Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13 / 214. szám
égetésével például mérgező klórgáz kerül a levegőbe. Megoldást jelenthet viszont a szelektív hulladékgyűjtés, ami lehetővé teszi az újrahasznosítást. Vagy a folyadékokat tartalmazó palackok esetében a visszaváltás. Vajon tudják-e azok, akik - az esetleg lopott - kábelekről égetik szerte az országban a műanyag burkot, hogy nemcsak a levegőt, de Földet is, a jövőnket mérgezik? Szilágyi Magdolna végzős matematikakémia szakos egyetemi hallgató. Szakmai gyakorlat keretében járt a régió több vegyigyárában.- Nagyon izgalmas volt a szivacsok születését látni a sajóbábonyi gyárban. A szivacs habosított műanyag, poliuretán. Kezdetben folyadék formában hullámzik, majd elkezd nőni, növekedni. Hatalmas tömbökké dagad, melyek aztán emeletes lakóház méretű szárítókba kerülnek, ahol elnyerik végső formájukat... Műanyagvilág „Könnyen elképzelhetjük, milyen különösen gyászos azoknak a helyzete, akiknek valamelyik belső részét, illetve csontját műanyaggal pótolták valamikor. Csak Milánóban ötvenezren felül vannak. E műszervek bármi előzetes figyelmeztetés nélkül, egyszer csak néhány másodperc alatt borzalmasan megnövekednek, kifordítva, szinte széjjelmarcangolva nyomorult tulajdonosukat. Több mint hatezer már az áldozatok száma. ” Csak semmi pánik, kedves Olvasó! A fenti szövegrész a fantázia szüleménye. Dino Buzzati olasz író Az elefántkór című novellájából származik. A hetvenes években íródott sztori a műanyagok túlzott térhódításának veszélyeit nagyította fel. Az ezredforduló küszöbén el sem tudjuk képzelni az életünket e mesterséges anyag nélkül. Aligha van a gazdaságnak olyan ágazata, ahol ne volna jelen ez a számtalan tulajdonságot ötvöző, alapvetően könnyű, kemény vagy rugalmas anyag. Űrprogram, közműrendszer, mezőgazdaság, orvostudomány - műanyag nélkül igen gondban lennének. Miurunk, műanyag! Ha csak saját, közvetlen környezetünkben nézünk szét: edények, bútorok, technikai berendezések, fal- és padlóburkolók, ruhaneműk, szemüvegek, játékok, táskák, protézisek, csomagolóanyagok - a sor hihetetlenül hosszú. Kilépünk az utcára? Gépjárműalkatrészek, hirdetőtáblák, buszvárók, napernyők, bérlettokok. Ha megérkezünk a munkahelyre: lámpák, bútorok, telefon, képkeret. Vagy mappa, amiben az ember a fizetésemelésről szóló értesítést tárolja... A műanyag persze a szórakoztatóiparban és a kultúra világában is jelen van. Elég, ha a világot meghódító rock and roll muzsikára gondolunk, ami, ugye, csillogó fekete (vinil)lemezeken terjedt el. A hetvenes években Schaár Erzsébet keltett feltűnést műanyag szobraival, a nyolcvanas évek elején Garaczi László tollából született verseskönyv a sokatmondó Plasztik címen. A kilencvenes évek szexszimbóluma pedig a szilikonkebleit domborító filmsztár, az eleven Barbie-baba: Pamela Anderson. Életre szóló fenyőág Miért jó a műanyag? Mert olcsó. Kérdezzük meg bármelyik üzletben, mennyibe kerül mondjuk a faparketta négyzetmétere,meg a PVC-padlóé. Könnyen kezelhető, tisztítható, pótolható. Számtalan változata van. Elég egyszer megvenni a műanyag karácsonyfát, és nem kell évente kivágni - sokszor illegálisan - a valódi fenyőt. A műanyag ráadásul ellenáll az időjárás viszontagságainak. Lehet, hogy a nagypapa nádszékéből már szilánk sem marad, de az általunk vett kerti ülőalkalmatosság még ott lesz a diófa alatt. (Legfeljebb kissé viharverten.) A műanyagok káprázatos karriertörténete a modem kor története. A műanyag születését a kőolajnak köszönheti, mely kb. száz éve lépett az energiahordozók sorába, és meghatározta a járműipar és vegyipar fejlődési irányát. Kikerülve a hosszú kémiai képleteket: mesterséges úton előállított nagymolekulájú vegyület, ami kis molekulákból képződik polimerizációval, polikondenzációval vagy poliaddícióval. Nem lehet azonban az előnyök mellett figyelmen kívül hagyni a hátrányokat. Földünket egyre nagyobb mértékben kezdi elborítani a szemét A műanyag nem bomlik el természetes körülmények között. Gyártani talán könnyebb, mint megszüntetni vagy újrafeldolgozni. Csak érdekességként: egy kisgyermek pelenkázási periódusa során kb. egy-másfél tonna nem bomló szemetet termel eldobható pelenkák formájában. Létezik újrafeldolgozható változat is, az azonban - itthon - drágább társainál... Keresik a lebomlókat Sárospatak, piac. Szerdai nap, kisebb a forgalom, mint szombatonként. A műanyag edényeket árusítók előtt azonban egészen sokan nézelődnek. Van itt mindenféle, konyhába való kincs.