Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
12 tárlat Somogyi-Soma László művei Caput Christi A napokban nyílt meg a nyíregyházi Városi Galériában az Építő művészet elnevezésű tárlat, négy alkotó — két építész, egy szobrász, egy festő — közös bemutatkozása. A rendkívül gazdag anyag karakteres része Somogyi- Soma László festő és szobrász műveinek kollekciója. A kortárs magyar képzőművészet jelese 1927-ben született Mosdóson. Művészeti tanulmányait Pór Bertalan és Mészáros Mihály növendékeként 1957-61 között végezte. Rendszeres résztvevője a hazai országos és a külföldi magyar nemzeti kiállításoknak. Első, közönség előtti bemutatkozása 1960-ban a Felszabadult Budapest művészete című tárlaton volt a Magyar Nemzeti Galériában. Egyik legutóbbi „jelentkezését” pedig Szegeden, a Történelmünk a kortárs festészet tükrében című kiállításon láthatta a közönség. A törékeny bolygó Harasztosi Pál felvételei Mérnök, médiák vonzásában Magyar voltam, vagyok, leszek, „escéhás” magyarkodás nélkül Kovács Ferenc: A médiával összefüggő valamennyi technikai eszközzel foglalkozom Harasztosi Pál felvétele Először rácsodálkoztam a szóra, majd próbáltam megfejteni a jelentését. Médiamérnök? Vélhetően a reáliákhoz éppúgy köze lehet e professziónak, mint a humaniórákhoz. Aztán, amikor sikerült egy rövidke beszélgetésre leülnöm Kovács Ferenccel, megbizonyosodhattam: sejtésem közel járt az igazsághoz. — Nyíregyházán születtem, 1949-ben, s igazi lokálpatriótának tartom magamat, habár jó pár éve Norvégiában élek — kezdte a biografikus visszatekintést a hajdani „vasváris” diák. — A műszaki egyetemen végeztem, villamosmérnökként diplomáztam. Feleségem ugyanott szerzett szakképesítést. Egyetem után hazajöttünk Nyíregyházára, de egy év után már Dunaújvárosban próbáltuk megalapozni az egzisztenciánkat. Nem úgy alakultak az ügyeink, ahogy szerettük volna. Norvégiát 1982-ben „fedeztük fel”, akkoriban úgy mondták: disszidáltunk. Igen. Kitelepültünk. Jelenleg az oslói egyetemen dolgozom. — Kettős érdeklődésem életem hajnalától meghatározta cselekedeteimet: a műszaki irány mellől sohasem hiányzott a művészetek iránti vonzalom, a nagyon erős humán kötődés. Médiamérnök, ezt olvashatja a névjegyemen; e Magyarországon még nem kellőképpen favorizált foglalkozás határterület. Norvégiában egyetemi diszciplína. — Norvégia! Nem ismertük. Azért esett rá a választásunk, mert a magyarokkal jóval feltöltöttebb országokban még kevesebb esélyünk lett volna a beilleszkedésre. A célunk az volt az elején: tanuljuk meg a nyelvet, ismerjük meg minél alaposabban az ottani kultúrát. Harminchárom éves voltam, amikor kimentünk... Nos, Magyarországot nem lehet „kitakarítani” a tudatunkból. Lehetetlen! Értelmetlen! Rám az LGT egy-egy slágere ma is úgy hat, mintha sohasem léptem volna más rockzenei körbe. Mások a reakcióim, magyar maradtam mindenestől. Sok dolgot meg lehet tanulni, sokhoz tudatosan hozzá lehet szokni, de az egész, esetünkben a norvég kultúrkör távoli marad, nem lesz a sajátunk. Pótolhatatlan hátrányokkal indul egy harminchárom éves ember akár az USA- ban, Ausztráliában, vagy épp Svédországban. — Magyar voltam, vagyok, leszek, „escéhás” magyarkodás nélkül! Tartjuk a kapcsolatot a hazaiakkal, a kinti diaszpórával. Nekem jár a Népszabadság, a Népszava, az Élet és Irodalom, a Nemzeti Sport, a Pesti Műsor. Az Internetnek köszönhetően lehet, hogy előbb olvasom a lapszemléket, mint az itthoniak... Nézhetjük a Duna Televízió adásait. Szóval: nem vagyunk kirekesztettek. Oslóban kb. 200 magyar család él... — Norvégul(-ül) — viszonylag hamar — megtanultunk. Meg kellett tanulni az ország nyelvét. De irodalmi alkotást nem tudnék létrehozni más nyelven, csak magyarul. Magyarul gondolkodom. Norvégiában egyébként a többnyelvűség egészen természetes. Svédül, dánul majdnem mindenki beszél; én is. Dániában egy időben egy design főiskolán tanítottam; fordítani is szoktam dán műveket. Az angol? Nem kényszerül rá az ember, hogy okvetlenül tudjon e nyelven. Az egyetemen viszont igen jól jön, ha valaki birtokolja. — A foglalkozásomról mit mondjak? A médiával összefüggő valamennyi technikai eszközzel foglalkozom. Pontosabban: az írásos, a képi és a számítógépes médiumok technikai oldalával. Villamosmérnök vagyok, úgyhogy ez irányú ismereteimhez igen közeli a terület. Oktatom is az új médiumokat. Pl. az interaktív televíziózást. Speciál kollégiumot Nyíregyházán is tartottam már az újdonságokból. — Életem másik nagy szférája az írásé, a művészeteké. Újságot egyetemista koromban is írtam; A jövő mérnöke című lapban