Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
Napkelet • A hit vilaga 1997. ÁPRILIS 19., SZOMBAT SZUPUKÁCIÓ w. jg M88M8B8888888S £ , MMM S Szabó Adám A kistelepülések gyülekezeteinek életében mindig nagy eseménynek számít, ha lakóhelyükre neves egyházi személyiségek tesznek látogatást. így volt ez Győrteleken is, ahol április 13-án vasárnap dr. Marjovszky Tibor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem vallástörténeti és biblika-teológiai tanszékének tanszékvezető professzora teológus hallgatókkal kiszálláson vett részt. Gacsályi Zsolt, a Győrteleki Református Egyházközség segédlelkésze kérdésünkre elmondta: a kiszállás — a diákhagyományok nyelvén szupli- káció — a Debreceni Református Kollégium ma már történelminek nevezhető hagyománya. Egykoron a kollégium diákjai üres szekereikkel, vagy gyalogosan indultak el a vidéket járni, hogy miután hirdették Isten dicsőségét, adományokat gyűjtsenek. Az adományok elsősorban alapvető élelmiszereket jelentettek, de a gyülekezetek gyakran pénzadományokkal is segítették a kiszálló diákokat. Ezek a juttatások régen létfontosságúak voltak a kollégium diáksága számára; tulajdonképpen a gyülekezetek „tartották el” ilyen módon a kollégiumot. Gacsályi Zsolttól megtudtuk, hogy a győrteleki (korabeli nevén györgy- teleki) eklézsia 1852-ben négy ezüstforinttal járult hozzá a Debreceni Református Kollégium fenntartásához, s ezt az összeget, illetve az ennek megfelelő értékű adományt hosszú éveken keresztül rendszeresen folyósították. Később azonban Győrteleken megszakadt a hagyomány, s egészen mostanáig kellett várni arra, hogy újra kiszálló teológusokat fogadhasson a gyülekezet. A szupliká- ció azonban ma már sokkal inkább ünnepi alkalom, mintsem adomány- gyűjtő út. A vasárnapi istentiszteletet dr. Marjovszky Tibor tartotta. Igehirdetésének gerincét a bibliai Tamás vívódásai és Istenhez vezető útja alkották. Ezután a teológushallgatók szolgáltak, zenés-verses műsort adtak a győrteleki templomban. Műsoruk jelentős részét képezte az egyházi énekek, illetve hangszeres zenék megszólaltatása. A gyülekezet nagy érdeklődéssel és áhítattal figyelte a többszólamú kórusműveket, valamint a gitár- és tárogatómuzsikát. A műsor központi része volt a kollégiumi beszámoló, melyben szó volt a kollégium alapításáról, történetéről, a régi hagyományokról, valamint a jelenlegi szokásokról, a teológushallgatók mindennapi életéről is. Győrteleken jelen volt a jelenlegi senior is. A seniort a teológus diákok évente választják maguk közül, s ő képviseli érdekeiket a professzori kar előtt. Ő a debreceni diákok hagyományos viseletében volt jelen, amely viseletét az 1624-es váradi egyetemes zsinat rendeletéinek értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem állapított meg. A ruházat a következő: -bokáig érő kapcsos fekete dolmány övvel, fölötte zöld posztószűr sárga szegéllyel (ez a tóga, amiről a nagydiákokat togatusoknak hívták). Az istentisztelet és a teológusok műsora után Gacsályi Zsolt a hívek egyetértésével annak a reményének adott hangot, hogy a teológuskiszállás az eljövendő években rendszeressé válik majd, egy új és fennkölt ünnepe lesz a győrteleki gyülekezetnek. KÉSZ-hír A magyarság, a kereszténység, a színházművészet lesz a témája annak az összejövetelnek, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége rendez április 22-én 17 órai kezdettel Nyíregyházán, a TIT székház II. emeleti termében. Az est vendége lesz Gazsó György Jászai-díjas, Hetei László és Horváth László Attila színművész. Templomszentelés Pátyodon A Tiszántúli Egyházkerület legnagyobb egyházmegyéje lett a szatmári Bartha Gyula lelkipásztor köszöntője a szentelés napján Harasztosi Pál felvétele Balogh József Templomszentelés volt vasárnap Pátyodon. A település főutcáján, a község közepén felépített kis templomot sok százan szerették volna látni az ünnep napján, hiszen ott volt püspökük, dr. Bölcskei Gusztáv, Balogh Tihamér, a Szatmári Egyházmegye esperese, ott voltak az egyházmegye papjai, s részt vettek a szentelésen a testvéregyházak képviselői is. Az örömünnep legboldogabbja mégis Bartha Gyula tiszteletes úr és lelkész felesége volt, akik épp húsz éve szolgálnak a pátyodi gyülekezetben. — Házaknál volt korábban az istentisztelet, néhány esztendeje pedig a görög katolikus templomban tartottuk szertartásainkat. A gyülekezet nagyon régi vágya azonban érthetően az volt, hogy saját templomuk legyen, csak mindig kevesen voltak és nem voltak olyan anyagi bázisuk, amiből templomot építhettek volna — mondja Bartha Gyula tiszteletes úr —. Nem volt telek, nem volt visszakapott iskola, hiszen Pátyodon főleg görög és római katolikusok élnek, reformátusok először vegyesházasságok révén települtek ide, de ma már van néhány teljes család is. Amióta helyünk van és az iskolai vallásoktatás beindult, azóta jobban számon tudjuk tartani a gyülekezet kicsinyeit és nagyjait. A gyülekezet 1995-ben döntötte el, hogy templomot épít, miután egy jelképes összegért a polgármesteri hivatal és az Antall József iskola közelségében telket vásárolt. Elkezdődött a gyűjtés, s a pátyodi parányi kis gyülekezet 200 ezer forintot gyűjtött össze. Ugyanennyit adott a helyi önkormányzat is, ebből vették az anyagot, ebből készítették az alapot, ez volt mindennek a kezdete. — Volt olyan időszak, amikor megtorpantunk — folytatja a templomépítés történetét a pátyodiak lelkésze —, hiszen láttuk, hogy a Farkas Miklós csengeri mesterünk által tervezett 10x6 méteres templom, ami egy kis ékszerdoboz, a mi zsebünkhöz képest nagyon költséges. Szerencsére a megtorpanás egy pillanatig tartott, mert éppen ebben az időben jött a segítség. A testvéri segítség a környező gyülekezetekből, s olyan külföldön élő, a mi hitünket valló segélyszervezetektől, akik adományaikkal tovább lendítették a munkát. De segítettek a helyben lévő katolikusok, reformátusok mellett a helyi önkormányzat kis műszaki brigádjának dolgozói, ezért is lehet ökumenikus templomnak nevezni a mienket. A református templom a görög és a római után a harmadik Isten háza Pátyodon, s külön öröm, hogy együtt építette a görög katolikus gondnok a református egyháztaggal, a polgármester a lelkipásztorral, s építése a falu lakóinak újra egymásra találását jelentette. És azt, hogy az itt élők akarják a környezetüket szebbre formálni, akarnak igazán igényes és szép templomban imádkozni. Szükség volt mindemellett az újabb gyűjtésre, adakozásra is. Amikor szatmári református egyházmegye félmillió forintot adott, akkor már kirajzolódott, hogy ez a templom be lesz fejezve. 1995. május 10-én volt az alapkőletétel és most 1997. április 13-án a templom felszentelése. — Karácsonykor még nem volt kész a bútor, de már ott tartottuk az istentiszteletet. Ez volt talán életem egyik legnagyobb élménye — mondja Bartha Gyula tiszteletes úr, s azzal folytatja: azóta folyamato— Kívül kőporos bevonat lesz. A tetőzetet cserép fedi. A meleget gázkonvektorok adják. A harangtorony szervesen illeszkedik az épülethez. A gyóntató mintegy három négyzetméteres, a gyülekezeti tér közel 48 négyzetméter nagyságú. Igyekszünk a berendezésben is segíteni. A már említett feltöltést tpvább folytatjuk. Megkezdtük a kerítés építését, gondolva arra, hogy az építéshez szükséges anyagokat viszonylag zárt helyen tudjuk majd elhelyezni. □ Február második felében Önök egy összejövetelt is tartottak a községben. Milyen eredménnyel? — A falubeli katolikusok támogatják a lehető legrövidebb időn belüli kezdést. A katolikus gondnokasszonnyal közösen kaptunk megbízást arra, hogy keressük fel dr. Keresztes Szilárd püspök urat, lelkészünk kíséretében, kérve támogatását, s mintegy biztonságosabbá téve az építési munkálatokat. Mi a katolikusokkal a református imaházban tanácskoztunk. Ez valahol azt is kifejezi, hogy a reformátusokra is bizton számíthatunk. Nagyon bízunk abban, hogy tervünk megvalósul. san itt tartjuk az istentiszteletet. Százhárom tagja van most már az egyházközségnek, míg két, két és fél éve még ötvenkét fő volt, ahogyan azt a püspök úr is említette. A pátyodi református közösség a szatmári egyházmegyétől és a Tiszántúli Egyházkerülettől azt kérte, mivel szervezett közösség lett presbitériummal, gondnokkal, nyilvánítsák önálló egyházközséggé. Ezzel a szatmári lett a kilenc református egyházmegye közül a legnagyobb, hiszen a hetvenegy gyülekezet után — a Felső-Szabolcsi Egyházmegyének is hetvenegy gyülekezete — létszáma hetvenkettő lett, s a legnagyobb létszámú egyházmegye lett Magyarországon. A szentelés napján Bartha Gyula tiszteletes úr a következőképpen foglalta össze érzéseit: Nagyon jó volt Pátyodon templomot építeni, jó volt sokaknak a segítségét megtapasztalni, jó volt érezni, hogy ebben a faluban mindenki akarja ezt a templomot, és jó volt érezni, hogy ennyi vélünk együtt örvendező ember vesz részt ünnepségünkön. Papok, barátok és ismerősök, az egyházmegye, az egyházkerület, a külföldiek, az egész közösség munkája azt jelenti, bogy ez a templom önmagában is egy csodálatos igehirdetés. Nagyon jó érzés itt lelkipásztornak lenni. Vers az oltár előtt Jövőre találkozunk! Ezzel köszöntek el egymástól a fiatalok a múlt vasárnap a demecseri görög katolikus templomban, amikor véget ért a költészet napja tiszteletére rendezett versmondó verseny. Először volt erre példa a demecseri templomban, ennek ellenére harminc általános és középiskolás diák, sőt főiskolai hallgató is versenyre kelt. A versmondó verseny Tóth Elek helybéli görög katolikus parókus ötlete volt. Úgy gondolta a falvakban élő fiatalok joga is örömet szerezni maguknak és másoknak ismert és kevéssé ismert versekkel. Nem csak az iskola, a templom is otthona mindennek, ami szép, s keresztényi feladat az élet minden olyan területén ott lenni, ahol felfedezhető a jóra való törekvés. A díjakat a Szent Illés Alapítvány adta. A zsűri értékelése szerint a gim- nazisták-főiskolások kategóriában Sebők Beáta Petneháza, Pataki Linda Kisvárda, Szent László gimn., Sziko- ra Anita Demecser volt a sorrend. Az 5-6. osztályosok csoportjában Gé- gény Tímea Demecser, Lukács Mónika Gégény, Bakonyi Katalin és Kovács Nikolett Demecser jutottak a dobogóra. A 7-8. osztályosok közötti sorrend Minya Katalin Kék, Körösi Kaludia Gégény, Zele Tímea Demecser volt. Az 1-2. gimnazisták közül Hagymási Gábor, Molnár Petra és Tóth Eszter demecseriek kerültek az első három helyre. Imaház épül Tárnicsén A mintegy 700 lakosú határszéli Túrricse lakosságának nagy többsége református vallású. 1994-ben a helyiek összefogásából a református gyülekezet új imaházat épített. Több évet kellett várni arra, hogy az itt élő római és görög katolikus hívek is reálisan tervezhették, hogy az omladozó, régi típusú kis kápolnát újjáépítik. Kovács Gusztáv polgármester az előzményekről a következőket mondta el: — A településen 60 családban élnek katolikusok. Az építési helyen egy régi parasztház áll, a hetvenes években vásárolta meg g Tiszaszalkán szolgáló római katolikus lelkész. Olyan megállapodásra jutottunk, hogy ezt felajánlja a községnek, ha alkalmassá tesszük ezt a helyet templom építésére. Azaz továbbra is egyházi célú épület lesz ezen a helyen. Mi ezt közműve- sítettük, s előkészítettük az építésre. □ Mit jelent ez konkrétan? — Ez egy nagyon lapos terület. Hosszabb ideje végezzük a feltöltést. A vezetékes gázt ide hoztuk, így konvektoros fűtést tudunk majd itt alkalmazni. Itt megy el a fénykábel, ami telefon, esetleg kábeltévé bekapcsolására is lehetőséget ad. A 150 katolikus évek óta gyűjti az adományokat a templom építésére. □ Hogyan tudják előteremteni a szükséges anyagiakat? — A katolikusok is segítettek a református templom, illetve imaház munkálatainál, s így természetesen a reformátusok sem zárkóztak el, amikor segíteni kellett. Levelet küldtünk a térség polgármestereihez is. Önkormányzatunk ugyanis saját erejéből nem tud elégséges támogatást adni, ezért kértük segítségüket. Nagy segítség, hogy Bogár László építészmérnök térítés nélkül elkészítette a kápolna tervét. □ Milyen lesz a katolikusok új otthona? Ide épül az új templom
