyarul a ISO zsoltár Szenei Molnár Albert nevét a százötven zsoltár verses fordítása teszi kedvessé a re- formátusság számára. Valóban ezzel tette a legnagyobb szolgálatot népünknek. Több zsoltár bekerült más vallásúak énekeskönyvébe is. A zsoltárfordító már gyermekkorában kapcsolatba került Isten igéjével. Nagybátyja támogatásával, szegény árva gyermekként tanulója volt a gönci iskolának, amikor Károli Gáspár magyarra fordította a Bibliát. A kis Albert vitte át Vizsolyba Manskovit Bálint nyomdászhoz a biblia- fordítás kézirat lapjait, s vitte vissza a nyomdafestékszagú friss lapokat. A tehetséges ifjút támogatták lelkészek, jómódú hívek, hogy külföldön képezhesse magát. így jutott el Európa nagy protestáns szellemi központjaiba: Wittenbergbe, Strassburgba, Heidelbergbe. Szent nyugtalanság űzi, hogy minél többet megismerhessen a reformátorok munkáiból és azokat megismertesse a magyar református- sággal. Amikor Svájcban járt, először hallott a templomban zsoltárt énekelni. Francia népi dallamokon csendültek fel a bibliai zsoltárok a gyülekezet szívéből. Szeneit annyira megfogta ez a zsoltáréneklés, hogy ettől fogva nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy magyar nyelvre is lefordítsa őket. Olyan lendülettel kezd 1606-ban a fordításba, hogy a 150 zsoltárt 90 nap alatt öltözteti „magyar zubbon-köntösé- be.” A zsoltárfordításokhoz a biblia héber szövegét, a francia és a német verses fordítást, a Goudimel-dallam és ritmust vette figyelembe. Dohogva állapította meg, hogy milyen igénytelen a magyar verselők munkája, hogy a magyar zsoltárok még mindig csiszolatlan versekbe vannak foglalva, „noha a Szent Léleknek is kedvező a versek szép egyező volta.” A százötven zsoltár nem egyszerű vers- gyűjtemény, hanem százharminc különböző dallamra mért, igen változatos versformákban készült. így Szenei Molnár Albert az első nagy magyar műfordító is. Zsoltár- fordítása mint verseskönyv is igen értékes, annyira, hogy a világi irodalomtörténészek ennek alapján sorolják őt a nagy költők közé. Az első magyar zsoltárkönyv 1607-ben jelent meg ezzel a latin-magyar címmel: Psaltérium Ungaricum — Szent Dávid királynak és prófétáknak százötven Soltárai a Francia nótáknak és verseknek mód- gyokra most újonnan Magyar versekre fordíttattak és rendeltettek a Szenei Molnár Albert által, Herbonban Anno MDCVII.” A zsoltároknak nem volt valami gyors hazai sikerük, de amikor megismerték, magyar nyelven is olyan erővel csendültek fel, mint franciául. Hányszor sírtak a magyar templomokban századokon át, amikor felcsendült a kilencvenedik zsoltár: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” A zsoltárok örök forrásává váltak a lelki megújulások mellett a nyelvi megújulásoknak is. A zsoltárok nyelvének zamatát maguk szívták a költők, írók Arany, Tompa, Jókai, Baksay, Ady... Verseik és regényeik át és át vannak szőve a zsoltárokból vett tudatos vagy tudattalanul őrzött emlékekkel. Zsoltáréneklés közben néha-néha jusson eszünkbe Szenei Molnár Albert, Istennek hűséges szolgája, aki megszólaltatta magyarul Dávid király költeményeit, aki földi életét a Kolozsvári Református Kollégium tanáraként fejezte be 1634-ben. Veni Sancte Az új tanév kezdetére ünnepi szentmise volt augusztus 31-én vasárnap a mándoki római katolikus templomban. A hittanos gyerekek — szüleikkel együtt — komoly áhítattal vettek részt ezen. Nehéz esztendő, új törvények várják gyermekeinket. Ezért kérjük a Szentlélek Úristen segítségét, hogy újult erővel, lendülettel kezdjék meg tanulmányaikat. Arra kértük a szülőket, hogy fokozott szeretetük- kel, türelemmel biztassák gyermekeiket a sikeres tanulásra. A szentmise végén áldásban részesültek a gyerekek. Öt hittanos verselése tette ünnepélyessé a szentmisét. Hangverseny Hangverseny lesz a jósavárosi görögkatolikus templomban szeptember 7- én vasárnap 18 órakor. Előadók Szászvárosi Sándor gordonkaművész, Franczel Ágnes zongora, Barnácz Erzsébet hegedű. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Ötvenedszer Mándokon szeptember 12-én este 18 órakor tartják 50. alkalommal a szokásos havi imavirrasztást. Ezen a napon Bosák Nándor püspök, Debre- cen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora lesz a mándoki egyházközség vendége. Engem is titokban szenteltek fel Holovács József segédpüspök a tiltott egyházról, a meggyilkolt püspökéről Balogh Géza ■ Közismert tény, hogy a magyarságnak mintegy harmada más országban él. Az elmúlt évtizedekben róluk alig-alig lehetett szót ejteni. így volt ez Kárpátalján is. Különösen nehéz volt a sorsa a vallásos embernek, pláne, ha még ki is állt a hite mellett. A sztálini üldözésnek számtalan áldozata került ki a papok közül is, a görögkatolikusoknak a püspökét, Romzsa Teodort is meggyilkolták. A püspök ötven esztendővel ezelőtti haláláról, a kárpátaljai görögkatolikusok életéről beszélgettünk nemrég Nyíregyházán a munkácsi egyházmegye segédpüspökével, Holovács Józseffel, aki maga is jeles évfordulóhoz érkezett, immár ötven esztendeje szentelték fel pappá. — Romzsa püspököt nem csak hogy jól ismertem, de azt is elmondhatom, hogy ő szentelt fel, hetünket utoljára — mondta a segédpüspök. — Én Pesten, a központi szemináriumban kezdtem a teológiai tanulmányokat, majd negyvennégyben átjöttem Ungvárra. Tulajdonképpen hazajöttem, hiszen édesapám is lelkész volt, és itt Kárpátalján. Ugyanebben az évben lett püspök Romzsa Tódor is, akit nagyon szerettek a hívek, hiszen fiatal, képzett, igen kedves ember volt, mindannyiunk szeretett tanítómestere. ü Negyvennégy őszén Kárpátalján is nagy fordulat következett, bejöttek a szovjetek. Hogyan alakult a szemináriumban az élet? — Mi kezdetben nem sok változást észleltünk, aztán hamarosan megéreztük a közelgő vihart. Megjelent nálunk a terület kormánybiztosa, és arra akart rávenni bennünket, hagyjuk ott a szemináriumot, menjünk át a tanárképzőre. Mi persze ezt nem akartuk, nem is mentünk, akkor már különben is negyed-, ötödévesek voltunk. Megkezdődött az ötödik év, felkerestük a püspököt, s mondtuk, szeretnénk ha felszentelne. O nézett egy nagyot, de rendkívüli idők voltak, így 1947. szeptember 14- én a kérést teljesítette. Heten szentelőd- tünk fel, sajnos közülük ma már csak A munkácsi görögkatolikus bazilika Harasztosi Pál felvétele hárman élünk. Nem sokkal később bekövetkezett a tragédia, meghalt Romzsa püspök. ü Erről mind a mai napig kévés ismeret áll a rendelkezésünkre. Mit lehetett akkor tudni? — Püspök atya egy vidéki útról tartott hazafelé. Lovas szekérrel mentek persze, amikor Munkács környékén hátulról beléjük rohant egy teherautó. Szándékosan. A püspök elvesztette nyomban az eszméletét, a vele utazó kispapoknak, a kísérő papnak vasrudakkal estek a teherautó utasai. Egy postaautó' mentette ki őket, a püspököt kórházba szállították. Már lábadozott, amikor ismeretlenek jelentek meg a szobájában, kiküldték a mellette lévő apácát. Egy óra múlva a püspök halott volt. A részleteket azóta sem tudja senki. Pontosabban aki tudná, hallgat. Vagy már ő sincs az élők sorában. □ Hogyan élték át a kárpátaljai görögkatolikusok az elmúlt évtizedeket? — A háborút követő, s az ötvenes évek voltak a legnehezebbek. Száztizenöt papunkat hurcoltak el, mert nem bontották fel az esküjüket, s nem tértek át a pravoszláv hitre. Háromszáz parókiánk volt, elvették mindet. Negyvenhétre teljesen kisem- miztek bennünket. Próbáljuk visszaszedegetni az elvett javainkat, de ez borzasztóan nehéz. Nehezebb, de mégis egyszerűbb út, ha önállóan, vagy összefogva a római katolikusokkal új templomokat építünk. ü A görög papok nyilván nem kaptak állami pénzt. Miből éltek, hiszen nyíltan a hivatásukat sem gyakorolhatták abban az időben? — Valóban, az egyházi élet a föld alatt folyt. Én például egy erdészetnél dolgoztam, majd az ungvári sportegyesületnél lettem afféle mindenes. Nagyon hosszú ideig érvényben volt a húszfős gyülekezési tilalom, s természetesen a templomainkat sem használhattuk. Magánlakásokban gyülekeztünk hát, s a szertartás kellékeit is úgy tüntettük fel, hogy azt bármikor átformálhattuk világiakká. Ha például misebor volt az asztalon, azt mondtuk az ellenőrzőknek, névnapot, születésnapot ünnepiünk. Természetesen engem is titokban szenteltek fel segédpüspökké, a Karagan- dába száműzött püspök, Kira Sándor szentelt fel. Ugyanez történt Szemedi püspök esetében is, őt az én onokóci házamban szentelték püspökké. O Hogyan készülnek a kettős évfordulóra a Kárpátalján élő vallásos görögkatolikusok? — Romzsa Tódor boldoggá avatása folyamatban van. Mi az aranymisénket az ungvári székesegyházban tartjuk, de természetesen felkeresem a kisebb településeken élő híveimet is. Megérdemlik, fél évszázada kitartanak mellettem.
