Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
1996. december 7., szombat ■ ■ Ot fiú meg egy falu Hólabdaként görgeti maga előtt adósságát a település • Csőd szélén Balogh Géza Túristvándi (KM) — Néhány napja új polgármester áll Túristvándi élén. Nincs ebben semmi különös, másutt is megesett, hogy időközi választást kell kiírni, az viszont szokatlan még nálunk, hogy a roma kisebbségi ön- kormányzat elnökét, ráadásul egy nőt válasszon meg a falu, még ha mindössze két szavazattöbbséggel is. A helyzet érdekességét csak fokozta, hogy az eredményt megóvta a második helyezett, a kisgazdapárt jelöltje. Igaz, azóta szentesítették már a korábbi eredményt, de még ma is élénk beszédtéma a néhány nappal ezelőtti választás a faluban. A vízimalmáról híres apró falu gyakorlatilag májusban vált polgármester-nélkülivé, teendőit az alpolgármester. Király Lajos látta el egészen a november végi választásokig. A fehérgyarmati fém- és faipari szövetkezet üzemvezetője kényszerből volt tehát jó fél évig a falu vezetője, most azonban, mint ahogy két éve is a kisgazdapárt jelöltjeként ő is indult a választásokon. Két szavazat Két évvel ezelőtt öt, most két szavazattal maradt alul. Sokan már akkor is biztatták, hogy fellebbezzen, mert a szavazólapok újbóli ellenőrzésénél bármi kiderülhet, ő akkor azonban nem állt kötélnek. Most viszont igen, bár elmondása szerint ő személy szerint a legszívesebben most sem kért volna semmit. — Nekem nem létszükséglet a polgármesteri szék, én hál’ istennek nagyon jó munkahellyel rendelkezem, így korántsem fogtam fel annyira tragikusan a kudarcot, mint talán más a helyemben tette volna — mondja elgondolkozva a korábbi alpolgármester. — Ámbár én azt sem nagyon hiszem, hogy kudarcként kellene felfognom a történteket, hiszen a győztes 114 szavazatával szemben én 112-t szereztem meg, vagyis gyakorlatilag hajszál híján győztem. De nem is az a fontos, hogy végül ki Az elszegényedés előtt nincs STOP-tábla lett a polgármester. Sokkal fontosabb kérdés ennél az, hogy sikerül-e elkerülnie Istvánéinak az anyagi csődöt, vagy be kell dobni a törülközőt, kiszolgáltatva magunkat a csődbiztos kénye-kedvének. Isten mentse meg a falut ez utóbbitól. Cl Ha Önt választják meg polgármesternek, mit tett volna a csőd elkerüléséért? — Az első lépéseket már a mögöttünk lévő hónapokban is igyekeztük megtenni, sajnos. látványos eredményeket ilyen helyzetben lehetetlen volt elérni. Ráadásul azok a lépések rendkívül fájdalmasak és népszerűtlenek is voltak, de nem láttunk más lehetőséget. Csökkenteni kellett például az óvoda dolgozóinak számát, a kiszolgáló személyzetet pedig visszasoroltuk a hatórás munkaidőbe. Ugyanazt kellett meglépnünk az általános iskolában is, mert jelen anyagi helyzetünkben tarthatatlannak ítéltük meg, hogy hetvenegy tanulóval tizenhárom pedagó- : gus foglalkozzon. Ráadásul az önkormányzat csak a kötelező tantárgyak finanszírozását tartotta lehetségesnek, így aztán tulajdonképpen még az is csoda, hogy e kényszerű intézkedések ellenére is ennyi szavazatot kaptam. Az én lelkiismeretem nyugodt: amit tettem nem magamért, hanem a falu érdekében tettem. S kívánom, az új polgármester érjen el minél nagyobb sikereket, hiszen az a falu, a mi falunk sikere is lesz egyben. Öt fiú Lakatosné Sira Magdolna egy végtelenül kedves, öt fiúgyermeket nevelő asszonyka, aki akkor kapcsolódott be a közéletbe komolyabban, amikor a férje révén megválasztották a helyi roma önkormányzat elnökévé. Tulajdonképpen a polgármester-választáson is félig-meddig kényszerből, az ismerősei biztatására indult, ám amikor döntött, nagyon komolyan vette a jelöltségét. — Ilyen vagyok — mondja szabad koz va-mosolyogva Túristvándi új polgármestere —, ha egyszer elhatározásra jutottam, azonnal nekilátok a teendőkhöz. Tudom, nem lesz könnyű a helyzetem, hiszen úgy is felfoghatnám, hogy kétszázan nem szavaztak rám, de ez engem csak ösztönöz. Arra, hogy nekik is bebizonyítsam, nincsen halálra ítélve ez a falu. Ha szigorúan, de okosan gazdálkodunk, ki lehet evickélni a sárból, bár