Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-04 / 3. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Vagyon, titok és kilátás A megyei közgyűlés fontos feladata a területfejlesztés és a koordináció Két teljes év telt el a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Közgyűlés megalakulása óta. Akkor szokatlan koalíciók jöttek létre, a legtöbb képviselőt küldő szocialista frakció ellenzékbe szorult, az SZDSZ frakció miközben a kormányban és a városi közgyűlésben a szocialisták partnere lett, itt a másik oldallal lépett szövetségre. Mindezek alapján úgy tűnt: a megyeháza is inkább pártcsatározások színtere lesz, mintsem a megyéért egységesen tenni akaró csapat. Dr. Zilahi Józseffel beszélgettünk az eltelt két évről és a most kezdődő újról, aki akkor az alelnöki székért kelt versenyre, s elnök lett belőle. Cl Milyennek ítéli meg két év tapasztalatai alapján a közgyűlés működését? — Manapság divatos szóval úgy szokták mondani, hogy túlpolitizált a megyei közgyűlés. Ez attól függ, mit mivel hasonlítok össze. A korábbi közgyűlés valóban nerrr párt-x — alapon szerveződött, ma 12 árt, illetve egyesülés van a özgyűlésben. Ilyen szempontból politikai erők által szerveződött közgyűlésről van szó. Én mégis azt mondom, nem túlpolitizált a mi megyei közgyűlésünk. Elsősorban szakmai alapon folynak a viták. Ha az elmúlt két év közgyűlési tevékenységét értékelem, nyugodt, kiegyensúlyozott munkáról tudok számot adni, azzal együtt, hogy vannak esetek, amikor engem is leszavaznak. De ez a demokrácia velejárója. E3 Nehéz év volt 2996 az önkormányzatok számára. Milyen évet zárt a megyei önkormányzat? — Hadd egészítsem ki ezt a választ is két évre, mert mind a kettő nagyon nehéz volt. 1995-ben az intézményhálózatunkban jelentős átrendezéseket, korrekciókat kellett végrehajtanunk. 1996 talán annyival volt könnyebb, hogy a közgyű«« ...........*...........................».................""... * 7 Amelyik vagyon nem jövedelmező, attól megszabadulunk, értékesítjük, vagy bérbe adjuk, lés az intézményfenntartói munkáját letisztította, így lényegében az anyagi erőforrások megszerzése volt rendkívül fontos, mert a központi források még az előző évi összeget sem biztosították. Intézményeink fűtése például 180 millió helyett 500 millióba került, s erről a különbségről nekünk kellett gondoskodnunk. Mindez azért sikerült, mert intézményeink többsége megértette, hogy neki kell a saját intézményében a gazdasági takarékossági programot rendbe tenni. Má,sik forrás a létszámkorrekció volt, a legtöbb pénzt azonban a ránk bízott vagyon hasznosítása hozta. Úgy döntöttünk, hogy amelyik vagyon nem jövedelmező, attól megszabadulunk, értékesítjük, vagy bérbe adjuk. Ennek köszönhető, hogy 1996-ban 1,1 milliárd forint pótlólagos forrást tudtunk hozzátenni a közel tízmilliárdot kitevő megyei költségvetéshez. □ Ezeket a vagyoni ügyeket mindig valamilyen titokzatosság lengi körül. Részint mert zárt ülésen születnek a döntések, részint pedig az ember nem érti: mitől lesz nyereségessé magánkézben az, ami állami, vagy önkormányzati kézben ráfizetéses volt, pláne ha az a tulajdonos, aki korábban a cég főnöke volt. — Bármennyire közhely, azt tudni kell, hogy a legrosszabb gazda az állam, vagy az önkormányzat. Épp ez a szocializmus meg a kapitalizmus tulajdonhoz való viszonyának alapkérdése, hogy ami az enyém, azzal másképp gazdálkodók, mint ami a miénk. Ezzel együtt nemcsak olyan tulajdonokat adtunk el, amelyek eleve veszteségesek voltak, hanem olyanokat is, amelyek működtetése nem tartozik az önkormányzat működésének körébe. A gyógyszertárközpont nem profi kereskedelmi cég, az önkormányzatnak semmilyen gazdasági előnyt nem jelentett. Kiszámoltuk, hogy ha 400 milliót kapunk érte, s betesszük a bankba, évente százmilliót kamatozik. 450 milliót kaptunk érte. A másik ehhez hasonló ügylet a Nyírtelecoom volt. Itt a 600 milliós vagyonban 200 milliós kisebbségi részvényünk volt, 250 millióért adtuk el. És voltak telkek, ingatlanok, vagyonjogot érő dolgok, ezek sorsa is így rendeződött. Hogy miért van titkolózás? Úgy érzem, nincs titkolózás, a két év alatt egyetlen botrányos dolog nem történt, a megyei közgyűlés egyetlen vagyona sem kelt el áron alul. Viszont a zárt üléseknek én sem vagyok a híve, kimondottan ellenzem, mert mindenki azt hiheti, hogy titkolózás folyik. De ha aki vesz, vagy akit kinevez a közgyűlés, az nem járul hozzá a nyilvánosHiába vannak jó programjaink, ha a projektjeink nagyon gyengék, yy sághoz, akkor nem tudunk mit tenni, mert az önkormányzati törvény elrendeli az üzleti és a személyi jogok védelmét. □ A 229 önkormányzatból egy a megyei, mégis sokszor látni az összes polgármestert a megyeházán. Milyen közps ügyeik vannak? — A megyei önkormányzat valóban csak egy a 229 közül, sőt hatáskörét tekintve a leggyengébb. Viszont maradt egy nagyon fontos szerepe: a területfejlesztés és a megyét érintő kérdésekben a koordináció. Olyan fejlesztésekben, amelyek egy településen kívüli térséget fognak át, elengedhetetlen a koordináció. Ilyen a közúthálózat fejlesztésének összehangolása, a tömegközlekedés, a vasútfejlesztés, vagy ilyen volt a távközlés is. lJ Ön a megyei fejlesztési tanács elnöke, s beválasztották az országos tanácsba is. jelent ez valamilyen előnyt a megye fejlesztése szempontjából? — A fejlesztési tanács elnökeként a felelősségem abban van, hogy a megyei közgyűlés gazdaságfejlesztési álláspontját képviseljem, s mint egy tag, olyan véleményt fogalmazzak meg, ami a megye gazdasági állapotának jobbra fordulását, egy korszerű, modernizálódó gazdaság kialakulását eredményezi. Ebben most gondjaink vannak, mert hiába vannak jó programjaink, a projektjeink igen gyengék. Konkrétan mit értek azon, hogy program? Az almaprogram például a termelés, a feldolgozás, a tárolás, a kereskedelem együttesét, tehát egy in- tegrált láneot-té4em; s ha ebből egy láncszem hiányzik, s oda más erők hatolnak be, az itt élő emberektől szippantják el a jövedelmet. — Az országos területfejlesztési tanácsban is lesz feladatom, hisz a legtárgyilagosabb , döntések sem mentesek a szubjektív elemektől. Már az első alakuló ülésen keményen összecsapott a Dunántúl az Alfölddel, mert sokallják a területkiegyenlítési alapból elhozott 12-13 százalékot. Ha a területfejlesztés eszközrendszerét nézem, a mi 12-13 százalékunk nem teszi ki a 8 százalékot, mert van ezenkívül 23 olyan alap, amit a központ működtet, s ezeknek az összege több mint 200 milliárd forint. Ha pedig ezeken átnézem, mennyit kap a megye, már a 4 százalékot sem éri el, holott ** Költségvetésünk egy szerényebb jellegű árrobbanást még képes kivédeni, yy a lakosság aránya alapján legalább 5,9 százalék járna. Ha még a nemzetközi tőkét is ideveszem, akkor nem érjük el 2 százalékot. Ez annak az öt megyének is érdeke, akiket Szabolccsal együtt képviselek. 3 A megye egyik legnagyobb foglalkoztató szervezete a megyei önkormányzat. A már nagyjából megismert költségvetés alapján milyen éve lesz ennyi embernek 1997? — A jelenlegi költségvetésünkben a jövő évre olyan gazdasági tartalékokat vittünk át, ami egy szerényebb jellegű árrobbanást még képes kivédeni. Bízom abban, hogy most már valamennyire stabilizálódni kell a magyar gazdaságnak. Ezzel együtt még 1997-re is tervezünk 3-4 százalék létszámleépítést, s még mindig vannak olyan vagyonjaink, melyektől meg kell szabadulni. De csak olyan vagyontárgyakat engedünk ki a hálózatból, ami nem produktív, ugyanakkor fejlesztési cselekedeteinkkel újabb eszközöket kell beépíteni az önkormányzat intézményhálózatába. Ez véleményem szerint több lesz, mint amennyi vagyontól 1997-ben megszabadulunk. Mindent összevetve, én egy kiegyensúlyozottabb évet látok 1997-ben. Remélem az is lesz. MAGÁNVÉLEMÉNY Optimistán ^ ... Annyira szeretköztársasági elnőknek, akiszólott az ország. Azzal a diagnózissal ugyanis fenntartás nélkül egyetértek, hogy milyen okok vezettek még a rendszerváltás előtt az eladósodáshoz (idegen igények, politikai okokból mesterségesen fenntartott árrendszer, stb.) Azzal sincs bajom, hogy a mostani kormánynak volt csupán mer- sze szembenézni az adósságból fedezett műjólét drámai következményeivel. Bizony igaz: eközben „kényszerűen goromba ” intézkedések sora vezethetett a válság, az összeomlás elhárítására. Bár megjegyezném, egyik- másik lépés mintha elhamarkodott, felesleges s főként antihumánus is lett volna (Ha ezt a szót még ildomos használni elérdesiilt világunkban.). Azt sem lehet tagadni, hogy a garast a szegényebb, kiszolgáltatott néprétegeknek kellett inkább a fogukhoz verniük, már akinek még volt foga és ga-~ rasa. Vértelen társadalmi átalakulásunk során, így a megélhetés véráldozatával „a válságon túljutott az ország” — mondta az Elnök. Optimista- és realista — lévén „egészségtelen türelmetlenséggel” dehogyis akarom én mindezt „lefitymálni”, mint holmi ellenzéki, aki nem hajlandó sem felismerni, sem elismerni bármi sikert, csak tagad szakadatlan. Valami azért mégis mocorog bennem. Az tudni illik, hogy amíg mak- ro-ban, országos méretben sok minden jól alakul, mikro-ban miért van másképpen? Mert, ugye, a fűtés, a világítás, a tej, meg a kenyér, a telefon és a benzin felemelt ára (folytatható tetszés szerint) nekem, nekünk, vagyis a kisebb, a mikro-környezetemben jelentkezik már januártól. Félek, hogy amikor havonként le kell perkálnom a többezres pluszkiadást, az istennek se fogom érezni, hogy lám-lám, már túlvagyunk a válságon. Mert most a szokásosnál is nagyobb terjedelemben közölték a lapok a januári áremelkedéseket, amiről gondolni sem merem, hogy a válság elhárításának kényszerűen goromba lépése, hiszen azon már túljutottunk volna, ugyebár. Mégis együtt bizakodom az Elnök úrral: a költségvetés hiányának, fizetési kötelezettségeinek csökkentésével mind több és több jut a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a bűnüldözés korszerűsítésére, fejlesztésére. S ha még a jövedelmünk is követi majd az árakat, akkor felőlem akár levegővétel nélkül szidhatja majd az ellenzék a kormányt. Itt be, ott ki. Angyal Sándor Zilahi József : „Ha az elmúlt két év közgyűlési tevékenységét értékelem, nyugodt, kiegyensúlyozott munkáról tudok számot adni” Elek Emil felvétele Balogh József
