Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Ki-belépés M ost, hogy eldőlt: Csehor­szág és Lengyelország mellett Magyarországot is meghívják a NATO- hoz való csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokra, úgy tűnik, van miről be­szélni. Enyhe iróniával azt is lehetne mondani, a politikusok ezzel is elüt­nek néhány hónapot. Pedig hát jelleg­zetes módon ezt is sorskérdésként ke­zelik a belépés ellenzői közül sokan. Az-e vajon? A magyar történelemben a sorskér­dés minősítés meglehetősen lejárató­dott az elmúlt századokban. Az or­szág nagyjai minden megoldandó fel­adatra azt mondták, hogy az sorskér­dés, a nemzet halála vagy életben ma­radása múlik a válaszon. Pedig ele­gendő lett volna valamelyest őszintén feltárni az okokat és a következmé­nyeket, s bizonyára sokkal könnyeb­ben, nagyobb meggyőződéssel állha­tott volna a döntés mellé az ország. A nemzethalállal való riogatás — a herderi jóslat megszületése óta — úgy jött ki a politikusok száján, ahogyan a köszönés. S mivel az ismeretek bir­toklása jelentette az igazi hatalmat már évszázadokkal ezelőtt is, ezért mindig akadtak támogatók, akik ko­mor fenségű képekben láttatták a ma­gyar haza pusztulását. Sorskérdés-e vajon a NATO-hoz való csatlakozás? Az ellenzőknek mindenesetre jó alkalom arra, hogy elverjék a port a kimúlt Varsói Szer­ződésen, mondván, itt az alkalom a semlegességre, távolmaradásunk a ka­tonai tömbön végre megvalósítható lehetőség. Ilyen értelemben a döntés valóban évtizedekre szólóan megha­tározza az ország sorsát. A belépés mellett voksolók a biz­tonságra hivatkoznak, az ország vé­delmi erejének csekély voltára. Ebben az esetben jó, ha egy erősebb ernyő­je alatt megvárjuk, amíg elfújja a szél a viharfelhőket. Szívesebben hivatkoz­nék egy egyszerűbb érvre. Közép-Ke- let-Európában, ebben a tenyérnyi or­szágban, lehetséges-e a semlegesség, ami után oly sokan sóvárognak. Ele­gendő egy világtérképet kiteríteni az asztalra, s megkeresni rajta Magyar- országot. Könnyen belátható, hogy nincs értelme a kurucos mentalitás­nak, mert függetlenségünknek nem feltétlen záloga a semlegesség. Saját- arcúságunk, következetességünk, szí­vós szorgalmunk olyan értékek, ame­lyek inkább biztosítanak számunkra megelégedettséggel járó helyet Euró­pában, mint nyakasságunk, amelynek az ősi mítoszon kívül aligha van iga­zi tartalma. A hamarosan bekövetkező népsza­vazást féltem egy kicsit. Nem gyako­roljuk olyan régóta az elkötelezetlen gondolkodást, sőt éppen annak van­nak markáns jelei, hogy nagyon so­kan pártelkötelezettségük alapján tá­mogatnak vagy vetnek el valamit. Ez pedig igazi veszéllyel jár. Jobban sze­retném, ha mindnyájan, akik majd az urnák elé járulunk, sok-sok konk­rét ismeret birtokában, feloldva a kín­zó kérdéseket, felelősséggel és tiszta lelkiismerettel döntenénk, mint akik valóban lé­nyeges kérdésre adják meg a vá­laszt. AKTUÁLIS INTERJÚNK Csupa jó hírrel, megyénkre nézvést is ked­vező, mondhatni biztató beszámolóval fo­gadta a minap az újságírókat T. Asztalos Ildikó, az Ipari, Kereskedelmi és Idegen- forgalmi Minisztérium szabaddemokrata politikai államtitkára. A fő téma a négy megye alkotta kelet-magyarországi ré­gió közelmúltbéli németországi bemu­tatkozása volt, de természetesen — ennek apropóján vagy önálló kérdés­ként — egyéb fontos, közérdeklődés­re számot tartó kérdések is elhangzot­tak. A minisztériumnak van egy nagyon határozott, karakteres promóciós rendszere — derült ki rögtön az ele­jén —, mely a négy kelet-magyaror­szági megye számára készült. — Még a nem túl éles, szakértő szem