Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

10

ÉVNYITÓK

Vasárnap tartják évnyitó ünnepségeiket az egyházi iskolák Nyíregyházán. Az Evangélikus Általános Iskola ünnepsége délelőtt 10 órakor, a Kossuth Lajos Gimnázium diákjai számára pedig 15 órakor kezdődik a tanévnyitó az evangélikus nagytemplomban.

A Szent Imre Katolikus Gimnázium tanulói a nyíregyházi társszékesegyházban kérik a Szentlélek segítségét az elkövetkező tanévre. A szentmisét Bosák Nándor, a Debrecen— Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora végzi.

A Jókai Mór Református Általános Iskola tanulói számára vasárnap 15 órakor tartják a tanévnyitó istentiszteletet a református templomban, ahol este 17.30-kor zenés áhitat kezdődik. Igét Sipos Kund Kötöny esperes hirdet.

ÚJMISÉS ÁLDÁS

Ismét sokan jöttek el a szokásos havi engeszteiésre, imavirrasztásra Mán- dokra. Két újmisés papot láttunk vendégül, további hat pap részvételével. Az ünnepi misét Ruszki Gábor atya végezte, a szentbeszédet Sári András atya mondta. Különleges esemény egy ilyen újmisés pap bemutatkozása. Az egyházközség részéről is köszöntötték őket, a hittanosokkal együtt. A szentbeszédben különösen a gyerekek és a szülők figyelmét hívta fel az újmisés a papi hivatás nehéz, de szép voltára, s biztatva őket, már most határozzák el erre magukat. Mise után volt a megható újmisés áldás, ezután következett a gyertyás körmenet. Csodálatos szép rendben végig énekelve jutottunk el a görög katolikus templomba, ahol rövid szentségimádás volt. A körmenetet visszatérve a római katolikus templomba, szentségi áldás zárta. Ezután Újfalusi Zoltán testvérünk irányításával gyönyörű szép Mária énekek és litánia közepette érkezett el az éjféli misztikus szentmise, melyet Molnár József demecseri káplán végzett a helyi plébánossal. Kedves volt ez az imaeste, mert többen jöttek el, sokan megvárták a hajnal négy órát, s utána lelkileg megerősödve mentek haza.

Takács András, plébános

KONFERENCIA

A szabadelvű protestáns kör nyolcfős delegációval vett részt (hat magyar és két roma fiatal) a XXI. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencián Ürmösön autusztus 14-18-ig. A konferencia témája az angolszász unitári- us-univerzalista szellemiség és a 20. századi unitárius értelmiség vallási igénye. Lesz-e helye az Egyesült Európában az unitárizmusnak? Ez volt a záró gondolat, illetve kérdés. A protestáns kör a szabadelvű kereszténység továbbélése mellett foglalt állást, hisz ez mindig külön színfoltja volt az európai protestantizmusnak.

A kelet-magyarországi szabadelvű delegáció a protestáns kör eddigi kiadványaival (szabadelvű füzetek I.—II. és a Partium című folyóiratával, 3 számával) ajándékozta meg az erdélyi unitárius fiatalokat.

Áz erdélyi unitárius ifjúsági találkozón a delegáció vezetősége felvette a kapcsolatot a homoródalmási Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet vezetőségével és megállapodtak, hogy segíteni fognak az ottani cigányfiatalok aktivizálásában és szervezetbe tömörítésével. Ennek érdekében Balogh Tibor roma ifjúsági vezetőt és Vasvári Sándor Zsolt erdélyi cigányreferenst bízták meg a feladat irányításával.

A református teológiai doktorok kollégiumának augusztus 25-29-ig tartó plenáris ülésén a Ráday Kollégiumban Felhős Szabolcs szabadelvű protestánsköri titkár mutatja be a kör eddigi tevékenységét és a szabadelvű protestáns törekvéseket.

Napkelet • A

HIT VILÁGA

1997. AUGUSZTUS 30 SZOMBAT

Fogadalmi templom a félszigeten

Élt valamikor az 1100-as—1200-as évek fordulóján egy ember, aki II. Endrének jó barátja volt. Elkísérte szentföldi útjára a királyt, s út közben megfogadta: ha visszatérnek, hálából Istennek építtet egy templomot a simái dombra. így épült fel a mai Csengersima kicsiny románkori temploma 1210-20 között egy kis félszigetre, bár erre nézve írásos emlékek nem maradtak fenn. Középkori egyházi életéről is alig tudunk valamit. A reformáció a Perényi, Báthory és a Mikolai családok pártfogása mellett terjedt el benne. Az 1696. évi katolikus templomösszeírás református templomként tartja számon.