tisztában vagyok vele, nagyon fájdalmas döntések meghozatalára is sor kerülhet a közeljövőben. O Csak nem bezárják az óvodát, iskolát, mint ahogy máris rebesgetik? Harasztosi Pál felvétele — No nem, erről szó sincsen. Konkrét lépésekről még korai lenne beszélni, hiszen még csak pár napja tettem le az esküt, még csupán most tájékozódom. Az első lépések azonban már biztosak. Egy testületi döntés értelmében független szakértő bevonásával elrendeltünk egy belső ellenőrzést, hogy tisztán lássuk, hogyan is állunk. Komoly megszorító intézkedések természetesen várhatóak, de igyekszünk ezeket úgy megtenni, hogy elfogadhatóak legyenek azok számára is, akiket a leginkább érintenek. Az intézményvezetőkkel például már leültünk, hogy megbeszéljük, hol lehetne takarékosabban gazdálkodnunk, mert a jövő évi költségvetésünk rendkívül feszesnek ígérkezik. Sajnos már most látszik, hogy nem lesz mindenkinek az ínyére. A testület dönt Cl Az Önre szavazók nyilván azt várják, hogy megpróbál majd könnyíteni a nem éppen könnyű sorsukon. — Nem csak azoknak a sorsán, akik rám szavaztak. Ám azt tudnia kell mindenkinek, nálunk a legtöbb kérdésben a testület dönt. S ez a helyes, melyen én sem akarok változtatni. Még ha ez egyeseknek nem is nagyon tetszik.-» -j em tudom, hogy van- l\J nak ezzel a hozzám L y hasonló korú, közel másfél éves kicsinyek, de nekem már elegem van abból a mostohasorsból, amely másodszülött gyermekként osztályrészemül jutott. Még csak alig voltam pár hetes, azonban már éreztették velem hátrányos helyzetemet szüleim. Amikor a bátyám még csecsemő volt, neki külön hőmérőt vettek, azzal mérték meg a fürdővíz hőmérsékletét. Én már nem érdemeltem meg egy ilyen költséges beruházást. fürdetésemkor mindig a könyökükkel nézték meg, mehetek-e már a vízbe. A múltkor a tesóm azzal riasztotta fel őket éjfélkor, hogy nagyon fáj a füle. Apa és anya kétségbesetten rohangált, az orvosi ügyeletet emlegették, majd aztán azon ügyködtek, hogy mindig meleg só legyen azon a fájós fii- lön. Bezzeg amikor én több éjszakán keresztül nem bírMostohasors tani aludni, sírtam, nyöszörögtem a fájdalomtól, elintézték egy kézlegyintéssel, s azt mondták: Biztosan csak a foga jön, azért ilyen nyűgös. Amikor a testvérem bekapcsolja a magnót, apa megdicséri, hogy milyen ügyes. Bezzeg amikor én lenyomom a „record” feliratú gombot, vicsorít és tépi a haját, azt kiabálja, letörlöm a kazettákat, tönkreteszem a több évtizedes életművét. Érdekes, máskor a városban velünk büszkélkedik azzal az ismerőseinek, hogy mi alkotjuk az életművét. Sajnos, kiskorúságom miatt sok inzultus is ér a bátyám részéről. Nem engedi, hogy elvegyem a játékát, ha pedig elkapcsolom a mesét a tévében, rendszeresen nekem jön. Persze ilyenkor úgy sikítok, ahogy csak bírok, s a szülők rohannak be a konyhából, hogy megvédjék ártatlan gyermeküket. Ezen felbuzdulva ravasz cselt eszeltem ki. Csak sikítanom kell. rögtön veszik is elő tesómat, hogy miért vert meg engem. A napokban azonban lebuktam. Nem vettem észre, hogy mikor lépnek a szobába, s bár a bátyám a szobából már régen kiment, úgy visítottam, mint akit nyúznak. Mondanom sem kell, el is veszítettem rögtön a hitelemet előttük. Zokon veszem azt is, hogy mindent tiltanak előlem. Az asztalra és a könyvespolcra nem mászhatom fel, a szekrények ajtajait még madzaggal össze is kötik, hogy ne kuta- kodhassam. Azt még meg sem említettem, hogy cumisüveg nélkül nőttem fel. Úgy gondolták ugyanis a szülők, hogy modern szellemben nevelnek, így csak mindig pohárból kaptam a teát, a kakaót. Bezzeg a bratyesz még most is megkapja a mindennapi betevő cumisüvegét — igaz, a cumiból már alig maradt valami —, 5 miután az utolsó cseppig kiitta, nagy kegyesen ideadja nekem, hogy én is szopogathassam a szilikont. Hogy megkülönböztessenek a testvéremtől, valami fényesen csillogó fémet üttettek a fülembe pár hete. Apa azért egy jó pontot szerzett nálam, mert amikor egy bácsi a pisztolyszerű belövő szerkentyűvel közelített a fülemhez, átmenekült a másik szobába, s még az ajtót is behúzta, hogy