Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-18 / 64. szám
1997. március 18., kedd HATTER A megyeszékhely építészszemmel (1.) A kiskörút építése változtott igazán meghatározó módon a belváros képén ram .. ti Dolgozni, ünnepen Balogh József Nyíregyháza (KM) — Valaki szépnek tartja úgy ahogy van, valakinek csak részletek tetszenek belőle, az viszont tény, jelentős mértékben változtatni csak nagy anyagi erőfeszítések árán lehet rajta. Nyíregyháza belvárosáról van szó, ahol ezeken a tél utáni napsütéses délutánokon szívesen kószál az ember. Milyennek látja a szakember? — erről beszélgetünk néhány héten át dr. Vincze István megyei főépítésszel, aki néhány hete egyben a városi főépítészi teendőket is ellátja. Azon a téren telepszünk egy padra, amely a legtöbb változáson ment keresztül az elmúlt ötven évben. Valamikor nem is tér volt itt, csak egy eltolt útkereszteződés és sok baleset, mert a Rákóczi utca forgalma nehezen engedte be a kocsikat a Kossuth utcáról. Most? Szocreál és eklektika — Tulajdonképpen a kiskörút építése változtatta meg igazán meghatározó módon a belvárost. Itt, a Hősök terének lezárásaként látjuk lassan fél évszázada a régi irodaházat, amit a szocialista realista építkezés jellegzetes példájaként is szoktunk emlegetni. Gyakorlatilag az eklektikus városközponthoz kapcsolódik meglehetősen direkt módon, mint a többi épület, hiszen ezek különböző korok termékei. A régi Irodaház az ötvenes évekből származik, ha tovább tekintünk, a Dombház és környezete már a mai időszakot jelzi. De ebben a csomópontban látható kissé nagyobb távlatban a tömegszerű lakásépítés nyoma a 10 szintes lakóépületek formájában. A teret egyik oldalon a Kelet Áruház, másik oldalon a dombházak, a harmadik oldalon az irodaház zárja egy régebbi lakóházzal, a negyedik oldalon pedig az új irodaház nyolcszintes épülettömege látható. Sajnos nagyon is jól látható, pedig nem volna baj, ha a Hősök teréről nem ezen akadna meg az ember szeme, hanem a századforduló táján létesített épületeken. Ez az új irodaház egy régi patinás épülettömb végét zárja le, igen magas, kiemelt formában és a stílusa sem kedvező ebből a szempontból. Pedig a tér annak ellenére is egy nyugodt szép tér lehetne, hogy ma is forgalmi csomópont, hiszen az átalakítás során a gyalogos- forgalom színtere lett. — Ennek a forgalmi csomópontnak külön története van, hiszen a hetvenes években a városnak volt olyan elképzelése, hogy itt gyalogos aluljáró épüljön, de az akkori gazdasági körülmények ezt nem tették lehetővé. Pedig lehet, hogy nem lett volna rossz, a jelenlegi forgalmi adatok is azt bizonyítják, hogy jelentős csomópontról van szó. Önző ötletek Elindulunk a Kiskörút Vay Ádámról elnevezett szakaszán, itt kezdődött el a kiskörút építése. Szemben a dombház látható. — Ha azt a térrészt megnézzük, nem csak a házakkal van baj, városépítészeti, városképi szempontból, hanem ami még itt felhalmozódott — mondja és mutatja is a főépítész —. Ott a fényújság, mellette azonban sok minden más is van — a reklámok, reklámoszlopok, feliratok —, ami rontja a városképet. Ha valaki hallgatta mostanában a rádiót, hallhatta, hogy a fővárosban épp most indítottak hadjáratot az engedély nélkül telepített bódék, reklámok, feliratok ellen, s a városkép védelmében szigorú rendszabályokat vezettek be. Talán Nyíregyházán is meg lehetne vizsgálni, milyen módon lehetne ezen az összevisszaságon változtatni, s határt szabni az egyéni ötletek önző megvalósításának. Ha a Kossuth utca felé nézünk, itt látható az a magas ház, ami egy fura irányzat terméke. Valaki kitalálta: minden városban legyen egy magas ház, és ennek mindenütt akadtak követői. Nyíregyháza sem maradhatott el. És ha megnézzük mögötte a mai építészeti megoldásban megfogalmazott A ló túloldala — A kiskörút további beépítése — nézünk túl az Univerzumon — ugyancsak a mai felfogás szellemét tükrözi a sarok- tomyocskákkal, építészeti elemekkel, amelyek létjogosúlt- ságát valahol vitatják, valahol nem. Az tény, hogy több helyen áteshetünk a ló másik oldalára, el is lehet túlozni ezeknek az elemeknek az alkalmazását. Azt gondolom, hogy itt ez a megfogalmazás még nem olyan bántó, még elfogadható. l. i t érjem egyre mélyebbig re süllyedt alkoholiz- JL musában. Vannak ezek az új drogok, de azok nem érdekelték, csak a hagyományos kábítószer, a régi mámorok. Minden idejét ennek a szenvedélynek áldozta, eközben megszakadtak emberei kapcsolatai, szétzüllesztette a családot, a gyerekek is férjhez menekültek a háztól. Ekkor azt mondtam neki ebből elég volt, vagy mi, vagy az alkohol. Valahol a ködön át megérezte, hogy nem tréfálok és beadta a derekát: — Ha mindent te intézel el. Hát én befizettem egy kéthetes elvonókúrára, és elindultunk az isten háta mögötti intézmény telepére. Férjem nem egyik napról a másikra lett az alkohol rabja, fokozatosan züllött el. És szenvedélye is az alkoholisták egy sajátos típusát képviseli. Nem a söröző, borozó röviditalozó típus — ő a kft.- ben munkaalkoholista lett. A végén már ott tartott, hogy mindent elvállalt, mindent megígért, mindent maga akart csinálni. Azt hitte, hogy mindenhez ő ért a legjobban, dolgozott reggeltől estig, hétvégeken, ünnepnapokon, néha már visszaöklendezte Elvonókúra az egészet, de nem tudta abbahagyni. Amikor megérkeztünk a szanatóriumba a bejelentő lapot én töltöttem ki, álnévre. A gépkocsit otthon hagytuk. Vonattal, busszal zötykölőd- tünk, hogy később nehogy az Opelbe vágja magát és megszökjön a kezelés elől. Az úticsomagját én pakoltam be. Rádiótelefont, címjegyzéket, névjegykártyát, bélyegzőt, előjegyzési naptárt, személyi számítógépet otthon hagytuk. Az intézetben se rádió, se tv, se telefon nem volt, újság nem járt, a falon egy 1913-as naptár lógott. A telepen hiányzott a vezetékes víz, és villany, de helyette ott volt a hegyi levegő és a természeti környezet: csirkék, libák, tehenek, szabad tűz. A biztonság kedvéért a szemüvegeit is otthon felejtettem. Most azt gondolhatják, hogy ez túlbiztosítás, de nem bíztam semmit a véletlenre. Viszont becsomagoltam a régi tornacipőjét, a fürdőnadrágot és néhány szexmagazint. Meg magamat is összetákoltam valahogy, a kozmetikus, fodrász, meg a fittnesmenedzser két hétig dolgozott rajtam. Férjemet az első napokon sokkolta a kezelés. Nem találta a helyét, remegett a tehetetlenségtől. A doktor hogy lecsillapítsa, fejszét adott a kezébe, menjen, vágja ki az akácost. Amikor végzett némileg megnyugodott, de másnapra újra elvonási tünetek jelentkeztek rajta, megitattam vele egy üveg szilvapálinkát, mire magához tért, majd újra dühöngeni kezdett. Agyhoz kellett kötöznöm, amikor masszázs szalonost akartam játszani vele. Lassan belátta, hogy itt mindentől távol, nincs mit tenni. Elindultunk túrázni a hegyekbe. Én bántam meg. Csak ment, csak ment: hegynek fel, völgybe le, szurdokokon át. Már a nyelvem is kilógott, jártányi erőm nem volt, összeestem, ölbe vitt haza. Apropó ölbe, unalmában a szexre is rákapott. Valamikor benne voltam én is mindenféle mókában, de hát itt nem volt megállás. A végén már beteget kellett jelentenem, hogy békén hagyjon és bár kockázatosnak tűnt, de bebuszoztam vele a közeli kisvárosba hogy az uszodában vezesse le inkább fölös energiáit. Úgy is lett. Beugrott a medencébe és szorgalmasan úszta a kilométereket. Este amikor rászóltam, azt mondta hogy várjak, mert háton még a hosszak száma nem osztható tizenhárommal. Csak akkor hagyta abba amikor zárórakor leeresztették a medencét és lehorzsolta hasát a lefolyó. Viszont két hét elteltével az elvonókúra megtette hatását, tökéletesen kigyógyult munkaalkoholizmusából. Amióta itthon vagyunk ott folytatja, ahol a szanatóriumban abbahagyta. Reggelente elmegy az erdőbefutni, délután egy konditerembe erősíteni, este az uszodába, az éjszakákat meg az isten tudja melyik toplesbárban tölti. M ert hát én estére mindig fáradt vagyok, valakinek dolgozni is kell, a vállalkozás nem megy magától. Azóta nehéz, nagyon nehéz a sorsom, de örülök hogy férjem kigyógyult a bajból, mert ráment volna. Vannak ilyen emberek, ezek nem ismerik a félmegoldást, mindent csak a legnagyobb odaadással szeretnek csinálni. Ezekre rá lehet bízni bármit, csak jó ügy legyen. lakóházat, akkor bizony a kettő együtt nem a legharmóniku- sabb látvány. — A kiskörút irányában látható egy ideiglenesen kialakított park. Voltak ötletek a beépítésére — mondja Vincze István —, például szállodaépítés is volt napirenden, de még nem dőlt el, mi lesz a sorsa. Mögötte ott az Univerzum épülete, aminek külön legendája van: az épület külső megjelenése és tartalmi funkciója meglehetősen nagy ellentmondásba került egymással. De egy ekkora épületet nem is lehet megtölteni tartalommal. Marik Sándor M árcius 15-én az ország ünnepelt, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete pedig tiltakozott, minthogy az új, óriás bevásárlóközpontok — mind a Pólus Center, mind a Duna Plaza — kereskedelmi egységei nyitva tartottak, ezáltal a külföldi (és hazai) tulajdonosok az ott dolgozóktól elvették az ünneplés, a pihenés lehetőségét. Gyanítom, nem ez volt az utolsó eset, amikor ezek az érdekek ütköztek. Biztos vagyok abban is, hogy egy hosszú átmeneti időszak után végül nyugvópontra kerül a kereskedelem ünnepnapi nyitva tartása — amely egyidős a fogyasztói társadalommal. Emlékszem, még a régi, „lapos" épületben működött Nyíregyházán az új Csemege, amikor munkásérdekekre hivatkozva szombaton sem nyitottak ki, nemhogy vasárnap. Mert mindenkinek élvezni kellett a szabad szombat előnyeit. Aztán szép lassan „vissza- szivárgott” a szombati, sőt átmenetileg a vasárnap délelőtti vásárlás is, mert a vevők igényelték, a boltnak pedig érdeke volt a nagyobb forgalom. Figyelemre méltó, hogy a mostanában vasárnap is nyitva lévő kis- vagy közepes élelmiszerüzletek általában négy óra alatt egy teljes napi forgalmat bonyolítanak le, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudok olyan nagy cég vezetőjéről, aki szintén szívesen nyitva tartana a hét minden napján, sőt hosszabb ideig szeretné várni a vevőket (eredményesebben forgatni pénzét), ám úgy érzi, esetében erre még nem érett meg az idő. Nem elsősorban a nemzeti ünnep multik általi semmibevételéről van szó tehát, hanem életünk nagy átalakulásáról. Mert ugye, vevőként kényelmes, ha az egész heti rohanás után szabad időnkben akár be is vásárolhatunk és a szolgáltatások minél szélesebb körével élhetünk. Az pedig egy egészen más kérdés, hogyan szervezi munkáját, miként számol el dolgozóival — közös megelégedésre — a tulajdonos. Bűnözési mutató ■ oIIliimm Furfangos diplomák Ferter János rajza Bodnár István f gyetemi diplomához M-j jutott néhány hónap i J alatt az egyik minisztérium helyettes államtitkára, noha a felsőoktatásról szóló törvény kimondja: egyetemi végzettséget legalább négyéves nappali tanulmánnyal lehet megszerezni. Emellett a doktori cím is házhoz jött néhány hónap alatt, holott a doktori képzésben a tanulmányi idő legalább három esztendő. A dolog pikantériája: a titkár a doktori disszertációt angolul adta be, holott nem beszéli ezt a nyelvet. Mindenesetre adott a látszatra, a diploma valódi. Jó néhány hónappal ezelőtt a nyelvvizsgák körül pattant ki nagy botrány, sokan hamisított okmánynyal igyekeztek előnyhöz jutni az egyetemi, főiskolai felvételin, vagy a munkahelyen. A múlt héten elhűlve hallhattuk Friderikusz műsorában, hogy akármelyik okmány pillanatok alatt elkészíthető, és elérhető áron megszerezhető. Akár tökéletes diplomához is hozzájuthatunk, ha meg tudjuk fizetni. Felértékelődtek a diplomák, és úgy látszik, érdemessé vált hamisítani, vagy más fondorlatos módon megszerezni. Mondhatnánk: hála Istennek, ezt is megértük, felértékelődött a „tudás". De mit mondjanak azok, akik évek keserves munkájával, tanulással jutnak hozzá, nem kis nélkülözést vállalva, lemondva sok-sok szabad időről, magánéletről. Vajon mit szólnak hozzá azok a fiatalok, akik éppen a napokban adták le a felvételi jelentkezéseket, és éjt nappallá téve fáradoznak, hogy valamilyen módon bejussanak az egyetemre vagy főiskolára. Tegyük hozzá: ez csak a kezdet, a sikeres felvételi után kezdődik el igazán a munka, a tanulás. Nem lehet kétséges, a törvény erejével kell lesújtani az ügyeskedőkre, és gátját vetni az okirat-hamisításnak és más furfangos ötleteknek. x A dombház, a lakóház és a kordivat szerint emelt magasház az eklektikus városcentrum szomszédságában Elek Emil felvétele
