Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-18 / 64. szám

1997. március 18., kedd HATTER A megyeszékhely építészszemmel (1.) A kiskörút építése változtott igazán meghatározó módon a belváros képén ram .. ti Dolgozni, ünnepen Balogh József Nyíregyháza (KM) — Valaki szépnek tartja úgy ahogy van, valakinek csak részletek tet­szenek belőle, az viszont tény, jelentős mértékben változtatni csak nagy anyagi erőfeszíté­sek árán lehet rajta. Nyíregy­háza belvárosáról van szó, ahol ezeken a tél utáni napsü­téses délutánokon szívesen kószál az ember. Milyennek látja a szakember? — erről be­szélgetünk néhány héten át dr. Vincze István megyei főépí­tésszel, aki néhány hete egy­ben a városi főépítészi teendő­ket is ellátja. Azon a téren telepszünk egy padra, amely a legtöbb válto­záson ment keresztül az elmúlt ötven évben. Valamikor nem is tér volt itt, csak egy eltolt út­kereszteződés és sok baleset, mert a Rákóczi utca forgalma nehezen engedte be a kocsikat a Kossuth utcáról. Most? Szocreál és eklektika — Tulajdonképpen a kiskörút építése változtatta meg igazán meghatározó módon a belvá­rost. Itt, a Hősök terének lezá­rásaként látjuk lassan fél év­százada a régi irodaházat, amit a szocialista realista építkezés jellegzetes példájaként is szoktunk emlegetni. Gyakor­latilag az eklektikus városköz­ponthoz kapcsolódik meglehe­tősen direkt módon, mint a többi épület, hiszen ezek kü­lönböző korok termékei. A ré­gi Irodaház az ötvenes évekből származik, ha tovább tekin­tünk, a Dombház és környeze­te már a mai időszakot jelzi. De ebben a csomópontban lát­ható kissé nagyobb távlatban a tömegszerű lakásépítés nyoma a 10 szintes lakóépületek for­májában. A teret egyik oldalon a Kelet Áruház, másik oldalon a dombházak, a harmadik olda­lon az irodaház zárja egy ré­gebbi lakóházzal, a negyedik oldalon pedig az új irodaház nyolcszintes épülettömege lát­ható. Sajnos nagyon is jól lát­ható, pedig nem volna baj, ha a Hősök teréről nem ezen akadna meg az ember szeme, hanem a századforduló táján létesített épületeken. Ez az új irodaház egy régi patinás épü­lettömb végét zárja le, igen magas, kiemelt formában és a stílusa sem kedvező ebből a szempontból. Pedig a tér an­nak ellenére is egy nyugodt szép tér lehetne, hogy ma is forgalmi csomópont, hiszen az átalakítás során a gyalogos- forgalom színtere lett. — Ennek a forgalmi csomó­pontnak külön története van, hiszen a hetvenes években a városnak volt olyan elképzelé­se, hogy itt gyalogos aluljáró épüljön, de az akkori gazdasá­gi körülmények ezt nem tették lehetővé. Pedig lehet, hogy nem lett volna rossz, a jelenle­gi forgalmi adatok is azt bizo­nyítják, hogy jelentős csomó­pontról van szó. Önző ötletek Elindulunk a Kiskörút Vay Ádámról elnevezett szaka­szán, itt kezdődött el a kiskö­rút építése. Szemben a domb­ház látható. — Ha azt a térrészt megnéz­zük, nem csak a házakkal van baj, városépítészeti, városképi szempontból, hanem ami még itt felhalmozódott — mondja és mutatja is a főépítész —. Ott a fényújság, mellette azon­ban sok minden más is van — a reklámok, reklámoszlopok, feliratok —, ami rontja a vá­rosképet. Ha valaki hallgatta mostaná­ban a rádiót, hallhatta, hogy a fővárosban épp most indítot­tak hadjáratot az engedély nél­kül telepített bódék, reklámok, feliratok ellen, s a városkép védelmében szigorú rendsza­bályokat vezettek be. Talán Nyíregyházán is meg lehetne vizsgálni, milyen módon le­hetne ezen az összevisszasá­gon változtatni, s határt szabni az egyéni ötletek önző megva­lósításának. Ha a Kossuth utca felé né­zünk, itt látható az a magas ház, ami egy fura irányzat ter­méke. Valaki kitalálta: minden városban legyen egy magas ház, és ennek mindenütt akad­tak követői. Nyíregyháza sem maradhatott el. És ha megnéz­zük mögötte a mai építészeti megoldásban megfogalmazott A ló túloldala — A kiskörút további beépíté­se — nézünk túl az Univerzu­mon — ugyancsak a mai felfo­gás szellemét tükrözi a sarok- tomyocskákkal, építészeti ele­mekkel, amelyek létjogosúlt- ságát valahol vitatják, valahol nem. Az tény, hogy több he­lyen áteshetünk a ló másik oldalára, el is lehet túlozni ezeknek az elemeknek az al­kalmazását. Azt gondolom, hogy itt ez a megfogalmazás még nem olyan bántó, még el­fogadható. l. i t érjem egyre mélyebb­ig re süllyedt alkoholiz- JL musában. Vannak ezek az új drogok, de azok nem érdekelték, csak a ha­gyományos kábítószer, a régi mámorok. Minden idejét en­nek a szenvedélynek áldozta, eközben megszakadtak em­berei kapcsolatai, szétzül­lesztette a családot, a gyere­kek is férjhez menekültek a háztól. Ekkor azt mondtam neki ebből elég volt, vagy mi, vagy az alkohol. Valahol a ködön át megérezte, hogy nem tréfálok és beadta a de­rekát: — Ha mindent te inté­zel el. Hát én befizettem egy két­hetes elvonókúrára, és elin­dultunk az isten háta mögötti intézmény telepére. Férjem nem egyik napról a másikra lett az alkohol rabja, fokozatosan züllött el. És szenvedélye is az alkoholis­ták egy sajátos típusát képvi­seli. Nem a söröző, borozó rö­viditalozó típus — ő a kft.- ben munkaalkoholista lett. A végén már ott tartott, hogy mindent elvállalt, mindent megígért, mindent maga akart csinálni. Azt hitte, hogy mindenhez ő ért a legjobban, dolgozott reggeltől estig, hétvégeken, ünnepnapokon, néha már visszaöklendezte Elvonókúra az egészet, de nem tudta ab­bahagyni. Amikor megérkeztünk a szanatóriumba a bejelentő lapot én töltöttem ki, álnévre. A gépkocsit otthon hagytuk. Vonattal, busszal zötykölőd- tünk, hogy később nehogy az Opelbe vágja magát és meg­szökjön a kezelés elől. Az úti­csomagját én pakoltam be. Rádiótelefont, címjegyzéket, névjegykártyát, bélyegzőt, előjegyzési naptárt, személyi számítógépet otthon hagytuk. Az intézetben se rádió, se tv, se telefon nem volt, újság nem járt, a falon egy 1913-as naptár lógott. A telepen hi­ányzott a vezetékes víz, és villany, de helyette ott volt a hegyi levegő és a természeti környezet: csirkék, libák, te­henek, szabad tűz. A bizton­ság kedvéért a szemüvegeit is otthon felejtettem. Most azt gondolhatják, hogy ez túlbiz­tosítás, de nem bíztam sem­mit a véletlenre. Viszont becsomagoltam a régi tornacipőjét, a fürdő­nadrágot és néhány szexma­gazint. Meg magamat is összetákoltam valahogy, a kozmetikus, fodrász, meg a fittnesmenedzser két hétig dolgozott rajtam. Férjemet az első napokon sokkolta a kezelés. Nem ta­lálta a helyét, remegett a te­hetetlenségtől. A doktor hogy lecsillapítsa, fejszét adott a kezébe, menjen, vágja ki az akácost. Amikor végzett né­mileg megnyugodott, de másnapra újra elvonási tü­netek jelentkeztek rajta, meg­itattam vele egy üveg szilva­pálinkát, mire magához tért, majd újra dühöngeni kezdett. Agyhoz kellett kötöznöm, amikor masszázs szalonost akartam játszani vele. Lassan belátta, hogy itt mindentől távol, nincs mit tenni. Elindultunk túrázni a hegyekbe. Én bántam meg. Csak ment, csak ment: hegy­nek fel, völgybe le, szurdoko­kon át. Már a nyelvem is ki­lógott, jártányi erőm nem volt, összeestem, ölbe vitt ha­za. Apropó ölbe, unalmában a szexre is rákapott. Valami­kor benne voltam én is min­denféle mókában, de hát itt nem volt megállás. A végén már beteget kellett jelente­nem, hogy békén hagyjon és bár kockázatosnak tűnt, de bebuszoztam vele a közeli kisvárosba hogy az uszodá­ban vezesse le inkább fölös energiáit. Úgy is lett. Beugrott a me­dencébe és szorgalmasan úszta a kilométereket. Este amikor rászóltam, azt mond­ta hogy várjak, mert háton még a hosszak száma nem osztható tizenhárommal. Csak akkor hagyta abba amikor zárórakor leeresztet­ték a medencét és lehorzsolta hasát a lefolyó. Viszont két hét elteltével az elvonókúra megtette hatá­sát, tökéletesen kigyógyult munkaalkoholizmusából. Amióta itthon vagyunk ott folytatja, ahol a szanatóri­umban abbahagyta. Regge­lente elmegy az erdőbefutni, délután egy konditerembe erősíteni, este az uszodába, az éjszakákat meg az isten tudja melyik toplesbárban tölti. M ert hát én estére mindig fáradt va­gyok, valakinek dol­gozni is kell, a vállalkozás nem megy magától. Azóta nehéz, nagyon nehéz a sor­som, de örülök hogy férjem kigyógyult a bajból, mert rá­ment volna. Vannak ilyen emberek, ezek nem ismerik a félmegoldást, mindent csak a legnagyobb odaadással sze­retnek csinálni. Ezekre rá le­het bízni bármit, csak jó ügy legyen. lakóházat, akkor bizony a ket­tő együtt nem a legharmóniku- sabb látvány. — A kiskörút irányában lát­ható egy ideiglenesen kialakí­tott park. Voltak ötletek a be­építésére — mondja Vincze István —, például szállodaépí­tés is volt napirenden, de még nem dőlt el, mi lesz a sorsa. Mögötte ott az Univerzum épülete, aminek külön legen­dája van: az épület külső meg­jelenése és tartalmi funkciója meglehetősen nagy ellentmon­dásba került egymással. De egy ekkora épületet nem is le­het megtölteni tartalommal. Marik Sándor M árcius 15-én az or­szág ünnepelt, a Kereskedelmi Al­kalmazottak Szakszervezete pedig tiltakozott, minthogy az új, óriás bevásárlóköz­pontok — mind a Pólus Center, mind a Duna Plaza — kereskedelmi egységei nyitva tartottak, ezáltal a külföldi (és hazai) tulajdo­nosok az ott dolgozóktól el­vették az ünneplés, a pihe­nés lehetőségét. Gyanítom, nem ez volt az utolsó eset, amikor ezek az érdekek ütköztek. Biztos va­gyok abban is, hogy egy hosszú átmeneti időszak után végül nyugvópontra kerül a kereskedelem ün­nepnapi nyitva tartása — amely egyidős a fogyasztói társadalommal. Emlékszem, még a régi, „lapos" épületben műkö­dött Nyíregyházán az új Csemege, amikor munkás­érdekekre hivatkozva szom­baton sem nyitottak ki, nemhogy vasárnap. Mert mindenkinek élvezni kellett a szabad szombat előnyeit. Aztán szép lassan „vissza- szivárgott” a szombati, sőt átmenetileg a vasárnap dél­előtti vásárlás is, mert a ve­vők igényelték, a boltnak pedig érdeke volt a na­gyobb forgalom. Figyelem­re méltó, hogy a mostaná­ban vasárnap is nyitva lévő kis- vagy közepes élelmi­szerüzletek általában négy óra alatt egy teljes napi for­galmat bonyolítanak le, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudok olyan nagy cég vezetőjéről, aki szintén szívesen nyitva tar­tana a hét minden napján, sőt hosszabb ideig szeretné várni a vevőket (eredmé­nyesebben forgatni pénzét), ám úgy érzi, esetében er­re még nem érett meg az idő. Nem elsősorban a nemze­ti ünnep multik általi sem­mibevételéről van szó tehát, hanem életünk nagy átala­kulásáról. Mert ugye, vevő­ként kényelmes, ha az egész heti rohanás után szabad időnkben akár be is vásá­rolhatunk és a szolgáltatá­sok minél szélesebb körével élhetünk. Az pedig egy egé­szen más kérdés, hogyan szervezi munkáját, miként számol el dolgozóival — közös megelégedésre — a tulajdonos. Bűnözési mutató ■ oIIliimm Furfangos diplomák Ferter János rajza Bodnár István f gyetemi diplomához M-j jutott néhány hónap i J alatt az egyik minisz­térium helyettes államtitká­ra, noha a felsőoktatásról szóló törvény kimondja: egyetemi végzettséget leg­alább négyéves nappali ta­nulmánnyal lehet megsze­rezni. Emellett a doktori cím is házhoz jött néhány hónap alatt, holott a dokto­ri képzésben a tanulmányi idő legalább három eszten­dő. A dolog pikantériája: a titkár a doktori disszertáci­ót angolul adta be, holott nem beszéli ezt a nyelvet. Mindenesetre adott a lát­szatra, a diploma valódi. Jó néhány hónappal ez­előtt a nyelvvizsgák körül pattant ki nagy botrány, sokan hamisított okmány­nyal igyekeztek előnyhöz jutni az egyetemi, főiskolai felvételin, vagy a munkahe­lyen. A múlt héten elhűlve hall­hattuk Friderikusz műsorá­ban, hogy akármelyik ok­mány pillanatok alatt elké­szíthető, és elérhető áron megszerezhető. Akár töké­letes diplomához is hozzá­juthatunk, ha meg tudjuk fi­zetni. Felértékelődtek a diplo­mák, és úgy látszik, érde­messé vált hamisítani, vagy más fondorlatos módon megszerezni. Mondhat­nánk: hála Istennek, ezt is megértük, felértékelődött a „tudás". De mit mondjanak azok, akik évek keserves munkájával, tanulással jut­nak hozzá, nem kis nélkülö­zést vállalva, lemondva sok-sok szabad időről, ma­gánéletről. Vajon mit szólnak hozzá azok a fiatalok, akik éppen a napokban adták le a fel­vételi jelentkezéseket, és éjt nappallá téve fáradoznak, hogy valamilyen módon be­jussanak az egyetemre vagy főiskolára. Tegyük hozzá: ez csak a kezdet, a sikeres felvételi után kezdődik el igazán a munka, a tanulás. Nem lehet kétséges, a tör­vény erejével kell lesújtani az ügyeskedőkre, és gátját vetni az okirat-hamisítás­nak és más furfangos ötle­teknek. x A dombház, a lakóház és a kordivat szerint emelt magasház az eklektikus város­centrum szomszédságában Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents