Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Kábulatban Láttam egy nőt a múltkor az utcán imbolyogni. Jól öltözött volt, huszonéves körül. Ruházatából, egész megjelenéséből látni lehetett: iskolázottságban, anyagiakban sem az utolsók közé tartozik. Réve- teg szemmel nézett maga elé, járása bizonytalan, tekintete kiismerhetetlen volt. Először azt hittem, részeg. Haragudtam rá. Utóbb rájöttem, kábítószeres. Sajnálni kezdtem akkor... Mindez azért jutott eszembe, mert hallom, újabb razziát szerveztek a rendőrök az egyik híres diszkó ellen, mivel feltámadt a gyanú, hogy ott rendszeresen kábítószert fogyasztanak a résztvevők. A razzia során beigazolódott a feltételezés, csak konkrét gyanúsítottból akadt kevés: az ellenőrzés megkezdésekor azonnal földre kerültek a tabletták, drogok, nehéz lett volna kideríteni, kik szabadultak meg a bizonyítékoktól oly hirtelen. Az eset óta szóbajött az is: zárják be a szórakozóhelyet, ha igazolódott a vád: a mulatozók nem csak a zenétől jókedvűek benne. Az illetékesek kijelentették: bezárásról szó sem lehet, a demokráciában ilyen módszer nem működik, „de egy jogszabályváltozás nagyban segítené a rendőrség munkáját, visszaszoríthatná a bűnözést, a kábítószerezést.” Jogszabály-módosításra nem csak ez esetben, másban is nagy szükség volna. Annál is inkább, mert a jelenlegi helyzet nem a törvénytisztelőknek, hanem a zavarosban halászoknak kedvez, azoknak, akik szemérmetlenül követnek el különféle bűnöket, s még ők vannak megsértve, ha gyanúba kerülnek, s ők mondják öntudatosan: bizonyítsa be, aki tudja az ellenük felhozott vádakat! Bizonyítani pedig nagyon nehéz. Nemhogy az állampolgárnak, olykor még az erre rendeltetett hivatalnak is. Azt meg már csak halkan kérdezem: ugyan ki mer ma már tanúskodni?! Hazánkban az elmúlt esztendőben hatvannyolc másodpercenként követtek el bűncselekményeket, harminc- három percenként loptak el egy autót, hatpercenként törtek fel lakást és harminchárom óránként megöltek valakit. Összességében 6,2 százalékkal nőtt a bűnesetek száma. Elsősorban a gazdasági, vagyonelleni és a kábítószerrel kapcsolatos bűnöké. A kábítószeré, melyről pár éve még hallani se akartunk. Most meg itt van, helyezésben az első három között. A növekedés évek óta tart. Jogos hát a kérdés: vajon még meddig?! Kovács Éva A polgárőrök sokat segíthetnek • Pártsemlegesen a köz javára AKTUÁLIS INTERJÚNK Gelsei Gábor: — A társadalmi munka kiment a divatból, a miénk pedig az! Martyn Péter felvétele Tamás Lajos főkapitány-helyettes, Pásztor Miklós, Nyíregyháza rendőrkapitánya és Gaszper Róbert, a megyei közrendvédelmi osztályvezető helyettese. Segítőkészségük, a közös célért folytatott tevékenység biztosíték lehet együttműködésünknek. Ami összességében nem rossz, a rendőri ügyelettel szervezeteink többsége állandó rádiókapcsolatban van, sok településen a polgárőrök a rendőrökkel teljesítenek közös szolgálatot. Egy rendőr nem rendőr az éjszakában, hiszen ha három-négy bűnözővel áll szemben, egyedül marad állítása a többiekével ellentétben. De ha mellette van egy-két polgárőr, közös szavuknak súlya kell legyen a hatóságok előtt. A segítségadásban meg kell említeni a települési önkormányzatok szerepét, többségük pénzzel, rádióval, helyiséggel, sőt, gépkocsival járul hozzá a polgárőrök önkéntes, és a köz javáért végzett szolgálatához. Nem egy helyen a polgármester a vezetője, vagy egyik tagja a polgárőrszervezetnek. Jó lenne, ha mindenütt gyakorlattá válna az önkormányzat segítsége, hiszen a polgármester hivatalból felelős városa vagy községe közbiztonságáért. □ Azért olykor arról is hallani, hogy csupán vegetálnak egyes megyebeli szervezetek, sőt, olykor maga a polgárőr bűnözik... — Ez utóbbi — bár sajnos volt rá példa — azért nem jellemző. Minden dolognak van fonákja, s a nagylétszámú szervezetekben, legyen szó bármilyenről, akadhatnak oda nem való személyek. Meglátásom szerint már túl vagyunk az öntisztulási folyamaton, megvan a kellő kontroll. Az a szervezet tud folyamatosan megújulni, amelyik nem kendőzi el a hibákat, hanem ehelyett megpróbálja kiküszöbölni azokat. Mi erre törekszünk. Ami a vegetálást illeti: meggyőződéssel, s a szervezeNemcsak hodászi görög katolikus esperesként ismert Gelsei Gábor, hanem a megyei polgárőrszövetség elnökeként, az országos elnökség tagjaként. Polgárőr Nyírparasz- nyán lett, ahol az elsők között alakult helyi szervezet. Önkormányzati képviselőként ugyanis részfeladatként neki a közbiztonság jutott. Egy évre rá, 1991-ben a munka össze- hangoilására megalakult a polgárőrök megyei elnöksége, ahol elnökké választották, majd 1995-ben, amikor hivatalosan bejegyezték a megyei szövetséget, újra őt választották meg négy évre. — Úgy gondolom, lehet némi okunk a büszkeségre — fogalmazott — hiszen Szabolcs-Szat- már-Beregben működik a legtöbb polgárőrszervezet (itt kb. száz van, másutt .előfordul, hogy csupán egy-két tucat), mintegy ötezer tagot számlálunk. Talán nem véletlen, hogy a keleti végeken jóval többen vagyunk, mint az ország más tájain. A megalakulás idején, a rendszerváltozás és az átmenet éveiben — amikor zűrzavarok voltak érezhetők a közrend és közbiztonság területén — azt gondoltuk, csupán átmenetileg van ránk szükség, amíg a rendőrség úrrá lesz a helyzeten. Nem a bűnüldözést, hanem a bűnmegelőzést tartottuk és tartjuk feladatunknak. A jelen állapotok viszont azt mutatják, a rendőrség nem teljesen tudott úrrá lenni a dolgokon, így szükség van ezekre az önkéntes — mondhatjuk nyugodtan: társadalmi munkás — szervezetek- re. □ Állandó gondként fogalmazódik a polgárőrök összejövetelein a jogállás kérdése, hiszen törvény nem védi őket, tisztázni kellene jogaikat, lehetőségeiket — s ha kell, korlátáikat. ** Évi ötvenezer forintos „adománnyal” nem lehet elintézni a dolgot. ^ — Nem hatósági jogokat kívánunk, de jogállásunkat szeretnénk rendez(tet)ni. Az országos gyűlésre nem jött el a belügyminiszter, bár szerettük volna, ha törvény hiányában legalább miniszteri rendeletben szabályozná jogállásunkat. így hivatalában felkeresve fogalmaztuk meg igényünket, s nem zárkózott el előle. Koltai Tamás, me- gyénkbeli országgyűlési képviselő a minap ígéretet tett arra: ha kell, felszólal ügyünkben a parlamentben, hiszen a hatalom nem igazán törődik velünk. Neheztelek a megyei önkormányzatra is, mert sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kapunk. Évi ötvenezer forintos „adománnyal” nem lehet elintézni a dolgot. □ Azért csak kapnak valahonnan segítséget... — A kezdetekkor fenntartás nélkül éreztük a rendőrség segítő szándékát, bár mostanra egyes vezetők részéről inkább fanyal- gást tapasztalunk — mintha ezt megengedhetnék maguknak. Pedig nem engedhetik meg. Aki igazán odafigyel munkánkra, az tek ismeretében állíthatom, hogy a megyebeli polgárőrcsoportok több mint 80 százaléka tisztességgel és felelősséggel látja el feladatát. □ A szabolcsi polgárőrök gyakran illették kritikával az országos szervezet, illetve annak elnöksége tevékenységét, hiányolva a kellő figyelmet. Ez persze nemcsak a polgárőrökre jellemző, hiszen jól tudjuk: a főváros-központúság jellemez hazánkban szinte mindent, a vidék szava gyengébben hallik fel. — Elnökváltás történt a közelmúltban az országos elnökség élén, Kopácsi Sándort Túrós András váltotta e tisztségben. Vitathatatlan érdemei vannak Sanyi bácsinak, de be kellett látni: talán kora miatt is lelassult a tempó, nem volt érdemi munka. Én az országos elnökség tagjaként élesen ki is keltem ősszel ez ellen, de nem nagyon találtam társra, a többség nem érzékelte, hogy változtatni kell a munkamódszereken. Decemberben Kopácsi Sándor megfogalmazta távozási szándékát, március elsején lett elnökünk Túrós András. Azóta két elnökségi ülésünk volt, részben megváltozott tagokkal — s mintha sebességet váltottunk volna... A legszűkebb vezetői kör egy kilencfős kabinetet alkot, a gyermek- és ifjúságvédelem felelőseként én is tagja vagyok. Április végéig kell a munkabizottságok programjait megalkotni, a célok, az anyagi segítség igénye és a személyi feltételek megfogalmazásával. Az új elnök javaslatára létrejött egy húsztagú, — aktív rendőrtisztekből álló — tanácsadó testület is, közöttük található Tamás Lajos, a megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettese is. E testület életrehívása jelzi: a polgárőrség és a rendőrök viszonyát nem a rivalizálás jellemzi, hanem a kollegális munkaviszony, kölcsönös felelősségvállalással. Az eddigi tapasztalatok tehát azt bizonyítják: más munkastílust valósít meg Túrós András, személye garancia lehet a polgárőrmozgalom megújulására. □ Egy dolog a munka, más dolog annak visszhangja, elismerése. E téren akad még tennivaló... — Alulról jövő kritikaként fogalmazódott meg, s jogosan, hogy az országos elnökség nem jeleníti meg kellőképpen a polgárőrséget a parlamentben, a minisztériumokban, illetve a sajtóban, holott igen sok ember áldozatos munkájáról van szó. Ez megyei szinten is feladatunk, mert meg kell jeleníteni ötezer ember tevékenységét úgy a megyei közgyűlésben, mint a települési önkormányzatoknál és a sajtóban. Mondják: a társadalmi munka kiment a divatból. A miénk pedig az! Mi nem ebből élünk, a köz javáért vállaljuk a szolgálatot, ezt azonban el kellene ismerni. Ez is motivál minket abban, hogy a következő választásokon szervezetünk képviselőket juttasson be a megyei közgyűlésbe, érdekeinket így jobban tudnánk érvényesíteni. Pártsemlegesen, a köz érdekében. ** wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmm ** Az a szervezet tud folyamatosan megújulni, amelyik nem kendőzi el a hibákat. jy ti .................................................................... A választásokon szervezetünk képviselőket akar bejuttatni a megyei közgyűlésbe. D Kováts Dénes (Egy rendőr nem rendőr A KM hétvégi melléklete 97. IV. 12.
