Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
HITÉLET Nyíregyházán A római katolikus társszékesegyházban hétköznap 6,45-kor, 7,30- kor és délután 5 órakor, vasárnap 6.30- kor, 7,30-kor, 9,00, 10,30-kor és délután 18,00 órakor kezdődnek a szentmisék. A jósavárosi templomban délelőtt 11 órakor kezdődik a római szertartású mise. A Szent Antal-plébánia templomában (Vasgyár-Széchenyi utca sarka) hétköznap reggel 7-kor és délután 6 órakor, vasárnap reggel 7-kor, 9- kor, fél 11-kor és délután 6-kor kezdődnek a szentmisék. A Kertvárosi római katolikus templomban hétköznap délután 4-kor, vasárnap reggel 7,30-kor és délelőtt 10,15-kor kezdődik a szertartás. A görög katolikus püspöki templomban reggel 6-kor, 6,45-kor szent liturgia, 7,30-kor utrenye, 8,30-kor, délelőtt 10 órakor, déli 12 órakor és este 17,30-kor kezdődik a szent liturgia, 18,15-kor vecsernye kezdődik. Jósavárosban szombaton 16,45-kor vecsernye, 17,30-kor liturgia kezdődik. Vasárnap 9,00-kor utrenye, fél 10-kor szent liturgia, délután 16,45- kor vecsernye, 17,30-kor liturgia kezdődik. A Kertvárosi piros iskolában 15,30- kor kezdődik a görög katolikus szent liturgia. Örökösföldön az orvosi rendelő várójában délelőtt 10,30-tól görög katolikus, délután 3 órától a római katolikus szertartás. A kórház Szent Lázár-kápolnájában a görög katolikus szent liturgia reggel 9,00-kor, a római katolikus mise délután 3 órakor, az evangélikus istentisztelet délután 4 órakor kezdődik. Sóstóhegyen vasárnap reggel 8-tól görög katolikus liturgia, fél 10-tól római katolikus igeliturgia, 11 órától református istentisztelet kezdődik. A református nagytemplomban az istentiszteletek kezdési időpontja vasárnap reggel 8,00, 10,30 és 18,00 óra. Délelőtt 10 órakor keresztelési istentisztelet kezdődik. 14,30-kor Borbányán, 16,30-kor a Széna téren kezdődik istentisztelet. Minden reggel 8 órától reggeli áhitat, hétfőn 16.30- tól énekkar, kedden 18 órától bibliaóra, csütörtökön 17 órától istentisztelet, szombaton 18 órától templomban istentisztelet, a gyülekezeti házban szintén 18 órától ifjúsági óra kezdődik. Szerdán 18 órától a női bibliatanulmányozó kör foglalkozása. A csarodai parókia dolgozószobája Az evangélikus nagytemplomban vasárnap 8 és 10 órakor, a gyülekezeti teremben (Luther tér 14.) 17 órakor kezdődik az istentisztelet. Mivel vasárnap a hónap első vasárnapja, 18 órától egyházzenei est lesz a nagytemplomban. A Széna téri kistemp- lomban vasárnaponként 11 és 18 óra az istentisztelet kezdési időpontja. Az Emmaus szeretetotthonban reggel 9-kor, a borbányai templomban 9,30-kor, a rozsréti gyülekezeti házban 15 órakor, Felsősimán 9 órakor, Petőfi-tanyán 14 órakor kezdődik az istentisztelet. Nap Kelet • A hit vilaga 1997. július 12., szombat Ajtót nyit a kisdobronyi templom A református gyülekezet anyagiakkal is hozzájárult az építkezéshez Örömteli esemény elé néz megyeszékhelyünk református vallású, a hitbéli elkötelezettséget nemcsak valló, hanem aktívan gyakorló lakossága. Vasárnap délelőtt 11 órakor ugyanis ünnepi istentiszteletre nyitja kapuit a Sóstói Múzeumfalu egyik ékessége: a kisdobronyi református műemlék templom. Annak, hogy az építészeti, egyház- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt rendkívül értéket képviselő szentegyház mostantól ismét eredeti funkciójának megfelelően működik, külön története van. Erről kérdeztük Nagy Sándor református lelkészt. — A Sóstói Missziói Egyházközség leké- sze vagyok, s az első istentiszteletet jómagam celebrálom majd holnap délelőtt. Nos, a református egyház szervezeti rendjében a missziói egyházközség sajátos helyet foglal el. Olyan helyen szervezendő közösségről van szó, ahol eddig nem volt gyülekezet. A sóstói reformátusság ez idáig a pazonyi egyházhoz tartozott szórványként. Ez nagyjából annyit jelentett: az ottani lelkész a sóstói ökumenikus templomban alkalmanként megtartotta az istentiszteletet. — A helyzet azonban úgy alakult, hogy az egyházmegye ráébredt: kellene valami jobb megoldást találni a területünkön élő, ezernél több főt számláló reformátusság számára. Igaz, kevés az őslakos, de az idetelepültek között sok a felekezetűnkhöz tartozó. Szinte önmagát fogalmazta meg a Műemléki templombelső Nagy Sándor református lelkész a kocsordi torony előtt Balázs Attila felvételei kívánalom: formálódjon önálló gyülekezet, saját lelkipásztorral. Nos, ezen már túlvagyunk. Az egyházkerületi közgyűlés határozatával erősítette meg, tette hivatalossá megszületésünket. — A missziói egyházközség egyik fő jellemzője egyébként — és ezt nem öniróniával, csupán a helyzet ismeretében mondom —, hogy semmije sincsen. Ahhoz, hogy valaha is anyaegyházzá léphessünk elő, legelőször is templom kellene. A tovvábbiakban Páll István, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója folytatja a históriát. — Itt, a múzeumban hatalmas munkával felépítettük a kisdobronyi református templomot, a csarodai parókiát, a kocsordi harangtornyot. A templom a múltban és most is református „használatú” volt, illetve lesz. Élővé szeretnénk tenni e gyönyörűséges szabadtéri bemutató- helyet. Ezért találkozott a szándékunk az alakuló gyülekezetével és papjáéval. Szívesen bocsátjuk rendelkezésükre a templomocs- kát; a bérleti díj beszedésétől eltekintünk. Azt szeretnénk magunk is, hogy élettel telítődjenek meg az ódon falak, hogy benépesüljenek a padok, hogy lelkészt kapjon a szószék. A Sóstón levő szociális otthon lakói így a közelben találhatnak az istentiszteleteken lelki vigasztalást; nyáron a sóstói üdülők is igénybe vehetik az egyház szolgáltatásait. — Vasárnap délelőttönként rendszeresen tartunk istentiszteleteket — veszi át a szót Nagy Sándor lelkész —, lesz lehetőség lelki gyakorlatokra, keresztelőre, esküvőre. Télen a parókia gyülekezeti termében lesznek az összejövetelek. A múzeumfalu nemes gesztusát, azt, hogy használhatjuk az épületeit, megszolgáljuk. A református gyülekezet eddig is — ha szerény mértékben — hozzájárult az építkezéshez; ezután minden erőnkkel azon leszünk, hogy segíthessünk, ahol tudunk. — Az Isten gondviselésének szép megnyilatkozását látjuk abban, hogy mindez megvalósulhatott. A nyitó istentiszteletre — vasárnap 11 órakor — tehát várjuk mindazokat, akik átérzik örömünket, akik velünk együtt (vagy hozzánk közelállóan) gondolkodnak, éreznek, hinni tudnak. Ikezdődött a nyári szünidő, a gyerekek, a fiatalok nagy szabadsága. Biztosan kaptak útravalót otthon, s az iskolában, most mi Janka Ferenc görög katolikus teológiai tanár szavaival egy kis lelki útravalót kínálunk: „Kedves fiatalok! A szünidőben bizonyára sokan fogtok utazni valahová. József Attila az egyik versében a következőt írja: Jó volna jegyet venni és elutazni önmagunkhoz. Hogy bennetek lakik, az bizonyos. Vannak, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak. Én a pacsirták hajnali énekében fü- rösztöm gondolataimat, mégis átkeltem a szakadékon. Jó volna jegyet venni és elutazni önmagunkhoz. Amikor az ember utazik, keres valamit, szeretne valami érdekes dolgot megnézni, szeretne érdekes emberekkel találkozni. Mégsem elég pusztán fizikailag utazni. Jelen lenni lelkileg kell. Hogy ha önmagunkat akarjuk megtalálni, hogy ha önmagunkhoz szeretnénk elutazni, akkor meg kell tanulnunk a lélek figyelmét, a gyermek figyelmét, a csodálkozó gyermeknek a tekintetét, aki mindig kész felfedezni az életnek a titkát, a természetnek a szépségét, a másik embernek a szépségét, a másik arcának a bánatát, vagy az örömét, a másik tekintetének a mosolyát, vagy könnyét. Meg kell tanulnunk a csodálkozásnak a titkát. Meg kell tanulnunk a szerétének a titkát. Amíg az ember kisgyerek, azt gondolja, szeretni annyit jelent, hogy engem szeretnek. Csak később, ahogy növekedik, akkor veszi észre, hogy szeretni még boldogí- tóbb. Amikor én szeretek, akkor átélem azt, hogy erős vagyok, hatalmas vagyok, képes vagyok arra, hogy szeressek valakit. Szeretni nem csak tevékenységgel lehet, egyfajta felszínes nyüzsgéssel. A szeretetnek van egy másik formája is, a szemlélődő szeretet. Leonardo írja naplójában, hogy aki nem szemlélődik eleget, azt az a veszély fenyegeti, hogy minden idejét elfecsérli. Amikor az ember az élet titkát szemléli, akkor meg kell tanulni odafigyelni apró részletekre. Igazán azonban csak akkor tudok odafigyelni valamire, akkor tudok szeretni valakit, vagy valamit, hogy ha tudom, hogy ha érzem, hogy engem is figyelnek, engem is szeretnek. Görög katolikus templomainkban az ikonosztázionról Jézusnak és a szenteknek az arcai tekintenek ránk. Az ikonok minket néznek. Egy másik világnak a tekintetét közvetítik felénk. Ezért van az ikonokon fordított perspektíva, ezért van az arany háttérnek a ragyogása, ezért nincsen ott árnyék, hogy kifejezzék azt, hogy onnan egy másik világ, az Isten szeretetének a világa figyel bennünket és tekint ránk. Egy francia egzisztencialista filozófus, Jean Paul Sartre azt mondja, hogy a másik számomra pokol, azért, mert azzal, hogy rám tekint, ki vagyok téve az ő figyelmének és ez a figyelem korlátozza az én szabadságomat. A másik, a pokol, mert korlátozza az én szabadságomat. Rónai György az egyik versében így válaszol erre: a másik nem a pokol ha benned nincs pokol. Ha érezzük azt, hogy bennünk rend van, ha tudjuk azt, hogy bennünket az Isten szeret, akkor a másiknak a tekintete nem fenyegetés a mi számunkra, hanem lehetőség. Lehetőség, hogy észrevegyük benne is az Isten gyermekét, észrevegyük benne is az életnek a titkát és általuk szeretve és őket szeretve boldogabbak legyünk. Az Isten, amikor ránk néz, jóságos tekintettel figyel bennünket. Kimondja azt, hogy jó hogy vagy, jó hogy létezel, szeretlek téged. Megismétli azt, amit a Teremtés Könyvének első lapjain refrénként ismétel a könyv írója: Es Isten látta, hogy jó az, amit alkotott. És az ember teremtése után újra megismétli: És Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. A mikor a szünidőben utaztok, figyeljetek arra, hogy ne csak fizikailag utazzatok, ne csak fizikailag, testileg legyetek jelen valahol, hanem lélekkel is. És így el fogtok jutni önmagátokhoz is. Amikor megnéztek, meglátogattok valakit, akkor csodálkozó tekintettel próbáljátok újra felfedezni az ő szépségét, az életnek a szépségét. Amikor bementek egy templomba, vagy ha otthon imádkoztok, akkor érezzétek az Isten tekintetének a jóságát. Aki újra meg újra kimondja ránk: jó hogy te vagy, szeretlek téget. És ez a szeretet tesz majd képessé bennünket is, hogy megtanuljuk a csodálkozó figyelmet, hogy el tudjuk jutni, önmagunkhoz, hogy szeretni tudjunk. Mert ez az élet értelme. ” Útravaló Kállai János
