Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete TÁRHAT Haas János gyűjteményéből Gyenes Gitta: Ülő akt X É rdekes tárlat nyílt a múlt héten a nyíregyházi Városi Galériában: Haas János gyűjteményének legszebb alkotásait hozta el városunkba. Tudvalevő, az egyéni kedvtelés akkor tölti be igazi szerepét, ha a gyűjtő kincseit alkalmanként másoknak is megmutatja, örömét megosztja. Haas János gyűjteményének legjellegzetesebb részét az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején, a magyar avantgárd második hullámának idején keletkezett expresszionista, kubista ihletésű művek alkotják. De több, az 1930-as évek után készült értékes képpel is rendelkezik; sőt a 70-es évek magyar művészetét reprezentáló alkotások is helyet kaptak a kollekcióban. Az értékes anyagot már több városban bemutatták. A nyíregyházi tárlat március 2-ig tekint- -hető meg. Perlőit Csaba Vilmos: Nagybányai utca 1909 Ilosvai Varga István: Szentendre Rafael Viktor Győző: Terefere Balázs Attila reprodukciói Kamerával a forrásvidéken Ezerkilencszáznegyvenhárom óta nem járt magyar hidrológus errefelé Szondi Erika A Tiszának sokféle arca van. Legtöbben a nyári, sok örömet nyújtó, szelíd arcot ismerik. Az év döntő részében itthon ilyen is, hiszen síkvidéki jellegű, homokos par- tú, gyönyörű. Ifjúi vágtája után Szatmár- Bereg tájait ölelve válik megfontolt folyó- vá. A Felső-Tisza vidékén élők azonban tudják, az ölelés mellett ölni is képes. Rendkívül heves árhullámok jellemzik, ilyenkor vízszintje két-három nap alatt akár tíz métert is emelkedhet. Vízjárását elsősorban a Kárpátalján és Észak-Erdély- ben elterülő hegyvidéki vízgyűjtők hidrológiai sajátosságai határozzák meg. Forrásáról és kárpátaljai szakaszáról keveset tudtunk. Ezt a hiányt pótolja az a film, amit Illés Lajos és Kerti Andor, a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei készítettek ukrán kollégáik segítségével. A szakmai ismeretek mellett a lenyűgözően szép tájakat, történelmi nevezetességeket is megörökítették. Csutkái Csaba és Hegedűs Árpád operatőri munkáját is dicséri, hogy a Tisza kárpátaljai szakaszá^ A Tarac és a Fekete-Tisza vízválasztóján csodálatos panoráma tárul elénk. ról készült film az utóbbi néhány hónapban már két rangos elismerést szerzett. A Csengeri Film- és Videoszemlén a televíziós kategória győztese lett, majd a Nyíregyházi Tájegységi Film- és Videoszemle díjazottjaként tavasszal országos megmérettetésen vehet részt. Bár a látványt nem pótolhatjuk, mégis szeretnénk ízelítőt adni olvasóinknak a Felső-Tisza csodálatos vilá- 1C gábqj gz alkyrák^égítségéveL Ha a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyásától, Rahótól elindulunk észak felé, a fekete kövek között rohanó mellékág mentén a helyenként kiszélesedő, gyengén erdősült völgyben mintegy harminc kilométert haladva eljutunk Kőrösmezőre, a vízválasztó előtti utolsó nagyobb településre. Itt a hajdan volt Budapest Szálló mellett balra kanyarodva egyre kisebb folyók, patakok mentén jutunk felfelé. A vízhozam egyre csökken, az esés helyenként 10-30 méterre nő kilométerenként. A Fekete-Tisza már csak itt-ott tűnik elő a völgyek mélyén. A legutolsó szakaszon az erdei út — mely a második világháborús Árpád-vonal részét képezte — felkapaszkodik a Mára- marosi-havasokra, oda, ahol 1993-ban a karácsonyi nagy árvíz idején 100-150 milliméter csapadék hullott 24 óra alatt. A Tarac és a Fekete-Tisza vízválasztóján csodálatos panoráma tárul elénk. Ezen a helyen, 1680 méter magasságban, a Magyar-havasok tövében található a Tisza forrása. Természettudós elődeink 1889-ben emlékoszlopot és emlékművet is állítottak e helyen. A forrásfoglalásként kialakított ^ A víz csodálatosan tiszta, a gyors folyású szakaszokon a pisztráng most is őshonos hal. 99 támfalszerű építmény mai formáját a második világháború után kapta. Megkapó és csodálatos élmény látni azt, ahogyan köveken átbukó kicsiny vízerecskeként hatalmas fenyőfák ölelésében elindul a Tisza mintegy 950 kilométer hosszú útjára az Alföld felé. A Felső-Tisza heves és szeszélyes vízjárásának egyik fő okozója, hogy a vízgyűjtő döntően hegyvidéki jellegű. A legmagasabb és legcsapadékosabb vonulatok a Szvidovec- és Borsa-havasok. A sokévi csapadékátlag ezeken a déli lejtőkön eléri az 1600-1800 millimétert. A 400-800 méter közötti közepes magasságú területek a vízgyűjtő egyharmadát teszik ki. Az évi csapadékösszeg itt 1000-1200 milliméter. A 200 méter alatti síkvidéki terület aránya 20 százalék. Ez a Bereg térsége, valamint a técsői és huszti medencék. A felső szakaszokon a Tisza és főbb mellékágainak esése 20-50 métert is elér 1000 méterenként. A patakokon több helyen vízesések találhatók, ahol 100 méteren akár 10-15 méteres vízszintesés is bekövetkezhet.. A.W. csodálatosai}, tiszta, a. gyöts folyású szakaszokon a pisztráng most is őshonos hal. A zuhatagos felső szakaszokat a kiszélesedő völgyekben közepes esésűek váltják fel. Ilyen jellegű a Tisza Rahó, Nagybocskó, Máramarossziget és Técső térségében, a Nagyág és egyes mellékágai Ökörmező felett és alatt, valamint Alsó- bisztránál. Itt egy kilométeren 2-5 méter a vízszintesés, és 3—4 méter másodpercenként a jellemző kisvízi vízsebesség. Kisesésűvé a Tisza Huszt alatt válik, ahol hordalékkúpján több ágra szakad, szigeteket képez, esésviszonyai már hasonlítanak a Tisza- becs-Szatmárcseke közötti szakaszra. Árvízhidrológiai szempontból fontos körülmény az, hogy a hegylábakhoz érve a Tisza főbb mellékágai vízszállítás és vízjárás szempontjából közel azonosak. Emiatt a magyar felső szakaszon nagy árhullám kialakulásával elsősorban akkor kell számolni, amikor a főágon Rahó felől érkező árhullám — Técső-Huszt térségében — időben összetalálkozik a Tarac, a Ta- labor és a Nagyág árhullámával. Ilyen helyzet a délkeleti irányból érkező nagy csapadékok idején állhat elő. A vízgyűjtőt járva több helyen szembeötlő a helytelen erdőművelés és faszállítás okozta eróziós folyamatok elhatalmasodása, az ember és a viharok által letarolt csupasz hegyoldalak. Az erdősültség csökkenése növeli a levonuló árhullám hevességét és szintjét. Gyakoriak a földcsuszamlásszerű lejtőmozgások, melyek a további erózió melegágyai. Kárpátalján az árhullámok előrejelzéséhez is szükséges adatokat a meteorológiai állomások biztosítják. Ezeket az állomásokat nem a vízügy, hanem az ukrán Hidro- meteorológiai Szolgálat működteti. Az adatok a postai hálózatokon jutnak el az ungvári adatgyűjtő központba, majd tovább Magyarországra. A hazai gyakorlattól merőben eltérő módon történik a folyók vízállásának mérése. Mint ahogy Rahón, máshol is a partoldalba különböző magasságokban levert és bemért cölöpökre helyeznek beszámozott mérőrudat, és a vízállást az ezen leolvasott érték alapján határozzák meg. Kárpátalja jelentősebb vízügyi létesítményei a síkvidéken és a hegylábaknál helyezkednek el. A nagyobbak közé tartozik az Ungon Ungvár felett épült duzzasztó, amelyből üzemvízcsatorna ágazik ki. Ezen az üzemvízcsatornán van Ungvár város felszíni vízkivétele, valamint egy kisebb vízi erőmű. ^ A falvakban az őszi mpn iviíii.i. iRUPmn iraiyMTi» ?k>* napokon asztalokon szárítják a gombák királyát, a vargányát. A síkvidéki területeken a belvizek átemelését szivattyútelepek végzik. A hegylábi és síkvidéki térségben 18,6 millió köbméter tározókapacitást építettek ki. Feladatuk a belvizek időszakos visszatartása és az öntözővíz biztosítása. Ugyancsak öntözési célú vízkivétel érdekében épült a múlt században a Borsán egy tűsgát. Ettől a duzzasztótól indult a Verke, mely a beregi térMEZEY KATALIN: Elfutó kerítés A kerítésünk lábazata egyenetlen, durva felületű, nagy kockakövekből áll. Ezeken a kockaköveken reszeljük a vadgesztenyefákról lehullott, apró, puhatüskéjű gesztenyéket. Olyan aprók, mint egy meggymag, és ha lereszeljük őket, rozsdaszínű, egyre sötétedő foltot hagynak. A szoknyám zsebe tele van velük, szorgalmasan reszelek. Mellettem Zsuzsi dolgozik, a fiúk nem ennyire buzgók. De engem lelkesít a rozsdaszín folt, és az is, ahogy elfogynak körmöm közül a kívül zöld, belül fehér gömböcskék. Az is tetszik, hogy most még ilyen kicsik és gyöngék ezek az őszre szúróssá, nehézzé, veszélyesen koppanóvá váló vadgesztenyék. Pedig tagadhatatlan, hogy már most is vadgesztenyék. Reszelünk. A köveken négyzet alakú foltok rozsdállnak. És a zöld kerítéskapunál feltűnik Schmidt néni alakja. A házunk alatt lakik, és nem szabad berúgni a port a konyhája ablakán. A konyhaablakban a Schmidt néni feje lejjebb van, mint az én fejem. Olyan alacsonyan, hogy ha véletlenül egy kicsit is rugdalom a port, miközben anya távolabb állva beszélget vele, hogy jobban lássa Schmidt néni arcát, akkor Schmidt néni szeme tele porral, és anya nagyon megszid, elrángat az ablaktól, és nem mehetek vele vásárolni. De akkor sem szabad berúgni a port a félig nyitott konyhaablakon, ha nincs ott Schmidt néni feje, mert akkor meg a konyhaasztal lesz piszkos. Schmidt néni tehát, ha találkozunk, legtöbbször szóba hozza a porrugdalást, pedig már nagyon vigyázok arra, hogy véletlenül se az ablak közelében rúgjam a port. Most is azt várom, hogy rákezdje: Melyiktek volt az megint? — mert biztos, hogy megint történt ilyesmi, anya szerint maga a szél, a legkisebb huzat is felkapja a port az udvarról, és befújja Schmidték ablakán, de ezt Schmidt néni nem hiszi el, és nem is szoktuk mondani neki. De Schmidt néni most nem a szokott szavakkal kezdi, hanem előbb összehúzott szemmel figyeli a reszelést, aztán szörnyül- ködve felkiált (most már a hátunk mögött áll): — Hát ti megint mit találtatok ki? — Gesztenyét reszelünk... — mondom ártatlan arccal, de már biztosan tudom, hogy ez nem is ilyen ártatlan dolog, már biztosan érzem, talán Schmidt néni szeméből látom, hogy ezt nem lett volna szabad. /'TN — Nem látjátok, hogy milyen ronda lesz a kerítés? Hát mért kell így összemázolni? Ki fogja azt onnan letakarítani? Ti? Talán ti? Elég legyen... Takarodjatok innen... Kiabál, és mi nem akarjuk, hogy kiabáljon, mert azt meghallják otthon, és rögtön megjelenik az ablakban Zsuzsi nagymamájának vagy a kertészet kerítése fölött anyának a feje, és büntetésből mindjárt behívnak. így hát szinte egyszerre rebbenünk szét, mielőtt még Schmidt néni a kezében tartott cirokseprűvel nekilátna a kisgeszte- nyékkel beszórt járda söprésének, és szokása szerint minket is félresöprűzne az útból. A Júlia utca sarka felé futok, nem a telek irányába, mint a többiek. Futok, futok egész a Szilágyi Erzsébet fasor sarkáig. Csak ott állok meg és nézek vissza. Schmidt néni kék szoknyában, fehér kockás kötényben, fejkendős fejét ferdén a söprű fölé hajtva már nekilátott a járda takarításának, Zsuzsi, Feri, Antika még mindig futnak, már túl is szaladtak a telken, egyre távolodnak tőlem, egymást közt nevetgélnek, kiabálnak. Hirtelen elfog valami, majdnem nekiindulok, hogy utánuk fussak, de aztán visszatart Schmidt néni □