- Kényelmesek ezek a műanyag edények - mondja Almássy Miklósné, mikor arról kérdezem, mit nézett ki magának. - Tejfölt betenni a hűtőbe, letakarni a salátástálat nagyon alkalmasak ezek a jól záródó, köny- nyű kis edények. A szakember szerint fontos a természeti kincsekkel való ésszerű gazdálkodás, a környezet megóvása.- Cél az olyan anyagmódosítások megtalálása, amelyek vékonyabbak, tartósabbak, speciálisabb tulajdonságúak - tudjuk meg Csaba Károlynétól, a Tiszai Vegyikombinát Rt. munkatársától -, hogy még kevesebb anyag- és energiafelhasználás történjen. Ki kell dolgozni az újrahasznosítás előnyös módjait és alkalmazását. A biológiailag lebomló típusok kifejlesztésére irányulnak kísérletek, hogy elősegíthessük a műanyagok automatikus visszakerülését a természetbe. Padlóból harci gáz Lakott helyen talán nem, de az országút vagy egy-egy erdősáv mellett évtizedekig ott viríthat a mesterséges úton létrehozott szemét. Ha végigjárja valaki hazánk turistaútvonalait, talán térképre sem lesz mindig szüksége: eligazítják a maradványok, melyekkel a természet önregeneráló ereje sem képes megbirkózni.- Számtalan előnye van a műanyagoknak - mondja a debreceni Csetreki Emőné, nyugdíjas tanárnő, aki környezetvédelmi gondokat vállalt magára. - De az is biztos, hogy a természetes körülmények között le nem bomló műanyagok jelentős mértékben növelik a városi szemétmennyiségét. A PVC (poli-vinil-klorid) szabálytalan Nem is gondolnánk: egy nyugat-európai felmérés szerint az összes hulladéknak csak mintegy 0.6 %-a, a háztartásokból kikerülő hulladékoknak pedig kb. 8 %-a műanyag. t-----------------------------------------------— —— ----------------— > Napjaink építészete ____ CAPTATIO BENEVOLENTIAE i-..............................................................................-................................................................................ ........... BERTA ERZSEBET A társadalmi-gazdasági átalakulások következtében építési hullám kezdődött Magyar- országon a nyolcvanas, évek második felében. Új formák, új épülettípusok jelentek meg, amelyek egyre inkább meghatározzák az utcaképet. A Perem most induló, úttörő épületkritikai sorozata a jellegzetes épületfajtákat veszi számba a leltár és az értékelés szándékával. (A szerző irodalmár, esztéta, aki 1994-ben megnyerte az országos építészetkritikai pályázatot Debrecen építészetéről szóló tanulmányával.) Az építész a fáraók első embere revolt egykor. Sőt - amint egy XIII. századi minatúra tanúsítja - Isten volt építész, s a teremtés azt jelentette, hogy ez az ARCHITEK- TON-ISTEN körzővel kiMÉRte a világot. Az építész omnipotens, s az omnipotens építész volt tehát. Ennek az évezredeken át eleven képzetnek a legbájosabb megjelenítése egy barokk kori karcolaton látható, ahol az építész egy háromszemű, sok karú, gyümölcs- koszorúvpI koronázott figura, a mindenLATó,, minden HATÓ, minden ELTETŐ allegóriája (noha némileg már parodizáló formában). Egy koraromantikus rézkarc pedig - ahol egy lélekvezető nőalak a lombsátor mögött (mint ősképet?) megmutatja a sátort - a természet törvényeit láttatja architekturális törvényeknek. De még a XX. században is sok filozófiai és művészeti antropológia juttat kitüntetett szerepet az építészetnek. Létezik pl. olyan, amelyik a teljes emberi pszichét eredezteti a barlanglakásból - mondván, hogy a csak az emberre jellemző tér- és időtudat kialakulását, a kreativitás feltételét jelentő fantáziatevékenységet s a kommmunikáció emberi formáit mind a határolt térben lakás, az építészeti forma tette lehetővé. Hogy aztán a filozófia már úgy fogalmazhasson: az emberiét a térben lét. Nem „ÉTRE" (lenni), hanem „ÉTRE-LÁ” (ott lenni) - mondja pl. Roland Barthes, francia