Az 1703. évi kuruc-labanc háború és az 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette a falut. Az első tatárjárást megúszta, mert védői felégették a templomhoz a vizen átvezető pallót, ám a második tatárjárás már otthagyta nyomait Isten házán: felgyújtották, s ezután 10-12 évig pusztán állt. A falu új református birtokosa, Tu- nyogi Korda Mihály és felesége Baji Érzsé- bet segítségével épült újjá 1729-34. között. 1755-ben újrazsindelyezték, 1761- ben készült a kazettás mennyezet, s valószínűleg a torony és a nyugati bejárati csarnok is. 1782-ben és 97-ben megint zsindelyezték. 1799-ben szószékkoronát, 1861-ben új karzatot készítettek, s kékre mázolták a padelők éppen százéves orna- mentális festését. Kb. ez idő tájt vizsgálta meg a templomot Henszlmann Imre.

1891-ben repedéseket észleltek a diadalíven s emiatt 1892-ben életveszélyessé nyilvánították és bezárták a templomot.

A csengersimai templom Archív felvétel

Ezután hozzákezdtek a templom megmentéséhez. Lebontották a diadalívet, és két támfalat, a szentély két eredeti ablakát befalazták, a hajó déli oldalán két stílustalan ablakot, a szentély hajóhoz közeli részén az északi és a déli oldalon egy-egy csúcsíves ablakot vágtak. A bejárat díszítését leverték és helyette széles négyszögletes kaput nyitottak, s készült az új úrasztala.

1928-ben a tetőt palával, a tornyot bádoggal fedték. 1955-ig a toronyban volt a harang, de a torony omladozni kezdett, s ezért levették belőle a harangot és haranglábra helyezték. 1959-ben az OMF restaurálás végett leszedte a mennyezetet és 1961-ben elvégezte a partbiztosítást. A kazettás mennyezetet 1974-ben helyezték vissza. Az 1980-as évek vége felé pedig elkezdték a teljes felújítást.

A keletek templom téglából épült. Kissé tört vonalú meredek kontytetővel látták el. A nyugati főhomlokzat közepén nyitott előcsarnok van szegmentíves bejárattal. A bejárat fölötti szemöldökgerendán 1761- es évszám van bevésve. A belső 6x12 méteres, a hajóban látjuk a már említett 7x8 darabból álló kazettás mennyezetet, a szentélyt sík deszkamennyezet fedi. A mennyezetet részleteiben láthatjuk a képeken, festője ismeretlen, de hasonlít a gyü- gyei mennyezetéhez. Piros-fekete osztólécei későbbiek.

A kis félsziget temploma egyik legősibb és egyik legszebb templom ezen a vidéken. Büszke is rá Borbély József, a kis templom lelkipásztora, miként azokra a hittestvéreire is, akik évszázadokon át épp úgy nyelv- és nemzetteremtő erőt jelentettek itt, mint jelentettek Erdélyben, a Pálciumban. Nem véletlenül mondta róluk Illyés Gyula: Kálvin nélkül, Szilvesztes János nélkül nem maradt volna fenn a történelmi magyarság, a magyar nyelv.

Ä kis csengersimai templom még évszázadokig szeretné megőrizni hívei szívében ezt a szerepet.

Gélt és értelmet adni az életnek

Harmincöt évvel ezelőtt szenteltek pappá Egerben egy kenderes! fiatalembert, Vitai Lászlót. Nemigen lehetett Boldogabb ifjút találni akkor környezetében, hiszen még pályatársai között is majdnem egyedüli volt, aki szinte édesanyja méhében kapta hivatását, s pici gyermekkorától el sem tudta magát máshol képzelni, mint az oltár előtt. A család, ahová hatodmagával született, vallásos volt, édesanyja pedig különösen tisztelte a papokat, így a két testvér elvesztése után maradt négy gyermek mélyen vallásos nevelést kapott. Nem

a véletlen vezette útját a középiskolába sem, hiszen papok, szerzetesek közé került, Esztergomban a ferences rendiek tanítványaként tovább erősödött meggyőződése, mélyült hivatástudata, így aztán egyenesen vezetett az út az egri papnevelőintézetbe.

Volt káplán 1 évig Nógrádban, 9 esztendőt töltött saját megyéjében, Besenyszö- gön, Kunszentmártonban és Jászapátiban, aztán — az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására — döntöttek sorsáról: minél messzebbre Szolnok megyétől.

— Nem szívesen jöttem el a szülői ház közeléből, meg aztán a hívekkel is úgy megszerettük egymást, hogy a könnyeim is kihullottak a búcsúzásnál, de mennem kellett. Aztán amikor éppen huszonöt évvel ezelőtt megérkeztem Szabolcs megyébe, Balkányba, meghallottam egy régi pap mondását: „megbánod azt a napot, amikor elhagyod Szabolcsot”.

Vitai László áthelyezésének egyik oka volt, hogy meglehetősen sok gyermekkel szerettette .meg a hittant. Talán éppen emiatt helyezték ide a tanyák közepére. Mert Balkánynak 27 tanyája van.

— Balkány minden tekintetben megosztott település. Megosztott területileg, vallásilag, szertartásilag, tehát a hivatás gyakorlása szempontjából nehéz helynek ígérkezett és az is maradt. De én nagyon megszerettem ezt a vidéket. Úgy érzem, a Jóisten kezeibe vett, boldog vagyok itt a szabolcsi tájon.

Balkányból közben Nagykállóba helyezték, a káplánból plébános lett, csak a munka szaporodott. Most három temploma, öt tanyai misézőhelye van, ő látja el a papi teendőket a káliói, a balkányi, a biri templomban, Perkedpusztán, Abapusztán, Tormáspusztán és Kocogtanyán, a káliói Ludastón és a kórház kápolnájában is, amióta visszakapta az egyház. Nosztalgiával emlegeti, hogy valamikor nagyon szép volt itt a kórházi hitélet, tizenkét szerzetes nővér is volt Nagykállóban.

— Mindig az volt a célom, hogy mindenütt önálló miséző helyet teremtsünk, akár más egyházakkal közösen is. Ezt már majdnem sikerült elérni. Biriben 1992-ben templom épült, ez Nagykálló fíliája, Perkedpusztán önálló misézőhely van kialakulóban, ez ökumenikus jellegű lesz és Nagykállóban Ludastón és a harangodi üdülőtáborban is szeretnék hasonló helyen kialakítani, mert igénylik az üdülők.

Míg beszélgetünk, ketten érkeznek. Egy törékeny hölgy és egy szakállas férfi. Bemutatkozunk, közben a plébános úr automatikusan róluk kezd beszélni.

— Csapatmunkában dolgozunk, nem is tudnék meglenni világi munkatársak nélkül. Két főállású hitoktatónk van, ők azok.

Szűcs Éva tizenhárom év óta segíti a hitéletet Nagykállóban.

— Pedagógusként kezdtem, aztán egy kispapszentelés utáni primicián hallottam, hogy levelező tagozat indul a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián. Jelentkeztem, elvégeztem. Amikor kezdtem a hitoktatói munkát, még az iskolában nem engedélyezték, úgy kerültem ide Nagykállóba. Akkor még csak szombatonként és vasárnaponként volt hitoktatás a plébánián és a templomban. Megtanultam orgonál- ni, így lettem kántor is. Aztán a rendszer- váltás idején visszakerültem az iskolába, s ugyanúgy mint pedagógus koromban órarendben végzem a hitoktatást.

Csomós Szabolcs egy Heves megyei kántortanító családból származik.

— Már nagyapám és nagybátyám is az egyház szolgálatában állt, édesapám pedig kántortanító volt. Ennyi év után most már én is ki merem mondani, hogy hívást kaptam az Úrtól annak idején. Érettségi után édesapámmal együtt eljöttünk a plébániára, mert az volt a szándékom, hogy pap leszek. Aztán ennek a hívásnak ellent mondtam, főképp a cölibátus (a papi nőtlenség) intézménye miatt. Éveken keresztül kerestem önmagamat, mígnem a kanonok úr 1990-ben azt mondta: érezzem úgy magam mint Ábrahám. És én ennek a hívásnak már nem mondtam nemet. Ekkor találtam meg Istent, s ezzel együtt önmagamat is.

— Nagyon jó az együttműködés az iskolákkal. Áz általános iskolákban órarendben tartjuk a hittant. Az alsó tagozatosoknak az egytől negyedik, felsősöknek az ötödik, hatodik órában. Ez nemcsak tavaly volt így, már egyeztettünk az iskolák igazgatóival, és szeptembertől is ugyanígy folyik tovább a hitoktatás. Sajnos a gimnáziumban más a helyzet. A rendszerváltáskor ott is beindult, de most bejelentették, hogy nincs idő a hittanórákra, annyi tanulnivalója van a gyerekeknek.

Végezetül egy kis értékelést hallunk a tennivalókról. Ázt mondja a kanonok úr, a mai helyzetben az életünk parttalanná válik, szétesőben van. Nagyon jó lenne, ha az emberek engednék azt a hatást érvényesülni, ami Istentől jön, segít célt és értelmet adni az életnek, s segít a helyes értékrend, az Istennek és embertársainknak tetsző életvitel kialakításában.

Szűcs Éva, Vitai László kanonok és Csomós Szabolcs Martyn Péter felvétele