Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
TÁRLAT Buhály József festményei Nyárutó (akril) A kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában nyílt meg — még a színházi fesztivál idején — Buhály József festményeinek tárlata. A művész 1945ben született Nyírtasson, s középiskolai éveit is megyénkben, Nyíregyházán töltötte. A Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait 1971-ben kezdte el—Szenti- ványi Lajos és Kokas Ignác voltak a mesterei —, 1977-ben szerzett diplomát. A Művelődési Minisztérium ösztöndíjasaként egy évet töltött a moszkvai Szurikov Akadémián. 1978 óta Szentendrén dolgozik a Régi Művésztelepen. Tagja a Magyar Művészeti Alapnak és a Képző- és Iparművész Szövetségnek. 1975-től rendszeresen részt vesz kül- és belföldi kiállításokon. Nyíregyházán 1984-ben rendeztek műveiből tárlatot. Kisvárdai bemutatóját e hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Gyöngyhalász (pasztell) Éjszakai utazás (pasztell) KM-reprodukciók Idegháború a végeken . f-'?' * *' *'v> tf * I Haza, szülőföld, otthon — mily gyöngyszemei ezek nyelvünknek. Bár igazán csak az érzi át értelmüket, akit az élet rostája szerte szórt a világban. Nekem, neked természetes, hogy magyarok vagyunk, de nekik..., őket megbélyegezték, őket kiűzték. Bűnösök voltak, mert Árpád népének leszármazottjai. Pedig azon a helyen éltek apáik, nagyapáik sőt ükapáik, nem számított. Pontosan ötven éve történt... A nyíregyházi Kertváros, vagy ahogy régen ismerték, Friedmann telep egyik lakóházában üljük körbe az asztalt. — Nagy dologba vágtuk a fejszét — vesz elő különböző papírokat Kiss Vendel. — Szeptember 6-ra találkozót szervezünk az áttelepített andódiaknak. Eddig több mint százhúsz embert kerestem fel — mutatja a gyöngybetűkkel teleírt névsort. — Emlékszik rá Julinka néni? — S már sorolja is a különböző ragadványnevű Kisseket, Decsiket és Czuczorokat. Hisz a faluban szinte mindenki ezt a három nevet viselte, s ahhoz, hogy megkülönböztessék lett valaki Etel Karcsi, Rudi János, Gereble Feri vagy Csoszi Lipi. ^ Hazaszöktek, a lepecsételt házakat kinyitották, s várták, mit hoz a jövő. yy Andódon, mint annyi más felvidéki magyar községben a kitelepítés rémsége már 1945-ben befészkelte magát. Innen akkor öt családot pakoltak fel érsekújvári gazdák szekerére. Otthagyva házaikat és állataikat, mindössze tizenöt kilós csomagot vihettek magukkal. Komáromig jutottak el, ott visszafordították őket, mivel a magyarok még nem hallottak semmiféle szerződésről. ’46-ban aztán már tíz családot indítottak útnak kísérettel, gyalog hatvankilós batyukkal, csak a gyerekek ülhettek fel a szekérre. Párkánynál átzavarták őket a dunai pon- tonhídon, de Esztergomban kiderült, most sem akar tudni a magyar hatóság semmiről. Vissza Érsekújvárra, ahol lebombázott házakban helyezték el az embereket. Katonák vigyáztak rájuk, de végül megunhatták az őrök a feladatot, s egyenként elszállingóztak, így ők is hazaszökhettek. A lepecsételt házakat kinyitották, s várták mit hoz a jövő. A korábban megszólított Kiss Jánosné sűrűn bólogat, a gyakran elhangzó emlékszem, és tudomokból kiderül jól ismerték egymást a falubeliek. Még ma is tudják, ki hol lakott. Andód — mert hiába az ötven esztendő a felvidéki tájszólást még ma sem vetkőzték le teljesen — Érsekújvártól három kilométerre fekvő néhány száz lelkes tiszta magyarajkú község 1947 május végén beírta nevét a történelemkönyvbe. Gyönyörű idilli hely volt. Itt született valamikor Czuczor Gergely költő is. Egyenes jellemű, szorgalmas népek lakták, ez meglátszott az utcákon,a házakon. Alig két éve lett vége a világégésnek. A visszacsatolás okozta eufonikus hangulat már régen a múlté. Döbbenet, feszültség, félelem bénított mindenkit. A hangos szót suttogás váltotta fel. Az egyszerű embe^ Leszidtam az uram, amikor hazahozta a fehér papírt, amiért még húsz koronát is fizetett, yy rek nem értették igazán mi történik körülöttük. Fájó szívvel hallgatták innen is onnan is: magyarok menjetek vissza Ázsiába, ahonnan jöttetek! Érezték a fejük fölött alkudoznak, mintha vásártéren a malacokat árulnák. Ennyi nekem, ennyi neked! Szétosztották a cédulákat, kéket, rózsaszínt. Hosszas vívódás után vagy a remegő kéz vagy a szív győzedelmeskedett, s írták be magukat magyarnak esetleg szlováknak. Később aztán már hiába voltak valakinek akár a nagyszülei között is szlovákok, ha rákerült a listára megpecsételődött a sorsa. Sokan a maradás miatt szlovák állam- polgárságért is folyamodtak, de nem volt már idő az adminisztrációs tortúrára. Kassán megszületett az embertelen és megalázó döntés... — Háromszáznyolcvanból háromszáz családnak kellett menni — jelennek meg a könnyek Kissné szemében. — Leszidtam az uram, amikor hazahozta a fehér papírt, amiért még húsz koronát is fizetett. Tudtuk, ezzel mindennek vége, megkezdődött az idegháború. Kijöttek, felleltározták a vagyonkánkat. A lakosság egy részét Magyarországra, másikat Csehországba irányították munkára. Nem számított a szülő, testvér, például édesanyámékat a Szu- déta vidékre irányították dolgozni. A Magyarországra hurcoltaknak azt ígérték, ugyanolyan házat és annyi földet kapnak, mint amennyi ott volt nekik. A nagy katonai teherautók dugig megrakva rohantak az állomásra. Mindenki sírt. Óriási volt a hangzavar, az emberek ordítoztak, a gyerekek visí- toztak, a tehenek bőgtek. A vagonokban igazi Noé-bárkaként együtt utaztunk az állatokkal. Egy hét múlva, június első napjaiban érkezett meg a három szerelvény Nyíregyházára. Sokan először le sem akartak szállni. A férfiak körbejárták a kiutalt házakat. A legtöbben Nagycserkeszre és a környékbeli bokortanyákra kerültek. Bizony óriási volt a csalódás. Mintha hatvan évet léptek volna vissza a múltba. Az ott hagyott téglaépületek helyett itt sárból vert, szemöldökfás, fakilincses otthon várta a honfoglalókat. Megtörtént, egy asszony nem mert begyújtani a berakott tűzhelybe, mert nem ismerte a nádtetőt, s félt, hogy begyullad. Szokatlan dolognak számított a tűzfal és a napraforgóból készült padlás is. Nyár lévén a juttatott földeket már kiadták bérbe, keresni kellett az egyezséget, ha nem akartak télen éhen halni. — A férjem hónapokig nem hagyta kicsomagolni a ruhákat — kulcsolja össze a kezét, mintha imádkozna Julinka néni. — Azt hajtogatta, úgyis visszavisznek bennünket. Aztán hiába vártunk, csak emésztettük magunkat, és sóhajtoztunk. Sokan bele is haltak a fájdalomba. Mi még kérvényt is írtuk a minisztériumba, egy fél év múlva a magyar és a csehszlovák kormány egyezményére hivatkozva elutasították a visszaköltözési igényünket. Dolgoztunk, mert a gyerekeknek enni kellett. Néhányan mégis eladták az itteni ingóságaikat, s Komáromba, vagy Tatabányára költözött, hogy minél közelebb legyenek, ha menni kell. — A ’60-as években lehetett először hazalátogatni — hirtelen elakad a szava. Megigazítja kendőjét, s egy perc is eltellik mire folytatja. — Mert nekünk mindig csak ff----r----------------------Úgy erzem itt a semmivel telt el az idő, a tanyán csak gürcöltünk a homokkal. ff az lesz a haza. No azt az érzést nem kívánom még az ellenségemnek sem, amikor megláttam régi lakásunkban az idegeneket. Békéscsaba környékéről kerültek oda. Nekik könnyebb volt, ők a nyírségiekkel együtt tót anyanyelvűeknek vallották magukat, önként választották új hazájuknak Szlovákiát. Mindig csak a vezetőket szidtuk, mert öreg fát akartak átültetni. Tudtuk, az ő érdekeiket szolgálja a csere. A tirpákok nem tehettek róla, nekik azt mondták menjenek, az ígéret földjére kerülnek. Mára csak néhányan maradtunk a régiek közül, s jut idő a sorsunkon rágódni. Belőlünk kiszakadt valami, mint a méh testéből csípés után a fullánk. Úgy érzem itt KARINTHY FRIGYES: Magyarázom a bizonyítványom Hát kérem szépen, először is: ez még nem a végleges bizonyítvány — ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt és tisz- teltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüléiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnetek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan ideiglenes okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüléidét, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk — egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra: de hangsúlyozd, kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványodba történelemből ez a ... ez a .... ez a ... szám itten, ami ugyan csak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből — de esetleg félreértésekre ad alkalmat. Tudniillik Mangold, a történelem-tanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. O csak helyettes-osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni — egyes helyett kettest, kettes helyett négyest — majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, egyszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, mértani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyket- tedet, de akkor elvesztette a noteszt. Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte, hogy a nap körül, mondtam, ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a nap van és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van fizikából és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Cse- konincs helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgató aláírással. Napkelet • A KM hétvégi melléklete