filozófus, amivel akaratlanul is antropológiai érvényűvé emeli a térteremtő építészetet. J ó hosszú idő s jócskán sokfajta terület a kultúrhistóriából, amelyik azt példázza, hogy az építés, az építő, az építmény ott, abban a határzónában van, ahol az ember fizikai léte végződik, s metafizikai léte kezdődik. S akkor a koramo- dernség rajongó művészeiről még nem is szóltunk, akik pedig lelkesülten hirdették, hogy egy új építészet lesz egy új kultúra alapja. Égy olyan építészét, ahol a ház - mint GYAKORLATI célra AR- TISZTIKUSan megépített FILOZÓFIA - észrevétlenül megtermeli a kor új emberét is. A mai magyar kultúrában viszont r\az építészetnek sem a belső szakmai presztízsigénye, sem a külső társadalmi rangja sem közelíti meg ezt az időnként szak- ralizáló hagyományt. Sőt az építészet marginalizálódásáról lehet beszélni. Ha pl. valamelyik média új építmény átadásáról tudósít, a beruházótól a kivitelezőn át a használóig mindenkiről szót ejt (esetenként még arról is, hogy fociztak építés közben a munkások), csak épp a tervezőt nem emlegeti. Egy köztéri szobron szerepel az alkotó neve, egy épületen a legritkábban. A színlap feltünteti nemcsak a rendező, de a színpadi kellékes és a világosító Stonehenge. A megalitikus építészet dél-angliai emléke, Kr. e. IV.—II. évezred. nevét is, egy középületről, melyet bosszúságunkra vagy örömünkre naponta használunk, a legritkább esetben tudhatjuk meg, ki építette. D e az építész maga is névtelenségbe burkolózik: az ország többszáz magántervező irodája rejtélyes cégnevek mögött működik - Axis vagy Pro Nivo, Stabil vagy Metope 2000 -, bt.-k és kft.-k, személy nélküli társulások mindenütt. S amint egy, fiatal építészekkel készített interjúból kiderül, az ígéretesebb alkotókat is csak pragmatista meggyőződés irányítja: az építési rendeletek és megrendelői piactörvények között az esztétikumnak egy kis egérutat kicsaló fineszesség. S jobb esetben is csak egy, számukra is megmagyarázhatatlan formaösztön vezeti őket, de semmi teória, semmi társadalomformáló messianizmus, még művészi allűr is kevés. Nem is egyértelmű, hogy oka vagy következménye-e ennek a szkeptikus önértékelésnek a mai magyar építészet intézményi státusa: ti., hogy nem tartozik a kulturális tárcához, hogy nem részesedik a Nemzeti Kulturális Alapból, hogy elméleti folyóirata, a Magyar Építőművészet gyakorlatilag megszűnt, hogy szervezeti életének eseményei nem közérdekűek. A fem egyértelmű, IVmert az egész nem itt, hanem az óvodászsáknál kezdődik! Az óvodászsáknál, vagy bármilyen más, jelentéktelen tárgyra és láthatatlan helyzetre irányuló művészi és erkölcsi igényességnél, a vizuális kultúránál. Amit ezúttal nekem az óvodai stafírung kiállításának viszontagságai mutattak föl. Mert ha olyan árnyalatát kerestem a zsinórok közt a kéknek, amelyik az anyagon táncoló mackók ruhájához illett, hóbortosnak néztek: ugyan már! egy óvodászsákra jó ez is! Ha a varrónőtől azt kívántam, szegné le fodorral a zippzárat, és rakná be a zsák zsebeit, elvarázsolt kezdőnek nézett: minek az egy óvodászsákra?! meg vasalni is milyen nehéz lenne! Hogy a varrások mentén paszpólt is szeretnék, már meg sem említettem. Csak eszembe jutott az én óvodáskötényem - egy kartonruha átalakításával készült, ám nemcsak sok-sok fodor, de színes farkasfog is díszítette; meg a nagyanyám, aki varrta, s akinek nem volt különbség gyerekkötény és ünneplő ruha között, s a vasalástól sem riadt vissza. Ami ugyanaz a tartás, mint a Lechner Ödöné, aki a méltatlankodásra, hogy miért rakni fáradsággal a drága kerámiamintázatot a tetőre, ahol senki se látja, azt felelte: a madaraknak. C APTATIO BENEVOLENTIAE azt jelenti, felkelteni a jóakaratot a hallgatóságban - ezúttal a ,,madaraknak épített” s ezért embernek való építészet iránt. Ezért invitálom az olvasót, nézze velem végig lakóházaink, középületeink néhány finom vagy vásári részletét, külső-belső köztereink intim vagy nyomasztó hangulatait, a vizuális ízlésünk felcsillanásait vagy félresiklásait mutató építészeti látványokat! S olvassa jókedvűen ezt az építészeti látásra vezérlő szíves kalauzt! , □ LJ SZÉNÁSI MIKLÓS
