Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-05 / 79. szám
A KM hétvégi melléklete 97. IV. 5. AKTUÁLIS INTERJÚNK szervezet, vagy más illetékességébe tartozik. Az látható, hogy a napjainkban okozott kár helyreállítására előbb-utóbb több tíz-, netán százmilliót kell majd költeni. Feltételezem, ahogy lenni szokott, közpénzből. Ráadásul a károkozásra nagyon sokan felhívták már a figyelmet. Egyébként is nehezen érthető, hogy miért kell idő előtt kiüríteni nagy épületeket. Láttuk a sóstói Krúdy Szálló és a fürdő tönkretételét, tudjuk, sok- bá kerül(t), hogy ismét birtokba veheti a nagyközönség. Ott van a Takarékpalota „takarékon” üzemeltetett része. Könnyű volt ripsz-ropsz bezárni. Akik erről döntöttek, tudták azt is, hogy amit nem használnak, leromlik, és sokkal többe kerül majd, amikor helyreállítják. Évek után most — elég későn — meghirdették két esztendőre. Ugyanígy hivatkozhatnánk a Társadalombiztosítási Igazgatóság régi székházára. Bár az ilyesmi kockázatos, hiszen megkaphatjuk: kinek mi köze hozzá, magántulajdon. Különben sem tudhatjuk, hogy avatott kézben nem akkor hoz-e többet a tulajdonosnak, ha egy fillért sem költ rá, sőt üresen hagyja. Igaz, de tegyük hozzá: nagyon nehéz megszokni, elfogadni a más léptékű életet, nagystílű vállalkozást, netán ügyeskedést, hazárdírozást. Hallunk néha valamit arról, hogy egyes embereknél elképzelhetetlenül nagy pénzek koncentrálódnak, s az ilyeneknek említésre sem méltó dolog, hogy — mondjuk — egy értékes villát hagynak lepusztulni, miközben sokaknak hajléka sincsen. A két dolognak ma már semmi köze egymáshoz. Ám amikor a köz pénzét herdálják, vélem, még joggal háborgunk. Marik Sándor Haszonná válhat a szaktudás — állítja a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakember MAGÁNVÉLEMÉNY Romhalmazok Nagy pénzek folynak el a semmibe mostanában. Van erre néhány példám. Annak idején, amikor eldöntötték, hogy Nagymarosnál nem épül fel az erőműrendszer oda tervezett része, újabb milliárdokért elbontották mindazt, amit addig beépítettek. Máig megfejthetetlen, miért nem próbáltak valamennyit megmenteni, valami hasznos eredményt kihozni belőle. Például egy hidat, ha már úgyis elterelték a Dunát, s száraz területen lehetett volna építkezni, felváltva az olajfaló kompközlekedést. A múlt héten a Pilisben régi katonai létesítmények épülete omlott fiatalokra, többük halálát okozva. Az illetékesek azt sem tudták megmondani, kinek a gondjaira voltak bízva a hajdani bunkerek. Nem tudom, azt meg tudnák-e mondani, hogy a nyíregyházi Damjanich laktanyáért ki vállalja a felelősséget. Amikor a katonák elhagyták, gondozott, értékes épületegyüttes volt. Tessék megnézni: hamarosan romhalmaz lesz. A külső szemlélő számára mindegy, hogy a honvédség, a kincstári vagyonkezelő Sokszor felvetődött már, hogy az ország és szűkebb hazánk legfontosabb gyümölcsével csak akkor foglalkozik a közvélemény, amikor baj van vele. Tény, legtöbbször az alacsony értékesítési ár és a nehezen csordogáló központi támogatás miatt ébredt feszültségek emelik a figyelem középpontjába az almát. Éppen ezért aktuális már most szót ejteni erről a gyümölcsről, amikor a téli nyugalmi állapot befejeződött, s a vegetáció megindulása jelzi: az egész évi munkálatokat az őszi betakarítás függvényében kell megtervezni. Erről fejti ki véleményét a több évtizedes tapasztalataira támaszkodó dr. Szabó Tibor, az Új fehértói Gyümölcstermesztési Kutató Fejlesztő Kft. tudományos főmunkatársa. □ Hogyan vészelték át a kemény telet megyénkben a gyümölcsfák? — Az eddig elvégzett vizsgálatok azt mutatják, jól viselték a tél megpróbáltatásait a gyümölcsösök, bár az éjszakánként mínusz 7-8 fokot is elérő tavaszi fagyok következményeit csak most térképezzük fel. A kemény tél megtizedelte ugyan számos kártevő és kórokozó áttelelő képletét, a felmelegedéssel feltétlenül javasolnám a lemosó permetezések elvégzését. D Időnként aggasztó hírek kapnak lábra, mely szerint megyénk elveszítheti hegemóniáját az almatermesztésben. Valóban féltenünk kell e szívünkhöz közelálló gyümölcsöt? — Az elmúlt évben közel húszezer hektárnyi téli alma ültetvényt regisztráltak megyénkben, ez valamivel több, mint a fele az ország almaültetvényeinek. Hasonló arányszámok jellemzik a termésmennyiség alakulását is. Ezt az előnyt nem könnyű behozni, de az új telepítéseket, az intenzív ültetvények létesítését tekintve néhány megye bizony feladja a leckét. bad megrekedni a Jonatán termesztése során bevált módszereknél. A nyitottság, az új iránti fogékonyság épp olyan követelmény, mint a szakmai alapismeretek megszerzése, csak így tud az almatermesztő versenyben maradni. □ A szaktanácsadókkal kapcsolatban még mindig erősen tartja magát a nézet, hogy műtrágyát szórni, metszeni és permetezni mindenki tud, miért kellene hát pénzt ......... mxmjmmmjm Gyümölcstermesztés eredményességének legfontosabb feltétele a szakmai tudás. ** □ Gyümölcs-, s ezen belül almatermesztésből több ezren igyekeznek megélni megyénkben, a legkülönbözőbb felülettel gazdálkodva. Mi az, ami egyaránt fontos tudnivaló a néhány száz, többnyire elöregedett fát ápoló és a több tíz hektárt nemrégiben telepítő gazdák számára? — Mint bármilyen más foglalkozásnál, a gyümölcstermesztésnél is az eredményesség legfontosabb feltétele a szakmai tudás. Tehát azok a termelők, akik nem rendelkeznek megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal, azok jobban teszik, ha szaktanácsadót fogadnak, és irányításuk mellett végzik a munkát. Akik pedig elméletből felkészültek és a gyakorlatban is megfelelő tapasztalatokat szereztek, azok számára lényeges lenne, hogy a kutatások legújabb eredményeit megismerjék. Vagyis szinten kell tartsák tudásukat, legyen szó akár növényvédelemről, termesztés-technológiáról, fajtakérdésről. Az élet nem áll meg, nem szaadni azért, hogy valaki beleszóljon a munkába. — A szaktanácsadói rendszer az egész világon úgy működik, hogy a termesztői oldalról felvetődő igényeknek igyekszik megfelelni. Komoly problémát jelent, hogy jelenleg a termesztők nagy része nem igényli a szaktanácsadók szolgáltatásait, ami nem is lenne baj akkor, ha minden tekintetben a legfelkészültebb emberek foglalkoznának a gyümölcstermesztéssel. Ez azonban messze nem így működik hazánkban. A sikeres almatermesztő országokban a gazdálkodók szinte vakon végrehajtják a szaktanácsadók utasításait és így produkálnak mennyiségben és minőségben jó, jövedelmező termést. Térségünkben is dolgoznak minisztériumi nyilvántartásba vett szaktanácsadók, de szolgáltatásaikat valóban ingyenesnek vélik a legtöbben, nem érzik, hogy ez is épp olyan tudás, mint amilyet a többi praktizáló szakmában megfizetnek. A tanácsok és a szakvélemények itt — A visszafogott érdeklődés legfőbb okát én abban látom, hogy évről évre változik a támogatási illetve a pályázati rendszer. A megjelenést nem kíséri értelmezés és nehéz követni a — sajnos gyakorta — meggondolatlan kiírások kiegészítőit, módosításait. Másik probléma a jelzáloggal kapcsolatban merült fel: a kisebb termelő nem képes felmutatni az előírt jelzálogértéket, hiszen a külterületi ingatlanok ára ma még piaci értékük alatt mozog. Szintén feszültségforrásként értékelhető az is, hogy a termelők nem tudják elszámolni saját munkájukat, a saját munkaerőt. Nyugodtabb körülményeket teremtene, ha a rendelet nem januárban vagy még később jelenne meg, hanem már az előző év vége előtt közzétenné a szaktárca. A téli megjelenés már csak azért sem szerencsés, mert a kötelezően előírt tápanyagfel- töltéshez nem lehet elvégezni a talajalkalmassági vizsgálatot. Aztán itt van a szaporítóanyag kérdése is: a faiskolák nem képesek felkészülni a telepítők igényeire, mert a telepítések spontán, rohamszerűen jelentkeznek, A faiskolák vezetőinek már két évvel korábban tudniuk kellene, hogy mennyi oltványt állítsanak elő, csak így tudják tervezni az alanybeszerzéseket, szemzéseket és a többi munkát. A kora tavaszi rohamban már nem tud elegendő szaporítóanyag felhozataláról gondoskodni. A külföldi beszerzéseket sem tartom minden esetben szerencsésnek, mert gyakran előfordul, hogy az igényesebb piacokról már kiszoruló minőséget adják el a magyar gazdáknak. A tavaly tavasszal telepítők közül sokan panaszkodtak elfagyásra, kiszáradásra, rossz eredésre. Nem felejthetjük ki az alma tarÁ jó minőségű, méretes, jó színeződésű ( almára van és lesz is vevő. mmmmmmmm ....................................mim.................................. J J is többlethaszonhoz vezetnek, ezért pedig érdemes áldozni. Viszont éppen ezért kellene még nagyobb gondot fordítani a szak- tanácsadók képzésére, az igazolványok kiadására, hogy aki e munkából szeretne megélni, az valós tudással rendelkezzen. □ A tavaszi új telepítések támogatására március 1 -ig fogadott pályázatok száma jelentős visszaesésről árulkodik, összesen 140 hektárnyi ültetvény létesítésére mutatkozott igény megyénkben. Ön mivel magyarázza ezt? tósan nehéz értékesítési lehetőségeit sem, bár ezt annyival zárhatnám rövidre: a jó minőségű, méretes, jó színeződésű almára van és lesz is vevő. □ A támogatási rendszer évről évre változó formáját és a késedelmes meghirdetését a szaktárca a kiszámíthatatlan költségvetési forrásokkal magyarázza. Mennyire azonosulnak ezzel a véleménnyel a szakemberek? — Anélkül, hogy a politika vizeire eveznék, én nem értek egyet ezzel a magyarázattal, mert azt végre be kellene látni: Magyarország agrárország, ahol a mezőgazdaság nettó befizetője az államkasszának. Ebből következően ide többet is kellene visszajuttatni, hogy a fejlődéséhez megfelelő feltételeket teremtsünk. Ez nem lenne akkora összeg, hogy megrengetné az állam- háztartást, viszont kiszámíthatóbb körülményeket eredményezne, s a szakmán belül egy belső fejlődést gerjeszthetne. Ennek egy része lenne a több évre előre meghirdetett, s garantáltan változatlanul hagyott pályázati illetve támogatási rendszer. E nélkül bizonytalanná válik a termelés, s valóban megrendülhet a nemzetgazdaság egyik tartópillére. Dr. Szabó Tibor: végre be kellene látni: Magyarország agrárország, ahol a mezőgazdaság nettó befizetője az államkasszának Balázs Attila felvétele .................."mm—-.ni.-..... Baj, hogy évről évre változik a támogatási illetve a pályázati rendszer, _____yy
