Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
12 Napkelet • A KM hétvégi melléklete tárlat Zsidó emlékek Az áldozatok nevei A kisvárdai zsinagóga — ma a Rétközi Múzeum otthona — a volt gettó központja. Kisváráéról és környékéről innen deportálták a zsidókat, egyes adatok alapján mintegy hétezer embert. A múzeum méltó emléket állít az elhurcoltaknak. Az emlékfalon megörökítették azoknak a személyeknek és családoknak a nevét, akik soha nem tértek vissza otthonukba, a háború áldozatai lettek. Korabeli dokumentumok, régi újságlapok, személyes tárgyak állítanak méltó emléket az elmúlt kor tragédiájának. Zsidó biblia Menóra Palást Elek Emil felvételei Ezerötért megkaphatsz Megszokott látvány már jó ideje a negyvenegyes út szélén (is) álló, testüket kínáló leányok, asszonyok látványa. Van, aki bőszen integet az autósoknak, megállásra buzdítva őket, más csak áll nyugodtan, néha hátat fordítva, hisz tudja, akinek kéjkereső szándéka van, úgyis lefékez mellette. Akadnak rutinos kintállók éppúgy, mint az effajta életbe csak bele-belekóstolók, környékbeliek és messziről érkezett szerencsepróbálók egyaránt. A legzsúfoltabb rész Baktalórántháza környéke, Rohodnál ugyancsak ácsorognak, de Nyírmada felé vagy Apagy előtt is fel-felbukkan egy- kettő közülük. Van köztük jó néhány, aki még ha fizetne sem kellene a jó érzésű és ízlésű férfinek, (mégis van forgalmuk!), de fel-felbukkannak csinosabbak is. Az út- széli szolgáltatók létéről megoszlik a férfitársadalom véleménye, többen mondták, ^ Akad köztük jó néhány, aki még ha fizetne sem kellene a jóérzésű és ízlésű férfinek. ^ inkább elmennek remetének, minthogy ezekhez a nőkhöz forduljanak. Mégis: a gyakorlat azt bizonyítja, szép számmal vannak, akiknek kell a pénzen vett gyönyör. Baba — nevezzük csak így az inkogni- tóját megőrizni kívánó kéjhölgyet — négy éve, tizenhat éves korában kezdte el a prostituáltak életét, két kisgyereke van, de csak a nagyobbik lakik vele. Mint mondta: a kisebbet már nem fogadta be a család. Szerinte egykori élettársa mindkettőnek az apja, de nem vállalta őket, mert azzal gyanúsította meg, hogy egyik állandó kuncsaftjától esett mindkétszer teherbe. Baba szerint azonban szó sincs erről, hiszen óvszer nélkül egy ügyfelével sem hajlandó közösülni. Amikor találkoztunk, éppen üzletet akart kötni egy autóssal, de pont arra jártak a rendőrök, így az alkuból nem lett pásztoróra. Azaz pásztornegyedóra, mert egy „menet” ennyi időt vehet csupán igénybe. A túlórázás újabb fuvar kezdetét jelenti — mondta. Korábban stricinek dolgozott, keresményéből talán egy ház ára is kitelne, ha összegyűjtötte volna. Ő maga nem sok mindenben részesült, hiszen a pénzt le kellett adnia. Most magánzó, azaz nem másra keres. Illetve mégsem csak magára, mert ott van a gyerek, s a családnak is kell juttatni valamit, ha már velük él, s nem saját háztartást vezet. Ezerötszáz a tarifa, akár közösülésről, akár orális szexről van szó, bár utóbbit nem szívesen csinálja. Persze a pénz az pénz... ^ Három-négy kuncsaft akad általában, bár van olyan nap is, hogy egy sem — felelt végül. y} — Mennyi jön össze naponta? — kíváncsiskodtunk, de előbb csak szégyenlős mosoly volt a válasz. — Három-négy kuncsaft akad általában, bár van olyan