Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13 / 214. szám
Könyv Mese és/vagy realitás Egy önmagának érzett közösség nevében protestáló művészi megszólalás, a képviseleti irodalom szép darabját veheti kézbe ezzel a könyvvel az olvasó. Osztojkán Béla egy ötvenes évekbeli kicsiny falusi cigányközösség modellszerű történetét népe sorsának példázatává emeli. Az író a cigányságot minden hamis romantikától mentesen, több nézőpontból, iróniával, gyarlóságában és bájos naivitásában, széthúzásában és rendkívüli közösségi megtartó erejében mutatja be. A kötetben elénk tárt világ a cigányság lelkiségét két, egymással folytonosan vitában álló összetevővel láttatja. Egyrészt nagyon is vaskosan földhözragadt, a bűnözéstől sem visszariadóan „gyakorlatias” ennek az etnikumnak a habitusa, ugyanakkor életszemléletük kiegészül egy babonás-naiv keresztényi hittel, a történelem és a tapasztalati valóság tényeit nagy fantáziával szabadon kezelő, mesévé átlényegítő, legendásító aspektussal, amely lírai, mi több, olykor himnikus magasságokba emelkedik. A nyers anyagi világ keveredik a megejtő szépségű lelki tisztasággal és boldogságvággyal. Emlékezetes regényalakokban elevenednek meg az eltérő magatartástípusok. Bábi Jóska, a vajda, a „cselekvő” szereplő, aki a hatalommal szemben ha kell, akár a bőrét is vásárra viszi övéi képviseletében. Harangos Eszti, az „ördöngős öregasszony” viszont az örök ellenkező és kételkedő, aki folytonosan pusztulásuktól, visszavonhatatlan megsemmisülésüktől fél. A sok tekinteteben Garcia Marquez vagy akár Tamási Áron világát idéző regény álomleírásai, szellemekkel, varázslatokkal teli víziói újra és újra ütköznek a valóság kíméletlenségével. Hol a realitás leplezi le a látomások valótlanságait, önáltatásait, hol a képzelet nyújt jóvátételt az élet igazságtalanságaival szemben. Előfordul, hogy Jézus Krisztus tesz látogatást Rákosi Mátyásnál az elnyomottak érdekében, vagy éppen Horthy Miklós kér segítséget Harangos Esztitől betegsége orvoslására. A regény idősíkjai egymásba folynak, a regényvilág ideje az időtlenségbe emelődik, az örök változatlanságot sugallva. A teremtésen kívüliség nyomorúságának mítosza kíséri a cigányokat, akik bűnösnek tudják magukat, mert segédkeztek Dózsa György megégetésében. Jelképes megváltásuk a regény meséi befejezésében történik meg. A magyar parasztfiú, Átyin Jóska — aki kedvtelésből kínozta a kis cigány Ábelt, a népének jövőjét saját sorsában hordozó árva, a világgal az egyedül küzdő Mojna Janit — élete feláldozásával menti meg a cigánytelepet a rájuk szabadított ártól. Magasztos üzenet a két nép egymásrautaltságáról, sorsközösségéről. íme a kinyújtott kéz. (Fekete Sas Kiadó, 1997., ára 700 Ft) __________________ _________ Papp Endre-J® Zene és forradalom lv ...................................J Gyönyörű gondolat húzódik meg a lemez mögött, amely Lazar Berman, a kiváló szovjet zongoraművész 1956. októberében Magyarországon készült felvételeit tartalmazza. A felvételek a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál, illetve a Magyar Rádióban készültek, ahol néhány nappal később eldördültek az első lövések. A kísérőfuzetben a művész röviden felidézi azokat a „feszültségteli napokat”, amelyekben a munkák folytak, kitér arra, hogy mint szovjet zongoraművésznek nem esett bántódása, s hogy néhány nappal elutazása után a saját honfitársai vonultak be az országba „pusztulást és halált hozva magukkal”. A CD Lazar Berman akkori repertoáijából Liszt Ferenc és Prokofjev műveit tartalmazza, amely - így utólag - még külön többletjelentést is hordoz. Ebben a tudatban hallgatva a lemezt azonban több csalódás is élhet bennünket. A 26 éves fiatal művész játéka még nem olyan kifinomult, nem olyan összefogott, mint későbbi lemezein, formálása néhol erőltetett, s mindezt az akkori technika még jobban kiemeli. All. Transzcendens etűd (Esti harmóniák) lágy poézise, preimpresszionista színvilága keményen hangzik, időnként durva, a 4. Transzcendens etűdben (Vad hajsza), ahol ez a durvaság némi értelmet kap, az eltúlzott vad zongorázás és a korabeli hangrögzítés időnként hallgathatatlanná teszik a zenét. A Spanyol rapszódia jobban sikerült, bár egységességében, dinamikai kiegyensúlyozottságban