is észreveheti több jelből, s ezt kint verbálisán is megfogalmazzák: vé­ge a kalandorságnak, a magányosság­nak — a jövő a regionalitásé. Ezt a felfogást, mely ma az EU-t jellemzi, alkalmazkodásunkkor messzemenő­en figyelembe kell venni. Ez nemcsak a gondolkodást, hanem a támogatási szisztémákat is minősíti. Az erről va­ló személyes tájékozódás, úgy vélem, az érintett szférák önkormányzati szakembereinek nagyon tanulságos le­hetett. □ Nekünk az az információ is fon­tos, hogyan fogadták vezetőinket és mi volt a csomagjukban. — Az egyik legfontosabb benyomá­sunk az a nyitottság volt, mellyel ben­nünket vártak. Furcsa és szerencsés szituáció, hogy a magyar zene iránti őszinte csodálat — épp akkor tartott a Saarbrückeni Zenei Fesztivál, ahol hazánk volt a díszvendég — megadta az alaphangot, az érzelmi nyitányt a gaz­dasági témák elé. A megyék a projekteket kitűnően megfogalmazták, s a legutóbbi — pedig csak néhány hónap telt el — hason­ló alkalom óta világszínvonalúvá fejlesz­tették (bár néhány megfontolandó dolog­ra, finomítási teendőre felhívták figyelmün­ket a bajor befektetők). Ezek az események mindig hosszú távon hoznak eredménye­Csatlakozásunkkal Magyarország lesz a keleti határ, Szabolcs pedig annak a legkeletibb szeglete, yy két, folyamat jellegűek. Felmutatni bizo­nyos értékeket és arra a másik félnek rea­gálni, hosszadalmas dolog. Bajorországban még biztatóbbak voltak a kilátásaink, mert tavasszal itt járt a környezetvédelmi mi­niszter. Szabolcsban is jártak akkor bajor tévések. A nagy médiahírverésnek köszön­hetően a bejelentkező, érdeklődő cégek szá­ma ott jóval nagyobb volt. Pótszékeket kel­lett a terembe vinni, s az előadásokon kí­vül komoly konkrét, kétoldalú tárgyalások zajlottak. □ Miért vagyunk mi olyan fontosak a fejlett nyugat-európai társulásoknak? — Tudnunk kell — s ebben megerősítet­tek bennünket a vendéglátók —, hogy az Európai Közösséghez csatlakozásunkkal Magyarország lesz a keleti határ, Szabolcs pedig annak a legkeletibb szeglete. Ez na­gyon nagy lehetőség, kihívás valamennyi­ünk, de különösen az Önök térsége számá­ra. Ráadásul az EU-nak is érdeke, hogy a saját leendő keleti határa megerősödve ke­rüljön be. Ebben az új dimenzióban óriá­si sanszot szerezhetnek ezek az eddig hát­rányos helyzetben lévő területek. A régió­ban gondolkodó befektetői programoknak ez lesz a biztonságos kiindulópont a tény­leg nagyon fontos és a szó legszorosabb ér­telmében vett nagy piacok számára... Az ő szemszögükből előny a biztonságos bank, T. Asztalos Ildikó: a bajor bankárok sorolták a mi előnyeinket Balázs Attila felvétele és a nagyon stabilnak ítélt politikai rend­szerünk, az emberek munkakultúrája, ma­gas szakképzettségi szintje és az alkalmaz­kodóképességünk. A hírünk is jobb an­nál, mint amit mi tartunk magunkról. Mindezek nem valami politikai nagygyű­lésen hangzottak el propagandaképpen, ha­nem bankárok hangsúlyozták. Ők pedig nem arról híresek általában, hogy nagyon szeretnének hízelegni és dicsérni... Fontos tisztségviselők érveltek amellett, hogy mi­ért jó, ha errefelé helyezkedik a német tő­ke. CJ Nemrégen még Ausztria számított a keleti csücsöknek. Ki is használta a hely­zetéből származó előnyöket. — Helyettesítsük be magunkat Ausztri­ába! Valóban attól tudtak úgy feljönni, hogy ők voltak a keleti szeglet. Az össze­kell, a kontaktust, és azáltal az érdeklődést fenn kell tartani. Ez lényeges feladat és egy­ben ez az eredmény egyik záloga. A terü­letfejlesztési törvény nagy teret ad a helyi kezdeményezéseknek, s felértékeli a terü­letfejlesztési tanácsokat. De