Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

fO Napkelet • A hit világa 1997. MÁJUS 31., SZOMBAT Búcsú az orgonától Ritkaság számba menő esemény tör­tént a napokban a nyíregyházi római katolikus főtemplomban: mielőtt hozzákezdtek az orgona szétszedésé­hez, orgonabúcsúztató hangversenyt rendeztek. Művészi szinten szólaltat­ta meg az orgonát Várady Antal, a Debreceni Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatója. Hogy többször ját­szott már ezen az orgonán, azt el­árulta: olyan szép volt az orgona hangzása, hogy az avatatlan hallga­tóban felmerült, minek is kell ezt ja­vítani. Az orgonista jól ismerte, mi az, ami megszólaltatható, mi az ami működésképtelen, vagy csak félig- meddig jó, s rontaná az egész hang­zást, ezért olyan műveket választott, ahol a működésképtelen részeket el­kerülhette. Az orgonát azóta szétszedték és a csak gyárban javítható részeit elszál­lították Dunakeszibe. Elvitték a pe­dálba beépíthető 4,5 méter hosszú basszus sípokat, a 16 lábas és azt a nyelvsípot, ami már évek óta a temp­lom oldalhajójában becsomagolva várta, hogy elszállítsák. Az orgona új játszóasztalt kap, a sípok megszólaltatását szabályozó le­vegővezető ólomcsöveket elektromos vezérlésre állítják át. Remélhető, hogy decemberben már minden ízé­ben ép és szépen szóló lesz a nyíregy­házi főtemplom értékes hangszere. A felújítás, az elektronika eddig 2,6 millióba került, de még körülbe­lül 5 millió forint szükséges a teljes felújításhoz. A templomban a padok végénél és a plébánián található csek­keken vár adományt az egyház a Százéves templomért és orgonáért alapítványra befizetni, ezek az adó­ból leírhatók. RÖVIDEN Szentelés Papszentelés lesz június 21-én dél­előtt 10 órától Nyíregyházán a római katolikus társszékesegyházban. Bo- sák Nándor, a Debrecen-Nyíregyhá- zi Egyházmegye püspöke ezen a na­pon három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből indult fiatalt szentel pap­pá. Az ünnepséget megelőzően június 10-ig várja az egyházmegye főpászto­ra azoknak a fiataloknak a jelentke­zését, akik papi hivatást éreznek ma­f ukban, s életüket a papi hivatásnak ívánják szentelni. Avatás Aki Nyíregyháza központjában meg­fordul, látja, hogy a római katolikus templom mögött felépült az új egy­házmegyei lelkipásztori intézet. Ezek­ben a hetekben a beköltözés tart, fel­szentelésére június 28-án kerül sor. Virrasztás A nyíregyházi kertvárosi Fatima templomban októberig minden hó­nap 12-én este 6 órától egész éjjel szentségimádást, imavirrasztást tar­tanak. Zarándokút A Debrecen-Nyíregyházi Egyházme­gye zarándokutat szervez Medjugor- jebe 1997. június 23-26. között. Az út fő célja közösen imádkozni Ma­gyarország békéjéért, felemelkedésé­ért a Szűzanya jelenéseinek helyén. Az itthon maradt hívek ezekben a napokban itthoni imádságukkal se­gíthetik e nemes cél elérését. A zarán­dokutat Takács András mándoki es­peres-plébános vezeti. Virághintés az Úi napján Macip: Az utolsó vacsora A virághintő körmenet az egyik legszebb és leglátványosabb ünneppé emeli a kato­likus emberek számára az Úr napját, Krisztus szent testének és vérének ünne­E ét. Abban az időben, amikor a húsvét, a arácsony és pünkösd második napja mel­lett más hétköznapok is lehettek ünnepek, az Áldozócsütörtök mindig pünkösd előtt tíz nappal, az Úr napja mindig pünkösd után 10 nappal, a Szentháromság vasár­napját követő csütörtökön volt. Áz utóbbi években a Szentháromság va­sárnapját követő vasárnap az Úr napja. Az oltári szentség megalapításának tulajdon­képpeni megemlékező napja a nagycsütör­tök, de mert a nagyhéten lelkünk nem tud­ja eléggé kifejezni az oltári szentségbe ve­tett hit, remény és szeretet örömét, a kato­likus egyház egy másik napot, az Úr nap­ját szentelte az oltári szentség ünnepének. Krisztus megtestesülése nem ért véget földi életében, hanem mennybemenetele után is itt maradt az emberek között az oltári szentségben. Kezébe vette a kenyeret és a bort: „Ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt csele- kedjétek emlékezetemre.” „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok”. A kenyérbe és borba rejtette éle­tét, keresztáldozatát és feltámadást, hogy örök emlék és tápláléka legyen híveinek. Ekkor alapította meg Jézus az eukariszti­át, az apostoloknak pedig utasítást adott: ezt cselekedjétek emlékezetemre. Vagyis megalapította a papi rendet, hogy halálá­nak és feltámadásának gyümölcsét az egy­házban a világ végéig megőrizze. Nyíregyházán a szokásos úrnapi virág­hintő körmenet ezúttal nem a megszokott időben, a nagymisét követően lesz, hanem háromnegyed 10-kor, a reggeli 9-es diák­mise után. A hagyományoknak megfelelő­en a sátrakat ezúttal is a Kossuth tér plé­bánia előtti sarkán, a görög katolikus püs­pökség előtt, a Hősök terén, a bizományi áruház közeiében és a valamikori Cseme­ge, a Takarékpalota előtt állítják fel. A nagymise háromnegyed 11-kor kezdődik. Szerzetességünkről A máriapócsi kegykép első könnyezésének 300. évfordulójára jelent meg Keresztes Sarolta Bazilia Szerzetességünkről című könyve, a Nagy Szent Bazil Rendi Nővé­rek kiadásában. Az egyetlen görög katoli­kus női szerzetesrend életéről szóló könyv szerzője írja bevezetőjében: A szerzetesség nemcsak mai korunk lelkileg kiéhezett em­bere, hanem minden kor embere számára titokzatos dolog, rejtett ismeretlen; a szer­zetes maga pedig olyan valaki, akit körül­leng valami titokzatosság, akit hallgatni és látni tud a környezete, de nem biztos, hogy megérteni is. Titokzatos az életforma és titok maga a szerzetes: Isten kedves, dé­delgetett titka. Amikor aztán elolvasunk egy könyvet a szerzetességről, vagy közelebbről megis­merünk egy szerzetest, a titokról ellebben a fátyol és egy egyáltalán nem titkos mon­dat cseng vissza a szívünkben: „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Is­ten őbenne”1 Ez a szerzetesek titka: Istenben élni. Ezt a titkot, ezt a megállapítást egészíti ki az előszó szerzője, dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök. Azt írja: A gondviselő Isten, az emberi élet és a történelem Ura, azt a küldetést szánta ne­künk, hogy a második évezred végén ha­zánkban az egyházi élet újjászületésének következő évtizedekben az egyházi intéz­mények szétzilálása, a szerzetesrendek fel­oszlatása, az ezzel járó tanácstalanság és tehetetlenség igen megnehezíti az újrakez­dést. Eszményeket és hitet vesztett nemze­dékkel kell szembenéznünk, és feléjük kell az evangélium örömhírét közvetítenünk. A felismerés, hogy egyedül Istenben van életünk értelme, az Istennek való teljes önátadás bátorsága és felszabadító ereje teljesedik ki abban a kegyelmi kincsben, amit a Keleti Egyház szerzetessége különö­sen megél és kifejez. A saját hivatás érlelő- dése és elmélyülése, a mások kérdéseivel, elsősorban a fiatalok vívódásaival való hosszú foglalkozás egyszerűsége és emberi közelsége olvasható ki ebből az írásból, amelyben egy Szent Bazil Rendi nővér be­szél a szerzetességről. Tájékoztat és adato­kat közöl, bátorít és vigasztal, eszménye­ket mutat, amelyek tisztán jelennek meg előttünk, mint az evangéliumi boldogsá­gok mai szavakkal és tettekkel való bemu­tatása. És megérezteti velünk, hogy a tisz­ta és őszinte kereszténység, a szerzetesi gondolat minden ember számára elérhető lelkisége valóban az egyetlen erő, amely meggyógyíthat mindenkit. Akinek van hozzá bátorsága. Kirándulás Egynapos közös kiránduláson vettek részt 1997. május 17-én a mándoki és a filiális egyházközségek római és görög katolikus hittanos gyerekei mintegy 150-en. Az elsőtől nyolcadik osztályosos gyerekeket elkísérte a két atya, a hitoktatók és ott volt néhány szülő is. Jöttek a gyerekek Záhony­ból, Tiszabezdédről, Tuzsérról, Újke­nézből valamint Kálongáról a 7 óra­kor induló buszhoz. Útunk első állomása a történelmi város, Sárospatak volt. Megcsodál­ták a gyerekek a várat, a Rákóczi család eme fészkét, a nagyobbak már tanultak erről. A Károlyfalvi erdőben megebédeltünk, a nagy melegben jól­esett az üdítő és a fagyi a gyerekek­nek. Tovább mentünk a tengerszem­hez, formális hegymászással gyalogos túrában. Még a sziklás hegycsúcsot is megmásztuk valamennyien óvodások és nagymamák is. Kis pihenő után a horgásztónál játék következett. Volt itt foci, versenyek, jutalmazások, óri­ási vidámság. Öröm volt látni vegye­sen a római és görög katolikus gyere­keket, a két egyház jövendő tagjait szeretetben, egyetértésben. Kicsit elfáradva, de felejthetetlen élményekkel indultunk haza. A bu­szokban is igazi kirándulási hangulat volt. Hála istennek minden baj nél­kül jártuk meg ezt a szép vidéket, re­méljük, sokáig nem felejtik el a gye­rekek. Mindenki elégedett volt és boldog. Éppen pünkösd vigíliája volt ez a nap, ami bizonnyal fokozta a szeretetteljes együttlétet. Éreztük, hogy a jó Isten is velünk volt, megó­vott minden bajtól. Takács András esperes-plébános

Next

/
Thumbnails
Contents