Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

1997■ MÁJUS 31., SZOMBAT A Bolyai egyetem pillanata Ha a magyar tagozat megerősödik, nincs elvi akadálya a különválásnak Kolozsvárott A demokratikus ellenzék, benne az RMDSZ kormányra jutásával feléledtek reményeink, ismét helyzetbe kerültünk Romániá­ban. A Ciorba-kormány a rövid pár hónap alatt is bizonyította, hogy a többségiekkel azonos elbírálásban, bánásmódban részesí­ti a romániai magyarságot, és igyekszik or­vosolni jogfosztottságunkat. A fiatal mi­niszterelnök magyarországi látogatásakor a megnyilvánuló őszintesége több mint ro- konszenvet ébresztett az erdélyi magyarság sorsára figyelő közvéleményben. Victor Ciorbea több alkalommal is kijelentette: jo­gunk van anyanyelvűnk korlátok nélküli használatához, jogunk van az önálló ma­gyar egyetemhez! Első lépésként a Ba- bes-Bolyai Egyetemen bővülnének a ma­gyar szakok, például magyar nyelvű jogi csoport beindításával, már az őszön. Aztán majd, ha a magyar tagozat megerősödik, nincs elvi akadálya a különválásnak. Annál több fenntartással, sőt visszatet­széssel fogadták a kormányfő nyilatkoza­tát Romániában, elsősorban Kolozsvárott. Ciorba tálcán kínálja fel Budapestnek a magyar egyetemet! Lehajtott fejjel nem mehetünk Európába — ilyen és hasonló címmel írtak róla a kolozsvári román la­pok. Maga az egyetem rektora, Andrei Marga professzor — akiről tisztességgel el kell mondani, hogy az évek során Funar minden nagy nemzetieskedő nyomásának ellenállt! — elismeri: tagadhatatlan a nem­zeti kisebbségek joga az önálló felsőfokú oktatáshoz, ugyanakkor sérelmezi, hogy ez ideig nem kérték ki véleményüket a szétválással kapcsolatban, ami különben is ellenkezik az intézmény chartájával. Nem hiszem, hogy a mindkét fél számára előbb- utóbb hátrányosnak bizonyuló különválás volna a megoldás — mondta a rektor. Si- mion Simion prorektor még tovább megy: Az egyetemi szeparáció a szélsőnaciona­lista erők malmára hajtja a vizet. Lemond tisztségéről, ha az elkülönülés megvaló­sul. Ami még meglepőbb, nincs egyöntetű vélemény és akarat az erdélyi magyarság köreiben sem a kényszerrel a román Babes Egyetembe olvasztott Bolyai visszaállításá­val kapcsolatban. Könnyen elfelejtve a Trianon óta eltelt nyolc évtized praktikáit és fondorlatait, vannak, akik máris a tar­tós mennyei béke és egyetértés langymele- géből nézik a dolgokat, és úgy vélik: nem kell elhamarkodni, először a feltételeket, köztük a megfelelő tanári kart kell kiépíte­ni, megteremteni, aztán majd, ha minden adott, lehet lépni. A Romániai Magyar Szó országos napilap már ez ideig közel harminc vitacikket és nyilatkozatot közölt az önálló magyar egyetem témakörében. Ismert vagy kevésbé ismert professzorok, politikusok, közéleti személyiségek szól­nak hozzá, replikáznak arról, hogy az a kedvező pillanat, mely a múlt őszön az RMDSZ kormányba emelésével kezdődött a Bolyai visszaállításának pillanata-e már, vagy még várnunk kell vele? Ez utóbbi ál­láspontot elsősorban az úgynevezett Sza­badelvű Kör tagjai képviselik, köztük olyan személyiségek is, mint Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár, volt ellenálló és Ma­gyar Nándor László szociológus. Előb­bi főleg a szakszerű előkészítéssel magya­rázza az új kezdet időpontjának kitolá­sát. Mások úgy látják, hogy Kolozsvár ma­gyar centrumjellege megkopott, vagy még inkább a román nacionalizmus annyira el­sorvasztotta, hogy más központokat kell keresni. Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely jön szóba, mint magyar egyetemi székhely. Sőt, Gyergyószentmiklós, melynek vezetői máris azzal dicsekedtek, hogy megkapták egy turisztikai főiskola őszi indításának el­vi engedélyét. Mikor aztán jobban rákér­deztünk, hogy s mint, kiderült, a főiskolá­nak románul kéne indulnia, a magyar ta­gozat csak akkor alakulhat meg, ha az ok­tatás felfutott. Köszönjük. Hát ez volna a magyar egyetemi oktatás székelyföldi haj­tása? Valakik megint átvertek vagy át akarnak verni bennünket. Miért nem ma­gyarul fut fel az a főiskola? Alkalmasint a zűrzavar és a megosztott­ság jegyében dobtak be a sajtóba egy úgy­nevezett felmérést, mely szerint a magyar diákok kétharmada nem akar külön ma­gyar egyetemen tanulni, inkább a ro­mán-magyar vegyes oktatást részesíti előnyben. Akkor miért nem inkább a ro- mán-magyar-angol nyelvű oktatást, hogy legyen már egy világnyelv is benne? Nem csak kolozsvári újságíró kollégáim nem tudtak erről a felmérésről, de saját fiam se, aki a Babes-Bolyai Egyetem biológiai karának magyar csoportjában tanul. Kol­légáit is elkerülték a közvélemény-kuta­tók. Az igaz, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke többször kijelentette: a kormány- koalíció pártjainak vezetői testületileg a Bolyai Egyetem visszaállítása mellett fog­laltak állást, talán taktikai okokból, más nyilatkozatok is elhangzottak a szövetség vezetéséből. Elsősorban a két vagy több­lépcsős, tehát a fokozatos visszaállítás mellett szólva. Legkövetkezetesebben a Bolyai Társaság áll ki a külön magyar „Nimení nu iubeste, nu prel;uie$te, nu susfine mai műit decit mine na{iunea romaná $i, ca oameni, pe románi Sí iubesc ie fel ca pe magbiari...“ ,JSenki inkább nem szereti, becsüli, pártolja a román nemzetet tálamnál, s mint embert, éppen úgy sze­retem mint a magyart.,.“ „Niemand liebt, ehrt und begüngstigt so die rumä­nische Nation wie ich, und als Mensch liebe ich den Rumänen ebenso wie den Ungarn.. MANUSCRISE JANOS BOLYAI BOLYAI JÁNOS KÉZIRATOK AUS JANOS BOLYAI HANDSCHRIFTEN „... din nimic am creat o lume nouä, o altá lume.. .** (fragment din scrisoa- : reá adresaté tatáiul säu in anul 1823) „...semmiből egy új, más világot te­remtettem ...“ (idézet az lS23-ban édes- j apjához intézett levélből) .......aus nichts habe ich eine neue, eine andere Welt erfunden..(Zitat aus ei- nem Brief zu seinem Vater im Jahre 1823) Bolyai János kezeírása. Szavai útmutatással szolgálhatnak napjaink jó szándékú politikusainak KM-reprodukció egyetem újraindítása mellett. Tagjai sorá­ban olyan nagyágyúk vannak, mint Benkő Samu, Szabó T. Attila, Kallós Zoltán aka­démikus, Horváth Sándor esztéta, s hírek szerint újabban Habsburg Ottó is. Az el­harapózott vita láttán a társaság a napok­ban közgyűlésen tárgyalta meg az egyetem ügyét, s külön határozatban foglalt állást. Ebben kéri: az önálló^kolozsvári állami magyar Bolyai Tudományegyetem létesíté­sének törvénybe iktatását, és felkéri az RMDSZ-t, hogy ennek érdekében tegye meg a szükséges lépéseket. Döntést vár a jelenlegi hatalomtól, amelyben ismerje el és deklarálja a követelés