Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
1997• MÁJUS 3; SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete 1 Kompozíció változó súlyponttal Ántos Imre kallói könyve a másodszor is megcsonkolt, s a diktatúrába forduló ország ötvenes évekre elsötétülő viszonyaiban. A nagykállai születésű, munkatáborban odaveszett Ámos Imre festőművész életművének értékelése éppen ezért jobbára a hatvanas évek utánra maradt. Talán azért is, mert a társ, a feleség y Anna Margit, s a szentendrei kollégák, barátok is kitilttat- tak a „szocialista realizmus” seregszemléiről, s csak a művészeti diktátumok csillapultával lehetett elvégezni élők és holtak között a megkésett számvetést. Ámos Imre életműve — hiába a tragikusan megszakadt pálya — immár így teljes. Festészete oly szervesen illeszkedik a kor induló művészeinek szándékaihoz, hogy egyben meghatározó része is annak. A magyar piktúra legfinomabb kolo- rizmusa egyként őrzi a nagybányaiak, a nyolcak újító kedvét, formavilágát, s a római iskola szelíden festői színeit. A látszólagos ellentmondást talán éppen Derkovitson keresztül oldhatjuk fel, akinél az élénk társadalmi érdeklődés, az erős kritikai szellem, s a komor drámaiság robosztus figurái kifinomult szinte pastelles színekben, s a szó jó értelmében rafinált kom- pozíciós elemekben öltenek testet. Ez a klasszikus értékeit éppen Szőnyi István festői világában fölmutató színlátás talán a mester Rudnay Gyulán keresztül hat Ámosra is. Csakhogy Önarckép Ámos Imre balladisztikus festészetében mindig természetesebb a világból kiválasztott kép. Összesimulnak tárgyak és a figurák, a szelíd festőiség a fullasztó hőségig viszi a szín- és formavilágot. Ez a képi le- szorítottság — melynek lágyabb rokonsága Cyzóbel kései képein sejlik föl — arcunkba löki a dráma vérteli festőiségét Ámos legérettebb képein, grafikáin, rajzain. Nagykállónak kincs került a birtokába, amikor kéttucatnyi festményt — Ámos Imre munkásságának kicsiny, de hatásos keresztmetszetét — a városra hagyta az özvegy Anna Margit. Ezt a hagyatéktöredéket értően gondozni, fejleszteni, Ámos kultuszát fölkarolni a magas szellemi színvonal okán is méltó feladat. Kimondottan tisztes vállalkozás volt tehát a káliói könyvtártól, annak egyik vezetőjétől Kiss Gábortól, hogy fölkérte a Nyírbátorban élő költőt és publicistát Magyar Józsefet, válogasson a naplórészietekből, levelekből, Ámos verseiből. A vékonyka kötet tizenöt reprodukcióját a lehető legnagyobb gondossággal és alázattal Csutkái Csaba készítette el. Bánhatjuk, hogy a szerkesztő Magyar József — a versíró Ámost értékelő az eredeti kéziratban még szereplő sorai —, mintha kimaradtak volna. A könyv borítójára pedig sajnos egy gyengécske ak- varell került a kvalitásos festmények közül. Már csak az a visszatérő és kétségekkel terhelt kérdés marad: vajon hogy jut el az a túlságos csendben útjára indított kötet országos érdeklődésre is számot tartó útjára, hogyan jut el a széteső könyvterjesztés útvesztőin át a közönséghez? Antall tstváii Már elment Babits. Vége a Nyugat nagyhatású, kis példányszámú szellemi országosának. Illyés Gyula szerkesztésében mégis pislákolni kezd a Magyar Csillag. Szentendrén egyre nagyobb lélekszámmal honosodnak a festők, s a pesti kiállítótermekben bemutatóikkal vihart aratnak a legjobbak. Hiba az első, második, harmadik zsidótörvény a magyar művészek — származásra való tekintet nélkül — dolgoznak. Táborban éhezve, vagy bombázásoktól rettegve, tenyérnyi noteszbe róva a sorokat, hideg műtermekben vacogva. A század negyvenes éveiben, azokban a háborús esztendőkben mindenki bízni akart. Hinni a túlélésben, hinni egy tisztesebb, igazságosabb világban. S a sors fintora, bogy mindenkinek csalódnia kellett. Az elpusztultaknak a teljes reményvesztettség drámai, utolsó pillanatában, a túlélőknek Tükör előtt Maria, New Yorkból Lefler György Két éve a tengerentúlról érkezett hazánkba Maria T. Heidkamp, az amerikai Gyors Reagálás Projekt magyarországi igazgatója. Még mielőtt bármit is konyítanánk a projekthez, a lehető leggyorsabb reagálás máris készen áll, nevezetesen az, hogy Maria igencsak szemrevaló teremtés. Az ember előbb nem is nagyon érti, mi keresnivalója lehet ennek a kedves nőnek ennyi — súlyos gazdasági problémáktól ráncolt homlokú — férfi körében. Aztán hamar elszáll, s érthetővé válik a vele kapcsolatos minden addigi kétely. Maria, a világ egyik legnagyobb városában, New Yorkban született; a hat testvér közül elsőként. A középiskola elvégzése után a Cornell Egyetemre járt, ahol államigazgatást tanult. Még az egyetemi évek alatt, egy elkészítendő tanulmány kapcsán, behatóbban foglalkozhatott a települések gazdasági fejlesztésével, amely téma, később a szakterületévé vált. A diploma megszerzése után hét évig Washingtonban élt, ám a körülmények visszasodorták szülővárosába. Három évig újságíróként kereste kenyerét, elvégezve közben az ehhez szükséges iskolát. Korábban táncolni tanult, de az a gyermek- és ifjúkori álma, hogy egyszer majd sikeres balerina lesz, a térdsérülése miatt szertefoszlott. A többszöri térdműtét pályamódosítást parancsolt. A tánccal töltött éveket még sem tartja hiábavalónak, mert a balett külső és belső tartásra nevelte. Aztán egy pályázatra talált, amely hosszabb magyarországi tartózkodást, s komoly szak mai kihívást jelentett Aztán nagyon örült a győzelmének. S ez a boldogságérzet azóta egyfolytában tart, merthogy kedveli munkáját, s szeret itt lenni. Férjet is itt talált magának. Budapesttel máig nem tud betelni, a főváros lüktető kulturális élete lenyűgözi. Ismeri gondjain- kat-bajainkat, a vidék életét. Megyénkben először — a megyeszékhelyen és Baktalórántházán — tavaly novemberben járt, azóta már többször is megfordult itt. S hogy mi az a Gyors Maria T. Heidkamp Martyn Péter felvétele Reagálás Projekt? Az USA-ban a hetvenes években ment végbe a miénkhez hasonló ipariszerkezet-váltás. Akkor, az amerikai munkaügyi minisztérium és az ottani vezető gazdasági szakértőkből álló nemzetközi fejlesztési ügynökség a gazdasági leépülés ellen olyan hatékony módszert dolgozott ki, amely a lehető leggyorsabban orvosolta a problémákat. Nos, ő ennek a módszernek a magyar- országi alkalmazását végzi, az USA Munkaügyi Minisztériuma, s a Nemzetközi Területfejlesztési Ügynökség támogatásával. A projekt három fő témakört ölel át: egyrészt a létszámleépítéskor nyújt segítséget, másrészt az átképzést segíti, s harmadikként a térségfejlesztésben vállal szerepet. Megyénkben ez utóbbira példa a baktaló- rántházi központtal működő Közép- Nyírségi Fejlesztési Kistérségi Társulás programja, amely hamarosan megvalósul. ff Az első Kodály- hangverseny Dr. Reményi Mihály Hatvan évvel ezelőtt — 1937. május 2-án — zajlott le a városi színházban az első Kodály-hangverseny. Vikár Sándor Kodály Zoltán tanítványa volt a Zeneművészeti Főiskolán. 1932-ben került Nyíregyházára a Kálvineum Református Tanítónő- képző Intézetbe ének-zene tanárnak. O nemcsak a Kálvineumban ismertette meg a magyar népdalokat, amelyeket Bartók Béla és Kodály Zoltán a század első évtizedében gyűjtött az egész történelmi Magyar- ország területéről, hanem a többi nyíregyházi középiskolában is. A két evangélikus gimnáziumban, a Kossuth és a Geduly Leánygimnáziumban Krecsák László volt az énektanárunk, aki Vikár Sándor segítségére volt. Vikár Sándor hozzánk, a Kossuth Gimnáziumba is átjött előadást tartani a népdalaink eredetéről, jelentőségéről. Megtudtuk tőle, hogy a legrégibb népdalaink ötfokúságot mutatnak, amelyek az ősi haza népeivel mutatnak rokonságot, szemben az Európában általános nyolcfokúság- gal. Ä népdalok tanulásában nagy szorgalmat tanúsítottunk. 1937. május 2-án hangversenyt rendezett a városi színházban. Én magam, a színház második emeletére kerültem, az északi, a tűzoltólaktanya felőli oldalra, ami a mozi és a színházi előadások idején „kakasülő” volt. Nem is láttam le a színpadra, ahol Vikár Sándor vezényelt. Nem is őt figyeltük, hanem énektanárunkat, Krecsák Lászlót. Ő, a kakasülő első soránál állva, figyelte Vikár Sándort és felénk tekintve vezényelte a szólamot. Ennek a hangversenynek a főpróbája a Kálvineumban volt. Kodály Zoltán is jelen volt. Amikor befejeződött a főpróba, mi elsősök körülvettük Kodály Zoltánt, aki szerényen mosolygott. Érdekes • A2 ÉNEKLŐ ffUÚSÁG • 1942 MÁJUS 2-1 HANGVERSENYÉN KODÁLY ZOLTÁN <882 ~ <967 E TANINTÉZET UDVARÁN 1500 DALOSNAK VEZÉNYELTE A MAGYAROKHOZ'CKANONJAT A MESTER SZÜLETÉSÉNEK <00. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL nyíregyháza város« tanácsa f? NYÍRT0UR<ST - # Emléktábla a Művészeti Szakközép- iskola falán volt számomra, hogy hosszú művészhajat és szakállt viselt. Az első Kodály-hangverseny nagy hatást gyakorolt ránk. Elhatároztuk, hogy ezentúl nem fogunk műdalokat énekelni, hanem csak a tiszta forrásból, a nép ajkáról származó népdalokat. Ebben a cserkészek jártak az élen. Táborainkkal jártuk a falvakat, sőt Nyíregyháza környéki falvakat is és mi is gyűjtöttünk népdalokat. Nemcsak magyar népdalokat tudtunk, hanem énekeltünk cseremiz népdalt is. Akárcsak Bartók Béla, aki szlovák és román népdalokat gyűjtött és dolgozott fel, úgy mi is megtanultunk a ruszin cserkészektől ruszin népdalokat is. Ezt a népdalszeretetet bevittük az önképzőkörbe is. Itt zajlottak le a viták a népdalokról és a műdalokról. Odáig ment a vitatkozás, hogy a hagyományos ballagási nótát a „Ballag már a véndiák” című dalt is lecseréltük. 1941 óta „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdal dallamára írt „Elszállt már a diákélet leggyönyörűbb szakasza” című ballagó nótára ballagtak a diákok. Sőt, az érettségi tablókon is zsinóros magyar ruhában fényképeztették le magukat, az addig szokásos szmoking helyett. Nyugodtan állíthatom, hogy az az öt év, amelyet a második Kodály- hangversenyig — 1942. május 2-ig — eltelt, gyökeresen átformálta a szemléletünket. Nemcsak akkor, hanem még ma is hat az a szemlélet a harmincas évek éneklő ifjúságára. A KM VENDÉGE