ne lássa, ne hallja modern kori kínzásomat. y alamit tennem kell, mert nem bírom sokáig ezt a megalázó helyzetet. Talán ha lenne egy újabb kisbaba a családban, őt dresszír óznák, én pedig végre szabadon élhetnék... Titokzatosan Balogh József T» t ikolits István, a pol- l\l gári titkosszolgála- 1 y tokát felügyelő tárca nélküli miniszter levélben válaszolt az országgyűlés olaj gate-bizottságának azokra a kérdéseire, amelyekre meghallgatásakor nem tudott elégséges információkkal szolgálni. Levelének tartalmát nyolcvan évig államtitoknak nyilvánította. Magyarul ez azt jelenti, hogy az olaj gate maffia üzleteiről majd nyolcvan év múlva beszélgethetnek dédunokáink, mert már az unokája sem fog élni azoknak, akik az elmúlt években kilopták az ország fél szemét. Legalább ilyen értéket jelentettek azok a visszaélések, amelyeket az olajjal követtek el né hány an Magyarországon. Emlékezhetünk az olajszőkítésekre, évekig nem sikerült, vagy nem akartak megoldást találni a tüzelőolaj és a motorolaj árának egységesítésére, így aztán százmilliós visszaélések történhettek, de sorolhatnánk tovább a legkülönfélébb trükköket, amelyeket az olajjal elkövettek. És most titokzatos ügy lett belőle. Ha emlékezetem nem csal, Pozsgay Imre javasolta a rendszerváltás idején, hogy legyen titok kilencven évig a Illllll-asok jegyzéke, vagyis hogy ez a nemzedék ne ismerje meg, kik voltak a besúgók a szocializmusban. Akkoriban vihart váltott ki ez a javaslat, pedig egy rendszerváltás idején ez akár elfogadható is lehetett volna, hogy a diktatúrát felváltó demokrácia ne azzal kezdje működését, hogy börtönbe zár embereket, még ha azok átlag fölött szolgálták is ki az előző rendszert. De most nem politikáról, gazdaságról van szó. És a gazdasági bűncselekményeket minden rendszernek, a demokráciának is üldözni kell párthovatartozástól függetlenül. Nem négy évvel és tízmilliós pénzbírsággal letudni százmilliós nagyságrendű csalást, amilyet például a héten az Ybl bank vezetőire kiszabtak. Ennyit már azért kaphatott volna, amiért hamis útlevéllel akart elszökni az igazságszolgáltatás elől. Szöveg nélkül Ferter János rajza Civil örömszerzés Szőke Judit-» j em múlik el nap, l\l hogy ne hallanánk: JL Y a civil szféra így, a civil szféra úgy... A napokban már azt is felemlegették, hogy a nonprofit szervezetekre számít az eljövendő gyermekjóléti törvény, lehet érlelni az ötleteket. Ezzel a konkrét felvetéssel kapcsolatban egy vélemény-félmondat engedtessék meg: a gyermekvédelem egy speciális szakma, ahol nem porcukrot kell szórni a fánkra... Nem vagyok biztos abban, hogy ez az a terület, ahol a legnagyobb szükség van a jóindulatú laikusokra. Van ellenben egy csomó más, ahol le tudják venni a terhet az állam válláról, s a nagy társadalmi munka- megosztásban megtalálják a helyüket. A helyüket — hangsúlyozom. Nálunk komoly történelmi hagyományai vannak az állampolgárok önkéntes szerveződéseinek, ez azonban az ismert okok miatt törést szenvedett. A 90-es évek óta újból felerősödtek a szándékok, de sajnálatos, bár érthető módon nem olyan indokok alapján, ahogy az a nagy könyvben meg van írva — végtére is Magyarországon vagyunk... A klasszikus tétel szerint ugyanis a civil szervezetek a viszonylagos jólétben élő polgárság igényeit testesítik meg. Nálunk a polgárjelöltek, azaz a vállalkozók űzött vadak... Ha egyesületbe tömörülnek is, azt nem pusztán örömszerzésből teszik — mert nem is tehetik meg. hogy mások bajával anyagi haszon nélkül foglalkozzanak —. hanem kicsike egzisztenciális okok, a pályázati pénzekből csipegetés miatt. S ez nagy baj. Mert a cél, a polgári társadalom, decentralizált struktúrát feltételez. Ehhez erős helyi társadalom és fejlett helyi nyilvánosság szükséges, ha azonban ez nem valósul meg, ha kevés a pénz, ha a közös érdekek felismerése nem tereli össze az emberéket, akkor jön a másik módszer, a centralizálás. Ez pedig mindig a társadalmi gyengeség jele. Remélem, hogy ha a „civilek" még nem is olyan igaziak, azért ezt az utóbbi veszélyt elkerültük. □ _ HÁTTÉR _