nap is, hogy egy sem — felelt végül. — A legtöbb egy nap alatt nyolc férfi volt. (Babáról mesélték, hogy egyszer megállt mellette egy autó, benne négy férfivel, s nyugodtan felelte a kérdésre: elmegy mind a néggyel...) Én nem szoktam integetni, úgyis tudják, miért állok az út szélén. Megállnak, megkérdezik a tarifát, alkudoznak olykor, de én nem engedem lejjebb az árat. A lefékezők közül átlagosan minden második az, akivel üzletet kötök. — Hol zajlik az esemény? — Félreállunk, s többnyire az autóban, de előfordul, hogy kiveszi a plédet, s elintézzük a bokrok között, a fűben. — Kik állnak meg? — Nagyon vegyes. Főként fiatalok, de akadnak idősebbek is. — Akárkivel elmegy, bármilyen kinézetű? — Nem szoktam nézegetni őket, fizetnek, s kész. Nem érdekel, hogy néznek ki. — Sosem jutott eszébe, hogy hű, ez jóképű fickó, így talán magának is jó lehet vele a szex? — Sose. Nem érdekel, csak az, hogy letudjuk. — Hogyan jellemezné azokat a férfiakat, akikkel kapcsolatba kerül? — Semmi különös. Akad, aki igen nehezen tud elmenni, csak küszködik. S olyan, aki inkább csak beszélgetni akar. Van néhány visszatérő kuncsaftom is. — Nem fél, hogy megverik, fojtogatják, baj éri? — Nem. Előfordult egyszer-kétszer, hogy nem fizettek, de nem ez a jellemző. — Meddig akarja csinálni? — Fél évig nem álltam kint, mert elmentem egy férfivel, élettársa voltam, de végül otthagytam, nem tudtam távol élni a családtól. Meg aztán nem olyan volt vele az élet, amilyennek elképzeltem. Most újra kint vagyok, de nem sokáig. Eltűntek a stricik Nyírmadáról — tudtam meg Poór Istvántól, a madai rendőrőrs parancsnokától, s ez a kemény fellépésnek tudható be. A közelmúltban az egyik rács mögé is került kitartottságért, az illető veréssel buzdította hölgyét, hogy álljon ki az út szélére. Most ígérget fűt-fát, még azt is, hogy feleségül veszi, de kétséges, e fogadkozásnak lesz-e foganatja. Több strici jobbnak látta, ha elviszi kitartóját (kitartóit) a környékről, mert észlelte, úgysem lesz maradása. A leányok, asszonyok közül is csak egy álldogál kint a környéken olykor, bár ő is unja már a sok bírságot. — Az idén már 20-25 eljárást folytattunk le tiltott kéjelgés miatt — összegzett az őrsparancsnok —, 8-10 esetben tetten is értük a párocskát. Egyeseknek tekintélyes summa gyűlt már össze a bírságokból, akad, aki a nem fizetés miatt éppen a börtönben csücsül. Sokfelől érkeznek a 41-es mentére, nemcsak a környékből, de akár a fővárosból is. Híre ment hazánkban, hogy errefelé jó a forgalom. Igaz, mostanában panaszkodnak az utcalányok, mert nagyobb a konkurencia. Talán nem véletlen, hogy Taszár is vonzerőt jelentett, hiszen amikor megérkeztek az amerikaiak, többen elmentek oda szerencsét próbálni. Hírlik, akadt, aki inkább maradt, mert nem óhajtott néger fér^ Több strici jobbnak látta, ha elviszi kitartóját (kitartóit) a környékről. ^ fivel testközeli kapcsolatba kerülni. Bécs és környéke is hívogatólag hat megyénkbeli prostituálltak számára, állítólag ott is jó a kereset: dollárban, márkában. Egy környékbeli nőt emlegettek is, aki ki-ki jár bárokba, s az utak mentére, állítólag felezi keresetét stricijével. Igaz, egyes vélekedések szerint nem biztonságos az a vidék, mert elő-előkerülnek olykor a kések, az