jogosságát. Más szóval jogi garanciákra van szükség a jó szándékú kinyilatkozások alátámasztásá­ra. A pillanat, a Bolyai újraindításának E illanata újra eljött. Magunkra vessünk, a megint elmulasztjuk, elpuskázzuk! Szatmárnémeti '97. május Sike Lajos a km vendége A mosolygós „european” Az elmúlt héten nagyon sok külföldi vendég látogatott el megyeszékhelyünk­re, elfogadva a város meghívását az Eu- rópa-napi rendezvényekre. Bár jelentősé­gét tekintve talán elmaradt a miniszteri­ális megbeszélésektől az a rajzverseny, amelyet „Én és Nyíregyháza Európá­ban” címmel a gyerekek körében hirdet­tek meg a szervezők, mégis sokak szá­mára élményt nyújtott az ünnepélyes eredményhirdetés. S nemcsak a kicsik­nek, hanem az okleveleket, díjakat őszinte mosollyal átadó, a nyerteseknek tört magyarsággal gratuláló férfinak is. Az Európai Unió Budapesti Bizottsá­gának tanácsadójaként dolgozik immár negyedik éve hazánkban Nils Blunck, aki a megyeszékhelyre látogató delegáci­óval érkezett a fővárosból. Hamburgban született, ott is végezte tanulmányait egészen az egyetem befejezéséig. A gazdaság és a történelem vonzot­ta a leginkább, e két tudomány ötvözésének ideális helyszíneként kínálkozott Brüsszel. Az Európai Nils Unió Külügyi Bizottságában el­töltött gyakornoki évek után jött a következő állomás: Budapest. — Az egyetemen elsősor­ban a XX. századdal, ezen belül is az európai együtt­működés folyamatának vizsgálatával foglalkoztam. Ennek tükrében nagyon izgal masnak találtam a közép- és kelet-európai változá­sokat, annál is inkább, mert mi, németek közvetlenül is érintettek voltunk a vasfüg­göny le­Blunck bontásában — utal az érzelmektől sem mentes érdeklődési körre Nils Blunck. Mivel a Külügyi Bizottság­ban PHARE programokban is dol­gozott, a magyarországi munkalehe­tőség testre szabott feladatokat kí­nált számára. Hazánkba mégsem ide­genként érkezett, mert közvetlenül a rendszerváltás előtt néhány alkalom­mal ellátogatott hozzánk, sok isme­rőst és barátot szerezve ezzel. —r Miként Nyír­egyházán, minde­nütt kedvesen fo­gadnak, bár nem tudom, ezt a munkaköröm­nek köszönhe­tem, vagy an­nak, hogy vi­szonylag jól beszélek ma­gyarul — en­ged el újabb, igazi „europe­an” mosolyt Nils, miközben A szerző felvétele arra is kitér: miért éppen ő adta át a gyermekrajzver­seny díjait. Az EU bizottságában a köz- igazgatás és a magyarországi integráció mellett egyik szakterülete az oktatás, így gyakran megfordul a hazai képzési intéz­mények különböző szintjein. Na és persze azt sem titkolja el: otthon nyolc hónapos kislánya is hazavárja, hát persze, hogy minden gyerekhez ked­ves. Budapesten dolgozik és él, 1993-tól tulajdonképpen csak hazalátogat. Me­gyénkbe eddig mégsem jutott el, de ba­rátaitól már sok szépet hallott e vidék természeti értékeiről, hozzájuk hasonló­an szeretne egyszer leevezni a Tiszán. A magyar embereket, az ország helyzetét azonban már jól ismeri, és szilárd meggyőződése: az EU közössége és Ma­gyarország egyformán akarja a csatlako­zást, ez nem egyoldalú törekvés. Ugyan­akkor azt sem rejti véka alá: az integrá­cióhoz hosszú és nehéz út vezet, ország­nak és embernek még sokat kell tenni a nyugodtabb életért. Ez megéri a pillanatnyi lemondást és az áldozatokat, itt, a keleti szegletben is.

Next

/
Thumbnails
Contents