Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

Napkelet • A KM hétvégi melléklete 1997. FEBRUÁR L, SZOMBAT Liszt Ferenc­ősbemutató Dombrovszky Ádám Nem mindennapi Liszt-kuriózummal ünnepelte a Magyar Kultúra Napját a Honvéd Együttes férfikara. Január 22-én a Zeneakadémián Liszt- és Bach-műveket adtak elő, köztük egy Liszt-ősbemutatót: „A négy elem” cí­mű darab Eckhardt Mária által re­konstruált változatát. (Az est sprán közreműködött még a Magyar Álla­mi Énekkar Antal Mátyás karigazga­tóval, s vezényel Makiári József is.) A Joseph Autran költeményeire írt férfikari ciklus első tételét Liszt 1844 nyarán komponálta, s augusztus 6- án Liszt és Darboville kétzongorás kíséretével mutatták be Marseilles- ben. Ibériai útja során megszületett a másik három tétel is. Liszt nyilvánva­lóan eleve zenekari kíséretet képzelt el művéhez, mivel kézirataiban a zongora szólamát csak vázlatos ki­dolgozással, ugyanakkor bizonyos hangszerelési utalásokkal jegyezte le. A hangszereléssel weimari titkárát, August Conradit bízta meg. Ä négy elem Liszt utasításai nyo­mán készült Conradi-féle zenekaros partitúrája 1848. április 14-re datá­lódik. Liszt a kórusciklust zenekari nyitánnyal kívánta bevezetni, de az így komponált zenekari mű önálló szimfonikus költeménnyé fejlődött. (Les Préludes) A négy elem összes kéziratos forrá­sa a Stiftung Weimarer Klassik, Go­ethe- und Schiller-Archiv gyűjtemé­nyében maradt fenn. Ennek az en­gedélyével kerülhetett sor a kiadatlan darabok zongorakíséretes verziójá­nak rekonstrukciójára Eckhardt Má­ria által. A darab első komplett meg­szólaltatásának időpontja: 1993. Ak­kor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő-C‘H • iskola férfikara adta elő Lantos Ist­ván zongorakíséretével, Párkai István vezényletével. Az igazi ősbemutató­nak azonban a szerdai koncert volt tekinthető, hiszen a Honvéd Együttes férfikara révén most egy hivatásos kórus szólaltatta meg a művet, szin­tén Lantos István és Párkai István közreműködésével. Operasztár Bár Marton Éva betegsége miatt kénytelen volt lemondani januári bu­dapesti vendégszereplését, azért a magyar operarajongók láthatják- hallhatják még az év első felében a világjáró szopránt. Az elmaradt elő­adás helyett ugyanis május 6-án lép fel a Gioconda címszerepében. Marton Éva reméli, hogy január végére már meggyógyul, ugyanis Bonnban, a Beethoven Halléban A kékszakállú herceg várának Juditját kell életre keltenie, Kováts Kolos partnereként. Néhány napra rá pedig operettszerepben lép színpadra, Kál­mán Vera kérésére a Marica grófnőt énekli. A Bajor Rádió felveszi a pro­dukciót, s a szereplők között van Né­meth Sándor is. A művésznőnek nem ez az első ta­lálkozása a műfajjal, hiszen pályája kezdetén számos Cigánybáró-elő­adásban alakította Szaffit, és Német­ország nagy dalszínházaiban is siker­rel szerepelt A denevér Rosalindája- ként. Most, az Operaház szilveszteri műsorában is énekelt operettet, az óévbúcsúztató esten (amelyet sugá­roz majd a televízió), többek között a Messze a nagy erdőt adta elő a Ci­gányszerelemből. A Kálmán Imre- produkció után irány a tengerentúl, hiszen Placido Domingo, aki ettől az évadtól a Washingtoni Opera zene- igazgatója, meghívta nyolc Elektra- előadásra. Az április ludwigshafeni esttel kezdődik, ahol Marton Éva Mahler, Wagner, Schuman és Bartók dalait énekli. A szecesszió által elbűvölve Címlap a Magyar Iparművészet című fo­lyóirat számára — Pap Henrik, Bp. 1902 Kádár Márta Kívül-belül szecesszió. Színek és formák tobzódása. Zománcos fényben ragyogó tulipános cserepek, virágos üvegfedelű ku­pola, Zsolnay-féle