Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28 / 149. szám

Napkelet • A hit világa 1997. JÚNIUS 28., SZOMBAT Úton az önazonosság felé Te Deum Június 22-én vasárnap, az 1996/97 iskolai év végén hálaadó misét tartot­tak a római katolikus templomok­ban. Papok, szülők és gyermekek mondtak köszönetét a jóistennek, akinek segítségével sikerült befejezni a tanévet. — Igyekeztünk a hittanórán a gyermekek leikével is törődni. Felhív­tuk a hittanosok figyelmét isten pa­rancsainak megtartására, isten és em­bertársaink szeretetére a templomba- járásra. A kedves szülők figyelmét pedig arra, hogy a szünidő alatt ne hagyják a gyermekeiket hit, ima és templombajárás nélkül. Imádkoz­tunk a mindenhatóhoz, hogy óvja meg gyermekeinket minden bajtól, hogy szeptember elsején kezdődő új tanévben találkozhassunk. Mise vé­gén hálatelt szívvel énekeltük a Te Deumot — írta levelében Takács András mándoki eperes, plébános. Jehova­kongresszus Isten szavába vetett hit címmel nagy­szabású nyilvános összejövetelt tarta­nak Jehova Tanúi Nyíregyházán az NYVSC Városi Stadionjában a Sós­tói út 24/a alatt július 4-6 között. A szomszédos megyékből ide várják az egyház tagjait, így a háromnapos bibliaoktatási programon közel hét­ezer résztvevőre számítanak. A prog­ram minden reggel 9.30-kor kezdő­dik zenével. A pénteki nap kiemelkedő része lesz, amikor olyan emberekkel készí­tenek interjúk, akiknek életére nagy hatással volt az Isten szavába vetett hitük. Az első ülésszak a Hitben jár­junk, ne látásban című előadásai zá­rul. A nap délutáni szakaszában a há­romrészes szimpózium a kereszté­nyek beszédével, modorával és szemé­lyes megjelenésével kapcsolatos bibli­ai alapelveket tárgyalja. E gondola­tokhoz társul az Óvakodj a hit hiá­nyától és az Isten szava élő című elő­adások, melyek a Zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezetére épülnek. A szombat reggelt A hit cselekede­tek nélkül hatott címmel elhangzó előadás nyitja. Az ezt követő előadás elmondja, hogyan lehet elérni, hogy hitünkben szellemi növekedés legyen tapasztalható, Gyökeresedj meg és légy szilárd az igazságban címmel hangzik el. A délelőtti ülésszak a vízben törté­nő keresztelkedéssel fejeződik be, amikor azok a személyek, akik ko­moly bibliatanulmányozást folytat­tak, ily módon szimbolizálják önáta­dásukat Isten szolgálatára. Délután a Júdás bibliai könyvének a figyelmeztetésével foglalkozik a Vívjatok kemény harcot a hitért cí­mű előadás. A keresztény összejöve­telek áldásos hatásáról a Menjünk Jehova házához című programban hallhatunk majd. Ez a nap a Hited minősége most kerül próba alá címet viselő előadással zárul. Vasárnap a Jód biblia könyvét tár­gyalja az a háromrészes szimpózium, mely rámutat a könyv gyakorlati ér­tékére napjainkban. Mindig sok ér­deklődőt vonz a bibliai dráma bemu­tatása, amely most az Őrizd meg a szemed egyszerűnek címmel kerül be­mutatásra. Vajon tényleg meg lehet tudni a jö­vőt? Tehetünk valamit annak érdeké­ben, hogy megállapításunk milyen lesz? E kérdésekre ad választ a kong­resszus fénypontja, a nyilvános elő­adás, melynek címe A hited és a jö­vőd. Világszerte több millióan lesznek jelen a több száz helyszínen megtar­tott kongresszusokon. Miért ne jön­ne el Ön is? Sok szeretettel várják minden ülésszakon a felsorolt témák iránt érdeklődőket. Kelet-Európábán a kommunizmus alatti Keleti Katolikus Egyházak többségét poli­tikai erőszakkal megszüntették, és beol­vasztották az ortodox egyházakba. A templomokat, egyházi épületeket elkoboz­ták, és bebörtönözték azokat a püspökö­ket és papokat, akik ezt nem fogadták el. A görög katolikus egyházak több mint negyven éven át föld alatti életet éltek, ti­tokban végezték a szertartásokat, szentel­tek papokat és püspököket. Igen hosszú idő kell ahhoz, amíg ennek az igazságtalan és rettenetes korszaknak a káros hatása és emléke elmúlik. E múlás jele és a szabadság visszaszerzé­sének fontos állomása az az összejövetel, amely hétfőn kezdődik Nyíregyházán, s egy hétig tart, s amelyen — mint szerdán írtuk, negyven püspök, tizenkét szerzetes elöljáró, tíz szemináriumi rektor, a püspö­kök számos munkatársa, összesen