Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
Kállai János A fehérgyarmati székhelyű Hármashatár Irodalmi Társaság füzeteinek második köteteként jelent meg a szintén gyarmati illetőségű tanár-poéta, Udud István Remény, ne hagyj el! című könyve. Közel egy évtizedet kellett várnunk a költő újabb jelentkezésére, de a most közölt alkotások színvonala sejteti: értékeket „szült” az idő, s a csöndesnek tűnő évek mélyén értékes lírai-epikai termés érlelődött. Udud István: Remény, ne hagyj el! Versek és visszaemlékezések. Hármashatár Irodalmi Társaság. Fehér- gyarmat, 1996. A szerző az" igén ízléses küllemű kötet hátsó borítójának szövegében így vall: Közel negyven esztendő szellemi vetésének-aratásának termését tartja kezében a kedves olvasó. Válogatást csak, mert a teljes termés ennél gazdagabb... Igen, a hatvanadik évéhez közelítő Udud István egyfajta számadáskényszer hatására írja a verset, eleget téve a nosztalgikus inspirációknak, az emlékvonulatok, élettöredékek mind élesebben hangra ébredő jelentkezésének. De félreértés ne essék, nem egyszerű múltbatekintések szubjektív hangulatú szegmensei, amiből a két ciklusban komponált könyv felépül. Már a szkepszissel átitatott, ars poe- ticus ihletettségű nyitó költemény is mást ígér: az értékért perelő, a silányságot elvető, a poézis — ha nem is mindenható — erejébe vetett hitét makacsul megőrizni szándékozó költő férfias indulatait, mind bölcsebbé váló gondolatait, véleményformálásra késztető érveléseit. A Kinek kell című nyitányból idézünk: Kinek / kinek kell / még a vers...néhány emberi / szó csupán / egy-egy jelző / szelíd hasonlat / amin elring / a gondolat. Az Emlékmorzsák című első ciklus érdekessége — jóllehet nem nóvum mint szerkesztési megoldás — a versek és curriculum vitae-szerű prózaegységek váltakozása, pontosabban: szoros egybefonódása. (Ratkó József ötvenedik évéhez érkezvén szintén közölni kezdte hajdanán hasonló tematikájú, ám műfajilag nehezen kategorizálható „szövegeit”.) Az életképek -— mint ahogyan a kötetelőszó írója, Miklós Elemér megállapítja — szervesen illeszkednek a meghitt, bensőséges hangulatot árasztó lírai darabokhoz: az intimitás távoltartásával, helyette az otthonosság, a biztonságos érzelmi egyensúly állapotának részletezésével. A második ciklus — a Szűrt fényben címet kapta — Udud „őszikéi”. Az élet lefutásával szembenéző, a halál esetleges közelisége miatt alig perlekedő ember fegyelmezettsége bennük a meghatározó. Az elégikusra váltó tónusok egyáltalán nem anakronisztikusak, mint ahogyan az erőszakolt modernséget messze elkerülő ududi költői világ sem az. Napkelet • A KM hétvégi melléklete 88888Sg88S38g888888888888Sag8888888gS88888888g8S888Sesg^8S838g88SS8S8SS88S^S88S8ggg88S$gg8agS8aS888g8S8gg8SSS8gS8gS88SS88S!88888g8S888a 1997. JANUÁR 25„ SZOMBAT Bartókot is fénykéj A fotósok doyenje, a 98 éves Liebmann Béla Hollóst Zsolt délyem, a sakk révén bejáratos lettem az Espersit-házba, ahol híres irodalmi kör működött. Megismerkedtem Móra Ferenccel, Juhász Gyulával, sőt József Attilával is találkoztam, aki Es- persit lányának udvarolt. Espersit nagyon ellenezte a kapcsolatukat, Attilát nem tartotta megfelelőnek a lánya számára. Espersitékhez Páger Antal is eljárt, akinek pályakezdő színészként már akkor nagy sikere volt. Visszatérve Szegedre, mindig akadt a városban érdekes fotóstéma. 1931-től nyaranta a szabadtéri játékok nagy attrakciót jelentett, sokat fotóztam Móra ásatásain, rengeteg képet csináltam az egyetemen is. amikor Szent-Györgyi Albert 1937-ben megkapta a Nobel-díjat, a laboratóriumában készített felvételeim bejárták az egész világot. □ Neves művészekről, például Bartókról, Kodályról, Móra Ferencről, Mascagin- ról, Tolnay Kláriról, Karády Katalinról készített fotói is híressé váltak, a velük kapcsolatos történetei közül elmesélne valamelyiket? — 1943 őszén egy ismerős budapesti üzletember, Kellermann úr telefonált, segítsek elintézni, hogy meglátogathassa haldokló munkaszolgálatos fiát a szegedi hadikórházban. Mindenkitől csak ígéretet kapott, de senkinek sem sikerült elintéznie. Megnyugtattam, ez nem lehet probléma. Kerékpárral elmentem megnézni, egyáltalán él-e még a fia. Nem a kórházban találtam meg, hanem az udvaron felállított fabarakban, amelyre nagy betűkkel ki volt írva: fertőző osztály. Egy ismerős orvos segítségével jutottam be, Kellermann fia már beszélni sem tudott, csak égő szemeivel nézett és a fejével biccentett. Visszamentem az üzletbe, Pálfy polgármestert és a főispán titkárát akartam felhívni, hogy intézzék el a látogatási engedélyt, amikor megszólalt a telefon. Lukács főszerkesztő keresett Budapestről a Színházi Élettől, elmondta, hogy Karády Katalin Szegeden van, egy jótékonysági esten lép fel, de előtte délután a hadikórházban a sebesült katonáknak énekel, amiről exkluzív fotóriportot szeretne közölni a lapban. Rohantam a színházba, ahol az esti előadás próSzent-Györgyi Albert feleségével 1936-ban Ez a riport néhány nappal Liebmann Béla váratlan halála előtt készült. így sajnos nem születésnapi köszöntőként, hanem nekrológként közölhetjük. Egy évvel öregebb az évszázadnál Lieb- mann Béla, a szegedi fotóriporterek ma is abszolút szellemi frissességnek örvendő doyenje, akinek első fotója 1919 augusztusában készült, amikor szülővárosa, Temesvár fölött felrobbant egy Zeppelin. A levegőben kigyulladt léghajót látva Lieb- mann Béla felkapta bátyja fényképezőgépét, találomra elkattintotta, így sikerült megörökítenie a tragédiát. A fotót bevitték a Temesvári Hírlap szerkesztőségébe, ahol kitörő örömmel fogadták és másnap a címlapon hozták. Az idős mesterrel fotóritkaságokkal teli lakásában beszélgettünk. 71 A szerencsének is köszönhető első kép után hogyan kezdődött fotóriporteri pályafutása? — Optikus és orvosi műszerész volt az eredeti szakmám, a felrobbant Zeppelinről megjelent képem után kedvtelésből kezdtem fotózni. Amikor a ’20-as évek elején Budapestre kerültem, a Múzeum Kávéházban találkoztam Veér Györggyel, a neves újságíróval, aki épp fotóriportert keresett. Tetszettek neki a képeim, kérte, dolgozzak vele. Legfontosabb tanácsa az volt, hogy egyik lapnál se fogadjak el státust, nem érdemes lekötnöm magam. Szabadúszóként a Pesti Hírlapnak, a Színházi Életnek, a Tolnai Világlapjának és az Estnek készítettünk rendszeresen riportokat. Jó dolgom volt Budapesten, rövid idő alatt ismertté vált a nevem, az újságíró-igazolványok akkoriban minden ajtót megnyitottak. □ Miért hagyta ott a fővárost? — A bátyám, aki a szegedi gyufagyár főkönyvelője volt — győzködött, hogy helyi napilapnak, a Dél-Magyarországnak nincs fotóriportere, jelentkezzek náluk. Örömmel fogadtak, jó fizetést ajánlottak, ráadásul továbbra is küldhettem fotókat a pesti lapoknak is. Közben egy optikai szaküzletben is kaptam munkát, amelynek a vezetője felkért, hogy szervezzek meg Makón egy fióküzletet, ezért két évre félretettem a fotóriporterkedést. Makón szenvebája folyt. Karády Kati régi ismerősként üdvözölt, megbeszéltük, hogyan készítjük majd el a kórházi fotókat, hogy még az esti gyors mozdonyvezetőjével eíküldhessem Budapestre. Beszélgetésünk közben egyszer csak megjelent egy katonatiszt, boká- zott, köszönt Karádynak, és barátságosan társalogni kezdtek. Miután elment, akkor tudtam meg, hogy a honvéd kórház parancsoka volt. Ezen felbátorodva megkérdeztem Karádyt, segítene-e egy haldokló zsidó munkaszolgálatos fiatalembert — akin már úgysem tudnak segíteni — kiadatni az apjának. Amikor a próba végén visszajött az őrnagy, Karády odahívott engem is, hogy mondjam el, pontosan miről van szó. A parancsnok nagyon csóválta a fejét, erre Kati azt mondta neki: Őrnagy úr, adja oda az én kedvemért azt a szerencsétlen fiút az apjának, csak terhére van az államnak, hadd halljon meg otthon! Rövid csönd után megkérdezte az őrnagy, kapcsolatban állok-e az apával, haza tudjuk-e szállítani a fiatalembert. Amikor felhívtam Kellermannt, alig akarta elhinni, hogy nemcsak látogatóba jöhet, hanem haza is viheti a fiát, akinek az összes leletét kiadták, sőt még leszerelési papírt is kapott. Budapesten aztán neves professzorok segítségével megmentették az életét. A történethez tartozik, hogy a következő évben Kellermann akaratlanul majdnem a halálomat okozta. Amikor Szálasi átvette a hatalmat, munkaszolgálatos voltam Csillaghegyen, csomagoltunk és Nyergesújfalura indultunk. Amikor búcsúztam Kellermanntól, nem akart elengedni, kérte, maradjak velük egy svájci védelem alatt álló házban. Szerencsére nem maradtam, a házat , a nyilasok az utolsó napokban megostromolták, Kellermannékkal együtt az összes lakót kivitték a Duna- partra és belelőtték a folyóba. □ Nyolcvanévesen is készített fotókat, a százhoz közeledve pedig Lékó Péterrel vív sakkcsatát, és minden felvételére pontosan emlékszik mikor, hol, hogyan készült. Mi a szellemi frissességének titka? — Bizonyára genetikai okai is vannak, a családban többen matuzsálemi kort értek meg. 1932-ben a feleségem kérésére abbahagytam a szivarozást, kávét is csak az utóbbi években iszom. Ahogy megöregedtem, a gyomrom összeszűkült, nincs étvágyam, csak szakaszosan tudok enni. Már nem sok idő kell a századik születésnapomig, amit szeretnék megérni és megünnepelni. Karády Katalin 1943 őszén a szegedi hadikórházban (mellette barátnője, Kelly Anna színésznő és Sárosy, a híres focista). Liebmann Béla felvételei (reprodukciók: Veréb Simon) A tiszteletbeli török: Horváth László Török konzulátus nyílt nemrég Magyarországon, Szigetváron, a Zrínyi téren. Grimasz a históriának, avagy a kiengesztelő- dés gesztusa? Tiszteletlenek vagyunk saját történelmünkkel vagy megértjük az idők szavát: 400 év után nincs helye régi sérelmeknek? így is, úgy is értelmezték a tényt, hogy Szigetvár határában szobrot állítottak a Zrínyit ostromló szultánnak. — Kormányközi megállapodás született erről már korábban — mondja Horváth László tiszteletbeli török konzul. — Hosszas egyeztetés után került sor az emlékpark felépítésére és Szulejmán szobrának felavatására. Az építészeti munkálatokat 1994-ben végeztük. Török pénzen épült, török anyagból, a szobor is onnan jött. A területet a török állam bérbe vette 99 évre. A park építése nem előzmény nélkül való. Szigetvártól északra, a turbéki dombon áll egy kegytemplom, amelynek falára 1913-ban helyeztek el emléktáblát, eszerint itt vannak eltemetve a szultán belső részei (a teste Isztambulban). A törvényhozó nagy Szulejmán az ostrom idején halt meg. Amikor még működött a kaposvári-szigetvári vasútvonal. Szigetvár közelében volt egy megálló: Török sírok. A tudomány valószínűsíti, hogy az ostrom alatt meghalt 30 ezer török közül sokat temettek el errefelé. Ma itt — a 67-es út mellett, Kaposvár felé három kilométerre — fekszik a park, amelyet sírkertnek is neveznek. Horváth László 45 éves szigetvári születésű építési vállalkozó rövid idő alatt jó minőségben építette fel az emlékparkot. A török fél megelégedését mutatja, hogy megbízták a magyarországi török műemlékek gondozásával, így például az ő kft.- je tatarozta a budai Gúl baba túrbét is. 1995-ben a török kormány felkérte Horváth Lászlót, hogy legyen tiszteletbeli török konzul: 1996 decemberében pedig Szigetváron, a Zrínyi téren, Török Bálint egykori házának helyén megnyílt a konzulátus. " □ A költő reménye