publikáltam, de jelentek meg cikkeim a debreceni Egyetemi Életben is. Versek? Voltak. Elégettem őket. Nem rég megtudtam: megmaradt valahol egy régi naplóm, szeretném visszakapni... — Ami a művészi tevékenységemet illeti: felszabadulás volt számomra Norvégia, nem a szó effektiv értemében; a lelkem szabadult fel... Festeni, írni kezdtem; termékeny időszak köszöntött rám. Megélhetési gondjaink nincsenek. Az alkotás felszabadultságához, traumamentességéhez ez is kell. Festészet, filmművészet, irodalom. Mindhárom érdekel, szoros velük a kapcsolatom. — Kisfilmeket szintén szoktam forgatni. A filmelmélet sem idegen tőlem, de a színház a mindenem! Színdarabokat írok, rendezni is szoktam, tanultam dramaturgiát. Tulajdonképpen: öt évvel ezelőtt „indult meg bennem” az írás. Azóta érzem: amit látok, le kell írnom, úgy, ahogyan láttam, tapasztaltam. Novelláskötetem — Az első harminchárom év — magyarországi megjelenése előtt állok. A napokban jelent meg a Nincs többé... című színművem. Sipkay Barna Nincs többé férfi című kisregényének témáját dolgoztam át, adaptáltam, de még ez sem pontos: az ő ötlete alapján írtam, így közelebb állunk az igazsághoz, mert maga a mű teljesen önálló. Nem a kisregény színpadi változata. — Műfordítóként is dolgozom. A norvég írósztár, Jon Fosse A gyermek című drámáját fordítottam magyarra. Ez is adaptáció. /bsew-alapokra írt mű. Decemberben lesz a darab budapesti bemutatója. A színrevitelben segédrendezőként veszek részt. — Egy villanás erejéig még vissza Sip- kayhoz! Nyíregyházához! A Vasvári Pál Gimnáziumhoz! Ott érettségiztem. Kitűnő tanáraim voltak: Margócsy József né, Banner László, Koroknay Gyula-, más értelemben volt tanítóm Sipkay Barna. Abban viszont közösek az említettek: emberségre, becsületre, hűségre, magyarságra tanítottak... SZEPESI ATTILA: Justizmord A tárgyaláson nem voltam jelen. Az ítélet kihirdetését nem hallottam. Arról nincs tudomásom, alperesnek volt-e egyáltalán védőügyvédje. Csak sejtem, hogy nemigen lehetett. Vagy ha volt is — mint a koncepciós pereknél általában — úgynevezett hivatalból kijelölt prókátor, aligha vette túl komolyan védence ügyét. Talán eldarált néhány meggyőződés nélküli mondatot, a maga lelkiismeretét megnyugtatandó, ha ejgyáltalán felmerült benne némi aggály. Am ő is sejthette, hogy a halálos ítélet már a tárgyalást megelőzően megszületett, így aztán komolytalan fecsegés az egész bírósági ceremónia. Nem oszt, nem szoroz. A kivégzést hatodik emeleti ablakomból figyeltem. A hóhérok meg a kíváncsi publikum felvonulását. Bár kezdetben nem volt tudomásom róla, mi készül valójában odalent. Begördült a térre egy teherautó. A hóhér és segédei kiszálltak, majd akkurátusán kirakták gyilkoló szerszámaikat. Fűrészt, fejszét, köteleket, ácskapcsot, hurkot és hevedert pakoltak ki a gyepre. A halálraítélt végig jelen volt, de nem tudtam, ki lehet az. Izgatott beszélgetés, futkosás kezdődött. Mindenki felfelé mutogatott. Aztán az egyik nyüzge hóhérsegéd — kezében egy hurokkal — elkezdett felcsimpaszkodni az öreg platánra, mely ott állt a blokkház árnyékában. Kapaszkodott egyre feljebb. Közben valamit kiáltott az odalent bámészkodóknak. Aztán a hurkot egy oldalsó ágra csomózta, a végét ledobta. Társa beleillesztett egy fűrészt, mire a fán kuksoló felhúzta a szerszámot. Elkezdte lefűrészelni a kisebb ágakat. Kicsit megstuccolják az öreg fát, lelkűk rajta — nem figyeltem tovább a jelenetet. Egyéb dolgom volt. Élmúlhatott közben egy óra is, megfeledkeztem az öreg platánról, amikor hirtelen óriási reccsenés hallatszott odalent- ről. Az ablakhoz futottam és annyit láttam, hogy a fa már elveszítette a lombját, törzsének felső harmada pedig épp ekkor ért földet nagy roppanással. Lecsupálva, kifosztva meredt magasba az öreg platán. Elfűrészelt törzsén látszottak az évgyűrűk barnás karikái. Oldalsó ágai mint karok csonkjai meredtek a levegőbe. Vér nem folyt, csak a fűrészpor keringett. A hóhérsegéd meg ott fityegett immár a pőre törzs oldalábaa egy hevederbe bújva, és dühödten fűrészelte tovább a törzs maradékát. Sisakot viselt, mint a rohamra induló katonák. A fát végül földig elpusztították. Alig térdig érő rönkje maradt a gyepen. Meg körül a széthajigált ágak és a törzs egymásra dobált hengerei. A bíróság nem volt jelen. Csak a hóhérok meg néhány bámészkodó a környékről. A vád indokait ma sem ismerem. Nem járok el a lakógyűlésekre. Ott születhetett a halálos ítélet. Ä justizmord, mely — szakszerű definíciója szerint: — halálbüntetés téves bírói ítélet alapján. Napkelet • A KM hétvégi melléklete Kállai János Kereszt
