Kelet-Magyarország, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
Napkelet • A hit világa 1997. MÁJUS 3., SZOMBAT 10 .................-.................................................... A hittanár Bodnár István Nehéz utolérni Szováti Tamás plébánost, hitoktatót. Teendői ugyanis településhez kötik, és több órát tart, mint egy középiskolai tanár. Fé- nyeslitke mellett még hozzá tartozik Komoró, Pap és Jéke. Igen megtisztelő számára, hogy ő a kis- várdai Szent László középiskola iskolalelkésze. A heti 23 hittanóra mellett még leendő hittanárokat is oktat, vasárnaponként pedig legalább három településen tart szentmisét, szentbeszédet. Ezenkívül gyakran jár be a kórházba is, ahol a betegek lelki gondjain segít. A sok feladatot már csak azért is megtiszteltetésnek' érzi, mert fiatal, harminckét éves. Hat évvel ezelőtt szentelték pappá. A beszélgetést a patinás hangulatot árasztó, kétszáz éves fényeslitkei parókián kezdjük. — Fényeslitkén körülbelül 1400 római katolikus lelket számolunk, és ennyien lehetnek a reformátusok is. Az itteniek nagyrésze gyakorló hívő. Ez talán annak is köszönhető, hogy itt sohasem szakadt meg a hitoktatás. Sok örömöm van Komorón is, hiszen egy új templom építésébe kezdtünk. Talán már augusztusra el is készül. □ Más a szolgálat a kisvárdai szak- középiskolában. Mit jelent ma iskolalelkésznek lenni? — Nagyon szép és nehéz feladata van a papnak egy induló egyházi iskolában. Hálás dolog diákok között tevékenykedni, hiszen égy zártabb közösségben jobban lemérhető a munka eredménye, és a hatásfoka is talán jobb, mint más esetben, hisz az órarendbe beiktatott hittanórákon folyamatosan, szisztematikusan folyik a tanítás. A hittanórákon túl másféle feladatok is várnak rám, kollégiumi teendők ellátása, szentmisék, programok, bibliaóra. □ Bizonyára fogékonyabbak is az itt tanuló diákok, mint másutt. Ugyanakkor az iskola falai közül kikerülve éppúgy ki vannak téve a világi „kihívásoknak”, mint a többi fiatal. — Valóban fogékonyabbak, ám nem biztos, hogy a keresztény vallásosság iránti megnyilvánulás ez minden esetben. A lelki nyitottság viszont vitathatatlan. Megpróbálom az igaz keresztény hit felé vezetni őket. Könnyebb a helyzet a kollégistákkal, mint a bejáró diákokkal, ám valóban mindannyinkat ugyanazok a rossz élmények érhetik, mint a többi fiatalt. Hiszen legtöbbjük épp úgy jár diszkóba vagy más szórakozóhelyre mint a társaik. Ráadásul az utóbbi évek történései változatlanul nem kedveznek a vallásoknak, hiszen az egyre anyagiasabb értékrend rossz irányba befolyásolja az embereket. Nagyon fontosnak tartanám, hogy egyre több fiatal életét a keresztény lelkiismeret irányítsa. Cl Mit adhat a bit a fiataloknak? — A hívő ember talán jobban el tudja viselni az élete során rázúduló nehézségeket. Jobban megtalálja a helyét a családban és a munkahelyén is. Ugyanakkor másféle távlatokban gondolkozik, hiszen örökéletre szól a hívás. O A Szent László szakközépiskolába azonban nemcsak római vallású- ak járnak. — Valóban így van, szinte ugyanannyi református tanul itt, mint római katolikus, és sok görög katolikus diák is van növendékeink között. Természetes, hogy iskolánkban a legteljesebb az ökumenikus összhang. Református és görög katolikus kollégáim teljesen önállóan végzik a feladatukat. Mindez azért is hasznos a tanulóink számára, mert megtanulják, hogy tisztelni kell a másik vallását. ✓k Szováti Tamás * Vagyon igen régi tornyocskája Bemutatjuk az anarcsi gótikus templomot A templom észak-nyugatról Az anarcsi református templom is katolikus volt eredetileg, melynek 1332-35 között egyházát és István nevű papját említik az írások. 1374-ben Kisanarcson még fakápolna állt, 1375-ben viszont már Péter apostolnak szentelt kőtemplomot említenek. A református templomra vonatkozó legkorábbi adat 1807-ből ismert a hetei református egyház protocollumából, melyből kitűnik, hogy a debreceni egyházkerület körlevelet intéz afelől, hogy: „Az anart- si ekklesia templom építésre nézve a szokott időben, azaz November első napján prédikálandó.” Ez azt jelzi, hogy templomnak átalakításáról, esetleg a toronyépítés kezdetéről lehet szó. (1807, 25.) A debreceni református egyház 1809-es összeírásából kitűnik; „Vagyon az ecclesi- ának egy régi temploma, a melly felől úgy lehet gondolkozni, hogy a reformáció idejétől fogva bíratik a református lakosok tulajdonában. A benne levő karral együtt befogad 100 pár embereket. Vagyon katedrája is, ezzel a fejül írással: Anno Domini 1620 d. 15 octobri. Vágynak perselyek is benne, az egyik az ecclesia közönséges szükségére, másik pedig az ágensek számára. Vagyon igen régi tornyocskája, mellyben áll két harang, a nagyobbik 165 fontos, a kisebbik 65 fontos. Mind a kettő egyszerre készült ezzel az inscriptióval: Öntette az anarcsi Reform. Sz. Eccla. Isten Szentélybelső Dicsőségére a maga költségén 1797.ik Esztendőben 29. Aug.” Amint azt a Tiszántúli református templomok című kényből, illetve a megye műemlékeiről szóló kiadványból tudjuk, Anarcs ez idő tájt még Szabolcs- báka filiája volt, de nem sokkal később önállósult. A különálló fa harangláb helyett 1856-58- ban építették a nyugati homlokzat előtti 28 m magas három- szintes kőtornyot, amit osztó- párkányok tagolnak s faltükrök díszítenek. Alul egyenes záródásé kőkapuja van 1858-as évszámmal, fölötte kerek ablak látható. A torony második szintjén mind a három szabad oldalon egymás fölött elhelyezkedő ívelt ablakpár, felső szintjén egy-egy íves záródású nagy toronyablak van. A torony második és harmadik szintjén a faltükröket romantikus ívsor zárja le. A hajót a torony felőli sarkokon a tetőszélig felnyúló, rézsűs fedésű támpillérek biztosítják. A támpilléres, keletek szentély egykori gótikus boltozatrendszere elpusztult, ezt később fiókos dongaboltozattal fedték be. A szentély valamivel keskenyebb a hajónál és a nyolcszög három oldalával záródik, ezt négy háromosztású támpillér erősíti. A hajó és a szentély déli oldalán öt, később kibővített csúcsíves ablaknyílás van. A hajó mennyezete sík, vakolt. A szentély északi oldalán a falban gótikus szentségtartó fülkét találunk, melynek homorú gyámján a Gut-Keled nemzetségbeli Anarcsi család címere és feltehetően későbbi feliratú, 1475-ös évszám áll. Az egész jó minőségű mészkőből készült, kiemelkedően magas színvonalú kőfaragó műhelyből került ki. Középső részét csavart oszlopszéken nyugvó oszlopocskapár keretezi. A bal oldali sérült és sematikusan kiegészített. Az oszlopok között rézsűs keretelésű négyszögletes mezőben nyíló újabb ajtóval ellátott fülke van. Felette belül három karéjsorral, kívül kúszólevelekkel kísért sza- márhátívű üres oromzat van, csúcsán erőteljes keresztvirággal. Az oromzatot csúcsíves tükörrel kialakított testű, díszes fiato- ronypár veszi körül. A címer szerint állíttatta az Anarcsi család a XV. században, azaz 1475-ben. A szentélyben a régi oltár alatt van a Thegzes család kriptája 1300-ból. A falban egy másfél méteres kereszt, melynek letört a két szára, alatta a Báthory család címere. „A szürke márvány úrasztalát Isten dicsőségére ajándékozta Takács József és neje Sebők Juliánná, 1887-ben.” Jó arányú, plasztikus növényi ornamentikával díszített falazott szószéke van. A kelet-nyugati fekvésű templom 8x16 méteres belsejében 280 ülőhely van. A templom műemlék. Az egyház és templom legnagyobb pat- rónusai a vajai Vay család és a velük házassági kapcsolatba került (kakas-) széki Telekiek voltak. Emléküket a templom északi falán elhelyezett epitáfium őrizte meg. A 315 kg-os harangját Gombos Lajos öntötte 1977-ben Őrbottyánban, a 189 kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben. — Fényes Elek szerint 635 református és 155 más vallású, az 1911-13. évi névtárak szerint 776 református és 689 más vallású lakosa volt. Történetek és gyermekek Napjainkban, amikor fiataljainkat, gyermekeinket hatalmába kerítette a kommersz videobutítás, a díszcsomagolásba bujtatott semmit mondás, vajon van értelme a Szentírás történeteit tanítani? Hiszen a Szentírás anyaga több ezer évet ölel át, s már kétezer éve kezünkben van, ráadásul nem a gyermekek nyelvén íródott. Ezek mind igazak, de mégis az a tapasztalatom, hogy a gyerekek, a fiatalok szeretik a bibliai történeteket. A Szentírás nem fogalmak gyűjteménye, hanem egy történetet mond el legnagyobb részt történetekben. A történet nem körülír, nem elemez, nem egyszerűen állít, hanem elbeszél valamit. A történet több feladatot tölthet he. Lehet tükör, modell, közvetítő, megfogalmazhat olyasmit, amire az ember egyébként nem jönne rá. A Szentírás történetei elsősorban nem szépek, izgalmasak, nem mindig jól végződnek, hanem tanulságosak, aktivitásra serkentenek. Igenis van létjogosultsága a Szentírás történetei tanításának, továbbadásának. Egy régi új legenda hadd példázza mindezt: Egyszer egy napon észrevette az ember, hogy baj van az élők világával, mindent háború, erőszak fenyeget. Elment hát a hegyekbe egy régi barlanghoz. Meggyújtotta az áldozati tüzet, ahogy egykor Ábrahám tette, elmondta a régi imádságot és íme az erőszak, a halál elfordultak az emberektől. Újra éledt a világ, mint egykor Noé idejében. Eltelt egy újabb emberöltő és újra csak pusztulás fenyegetett. Halál és éhség sújtotta a világot. Most már az embernek a fia ment el a régi barlanghoz. Ott így szólt: én nem tudok már áldozni, tüzet gyújtani, csak a régi imádságot ismerem, az imát Isten irgalmáért. El is mondta az embernek fia, s íme úgy múlt el a veszedelem, miként a hó tűnik el a nap melegétől. A világ újra lélegzett. Csak egy nemzedék telt el, újra pusztulás fenyegetett. Tombolt a pestis, pusztítva a világot. Elment hát az ember unokája a barlanghoz és így szólt: áldozati tüzet nem tudok rakni, elfelejtettem ősszüleim imádságát is, de azt tudom, hogy ez a barlang az a hely, ahol a Mennyek Istene a világon könyörül. És Isten elfogadta ezt is, a világ fellélegezhetett, mert az unoka az ősatyák nyomdokain járt. Az idő tovább telt, akkor élt a dédunoka. A világ újra pusztult, szenvedett. A dédunoka pedig már csak ennyit tudott mondani: a régi barlangot nem tudom már megtalálni, nem tudom azt sem, hogyan kell áldozati tüzet gyújtani és senki sem tanította meg nekem a régi imádságot. Én már csak a történetet ismerem, hogy az ősszülők elmentek egy hegyi barlanghoz, meggyújtották az áldozati tüzet és irgalomért könyörögtek. Isten pedig, aki mindent tud erről így szólt: fiam, ez a történet elég nekem, hiszen ahol nincsenek történetek, ott ember sincs már. A gyötrelem és szomorúság idejében az eltűnt kedves, a meghalt apák idejében, a meghalt gyermekek idejében, a távollevő Isten idejében vajon nem a történetek tartották-e meg az embert? A történetek emberekről. A történetek Istenről. A Szentírás ilyen történet.- Szalai László ref. lelkész NAPTÁR Május 4.: vakgyógyító vasárnap (Pe- lágia vértanúnő). Egy Pelágia Diocle- tianus alatt halt vértanúhalált egy izzó vas-ökörben, 288-ban. Egy másik Pelágia erkölcstelen életű nő volt, de megtért. Az Olajfák hegyén folytatott vezeklő életet 457-ben bekövetkezett haláláig. Május 6., kedd: Jób próféta. Jób Ábrahám leszármazottja. Szülei Záré és Boszorra voltak. Sokat szenvedett, de kiállta a próbákat, hűséges maradt Istenhez. Május 7., szerda: Húsvét ünnepzárása. A Szent Kereszt megjelenése az égen 351-ben történt ezen a napon, amikor szépen ragyogó csillagok között tűnt fel a Kereszt 9 óra tájban. Ágai a Golgotától az Olajfák hegyéig értek. Ákos 299-ben szenvedett Bizáncban. — Quadratus vértanú Ni- komédiában szenvedett Decius és Valerianus alatt. Május 8., csütörtök: János apostol. János apostol és evangélista mai ünnepe a „manna”. Efezusi sírjáról gyógyerejű bogyókat szedtek a hívek, amit mannának neveztek el. (Ünnep: szept. 26.) — Arzén a római egyház diakónusa volt. A pápa Konstantiná- polyba küldte Teodosius császár fiainak nevelésére. Mivel eredménytelen maradt, magányba vonult és remeteként fejezte be életét 95 éve korában 449-ben, Canopéban.