ez is elmarad későbbi játékától, s csak a Funerailles (Temetés) és a IX. rapszódia kitűnő előadása győzi meg a hallgatót Lazar Berman fiatalos, mégis mély Liszt-felfogásáról. Mindezek után viszont megdöbbentő az a természetesség, az a stílusos és értő zongorázás, amellyel Prokofjev Toccatáját és I. (Desz-dúr) zongoraversenyét játssza. A kissé fanyar, ironikusan kopogó! Toccata a lemez legsikerültebb előadása, s a zongoraverseny is lendületesen szól Kórodi András vezénylete alatt. A lemez minden fogyatékossága ellenére komoly értéket képvisel - bár inkább azoknak szól, akik már ismerik eí darabokat -, benne egyszerre találkozik előadóművészet, magyar zenetörténet és magyar történelem. (Hungaroton Classic) Kocsis Gábor rt Könyv J Gyorsfénykép 1. Győrfi Lajos szereti a színházat. Ez derül ki Színészmesék című, magánkiadásban megjelent kötetéből, mely kötetben ő a Debreceni Csokonai Színház prózai tagozatának színészeivel (úgy sejtem, minden színészével) beszélget. 2. A Színészmesék demokratikus könyv, régebben úgy mondtuk volna, népfrontos. A szerző minden, színpadra lépő személlyel beszélget, minddel ugyanannyit. 3-4 oldalnyit. Beszélget nagy színésszel, kis színésszel és... Rossz színész nem mesél a könyvben. 3. A Színészmesék gyors könyv: vakuvillanásnyi idő alatt készült. A 31 (!) íráshoz Győrfi 1996. október 26-án nyomta le a magnetofon gombját, és 1997. február 18-án engedte azt vissza. Ez hetente legalább két beszélgetés, tehát minden színész ugyanazokra a próbákra, előadásokra, kritikákra reagált. E három pontban benne sűrűsödik a Színészmesék minden erénye és hibája. Milyen is hát Győrfi Lajos könyve? Egyszerre jó és rossz - és ugyanazon okokból. Egy ilyen gyorsfénykép ideiglenes érvényességű, egy félévvel később már más mondatok hangoznának el (a színész hiszi, amit éppen mond, majd másnap hittel mondja akár az ellenkezőjét is, ezért színész: hinnie kell, amit éppen mond, illetve mondania kell, amit éppen hisz), sőt egy félévvel később (szerződtetések után) néhány személy már hiányozna is a fényképről; ugyanakkor egy ilyen hirtelenjében átszelt társulati törzs egy pillanatra pontos keresztmetszetet adhat arról, ami minden ilyen beszélgetés leglényege, legyen az akár a legigényesebb-Iegfilozofikusabb: mi van?, mi van éppen most? Egy ilyen gyorsfotón egyformán látszik a friss- diplomás kezdő, az évek óta gályázó, egykori amatőr, a nyugdíjközeibe került színházi bölcs, a városhoz-színházhoz hű (vagy csak elkényelmesedett) „bennszülött” és a színházról színházra vándorló, kísérletező (vagy csak beilleszkedni képtelen) garabonciás - és ez így van jól, ez így együtt egy adott évad társulata. És ez így mégsincs jól, mert egyenetlen, témájukban pedig monoton módon ismétlődő írások születnek (a monotonitást szerencsére ellensúlyozza Győrfi törekvése, miszerint mindegyik beszélgetésnek megpróbálja meglelni a megfelelő műfajt), és ami a lényeg, egy-egy beszélgetésgyöngyszem megcsillan (Bertók, Csikós, Kakuts, Kóti, Tóth, Sárközy, Törököly - megnyugtató érzés, hogy ez többnyire színészi minőséghez is kötődik), de hogy e gyöngyszem Győrfi kezében is maradjon és teljes fényével ragyogjon, ahhoz már nem elég a gyorsfénykép. Nem elég az áldemokiáciát szülő, őszinte, mégis hamis pátosszal teli szeretet sem, amivel Győrfi a színészethez és a színházhoz közelít. Ebből ugyanis közhelyek születhetnek, amik a színház természetrajzát olykor operettes színekre festik (úgymint „csoda”, „varázslat”, „értünk égő színészek” stb.). Ne szeresse hát Győrfi Lajos a színházat?! De szeresse, ahogy csak tudja. Ám hogy hosszú távon szerethesse azt, szigorúbbnak kell lennie. Szeretetteljes szigorral teret vehet el a minősíthetetlentől és teret adhat a minőségnek. *** Bérezés László <2 Kiváló ***** Figyelemre méltó **** Közepes *** Gyenge ** Élvezhetetlen * Könyv Mechanikus humoreszkek Ficsku Pálnak, alias Gyulai Csabának ez a második kötete. Itt is, de az első több lapján is eljátszott már azzal, hogy egy szerző ő két személyben, van anyakönyvi és van írói neve, meg hogy nagyon szerencsétlen volna, ha az olvasói összetévesztenék az életet (az életét) az irodalommal. Közben, persze, lételeme volt (és maradt) a megtévesztés, az elbizonytalanítás: úgy beszélni a valóságos dolgokról és tényekről, mintha kitaláltak volnának, és fordítva, a képzelet szülötteit hús-vér alakokban jeleníti meg. Élni három nővel - Erikával, Etával és Icával -, ezzel botránkoztatni meg vagy csak kíváncsivá tenni a pletykára éhes szomszédokat, hogy milyen is lehet a bigámia, közben az írógép, a porszívó és a fényképezőgép a három társ. Ölni három nővel, ugyanezekkel a mindenre kaphatókkal, mégpedig egy papot, egy atyát, közben pedig javítgatni a kéziraton, töprengeni, hogyan lehetne fokozni a feszültséget, és hogy mi „a francért kell nekem olyanokról írni, ami(k)ről semmi tapasztalatom nincsen.” Irónia tárgyává tenni persze, az anyaggyűjtés, a tapasztalat- szerzés írói feladatát, az „epikai hitel” megszerzését is, hiszen mint a kötet Paul Austertől származó mottója állítja: „Egyedül a történet számít, és hogy jelent-e valamit, vagy sem, az pusztán a történetből nem derül ki.” Felszínes volna így az extrém alakok alapján ítélkezni. Jöhetnek tehát - a jórészt már A videodisznók esete és más történetekből is ismert - kelekótyák, kótyagosok, együgyűek és félőrültek, ahogy az alcím (magyar gépmesék) ígéri: gépiesen, mechanikusan. Jöhet az öreg Baga, aki azért adja kislányát óvodába, hogy legalább beírhassa a papírokra: iskolai végzettsége: nagycsoport. Jöhet a mezgazrepülő, Vinyl Károly, akinek a leégett feje helyére újat csináltak műanyagból, és mozdulaüan arcát ki is használja a reklámipar: a kormány gazdasági intézkedései előtt őt mutatják. Jöhet Kiskakukk, aki annyira szeretne tengerész lenni, hogy beáll matróznak egy bánya tavi állóhajóra. És jöhetnek... - de mindenekelőtt a szójátékok jönnek. A Rúgt, kapált a teszthalott, a Gombariadó, a Tejdzsokit majszolni és így tovább, a Vérecske túrszíg. Almos travelig és Hét Vezérműig. Kétségtelen tehetséggel, mesélni tudással, de már korán: az önismétlés veszélyeivel és a helyesírási slendrián- ság feltűnő jegyeivel. Rövid, szellemes, olykor szándékosan torzító prózái: humoreszkek. (Seneca, 1997., ára 780 Ft) Márkus Béla ^ VIDEO Sátánangyal A szibériai tajgán 1991-ben feltárt csontok és régészeti leletek a Romanovok múltját idézik. Megelevenedik az egykori Szentpétervár, s a cári család sorsa egy különös férfi elkerülhetetlen tragédiájával fonódik össze. Raszputyin maga a végzet. Részeges muzsik vagy csodálatos mágus? Kézrátétellel, isteni küldetéstudattal gyógyít, vagy közönséges szélhámosként hipnotizálja áldozatait? Alekszej, a kis cárevics hemofíliában szenved, s csak Grigorij atya képes segíteni rajta. Ám Grigorij atya - azaz Raszputyin - merényletet és háborút is jövendöl, s miközben az áldásáért esdeklő asszonyokra veti ki a hálóját, a történelmi események napról napra őt igazolják. Imádói és ellenségei gyűlnek, időnként száműzik, majd ismét asztaluk mellé invitálják a Romanovok. Ő pedig hol részegen tántorog, hol betegek szenvedését vállalja magára - gyarló földi örömök és titokzatos vallási téboly között szédeleg végzete felé. Az angyalbőrbe bújt Sátánt vagy a Sátánként dorbézoló angyalt elpusztítani sem könnyű. Vajon beteljesedik-e a különös démon utolsó jóslata? A „Raszputyin” legtöbb jelenetét Magyarországon forgatták, s az idei Arany Glóbusz-díjkiosztáson három kategóriában is nyertes lett. (Rendezte: Uli Edel. Szereplők: Alan Rickman, Greta Scacchi, Ian McKellen) jj. .j. ^ ______________________________________ Gy.L. Az üzleti siker kulcsa a kommunikáció Vannak esetek, amikor a postagalamb, a lovas futár, a füstjelzés vagy a telefon is tökéletesen megteszi. És vannak olyan esetek, amikor már a jövő évezred információs technológiájára van szükség az információ gyors, pontos, gazdaságos továbbításához. Ismerkedjen meg a legújabb üzleti kommunikációs technológiákkal és rendszerekkel az Ericsson Üzleti Infocom szakmai napján és kiállításán. John Bull Pub Debrecen, Piac u. 28. 1997. szeptember 25. A kiállítás helyén 9-től 16-ig előadás-sorozat mutatja be az elkövetkező évek jelentős kommunikációs trendjeit és eszközeit. Ha részt kíván venni az előadáson, küldje el névjegyét az alábbi faxszámra. Fax: 265-7468 E-mail: pr@ethmail.ericsson.se ^ lényeg az emberek közötti kommunikáció. __________________A többi - technológia. ERICSSON 5