ezen szerve­zet mellé helyi erős akaratok, szándékok is kellenek. □ Mit jelent maga a beszállítói program? — Nagyon sok gépipari alaprésze­ket gyártó, és műszeripari, elektroni­kai cég van, mely szívesen kihelyezné a részmunkákat — ehhez keresnek partnereket. Az a filozófia, hogy ha három munkahelyet teremt valaki kül­földön, az egyet tart meg otthon. Sze­retnénk, ha Magyarország minél több német munkahelyet tarthatna meg... A globális versenyben — s ez világten­dencia — csak az tud talpon marad­ni, aki minél alacsonyabbra szorítja a termelési költségeit. Ez vonatkozik például a szállítási árakra is. A Suzuki jó példa ennek ér­zékeltetésére. Esztergomban 1200 al­kalmazottja van. 51 beszállítóval dol­goztatnak, melyek több mint tízezer munkahelyet tartanak fenn. Ezt a há­romszintű rendszert fel kell építeni. A hazánkban lévő 16 milliárdnyi műkö­dő tőkének igénye a versenyképesség, így elemi érdeke többek között a lo­gisztikai költségekkel spórolás. Ennek persze vannak feltételei. Ilyen például a minőség... Erre és a többi felmerülő követelményre is fel kell készülnünk. Szakmai-technológiai-fejlesztési-támo- gatási és marketing szempontból egya­ránt. □ Mindez nagyon jól hangzik. De milyen állapotban van a másik oldal, a mai magyar ipar? — A friss mutatók egyre jobban ha­sonlítanak a fejlett piacgazdaságoké­hoz. Exportunk nyolcvan százalékát ipari termékek adják. Mindennek több mint hetven százaléka az OECD-országok- ba irányul. A nyolcvan százalék fele a gép­iparból származik. A kivitelnek pusztán 15 százaléka kerül a volt szocialista államok­ba. Ez nem jelent mást, mint teljes piac és Csak az tud talpon maradni, aki minél alacsonyabbra szorítja a termelési költségeit, ^ hasonlítással, persze, vigyázni kell, vannak jócskán gazdasági és kulturális különbsé­gek, nem beszélve arról, hogy nekünk jó­val kevesebb időnk van a folyamatra. □ Látható-e már, hogy a négy megye kö­zül ki a nyerő? — Versenyeztetés lesz e téren is, sőt na­gyon kemény küzdelemre kell majd számí­taniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell az együttműködéseket előtérbe helyezni és ne összefüggésekben kellene gondolkozni. A kommunikációt folytatni teljes szerkezetváltást. S ez az elmúlt egy­két év erőfeszítéseinek köszönhető. □ Ugyan még az elején vagyunk az ide­genforgalmi szezonnak, de aktuális az ér­deklődés: milyenek lesznek várhatóan a jö­vő üzletágának bevételei? — Nagyon jók az esélyek. Az első négy­havi eredmények jobbak a vártnál, az emel­kedés meghaladja a tíz százalékot. S ebben az a legbiztatóbb, hogy ez a terminus nem az igazi idegenforgalmi szezon. S ha már itt tartunk, hadd említsem meg: én a ven­déglőbezárásokat csak pozitívumként tu­dom értékelni. Üzenetnek befelé és kifelé. Veszélyes az a magatartás, hogy azért, mert nincs igazán belföldi turizmus, mindenki a külföldire vár, hogy tőle majd az évre va­lót összeszedi... Meg kell teremtődnie a ha­zai, a belső mozgásnak, mert az hozza majd a minőséget magával. A kultúránkban, a tájainkban, a termé­szeti kincseinkben rejlő lehetőségek óriási­ak, de még mindig nem tudjuk elég profi módon, elég ügyesen kihasználni az adott­ságainkat. mmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmMmMmmmmmmMMmmmmmmmmmMmmmmMMxmmsmmwmmmmMmtmmmmMmmmmMMmmmmmmmmmmMMmgmm Felértékelődött a keleti régié Szabolcs-Szatmár-Bereg biztonságos kiindulópont az igazán nagy üzletekhez $XQke Judit *7'7 Az idegenforgalom eddigi eredményei jobbak a vártnál, igazolják a várakozásokat. 44 .......................................... J :

Next

/
Thumbnails
Contents