pirogránit homlokzat­borítás, csipkés boltívek, keleti és magya­ros díszítmények az épületen. És benne kí­gyózó vonalú, hosszan elnyúló virágban, karcsú leány- vagy rejtélyes állatalakban kiteljesedő ornamentika által elbűvölt tár­gyak. Művészi dekorációk és használati tárgyak. Bútorok, tükrök, díszdobozok, kisplasztikák, lámpák, faliszőnyegek, csip­kék, vázák, kerámiaedények, üvegek, ék­szerek, plakátok, könyvek, exlibrisek az Iparművészeti Múzeum Szecesszió a XX. század hajnala című kiállításon. Ez a befe­jező tárlata az európai iparművészet stílus- korszakait bemutató kiállítássorozatnak, amely az ezredfordulóig tart nyitva. Egy évig még'a'Histwiznrus-és eklektikáivá' szecessziót megelőző stíluskorszak kiállítá­sával együtt látogatható. Méltán teszi fel a koronát ez a kiállítás a sorozatra, s az épület megnyitásának cen­tenáriumi ünnepségeire is. Az európai és a hazai szecesszió a legjobban van képvisel­ve a stílusok közül az Iparművészeti Mú­zeum gyűjteményében. S ez a modern mű­vészeteket pártoló, biztos ítéletű Radisics Jenőnek az érdeme. Radisics 1881-ben ke­rült a múzeumba, 1885-től titkárként, 87- től igazgatóként és 97-től főigazgatóként Gazdag a magyar mesterek munkássága is gyarapította az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét, s a nagy európai múzeu­mokkal egyenrangúvá fejlesztette azt. Mű­gyűjtők adományozták a múzeumnak fél­tett kincseiket, és nagyszabású vásárlások­kal is bővült a kollekció. Számos, a kor­társ művészetet reprezentáló tárlatot hí­vott meg a főigazgató, helyet adott a ma­gyar Iparművészeti Társulat által szerve­zett tárlatoknak, megannyi európai kor­társ művészeti tárlatot rendezett maga is. Ezek anyagából, meg a londoni, párizsi vi­lágkiállításokról, külföldi galériáktól, cé­gektől, művészektől vásárolt. Ilyen lehetőségei azóta sem voltak a mú­zeumnak. S most a kincsekből nézhetünk meg nyolcszáz válogatott szépségű műtár­gyat. Többek között a nemzetközi me­zőnyben is párját ritkító bécsi bútor- vagy az amerikai Tiffany díszüveg-kollekciót, az angol William Morris bútorszöveteit, Walter Crane üvegablak-terveit, a francia Emil Gallé bútorait és díszedényeit, a Bi­got és Cie cég építészeti kerámiát, René Jules Lalique ékszereit. Láthatók még a holland, az olasz, a skandináv, a német, az osztrák, a cseh szecesszió remekművei. És példátlan gazdagságban itt vannak a magyar mesterek. Olyanok, mint Rippl- Rónai, Vaszary János, Ferenczy Noémi, Kozma Lajos, Horti Pál, Jungfer Gyula, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár, Róth Miksa, Thék Ede, Maróti Géza, Zsolnay Vilmos és a többiek. Legszíveseb­ben mindegyikük nevét és munkáit felso­rolnám! A kollekció országok, azon belül régiók, műhelyek (glasgow-i, nancy-i iskola), mes­terek szerinti elrendezésében a hajdani ki­állítások rendszerét követi. Külön kieme­lik azokat a műhelyeket, üzleteket — L’Art Nouveau, La Maison Moderne amelyekben együtt szerepeltek a különbö- ző'nemzetiségű alkotók murrkái ,■ például a német Max Laueger kerámiai és a magyar Rapaport Jakab úgynevezett felhős zo­mánccal borított, francia tervezésű fém­foglalatú díszedényei. Jól összevethető, hogy a latin szecesszió — kivonulás — szóval jelzett stílusirány­zat országonként eltérő jegyeket hordoz, de stilizáló, ornamentális, növényi motívu­mokat felhasználó fő jellegzetességeiben közel áll egymáshoz. Mindez egy pazar gazdagságú, gyönyörű tárgyakat felsora­koztató kiállításon tanulmányozható. Bútorszövet — Terv: Lewis Foreman Day kivitelező: Turnbull és Stockdale Ltd. Anglia, 1901 Koós János, az életművész Reggel hétkor ébred, végigolvassa a Nép- szabadságot és a Nemzeti Sportot, majd a kiadós reggeli befejeztével nekikezd az ügyintézésnek, egészen ebédig. Utána ha vidéki fellépése van, máris in­dul, ha pedig valamelyik fővá­rosi színház várja este, akkor még jut ideje egy kis délutáni pihenésre. Az előadás után éjfél körül kerül ágyba, s másnap reggel minden kezdődik elölről. Koós János zsúfolt életet él, de eközben is szereti élvezni a min­dennapok apró örömeit, szépsé­gét. Ugyanolyan boldog tud lenni a Éradi győzelmétől, mint egy jó délutáni vitorlázástól, egy csöndes, vidéken töltött naptól, mint az új slágere sike­rétől. Koós János névjegykár­tyáján is az szerepel, hogy élet­művész. □ Szereti kipróbálni magát több művé­szeti területen, hiszen nemcsak énekes és színész, hanem nemrégiben karmesterként is debütálhatott. — Régóta szerettem volna már vezé­nyelni, Danny Kay komolyzenei műsora óta, s persze ezt most is rengeteg humorral tettem. A tervek szerint talán televíziós fel­vétel is születik erről a produkciómról. □ A tavalyi évad óta rendszeresen ját­szik az Operett Színházban is. — Felkértek A víg özvegy egyik szerepé­re, amelyben nagyon jól érzem magam. sőt a tervek szerint egy következő bemuta­tónak, Kálmán Imre Á cigányprímás című darabjának is én játszom a főszerepét. □ Ilyennek képzelte az életét az a fiatal fiú, aki jelentkezett a Zeneakadémiára? — Bár én elsősorban zenész akartam lenni, mindig minden érdekelt, szívesen ki­próbáltam magam más területeken is, nem akartam csak egyetlen dologgal foglalkoz­ni. S amikor 23-24 évesen az utcán felis­mertek, és odajöttek hozzám autogramot kérni, azt az érzést nem lehet elmondani... Azt sem bánom, ha halálom után öt perc­cel elfelejtenek, de amíg élek, legyek nép­szerű, élvezzem az emberek szeretetét. □ Nem panaszkodhat, vidéki turnéin táblás házak előtt játszik, s a nézők lelke­sen kérik régi és új slágereit. — Nagyon szeretem ezeket a fellépése­ket, s rengeteget utazunk a feleségemmel, Dékány Saroltával, járjuk az országot kö­zös műsorunkkal. Csodás érzés, hogy a mai napig emlékeznek a Kislány a zongo­ránál, vagy a Kapitány című dalokra. Köz­ben persze azért gyűjtögetem a számokat a Koós kabaré II. című új kazettára. Ideje, hogy készítsek egy új műsort a vidéki fel­lépésekhez is, úgyhogy valóban tele va­gyok munkával. □ A Koós família valódi művészcsalád, énekes felesége mellett két gyermekük is a művészi pályát választotta. — Réka a wiesbadeni Musical Színház­hoz szerződött egy évre, ami óriási lehető­séget jelent a számára. Nyolcvan jelentke­ző közül esett rá a választás, és a Sounset Boulevard-ban kapott szerepet. A fiam is színész akar lenni. Nyáron Réka játszott az új Bacsó-sorozatban, a Hello, Dokiban! és Gergő is kapott ebben egy pici szerepet. Annyira jól sikerült a filmes debütálása, hogy Bacsó Péter nagy játékfilmjében, a Balekok és banditákban már egy jelentő­sebb feladatott osztottak rá. Lelkes és bol­dog ettől, hát hadd csinálja. □ Ön soha sem érezte úgy, hogy valami kimaradt, egy-két szerep, siker hiányzik? — Aki olyan életet él, mint én, akinek ilyen családja, otthona van, az nem beszél­het erről. Az életemnek része Mozart, Be­ethoven, Bach, a mai napig boldogan hall­gatok komolyzenét, különösen a prek- lasszikusokat, játszhattam filmben, rend­szeresen szerepeltem a televízióban és a színpadon. Bejártam a világot, s az ország szinte összes települését is ismerem. Én mindenütt és mindenben boldog voltam és vagyok, s remélem ez így is marad a jövő­ben is! Koós János portréja MTI-Press-felvétel nr Várnai Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents