Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
1997■ MÁRCIUS 1., SZOMBAT Egyedül egy fjord partján Szabolcsi szemmel Norvégiáról az Interneten Képeslap Norvégiából A technika a kommunikáció területén is olykor csodákra képes. Forradalmi újdonsága, hogy számítógépen azonnal kapcsolatot teremthet az ember a nagyvilággal. Pillanatok alatt szót válthatunk az Alaszkában vagy Ausztráliában élő barátunkkal, vagy gépünk segítségével megszemlélhetjük akár a Louvre kincseit. A Kelet-Magyarország történetében először készítettünk Internet segítségével interjút a szabolcsi származású Keresztes Lászlóval, aki Norvégiában vendégtanár. Keresztes László a kisvárdai Bessenyei gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd Debrecenben szerzett diplomát, ahol a finnugor nyelvészet felé orientálódott. Docensi minőségében a KLTE Finnugor Tanszékének a vezetője lett. Szinte minden finnugor népet felkeres. Később Helsinkiben, majd Jyvaskylaben volt lektor. Ezenkívül Tartuban (Észtország) és Uppsalában (Svédország) vendégprofesszorként tanított. □ Hogyan került Norvégiába? — Az első finnországi utam meghatározta egész későbbi életemet. Szerelmese lettem az északi tájnak, az igazságosabbnak és nyitottabbnak tűnő demokratikus társadalmaknak. Norvégiában korábban családommal turistaként jártam, és miután keresztül-kasul beutaztam a kétezer kilométer hosszúságú skandináv országot, szimpatikusnak találtam. Túlzás nélkül állítom, hogy Norvégia Európa legszebb országa. Miután felajánlották a professzori katedrát, hosszasan töprengtem, hogy el- fogadjam-e. Döntésemet végül is az motiválta, hogy Norvégia finnugor ország. □ Ez újdonság, hiszen a norvég nép nem rokon. — Nem úgy, mint Észtország vagy Finnország, amelyekben a finnugor nyelv a hivatalos állami nyelv. Norvégia északi megyéiben mintegy harmincezer lapp él. Úgy gondoltam, hogy ha néhány lapp egyetemi hallgatót sikerülne megnyernem a finnugor nyelvészet számára, akkor nem dolgoznék hiába. Ez nagy kihívás. Másrészt tudományos terveim között szerepel a lapp etimológiai szótár szerkesztése is. Norvégiában finn ajkú kisebbség is él. □ Élnek-e magyarok ebben a szép északi országban. — A norvég állam 1956-ban csaknem kétezer magyar menekültet fogadott be. Ok voltak az első idegenek az országban. Ezen honfitársaink nagy része a norvég társadalom megbecsült tagja lett, és megbecsülést szerzett a magyarságnak is. Utódjaik sorsa hasonló a máshová vetődött magyarok későbbi generációinak sorsával, beilleszkedés, integrálódás, teljes asszimilálódás. A ’70-es és ’80-as években is érkeztek ide magyarok, főleg Erdélyből és a Felvidékről. Két magyar egyesület is van, amelyek a magyarságtudat megtartására tesznek erőfeszítéseket. □ Oslóban magyar nyelvet tanít. Kik választják ezt a nyelvet? — Hogy kik tanulnak magyarul? Hát igen vegyes, norvégok, akik Magyarországra mennek tanulni orvosi vagy mérnöki egyetemre. Olyanok, akiknek magyar gyökereik vagy kapcsolataik vannak, és finnek, észtek is, akiknek otthon kell elszámolniuk tanulmányaikkal. □ Milyen az oslói egyetem? — Hatalmas intézmény, 35 ezer hallgatója van, több mint a debreceni egyetemeknek együttvéve. Sok nyelvet tanulhatnak itt a diákok a lapptól a vietnamiig, az arabtól a kínain keresztül a japánig minden van. A legnagyobb szakcsoportot a szláv nyelvek képviselik. Az egyetem nagyon konzervatív és egyben bürokratikus. □ Norvégiában tudnak-e valamit a magyarokról, milyen hírek jutnak el oda hazánkról? — Finnországban elég sokat tudnak a magyarokról, ám Norvégiában nem nagyon tudják kik a magyarok, hol is van Magyarország, nem érdekli őket ez a térség. A 90-es évek kelet-európai változásai okozta eufória, amelynek tulajdonképpen a finnugor professzori katedra meghirdetése is köszönhető, már a múlté. Már a Baltikum sem érdekes számukra. A hírek persze eljutnak ide Magyarországról, hiszen jól foghatók a rádióműsorok, valamint a Duna Tv is. Magyar vonatkozású híreket — talán a sport kivételével — nem nagyon közölnek. Finnország és Svédország után Norvégiában úgy érzem magam, mintha egy másik kontinensen élnék. Noha sohasem határolták el magukat szögesdróttal vagy fallal a szomszédos országoktól, Norvégiába mégsem jutottak el olyan hétköznapi dolgok, mint a szauna, vagy a Szentiván éjszaka szokásai. □ Tudjuk, Norvégia gazdag ország... — A hetvenes években talált nyersolaj- és földgázkincs jóvoltából rájuk szakadt jólét a vásárlókedven és a kávéházak, éttermek vendégseregén látszik. Vannak persze disszonáns jelenségek is. A fiatalok a túlzott szabadságot szabadosságnak fogják fel. Egy igazi normann úgy helyezkedik el a térben, hogy maximálisan útjában legyen a többieknek. Előbb akarnak felszállni a metróba, mint ahogy a leszállók elhagynák azt, és mindenütt úgy viselkednek, mintha egy fjord partján egyes-egye- dül lennének, ahol nem kell másokra tekintettel lenniük. Életükben fontos családi program a vasárnapi túra: gyalog, kerékpárral vagy sílécekkel felszerelve. A norvégok egy kissé maguknak valók. Ez magyarázza az 1994-es népszavazás eredményét, és az Európai Unióból való kimaradásukat. , Cl Nálunk tavasz van. Tudjuk, északon hideg és tél. Milyen a norvég klíma? — Kellemes meglepetés volt számomra az oslói klíma. Itt alig fúj a szél. A kellemes éghajlatot az biztosítja, hogy Oslót igen magas hegyek veszik körül. Az Osló- fjord csaknem száz kilométer hosszú, s ritkán jönnek be a kellemetlen szelek és hófúvások a városba. A Golf-áramlat miatt nincs túl hideg, de télen, mint a többi skandináv fővárosban és Pétervárott, sötét van. Ez a legnehezebb időszak mindenki számára, de a tavasz és a nyár kárpótolja az embereket. Megismerve a skandinávokat, konklúzióként levonható, egy magyar számára mindenütt jó, de legjobb Finnországban. Bodnár István a km vendége Könyvvé érő évtizedek Nyéki Zsolt A tanyáról indult, s életének jelentős részét is tanyán eltöltő pedagógus emlékeiben a tanár-diák-szülő hármas kapcsolata igazán közvetlen, már-már bensőséges világról árulkodik. Olyan világról, ahol inkább kimondatlanul, mintsem harsány megfogalmazásokkal áll a középpontban a tudás megszerzésére ítéltetett emberpalánta. De a generációk felnevelésének öröme mellett hűségről, a szülőföld sze- retetéről is szólhatna a Nyírszőlősről indult Tóth Lászlóné negyvenéves tanítói pályafutása. Ha csak közvetve is, de erről is szól a nyírszőlősi oktatás, az iskola történetét összefoglaló könyvében. — Már négyéves koromtól tanítónak készültem, a szomszédból összeszedtem a kisebb gyerekeket, s iskolát játszottam velük, ahol természetesen én voltam a tanár néni — derül fény mélyről eredő gyökerekre Jucika néni szavaiból. Nyírszőlős szülötteként beülve az iskolapadba csak erősödött vonzalma e pálya iránt, pedig a tanyasi összevont iskola első hat osztályában száznál is több gyerek osztotta meg egykori tanára figyelmét, amikor a betűvetés tudományával barátkozott. Nyolcadik után Nyíregyházára, az egykori Kálvineum helyét elfoglaló tanítóképzőbe vezetett útja, majd az öt éves képzés és a képesítői vizsga után kapta meg a tanítói oklevelet. Régi álom vált valóra ezzel, s azonnal visszatért egykori iskolájába, immár tanítóként. Ez is maradt egyetlen munkahelye, negyvenéves munkaviszonynak vetett véget a nyugdíj. Kapkodó, bizonytalan, röpke szerződésektől terhes világunkban hihetetlen teljesítménynek tűnik négy évtized egyetlen munkahelyen, bár férje, Laci bácsi még rajta is túltesz: ő 42 évig tanított ugyancsak Nyírszőlősben. ? Merthogy a pedagógus házaspár életében nem csak a hivatás, a szülőföld is közös, fiatal házasokként Nyírszőlőshöz tartozó Jókai-telepen lÉgli kezdték az életet. Csodálatos sziget volt az akkoriban, már csak azért is, mert az ifjú ara is itt született — írják most le együtt az első családi fészket. Ez részben már vá- s lasz is arra a kérdésre, j hogy mi volt annyira vonzó Nyírszőlősben, hiszen akkor még távol álltak a napjainkban természetes kényelemtől. — A legnaTóth Lászlóné Martyn Péter felvétele gyobb visszahúzó erőnek a közösséget tartottam: itt éltek szüleim, itt találtam férjet. De a családi kötelékeken & túl nehéz leírni azt az élményt, amikor azok fogadtak vissza és ismerték el tanítói munkámat, akik felneveltek — sorolja a hűség érveit Jucika néni. S tagadhatatlan tény: a parasztvilágban nagyobb tisztelet, megbecsülés kísérte a tanítók munkáját, személyét, a szülők is büszkék voltak az iskolai katedrára visszatérő leányukra. A hosszú évek alatt szerzett tapasztalatok is azt erősítik meg: minél kisebb egy közösség, annál közvetlenebb az emberek viszonya. A tanagyagban is jobban elfért a magyarságra, egymás szeretetére intő nevelés. A tanyai idillnek a körzetesítés vetett véget, bekerültek a nyírszőlősi anyaiskolába, de a megkezdett munkában ez sem okozott különösebb törést. Sok családban három generációt is tanított Tóth Lászlóné. Szorgalmas évek után érkezett el az idő, amikor a magyar oktatás 1000. évfordulóját ünnepelte az egész ország. Nyírszőlős iskolájában is érett már a gondolat, hogy a helyi oktatás száz évét, és az 1922-től működő iskola történetét megírja a tapasztalt kollegina, s a pályázati kiírás, valamint a munkatársak biztatása megadta az utolsó lökést. Sok dokumentum nem maradt fent, a háborúban szinte minden a lángok martaléka lett, de ezt pótolta a nyírszőlősi és a kó- taji (mivel az itteni görög katolikus egyház szervezte meg a szomszéd településen elsőként az oktatást) idős emberek elbeszélése. Apránként összeállt az anyag, amely ugyan nem nyert az országos pályázaton, de nem is ezért indult a munka. — Az itt élőknek szántam, pici monográfiával kiegészítve egy szelet tárul az olvasó elé Nyírszőlős történelméből — mondja Tóth Lászlóné, aki gondoskodott az utánpótlásról is: három gyermeket nevelt fel, egyikük óvónői és rajztanári diplomát szerzett. A hat unoka pedig abban segített, hogy a nyugdíj nem okozott traumát, hiszen a kicsik nevelése lekötötte. Az ilyenkor szinte kötelező hitvallás megvonása is mély érzelmi kötődésről árulkodik: sok felkészült pedagógus dolgozik, de a lelki kontaktushoz több kell, a megfelelő percben egy csipetnyi humor, s minden pillanatban határtalan szeretet — vallja a könyvet író tanítónő. Napkelet • A KM hétvégi melléklete
