Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

1997. április 1kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország mW A megyeszékhely építészszemmel (3.) A kiskörút építése változtatta meg meghatározó módon a központ képét Balogh József Nyíregyháza (KM) — Eddig az északi szakaszt jártuk be dr. Vincze István megyei főépí­tésszel, aki néhány hónapja Nyíregyháza főépítésze is egyben, s odáig jutottunk, hogy a kiskörút most a Do- musnál véget ér. A nagy kér­dés: hogyan lehetne működő­képesé tenni? — Az a verzió, ami most a részletes rendezési tervben van, nehezebben megvalósít­ható, mint a kiskörút eredeti elképzelése. Sokkal több rom­bolással jár, aminek nem sok gazdasági realitása van. Éppen ezért azt kezdtük el vizsgálni — mondja a főépítész —, mi­lyen módon lehetne a meglévő utcák felhasználásával, egy- irányúsításokkal olyan intéz­kedést hozni, amivel a keleti és nyugati szakasz is működő­képessé tehető. Ahogy a nyu­gati szakasznál — Síp utca, Egyház utca résznél — látjuk, az élet alakítja a kiskörút lehe­tőségét, hiszen a házak egy­más után mennek tönkre, emi­att kénytelenek elbontani azo­kat. Nem kell nagy költségve­tési szakembernek lenni annak megjóslásához, hogy ezt a sza­kaszt nem túl nagy önkor­mányzati áldozatok árán már ki lehet alakítani. Földbe süllyesztve A keleti szakasz már egy kicsit nehezebb, mert valószínű bon­tani kell hozzá épületeket. — Vizsgálataim szerint nem olyan nagy mértékben, hogy ne érné meg, ha ezzel műkö­dőképessé tehetjük a kisköru- tat, hiszen közlekedési szem­pontból ez nagyon nagy előnyt jelentene a városnak. Persze csak akkor ha meg tudjuk va­lósítani azt a korábbi koncep­ciót. hogy a városmagot rész­ben mentesítjük a forgalomtól, tehát csak gépkocsitárolásra használjuk. De nemcsak eze­ket a felszabaduló részeket, hanem a kiskörút külső határ- területeinél is több olyan lehe­tőséget kellene keresni, ahol gépkocsikat lehet elhelyezni. Lehetne ez akár kétszintes par­koló, akár félig földbe süly­■■■■■■■■■ A gallér mögött becsa­pott feles, s a kávé megdobogtatja Sán­dor szívét. Kell is ez a dobo­gás. Ma békülni megy Gézá­hoz. A legjobb békiilés min­dig a kölcsönkérés, netán a vétel. Krumplit kellene vetni. Gézának egészen új és jó faj­tája van. Mindenki tudja. De hát a harag, meg a büszke­ség. A környéken már min­denki azt termeszti, csak ő nem. Az asszony meg folyton nyüstöli. — Menj el hozzá, kérjél kölcsön tóle vagy vegyél! — És ha nem ad? Kikürtö- li mindenkinek, hogy ott vol­tam kunyerálni! Erzsiké abbahagyta. Tud­ta, hogy konok ember az ura. Ebből nem lesz békülés, meg vetőkrumpli sem. Egyik reg­gel azzal állt elő, hogy akkor ő megy el Gézához. — Mégy ám a fészkes fené­be! Tudta, hogy az asszony el tudná igazítani a dolgokat. De egy asszony igazítsa el őhelyette? Ilyen nincs sehol. A föld viszont várja a vető­magot. Ahogy megcsapta az orrát a frissen kifordított ba­Egy jó ötlet, egy pénzes vállalkozó, és megváltozhat a Nyírfa képe Elek Emil felvétele lyesztett, akár normál parko­lók formájában. Ez most napi­renden van, foglalkozik vele a város, remélem sikerül elfo­gadható megoldást találni, ami nagyon sokat jelenthet a vá­rosközpont forgalmi helyzeté­nek a javításában. Megállunk a kiskörút déli szakaszának be nem fejezett végénél, az Állami Biztosító előtti sarkon. — Ezt a szakaszt kellene parkolóvá alakítani a jelenlegi városrendezési tervek szerint — mutat a kétszer két sávos útra Vincze István — ami gya­korlatilag a kiskörút létének megkérdőjelezése is egyben, ezért kell megnézni, milyen más lehetőség kínálkozik. Szerintem inkább működtetni kellene, mint parkolóvá lefo­kozni, ha mégoly fontos is a parkoló, mert azt meg lehet máshol és több helyen is olda­ni. A körút menti épületek többsége ezen a szakaszon sem tartozik a városlakók ked­vencei közé. De — mindjárt olvasható —, a főépítész sem ilyenekről álmodik. — Valamivel kedvezőbb látvány ez a déli rész, mint az északi szakasz, de ahol állunk, ez a biztosító épülete sem a legszebb látvány, pedig jó ne­vű építész tollából származik. Talán a színezés is oka, meg aztán elszaporodtak rajta a reklámfelületek. Megérett egy felújításra a homlokzat. Ezzel talán lehetne rajta javítani, mert ahogy jelenleg kinéz, nem a legszerencsésebb. Púp a háton Szemben a kiskörúti sávház, erre sem lehetne ráfogni, hogy az eklektikus építési irányza­tok szellemében fogalmazó­dott meg. — De zárja a teret. Miként az északi szakasz piros háza. ez is északi tájolású, árnyékolt homlokzatú, de esztétikai szempontból nincs nagy jelen­tősége. Kedvezőbb lett volna, ha egy kicsit finomabban fo­galmazzák meg a homlokza­tát. De az is segített volna raj­ta, ha a lépcsőházak megoldá­sa nem ilyen lenne. Megyünk tovább, a refor­mátus templom felé. Az Or­szágzászló tér északi részét szintén egy sávház, a technika háza zárja. Ebben is lakások és közösségi létesítmények kap­tak helyet. Talán egy kicsit kedvezőbb megjelenésű a tér­lezárás szempontjából, mint a Zrínyi Ilona úti sávház, meg a burkolatok is jobban tartják magukat, tehát sokáig ezt a képet fogja az épület mutat­ni. — Sajnos ilyesmin is múlik, hogy egy épület megjelenése milyen, nemcsak az építészeti megformálás, hanem a burko­latok minősége is sokat szá­mít. Ezek a térrészek lezártak, itt változásokra nemigen lehet számítani. Pedig a volt pártház tömbje is úgy hiányzik ide, mint púp az ember hátára, de ezen sokat nem tudunk változ­tatni — fogalmaz Vincze Ist­ván —. A további részek gya­korlatilag a városközponti lép­téknek, harmóniának bizonyos fokig a továbbfolytatását jel­zik, tehát kedvezőbbek, sze­rencsésebbek, mint a körút északi részén. Divat szerint A Nyírfa Aruház — ugyanezt el lehet mondani a Kelet Áru­házról is — valamikor a hatva­nas-hetvenes évek időszaká­ban született, amikor ez volt a divat, ilyen áruházak épültek az ország minden táján. Sokat számítana, ha egy szerencsés átalakítással nemcsak a hom­lokzatán, hanem az önformá­lásán is lehetne javítani. De, hogy hogyan lehet megoldani, az a jövő század és egy pénzes vállalkozó, vagy vállalkozó­csoport feladata lesz. Békítő tavasz rázda földszaga, döntött: el­megy Gézához. A névnapja ugyan elmúlt, ő mégis meg- öntötte a fonott demizsont a vörös színűből. Ez pedig nagy szó, mert Sándor nem pazarolta feleslegesen a tőke adományát, pláne nem Gézá­ra. Nincs mit tenni, a krump­li nála van, az asszony meg itt, és néha az éles kés nem tud úgy szúrkálni, mint Erzsi­ké hangja. Nyúlna a csengő után. Felesleges, mert a kutya olyan csaholással ront rá, mint aki meg akarná enni. Mintha csak ő is haragudna. Kísértetiesen hasonlít a gaz­dájára. Mondják a kutyák olyanná válnak, mint a gaz­dájuk. Nyikordul az ajtó. Fő- kötős fej tolakszik kifelé. Egy pillanatig leskelődik, majd visszahúzódik. Sándor pis­log. Nem szívesen látott ven­dég lehet, ha csak úgy elbúj­nak előle. De csak egy pilla­natig tartott ez az érzés, mert újra nyikorgóit az ajtó, s megjelent Géza tölgymakkos simlis sapkája. Hatalmasat pörölve a kutyával ment a kapu felé. Sándor leste a mozdulata­it. Vajon mi járhat a fejében? Körbenézett nem jön e vala­ki. Legalább tanúja ne le­gyen az ő megaláztatásának. De Géza köszönt, jó előre, s ez adott némi bátorságot. Sándor elő akart hozakodni a régivel. — Tudod, az a múltkori... —Hagyd! — intette le Gé­za. Az ember nem kezdi a na­pot haraggal. Sándor csak nézett. Ez lenne az a Géza, aki a kocsmában, két fröccs után még a kést is rárántotta volna...?! — Gyere be Sándor! — in­vitálta, s azon szabadkozott, hogy így be kell zárkózni. — Csúnya világot élünk. Én mondom, sehol sincs az em­ber biztonságban. — Ez igaz, sok a rossz szándékú ember. Elkorcso- sult a világ. Aztán egy szuszra eldarálta jövetele célját, sza­badkozva és hosszan célozva rá, hogy csak az asszony ked­véért. — Képes megvonni a fröccsömet! A fröccsre megráncolta Géza a homlokát egy pilla­natra. Már nyúlt is a zsák után. — Az asszony majd válo­gat a szépekből. — Megkéstem ugyan, de hoztam a névnapodra — akasztotta le a kormányról a demizsont. — A tiedre inkább kellene! Jól kitettetek magatokért. Szépen elhoztátok a tavaszt. Gyere üljünk le! A hazai kis­üsti megtette a hatását. Egé­szen hangosak lettek. Sándor próbált előhozakodni a dol­gokkal. Kínos csend támadt. Mariska ekkor került elő. — Megraktam a zsákot, nem bírom felhozni. Ti aztán alaposan töltögettetek! A két ember egymást fél­relökve indult a zsá­kért. Végül együtt ci­pelték fel, s úgy borultak egy­más nyakába, mintha mi sem történt volna. Sándor már a hídon járt, amikor eszébe ju­tott, elfelejtett fizetni. No, majd az asszony elhozza. Ne­ki sem árt egy kis békülés. Nézőpant 9T A NAP-nál világosabban Esik Sándor G azdagabbak lettünk egy programmal. Nemzeti Agrár- program névre hallgat és feladata az volna, hogy a mezőgazdaság mögöttünk lévő hányatott évtizede után a rögös és döcögős dűlőút helyett valami simábbra vi­gye az agrárium szekerét. Egy átfogó koncepció nem hetek, de talán még nem is hónapok műve, így készítői nem számolhattak azzal, hogy egy ilyen traktorfelvo- nulásos tavaszon lesz a pre­mierje. Korai még részlete­iben elemezni, dicsérni, vagy elmarasztalni a dolgo­zatot. A propagandájára mindenesetre nem lehet pa­nasz. Minden érintett elér­heti. És mielőtt kinyitná fel­rémlik benne: hányadik programot tartja a kezé­ben? Az éltesebbek még emlékezhetnek a szarvas­marhaprogramra, az öntö­zési programra, Vagy ha még viszszább megyünk az időben... No de hagyjuk. Mindig az volt a baj, hogy a beteg gazdaságnak egy egy ágazatát emelték ki. Leg­többször a benne dolgozók, vagy más módon érdekeltek érzékelhető nyomására. Sa­ját belső összefüggéseiben nem is lehetett, lehet panasz rá, hiszen készítői nyilván a legjobbjukat adták. A nagy gazdasági koncepciók azonban soha sem ágazati programok voltak. Azoknak ugyanis közös hibájuk, hogy a maguk szempontjá­ból elfogultak, pénzt von­nak el időlegesen a többi­től, amelyek aztán hajlamo­sak lesznek saját program­mal előállni. A nagy prog­ramok, mert azért szükség van ilyenekre, átfogó gaz­daságprogramok. Gondol­junk csak a századelő Ame­rikájának New Deal-jére. Vagy a korabeli Szovjet­unió Novaja Ekonomicsesz- kaja Politikájára. Sikerük a világos alap- gondolat volt, amelyet el tudtak fogadtatni iparral, mezőgazdasággal, kereske­delemmel, az egész társa­dalommal. Az ágazatok kö­zötti konfliktusokat, és az ágazaton belüli gondokat csak egyszerre, együtt érde­mes kezelni. Keddi delirium Ferter János rajza Kommentár Öngyilkos szekták Bodnár István Y y úsvét előtt néhány l—i nappal megrázó JL A. tragédiáról kaptunk hírt. Kaliforniában, egy lu­xusvillában harminckilenc holttestet találtak. Az áldo­zatok a jelek szerint töme­ges öngyilkosságot követtek el. „Búcsúlevelükben”, egy hátrahagyott videokazettá­jukban úgy fogalmaztak: örömmel hagyják el ezt a bolygót. A Felsőbb Forrás­nak nevezett kultikus közös­ség tagjai egy vallási szekta tagjai lehettek. Mondják, méltóságteljes közösséget alkottak, egymást testvér­nek szólították, és elzárkóz­va éltek a külvilágtól. Nem először történt ha­sonló eset; szintén a napok­ban Kanadában követett el öt ember rituális öngyilkos­ságot. De korábban is érte­sülhettünk már hasonló tra­gédiákról. Sokasodnak a szekták, közülük is az egyre fanati- kusabb, magukat vallásnak nevező csoportok. A közel­gő ezredvég idején gyanít­hatóan újabbak születnek a világvégét hirdetve. Előre­törésük világjelenség. Ér­zelmileg elszegényedett vi­lágban élünk, az emberek jobban vágynak a miszti­kum, a különlegesség után. A fiatalokat—tisztelet a ki­vételnek — könnyen emészthető illúziókkal igé- zik meg. Ugyanakkor az is tény: néhány hangzatos ne­vű szekta mögött gazdasági érdekeltségek húzódnak meg. Sajnos, sok fiatal a meglazult családi kapcso­latai miatt menekül szélső­séges szektákba. A napokban a húsvétnak. a keresztény egyház egyik legszebb ünnepének örven­dezhettünk. Tudvalevő: a húsvét éppen az életnek, az örömnek az ünnepe. A nagy világvallások elítélik az élet elleni cselekményeket, s a teljesebb élethez, a kitelje­sedéshez nyújtanak útmuta­tást. Bizonyára a legtöbb szekta is jótakar, ám sajnos egyre több az egyházi kön­tösbe bújt ember- és életel­lenes közösség. A megelő­zés egyik lehetősége lehet, hogy a családnak érzelmi hátteret kell nyújtani a fel­növekvő nemzedék számá­ra. El

Next

/
Thumbnails
Contents