ottani futtatók kemény legények hírében állnak. Bakta környékén nagyjából felosztott a placc, előfordult az is — mesélték —, hogy a máshonnan érkezettek ezer forintos helypénzt fizettek naponta a striciknek, hogy SÁNTA FERENC: Kicsik és nagyok Ketten játszottak az udvarban, egészen hátul, a kert első fái között. Egy kislány és egy kisfiú, egyik sem volt idősebb nyolcesztendősnél. A fiú egy fadarabbal négyszöget rajzolt az agyontaposott földre, három, négy méter lehetett minden oldala. A kislány figyelmesen nézte a fadarab útját. A karjában kis játékbaba lapult. — Azt szeretném, ha először az ágyat rajzolnád meg, rettenetesen álmos a kicsi, alig tudja nyitva tartani a szemét. A fiú felegyenesedett, összehúzott szemekkel vizsgálta a vonalakat, aztán belépett a négyszög közepébe. — Csak beszélsz összevissza...! Az egyik vonal mellé három vonallal berajzolta az ágyat. — Most az asztalt... — mondta a kislány. — Azért is a kályhát rajzolom be először, s legközelebb a bútorokat, és csak azután a falakat... Tovább lépett, és egymás után rajzolta a köröket, kockákat — szekrényt, kályhát és a többi bútorokat. Aztán eldobta a fadarabot. — Menj, és kösd meg a kutyát! A kis kuvasz körülöttük lebzselt. Amikor a kislány közelebb lépett hozzá, félrefordított fejjel tekintett fel. — Gyere, Bodri... most mást játszunk, addig te még nyugodtan itt maradsz. — Az egyik fához vezette, és gyors ujjakkal hozzákötötte. — Jaj, istenem, milyen késő este van már, és az én emberem még mindig nincs idehaza, a kicsit sem fektettem még le, istenem, de szerencsétlen vagyok!... — Kész? — kérdezte a fiú. — Megyek már, megyek... A babáját ringatva a melléhez szorította, és belépett a szobába. Egy pillanatra megállt, és visszanézett a másik gyerekre. Az zsebre dugott kezekkel nézte. — Gyerünk, gyerünk, gyerünk... Az ágyhoz lépett, és óvatosan lefektette a babát. Melléje térdelt, falevelekkel betakargatta, aztán nagyot sóhajtva melléje dőlt. — Jaj, a derekam, sohasem lesz vége ennek. Aludj, csillagom, én is alszom azonnal, apuka is hazajön mindjárt és hoz valamit az ő csillagának... Cirógatta a gyermek arcát, aztán a haját. A baba szemei kékek voltak, bután bámultak az égre. A szájáról lekopott a festék, csak itt-ott ült egy piros foltocska. A fiú megfordult, és úgy, ahogy volt, zsebre dugott kezekkel, a kerítéshez ment. Hátát nekivetette a deszkának. A kutya magasra vetette a farkát, fejét egészen oldalt fordította, és a fiút nézte. — Öreg Bodri — szólt rá a gyerek. — Mindjárt elengedünk, de te elcsavarogsz, ha nem veled játszunk... Rántsd meg a kötelet! A kutya felcsaholt, és jobbra-balra ugrálva rángatni kezdte a köteleket. — Én édes istenem! Istenem, mikor szabadítasz már meg... — hallatszott a kislány motyogása a játékszobából. A fiú odatekintett. Kezét kivette zsebéből és kiegyenesedett. Kigombolta végig az ingét, két tenyerével beletúrt a hajába, fejét hátra vetette, és szemét az égnek emelve felkiáltott. — Húúú... keserves Isten... — és tántorgó lábakkal, erre-arra dülöngélve megindult a szoba felé. Belekezdett valami énekbe, aztán abbahagyta, felordított. — A keserves világ... fúj, betyár Krisztus!... — Édes istenem, Szűz Máriám... — mondogatta a kislány, és összetette a tenyerét,