mintegy száz vendég vesz részt. A helyzet már nem annyira rossz, mint az elmúlt évtizedek­ben, mert — mint azt dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök elmondta: az 1989. évi po­litikai változásokkal a görög katolikus egyházak is visszakapták szabadságukat, de a legtöbb országban máig sem rendező­dött a templomok és az egyházi épületek sorsa, így ezek a közösségek nem tudják megfelelően ellátni feladataikat. A korábban elnyomott egyházak nyilvá­nos működésének újrakezdését olyan aka­A nyíregyházi római katolikus társszékes­egyház és a megyei könyvtár között fel­épült egy impozáns épület, szinte palota, amely pompásan beleillik a város főteré­nek épületegyüttesébe. Főleg ha a megelő­ző, pusztuló romépület lehangoló látvá­nyát idézzük emlékezetünkbe. A mai nap, a megszentelés napja. Dr. Várady József püspöki helynökkel az intézménynek szánt feladatokról, az építkezés anyagi és egyéb kürülményeiről beszélgettünk. □ Nyíregyháza plébániája évszázadon át kielégítette a megye papságának igényeit. Mi indokolta az építkezést? — Ez az új épület plébánia is, és egyház- megyei lelkipásztori központ is az új deb- recen-nyíregyházi római katolikus egyház­megyében. A rövidesen megérkező új évez­red sürgette ennek a háznak a felépítését, és az intézet létrehozását. Az elmúlt évtize­dek hatására és a kialakult sikerközpontú életérzés következtében mindennapi éle­tükben a keresztények és családjaik is el- pogányosodott módon élnek. Úgy mint bárki más a társadalomban. A pápa az új évezredre ezért hirdette meg Európa újra- evangelizálásának programját, és különö­sen kihangsúlyozta ezt nekünk, magyar katolikusoknak két látogatása idején. Enélkül is éreztük azonban a lelkipásztori lépésváltás, a megújulás szükségességét, a vallásos kultúra újjáélesztését a családok­ban. Ez az újraevangelizáció. — Olvastunk már e lap hasábjain arról, hogy olyan hitéleti közösségek keletkeztek a hívek körében, mint a kurzillósok kö­zösségei, a Szentlélek Szemináriumok kö­zösségei és a Kamilliánus Családok szere- tetben szolgáló közösségei és mások. Ezek a keresztény közösségek már előjelei vol­tak egy átfogó család hitéleti újjáéledésé­nek, amelyet most indít el majd egyház- községünk és egyházmegyénk Szabolcs­ban, Szatmárban, Beregben és Hajdú-Bi- harban is. Ahogy alulról növekszik a fű az erdőkben, úgy fog az egyház alulról növe­kedni a családokból kiindulva, és hatásá­val szeretné átjárni az iskolát, a munkahe­lyeket, a kórházakat, az egész magyar éle­tet. A lelkipásztori intézet negyven bentla­kó számára többnapos kurzusokat, to­vábbképzéseket, lelki elmélyülő gyakorla­tokat fog szervezni az egész kelet-magyar­országi régió számára. A hitélet tűzhelye lesz az új épület, melyben együtt él szimbi­ózisban az egyházközség és a lelkipásztori intézet. □ Olyan prózai kérdések is felvetődnek az emberben, mint a pénz. Mi lesz a plébá­niával? — Valóban, ilyenkor mondják az embe­dálynak tekintették az ortodox egyházak, amely jelentősen visszavetette a katoliku­sok és ortodoxok közötti párbeszédet. Igen élesen jelentkezett ez a probléma 1991-ben a Püspöki Szinódus Európával foglalkozó ülésén Rómában. Ezekben a napokban is hallottunk erről: a pápa és a moszkvai pátriárka találkozójának ismé­telt meghiúsítása indokolásaként ortodox részről megint hivatkoztak a görög katoli­kus egyházak nem kívánatos működésére. Az elnyomott egyházak igen nehéz hely­zetben kezdték meg szabad működésüket, évtizedeken át nem volt módszeres hitok­tatás és papképzés. Titokban, személyes beszélgetésekben készítették fel azokat, akiket pappá szenteltek. Hősiesen megtet­tek mindent egyházuk túléléséért, és ezt igazolta a történelem is, de a szabadság teljesen felkészületlenül érte őket. Most kell megküzdeniük a nyilvános és rendsze­res egyházi élet, a hitoktatás és a papkép­zés nehézségeivel. A földalatti életben a hí­vek többsége a római katolikus templo­mokba járt, a papok is sokszor azzal feje­zik ki katolikus mivoltokat, hogy szüksé­gesnél nagyobb mértékben alkalmazkod­nak a latin szertartás szokásaihoz. Igen hosszú folyamatban lehet csak remélni, hogy negyven esztendő félelmei, sérelmei és az ezekből kialakult elferdülések mara­déktalanul begyógyuljanak. — Az összejövetelnek különös jelentősé­rek, sok pénze van az egyháznak, hogy így építkezik. Nos, ez az építkezés az új egy­házmegye vállalkozása, ebben nincs része és pénze a nyíregyházi katolikus egyház- községnek. Annál több a Nyugat-Európai Katolikus Szeretet Segélyszolgálatok ado­mányának, mert kizárólag ezek fedezték az építési költségeket. □ Miért költözik papjaival, hivatalaival az új házba a katolikus plébánia? Nem fáj a szívük az ősök örökségéért? — Bárhogy fáj, erre kényszerít a lelki­pásztori szükség, a hitet megújító munka. Az előbb felsorolt lelkiéleti képzéseket nem lehetett az ősi gyönyörű és kedvelt plébánia épületében megvalósítani. Bentla­kásos képzésre nem volt alkalmas a régi ház. És a kényszerítő eszközök közé soro­lom a pénzhiányt is. A plébánia épülete ugyan az egyházközösségé marad, de nyolcvan százalékát bérbe adjuk olyan egyszerű oknál fogva, hogy az új épület fűtését, világítását, vizét, rezsijét nem ké­pes előállítani az egyház. Sem úgy, mint egyházmegye, sem úgy, mint az egyházme­gyei hívek pénztárcája. A bérleti díjakból fedezzük majd ezeket a rezsiköltségeket. Az igazi lelkipásztori ok, amiért az ősi plé­bániát elhagyják eddigi lakói és az eddigi hivatalok: diktál a hitélet mai követelmé­nye. r“l Mi marad az ősi plébániában? get ad az — mondta a megyéspüspök —, hogy első alkalommal találkoznak majd nálunk Európa összes keleti rítusú katoli­kus püspökei. A meghívott püspökök már most rendkívüli eredménynek tartják, hogy egy héten át együtt lehetünk testvéri közösségben. Igen örülünk annak, hogy a keleti kongregáció felkérésére mi lehetünk a nagyon jelentős esemény házigazdái. — Ebből a helyzetelemzésből és a meg­jelent római dokumentumokból érthető, hogy az összejövetel átfogó témája a keleti katolikus egyházak önazonosságának a kérdése. Az egyházi iránymutatások szelle­mében meg kell találnunk az utat saját ha­gyományaink felelevenítéséhez. Egyháza­ink belső megújulásának ez a munkaérte­kezlete jelentős lépés lesz az ortodox egy­házakhoz való közeledésben is. Alkal­munk lesz arra, hogy az ökumené mai helyzetét elemezzük, és ebben megkeres­sük a magunk feladatait. A hagyományok­hoz való visszatérés munkálásával azok a nehézségek és fenntartások is tompulnak, amelyeket az ortodox testvérek hangoztat­nak velünk szemben. Biztos vagyok benne, hogy az itt összegyűlt püspökök nyilvános formában is meg fogják erősíteni elkötele­zettségüket a keresztények egységének, el­sősorban az ortodoxokkal való megbéké­lésnek az előmozdítására — mondta Ke­resztes Szilárd görög katolikus püspök, az összejövetel házigazdája. — Itt marad a városi Katolikus Karitász Központ megbővítve. Ide költözik és itt fog élni egy kis női kolostor, magyar és külföldi nővéreket várunk, akik jártak már itt helyszíni szemlén. A rendi vezető­séggel együtt jöttek és szíves fogadtatás­ban részesültek. Ők pedig szívesen készül­nek ide. Ugyancsak kedvező döntést remé­lünk a Kamilliánus rend női kolostorának létrehozásához is. így két kis női kolostor létesül a közeli hónapokban városunkban. Nem alszik az Isten szentlelke a mi váro­sunkban sem. A távlatban még egy katoli­kus óvodát tervezünk, mert erre jelentős lakossági igény mutatkozik és a városi ön- kormányzat humán irodája is örömmel fo­gadja a kezdeményezést. Cl Miért ezen a napon szentelik fel a lel­kipásztori központot, amikor jelentős ün­nepek voltak az elmúlt hetekben? — Mert az új egyházmegye védőszentje Szent László magyar király — tegnap volt László-nap —, s az ő ünnepén minden év­ben találkozót rendez az új egyházmegye papsága. Az idén épp ezen a szombaton tartjuk meg az egyházmegye papjainak ta­lálkozóját. Délelőtt 10 órakor szentmise kezdődik a társszékesegyházban, 11 óra­kor pedig a püspök úr megszenteli, s Isten áldását kéri az új intézményre, hogy be­tölthesse azt a hivatását, amit szántunk neki. Házszentelő a templom mellett Elkészült az egyházmegyei lelkipásztori intézet • Mi lesz a plébániával? Az új, impozáns lelkipásztori központ Kálmán József felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents