Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK (Folytatás a 9. oldalról) — Nagyon fontos fejlesztési központ lehet a záhonyi vállalkozói övezet, amelynek kialakítására remélhetőleg nemsokára sor kerül. Kormányhatározat van születőben az övezet kijelölésére, a jogi státus tisztázására, s elfogadása után megkezdődhet az intézményi rendszer kialakítása is. Az igazi próba természetesen az, hogy találunk-e olyan cégeket, akik befektetéseikkel fellendíthetik az itteni gazdaságot. A záhonyi régió Európa legnagyobb szárazföldi kikötője, amelynek tranzitszerepe gyors növekedést ígér a megye övezeten kívüli részei számára is. E remények igazolására elég csak Székesfehérvárra tekinteni, amelyet ma a világ tíz leggyorsabban fejlődő övezete között tartanak számon. O Az adottság persze nem minden. — Valóban, az adottság nem minden. Olyan önkormányzatokra és övezeti szolgáltató intézményre, olyan emberekre és szervezetekre van szükség, akik kommunikálni tudnak a befektetőkkel, értik azok szándékait és nyelvét, van ötletük és fogadókészségük akkor is, ha egy potenciális beruházó netán éjfélkor ébreszti fel őket. O Sokan mondják, még ma is a kijárásnak, a személyes kapcsolatoknak lehet sikere. — A lobbizás bizony a világon többnyire meglévő gyakorlat. Akkor válhat veszélyessé, ha az nem nyilvános csatornákon folyik. A szabolcsi képviselőkkel nekem is gyakoribb a kapcsolatom, amit azért is bátran vállalhatok, mert megvalósítható, hasznos ötletekkel jönnek hozzám. Cl Maga a miniszterelnök jelentette ki nemrég, hogy a kritikák egy részét elfogadva hajlandó a generációváltásra. — Generációváltás akkor mehet végbe, ha megvannak azok a személyek, akikben a jövő embereit láthatjuk. Számos példát tudunk a világból arra, hogy a szükséges időben megjelentek a gazdaságban, a közéletben az új arcok. Azt hiszem, nem kell aggódni, a maga idején a generációváltás is végbemegy, végbe fog menni. Í1 Van-e Önnek szerepe a megfelelő vagy annak tartott emberek kiválasztásában? — Nem, engem a gazdaság foglalkoztat. O A Heti Világgazdaság egyik száma önt a legfontosabb hatalomelosztónak nevezte. Megfelelő a jelző? — Bár elismerem, igen jól hangzik, nekem nem tetszett ez a bombasztikus kitétel. Nevetséges, és az újságírói szakmára nézve nem túl pozitív ez az állandó szenzációhajhászás. Munkámmal kapcsolatban nem a hatalomelosztás a feladat, hanem az, hogy a napirendre kerülő ügyekre időben megoldás szülessen, hogy a fejlődés, a modernizáció számára fontos projektek minél hamarabb elkészüljenek és elindulhasson megvalósulásuk. A dolgok nem a mi irodánk döntései alapján folynak. Aki veszi a fáradságot, hogy alaposan végigelemezze a projektek kidolgozásának és megvalósításának, a PHA- RE-pénzek elosztásának — Brüsszelbe vezető — mechanizmusát, biztosan rájön, hogy a kabinetiroda szolgáltat, nem pedig hatalmat vagy pénzt osztogat. O Van-e titkos álma? — Sok álmom van, s abban.a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az országban — benne szülőföldemen is — kialakuló projektek mindegyike egy olyan álom, amely megvalósulhat. Ha például a záhonyi vállalkozói övezet ügye egyenesbe jut, az egyik legnagyobb álom valósul meg. Ez átnyúlhat a határokon, a környező országok szomszédos régióiban is lendületet adhat a fejlődésnek. Nagyon szeretném azt is, ha megváltozna a jelenleg uralkodó, nem éppen pozitív közhangulat: a gazdaság mutatói folyamatosan javulnak, ám az emberek közérzetén ez egyáltalán nem tükröződik. Pedig nem csak a gondra, az örömre is van elég okunk. A szabálytalan primadonna Találkozás Misura Zsuzsával, a magyar operakultúra kivételes egyéniségével Misura Zsuzsa a színpadon Veréb Simon (MTI-Press) felvétele Hollós! Zsolt Misura Zsuzsa a magyar operakultúra kivételes egyénisége. Pályája nehezen indult, hosszú éveket töltött az Állami Népi Együttes, majd az Operaház kórusában. Nem végzett zeneművészeti főiskolát, de három főiskolával is felért, amit a korán elhunyt Réti Józseftől, majd 14 éven át a .jeles hőstenortól, ■ Szőnyi Ferenctől tanult. A hetvenes évek végén lett az Operaház magánénekese, a nagy szerepek közül kezdettől fogva énekelte az Aidát, az Ernani Elviráját, Turandot és Szilágyi Erzsébetet. Az Operaház rekonstrukciója idején gyakori vendég volt Szegeden is, ahol A trubadúr Leonórájaként, a Nabucco Abigéljeként, Lady Machbethként és Sentaként aratta legnagyobb sikereit. Pályája során mindhárom nagy szerepálma — Tosca, a Lady és Gioconda — beteljesült. Az Andrássy úti dalszínházban manapság szinte az egyedüli drámai szoprán, aki a Wagner-reperto- ár és az olasz operák nagy főszerepeit egyaránt énekli. A média mégsem tette igazán közismert sztárrá, meglepetéssel írtak róla a lapok, amikor néhány éve Katia Ricciarelli váratlan távozása után beugrással mentette meg a Népstadionban a Raffa-féle Aidát. Kollégái és a műfaj szerelmesei viszont pontosan, tudják művészi rangját, ők csak úgy emlegetik: „a” Misura. tf Tavasszal, a Kossuth-díj átadásakor mindig érdeklődve futom végig a kitüntetettek névsorát, keresem a listán azok nevét, akikről teljesítményük alapján úgy gondolom, megilletné őket a legmagasabb művészeti elismerés. Misura Zsuzsa nevét már régóta keresem — hiába. — Hazudik, aki azt állítja, hogy nem vágyik kitüntetésekre. Nagyon jólesett például, amikor megkaptam a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Az első pillanattól kezdve hiszek abban, hogy a jó munkát előbb-utóbb — nálam többnyire utóbb — észreveszik. Ha jól tudom, 13 éve nem kapott aktív opera-énekesnő Kossuth-díjat, ami kicsit elgondolkodtató. Tőlem teljesen függetlenül is méltánytalannak tartom ezt, mert nem létezik, hogy ennyi idő alatt nem volt egyetlen olyan művész, egyetlen olyan produkció sem, aki vagy ami megérdemelte volna. Számomra talán a legnagyobb örömet, a legszebb elismerést az Erzsébet-díj jelentette, amit a közönség szavazott meg. O Mit vár az Operaház új főigazgatójától, Szinetár Miklóstól? — Azt nyilatkozta, se tönkretenni, se pedig megváltani nem akarja a színházat. Azt hiszem, ha egy ilyen nagy tudású, nagy műveltségű szakember kerül az Operaház élére, akire a művészek is felnéznek, akkor az már önmagában is pozitívum. Volt szerencsém Szinetár Miklóssal hat hetet együtt tölteni az általa rendezett Tu- randot-produkció kapcsán Új-Zélandon, nagyon boldog voltam, amikor a közösen meghallgatott koncertek, előadások után kiderült, hasonló az ízlésünk. Ha bírni fogja türelemmel az Operaház irányítását, és a munkatársai is segítik, akkor végre megindulhat a régóta várt felemelkedés. l7 Az Operaház vezető művészeként milyen manapság a közérzete? — Van munkám, szinte a teljes repertoáromat énekelem, tehát panaszra nem lehet okom. Legutóbb visszahívtak Szegedre is, ahol Kerényi Miklós Gábor rendezésében ismét műsorra tűzték a régi nagy sikert, A bolygó hollandit. Ezzel a produkcióval egyébként novemberben nagy franciaországi turnéra indulok a szegediekkel. Senta szerepe végigkíséri a pályámat, ennek köszönhettem, hogy szólista lettem. A mostani az ötödik rendezés, amelyikben részt veszek. Senta fanatikusan hisz abban, hogy az lesz a párja, akit elképzel. Érdekes párhuzamot érzek ebben az én életemmel, hiszen gyerekkoromban mindig azt mondtam: a férjem szőke és kék szemű lesz, Györgynek vagy Zoltánnak fogják hívni. Zoltán lett, szőke és kék szemű. Azért is szeretem Senta szerepét, mert azt hiszem, a szerelemben valóban lehetnek olyan pillanatok, amikor életünket kell áldoznunk azért, hogy a másikkal valahol találkozzunk. Azok a szerepek a kedvenceim, amelyeket szinte élhetek, amelyekben az egész lényem énekelhet. Például a Végzet Leonóráját sohasem vállaltam, mert távol állt tőlem a figura. Imádom viszont Giocondát és Toscát, mért úgy érzem, ezekben önmagamat adhatom. O Külföldi sikerei közül melyikre emlékszik legszívesebben? — A New York-i Carnegie Hall-ban neves partnerekkel Abigélt énekelhettem, Wellingtonban a Turandottal volt nagy sikerem, de Japánban is turnéztam a berlini Staatsoper társulatával. O A nagy Wagner-szerepekben — például Izoldaként — állóképessége is vizsgázik, hogyan tréningezik a kimerítő feladatokra? — Mostanában divat lett a nők körében mindenféle tornákra járni. Az édesanyám idejében a háztartás vezetése jelentette a testedzést. Én is így vagyok ezzel, nincs háztartási alkalmazottam még ablaktisztításra sem, számomra a háztartási munka a sport. Ha valaki rendesen kitakarít három szobát, az felér heti két tornával. A III. kerületi lakótelepen, ahol élek, kevesen tudják, hogy primadonna vagyok, persze előfordult már, hogy örömmel köszöntöttek: „Szomszédasszony, láttuk a tévében énekelni!” Születésnapra A 80 éves Kállay Miklós Belánszky-Demkó Péter felvétele Mélyen tisztelt Nagykövet Úr! Engedje meg, hogy tisztelői nevében őszinte nagyrabecsüléssel köszöntsem 80. születésnapján, hogy megint egyszer főhajtással adózzak e jeles napon munkássága, életműve előtt. Keveseknek jutott osztályrészül hasonló életút. A meleg családi fészekből épp hogy kirepült tehetséges fiatalember, az édesapa féltő, de embert faragóan kemény keze nyomán, ígéretes karrier előtt állt, melynek lehetőségei foszlottak szerte 1944. március 19-vel. Elvesztette otthonát, feleségével és karon ülő fiával a nácik elől rejtőzni kényszerült, kik vadászták a „fiatal viperát”. Miniszterelnök édesapját és két testvérét Németországba és a Szovjetunióba hurcolták táborról táborra. Buda ostromakor elvesztette a legdrágábbat, az imádott édesanyát. Felesége odaadó szeretetével, támogatásával immáron önerőből 1946-tól új otthont teremtett Rómában, munkájában pedig elismerésre méltó karriert futott be. Bizonyítani tudta távol a szeretett hazától is, hogy jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Minden idegszálával itthon volt, lehetőségei szerint segített honfitársainak, mint máltai lovag is. 1969-től a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke, ma tiszteletbeli elnöke és a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete. Ott volt 1956 őszén-telén máltai lovagtársaival az osztrák határon, a rend vezetése által is elismerten szervezte a menekülők fogadását, ellátását, további sorsuk intézését. Római otthonának ajtaját is kinyitotta a magyarok előtt, az anyagi segítségnyújtástól, Vera asszony vendéglátásáig. A rendszerváltást követően nem törődve a tamáskodók véleményével, maga mögött hagyta a római otthont, a közel 50 év kemény munkájával megteremtett római közmegbecsülést. Véglegesen visszatért szülőföldjére, mert érezte, itt van itthon, mert volt ereje, hite a 70-en túl is (immáron harmadszor) új életet kezdeni. Egy államférfi vagy politikus szerepe múlandó, csak a tetteik maradandóak, és ha eszmeviláguk követőkre talál. Nagykövet úr egész életműve például szolgálhat. Ma este a Károlyi palotában a család, a máltaiak és johanniták által rendezett ünnepségen, gondolatban ott lesznek földijei, tisztelői a megyénkből és köszöntő poharukat emelik Kállay Miklós 80. születésnapjára. Dr. Lakatos Sarolta A Kállay-gyűjtemény vezetője " Napkelet • A KM hétvégi melléklete 1996. december 7., szombat