Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
1997. április 1kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország mW A megyeszékhely építészszemmel (3.) A kiskörút építése változtatta meg meghatározó módon a központ képét Balogh József Nyíregyháza (KM) — Eddig az északi szakaszt jártuk be dr. Vincze István megyei főépítésszel, aki néhány hónapja Nyíregyháza főépítésze is egyben, s odáig jutottunk, hogy a kiskörút most a Do- musnál véget ér. A nagy kérdés: hogyan lehetne működőképesé tenni? — Az a verzió, ami most a részletes rendezési tervben van, nehezebben megvalósítható, mint a kiskörút eredeti elképzelése. Sokkal több rombolással jár, aminek nem sok gazdasági realitása van. Éppen ezért azt kezdtük el vizsgálni — mondja a főépítész —, milyen módon lehetne a meglévő utcák felhasználásával, egy- irányúsításokkal olyan intézkedést hozni, amivel a keleti és nyugati szakasz is működőképessé tehető. Ahogy a nyugati szakasznál — Síp utca, Egyház utca résznél — látjuk, az élet alakítja a kiskörút lehetőségét, hiszen a házak egymás után mennek tönkre, emiatt kénytelenek elbontani azokat. Nem kell nagy költségvetési szakembernek lenni annak megjóslásához, hogy ezt a szakaszt nem túl nagy önkormányzati áldozatok árán már ki lehet alakítani. Földbe süllyesztve A keleti szakasz már egy kicsit nehezebb, mert valószínű bontani kell hozzá épületeket. — Vizsgálataim szerint nem olyan nagy mértékben, hogy ne érné meg, ha ezzel működőképessé tehetjük a kisköru- tat, hiszen közlekedési szempontból ez nagyon nagy előnyt jelentene a városnak. Persze csak akkor ha meg tudjuk valósítani azt a korábbi koncepciót. hogy a városmagot részben mentesítjük a forgalomtól, tehát csak gépkocsitárolásra használjuk. De nemcsak ezeket a felszabaduló részeket, hanem a kiskörút külső határ- területeinél is több olyan lehetőséget kellene keresni, ahol gépkocsikat lehet elhelyezni. Lehetne ez akár kétszintes parkoló, akár félig földbe süly■■■■■■■■■ A gallér mögött becsapott feles, s a kávé megdobogtatja Sándor szívét. Kell is ez a dobogás. Ma békülni megy Gézához. A legjobb békiilés mindig a kölcsönkérés, netán a vétel. Krumplit kellene vetni. Gézának egészen új és jó fajtája van. Mindenki tudja. De hát a harag, meg a büszkeség. A környéken már mindenki azt termeszti, csak ő nem. Az asszony meg folyton nyüstöli. — Menj el hozzá, kérjél kölcsön tóle vagy vegyél! — És ha nem ad? Kikürtö- li mindenkinek, hogy ott voltam kunyerálni! Erzsiké abbahagyta. Tudta, hogy konok ember az ura. Ebből nem lesz békülés, meg vetőkrumpli sem. Egyik reggel azzal állt elő, hogy akkor ő megy el Gézához. — Mégy ám a fészkes fenébe! Tudta, hogy az asszony el tudná igazítani a dolgokat. De egy asszony igazítsa el őhelyette? Ilyen nincs sehol. A föld viszont várja a vetőmagot. Ahogy megcsapta az orrát a frissen kifordított baEgy jó ötlet, egy pénzes vállalkozó, és megváltozhat a Nyírfa képe Elek Emil felvétele lyesztett, akár normál parkolók formájában. Ez most napirenden van, foglalkozik vele a város, remélem sikerül elfogadható megoldást találni, ami nagyon sokat jelenthet a városközpont forgalmi helyzetének a javításában. Megállunk a kiskörút déli szakaszának be nem fejezett végénél, az Állami Biztosító előtti sarkon. — Ezt a szakaszt kellene parkolóvá alakítani a jelenlegi városrendezési tervek szerint — mutat a kétszer két sávos útra Vincze István — ami gyakorlatilag a kiskörút létének megkérdőjelezése is egyben, ezért kell megnézni, milyen más lehetőség kínálkozik. Szerintem inkább működtetni kellene, mint parkolóvá lefokozni, ha mégoly fontos is a parkoló, mert azt meg lehet máshol és több helyen is oldani. A körút menti épületek többsége ezen a szakaszon sem tartozik a városlakók kedvencei közé. De — mindjárt olvasható —, a főépítész sem ilyenekről álmodik. — Valamivel kedvezőbb látvány ez a déli rész, mint az északi szakasz, de ahol állunk, ez a biztosító épülete sem a legszebb látvány, pedig jó nevű építész tollából származik. Talán a színezés is oka, meg aztán elszaporodtak rajta a reklámfelületek. Megérett egy felújításra a homlokzat. Ezzel talán lehetne rajta javítani, mert ahogy jelenleg kinéz, nem a legszerencsésebb. Púp a háton Szemben a kiskörúti sávház, erre sem lehetne ráfogni, hogy az eklektikus építési irányzatok szellemében fogalmazódott meg. — De zárja a teret. Miként az északi szakasz piros háza. ez is északi tájolású, árnyékolt homlokzatú, de esztétikai szempontból nincs nagy jelentősége. Kedvezőbb lett volna, ha egy kicsit finomabban fogalmazzák meg a homlokzatát. De az is segített volna rajta, ha a lépcsőházak megoldása nem ilyen lenne. Megyünk tovább, a református templom felé. Az Országzászló tér északi részét szintén egy sávház, a technika háza zárja. Ebben is lakások és közösségi létesítmények kaptak helyet. Talán egy kicsit kedvezőbb megjelenésű a térlezárás szempontjából, mint a Zrínyi Ilona úti sávház, meg a burkolatok is jobban tartják magukat, tehát sokáig ezt a képet fogja az épület mutatni. — Sajnos ilyesmin is múlik, hogy egy épület megjelenése milyen, nemcsak az építészeti megformálás, hanem a burkolatok minősége is sokat számít. Ezek a térrészek lezártak, itt változásokra nemigen lehet számítani. Pedig a volt pártház tömbje is úgy hiányzik ide, mint púp az ember hátára, de ezen sokat nem tudunk változtatni — fogalmaz Vincze István —. A további részek gyakorlatilag a városközponti léptéknek, harmóniának bizonyos fokig a továbbfolytatását jelzik, tehát kedvezőbbek, szerencsésebbek, mint a körút északi részén. Divat szerint A Nyírfa Aruház — ugyanezt el lehet mondani a Kelet Áruházról is — valamikor a hatvanas-hetvenes évek időszakában született, amikor ez volt a divat, ilyen áruházak épültek az ország minden táján. Sokat számítana, ha egy szerencsés átalakítással nemcsak a homlokzatán, hanem az önformálásán is lehetne javítani. De, hogy hogyan lehet megoldani, az a jövő század és egy pénzes vállalkozó, vagy vállalkozócsoport feladata lesz. Békítő tavasz rázda földszaga, döntött: elmegy Gézához. A névnapja ugyan elmúlt, ő mégis meg- öntötte a fonott demizsont a vörös színűből. Ez pedig nagy szó, mert Sándor nem pazarolta feleslegesen a tőke adományát, pláne nem Gézára. Nincs mit tenni, a krumpli nála van, az asszony meg itt, és néha az éles kés nem tud úgy szúrkálni, mint Erzsiké hangja. Nyúlna a csengő után. Felesleges, mert a kutya olyan csaholással ront rá, mint aki meg akarná enni. Mintha csak ő is haragudna. Kísértetiesen hasonlít a gazdájára. Mondják a kutyák olyanná válnak, mint a gazdájuk. Nyikordul az ajtó. Fő- kötős fej tolakszik kifelé. Egy pillanatig leskelődik, majd visszahúzódik. Sándor pislog. Nem szívesen látott vendég lehet, ha csak úgy elbújnak előle. De csak egy pillanatig tartott ez az érzés, mert újra nyikorgóit az ajtó, s megjelent Géza tölgymakkos simlis sapkája. Hatalmasat pörölve a kutyával ment a kapu felé. Sándor leste a mozdulatait. Vajon mi járhat a fejében? Körbenézett nem jön e valaki. Legalább tanúja ne legyen az ő megaláztatásának. De Géza köszönt, jó előre, s ez adott némi bátorságot. Sándor elő akart hozakodni a régivel. — Tudod, az a múltkori... —Hagyd! — intette le Géza. Az ember nem kezdi a napot haraggal. Sándor csak nézett. Ez lenne az a Géza, aki a kocsmában, két fröccs után még a kést is rárántotta volna...?! — Gyere be Sándor! — invitálta, s azon szabadkozott, hogy így be kell zárkózni. — Csúnya világot élünk. Én mondom, sehol sincs az ember biztonságban. — Ez igaz, sok a rossz szándékú ember. Elkorcso- sult a világ. Aztán egy szuszra eldarálta jövetele célját, szabadkozva és hosszan célozva rá, hogy csak az asszony kedvéért. — Képes megvonni a fröccsömet! A fröccsre megráncolta Géza a homlokát egy pillanatra. Már nyúlt is a zsák után. — Az asszony majd válogat a szépekből. — Megkéstem ugyan, de hoztam a névnapodra — akasztotta le a kormányról a demizsont. — A tiedre inkább kellene! Jól kitettetek magatokért. Szépen elhoztátok a tavaszt. Gyere üljünk le! A hazai kisüsti megtette a hatását. Egészen hangosak lettek. Sándor próbált előhozakodni a dolgokkal. Kínos csend támadt. Mariska ekkor került elő. — Megraktam a zsákot, nem bírom felhozni. Ti aztán alaposan töltögettetek! A két ember egymást félrelökve indult a zsákért. Végül együtt cipelték fel, s úgy borultak egymás nyakába, mintha mi sem történt volna. Sándor már a hídon járt, amikor eszébe jutott, elfelejtett fizetni. No, majd az asszony elhozza. Neki sem árt egy kis békülés. Nézőpant 9T A NAP-nál világosabban Esik Sándor G azdagabbak lettünk egy programmal. Nemzeti Agrár- program névre hallgat és feladata az volna, hogy a mezőgazdaság mögöttünk lévő hányatott évtizede után a rögös és döcögős dűlőút helyett valami simábbra vigye az agrárium szekerét. Egy átfogó koncepció nem hetek, de talán még nem is hónapok műve, így készítői nem számolhattak azzal, hogy egy ilyen traktorfelvo- nulásos tavaszon lesz a premierje. Korai még részleteiben elemezni, dicsérni, vagy elmarasztalni a dolgozatot. A propagandájára mindenesetre nem lehet panasz. Minden érintett elérheti. És mielőtt kinyitná felrémlik benne: hányadik programot tartja a kezében? Az éltesebbek még emlékezhetnek a szarvasmarhaprogramra, az öntözési programra, Vagy ha még viszszább megyünk az időben... No de hagyjuk. Mindig az volt a baj, hogy a beteg gazdaságnak egy egy ágazatát emelték ki. Legtöbbször a benne dolgozók, vagy más módon érdekeltek érzékelhető nyomására. Saját belső összefüggéseiben nem is lehetett, lehet panasz rá, hiszen készítői nyilván a legjobbjukat adták. A nagy gazdasági koncepciók azonban soha sem ágazati programok voltak. Azoknak ugyanis közös hibájuk, hogy a maguk szempontjából elfogultak, pénzt vonnak el időlegesen a többitől, amelyek aztán hajlamosak lesznek saját programmal előállni. A nagy programok, mert azért szükség van ilyenekre, átfogó gazdaságprogramok. Gondoljunk csak a századelő Amerikájának New Deal-jére. Vagy a korabeli Szovjetunió Novaja Ekonomicsesz- kaja Politikájára. Sikerük a világos alap- gondolat volt, amelyet el tudtak fogadtatni iparral, mezőgazdasággal, kereskedelemmel, az egész társadalommal. Az ágazatok közötti konfliktusokat, és az ágazaton belüli gondokat csak egyszerre, együtt érdemes kezelni. Keddi delirium Ferter János rajza Kommentár Öngyilkos szekták Bodnár István Y y úsvét előtt néhány l—i nappal megrázó JL A. tragédiáról kaptunk hírt. Kaliforniában, egy luxusvillában harminckilenc holttestet találtak. Az áldozatok a jelek szerint tömeges öngyilkosságot követtek el. „Búcsúlevelükben”, egy hátrahagyott videokazettájukban úgy fogalmaztak: örömmel hagyják el ezt a bolygót. A Felsőbb Forrásnak nevezett kultikus közösség tagjai egy vallási szekta tagjai lehettek. Mondják, méltóságteljes közösséget alkottak, egymást testvérnek szólították, és elzárkózva éltek a külvilágtól. Nem először történt hasonló eset; szintén a napokban Kanadában követett el öt ember rituális öngyilkosságot. De korábban is értesülhettünk már hasonló tragédiákról. Sokasodnak a szekták, közülük is az egyre fanati- kusabb, magukat vallásnak nevező csoportok. A közelgő ezredvég idején gyaníthatóan újabbak születnek a világvégét hirdetve. Előretörésük világjelenség. Érzelmileg elszegényedett világban élünk, az emberek jobban vágynak a misztikum, a különlegesség után. A fiatalokat—tisztelet a kivételnek — könnyen emészthető illúziókkal igé- zik meg. Ugyanakkor az is tény: néhány hangzatos nevű szekta mögött gazdasági érdekeltségek húzódnak meg. Sajnos, sok fiatal a meglazult családi kapcsolatai miatt menekül szélsőséges szektákba. A napokban a húsvétnak. a keresztény egyház egyik legszebb ünnepének örvendezhettünk. Tudvalevő: a húsvét éppen az életnek, az örömnek az ünnepe. A nagy világvallások elítélik az élet elleni cselekményeket, s a teljesebb élethez, a kiteljesedéshez nyújtanak útmutatást. Bizonyára a legtöbb szekta is jótakar, ám sajnos egyre több az egyházi köntösbe bújt ember- és életellenes közösség. A megelőzés egyik lehetősége lehet, hogy a családnak érzelmi hátteret kell nyújtani a felnövekvő nemzedék számára. El
