Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14 / 292. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete tárlat Igazak és hamisak Lorenzo: Erdei tó M ár megszokhattuk — jó ezt leírni —, hogy a nyíregyházi Városi Galéria sorra-rendre meglep bennünket izgalmas felfedezéseket ígérő tárlatokkal. A közelmúltban ismét ez történt, ugyanis a képtárban Keresd a valódit! címmel nyílt meg rendkívül érdekes bemutató. A kollekció — és ez ismét nem első alkalom — a miskolci Hermann Ottó Múzeum gazdag gyűjteményéből érkezett „vendégszereplésre”. A mintegy nyolcvan darabból álló válogatás „poénja” pedig nem más, minthogy megtalálható benne sok eredeti, klasszikus értékű alkotás — többek között Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Csontváry, Dürer, Barabás Miklós művei —, de bizony szereplenek a közszemlére tett kompozíciók között hamisítványok, utánérzések és másolatok is. Ezek viszont szintén kvalitásos „produkciók”. Persze, egy jó, hiteles, minősített, úgynevezett első másolat sokszor majdnem olyan értékes, mintáz eredeti, arról már nem szólva, hogy a hamisítás „professzorai” gyakran maguk is zseniális művészek (lehetnének). Lotz Károly: Női akt Ismeretlen: II. Rákóczi Ferenc Velazquez-másolat — Balló Ede munkája Elek Emil reprodukciói Eltűnt emberek nyomában Ma is borzongással vegyes félelemmel beszélnek róla, ha szóba kerül az ügy Tóth Kornélia Jani bátyám! Jani bátyám! Gondosan zárt kapu védi a külvilágtól Drobnyák Jánost. Neszezés, majd a konyhaajtó megcsikordul. Villanyt gyújt az öreg és betessékeli a késői látogatót. Pethő András polgármester szavára nyílik az ajtó. Ennél már nagyobb furcsaságot is megélt a nyugdíjas férfi, aki kereken két esztendeje, rejtélyes körülmények között veszítette el a feleségét. De vajon elveszítette valójában? Lelke mélyén még dédelgeti a reményt, hogy egyszer viszontlátja hitvesét, aki 38 esztendőn át volt hűséges társa. A pátyodi asszony egy szombaton kora reggel kiment a házból, s mire a férje felkelt, az asszonynak se híre, se hamva nem volt. Hogy még félelmetesebb legyen az eset, a kertkapu belülről zárva. A néni régóta panaszkodott a szívére, még a temetőbe sem bírt kimenni halottak napjára. Az mindössze 400 méternyi séta lett volna. Most felmerült az az ötlet is, talán a Szamoshoz ment volna ki, de a 3-4 kilométernyi dzsumbujon emberi számítás szerint képtelen lett volna áthatolni. ^ A legparányibb jel sem mutatta, merre indulhatott el az 54 éves asszony. ^ Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mozgósították a katonaságot, a határőrséget, a rendőrséget. Háromszáz egyenruhás kutatta át a környéket nyomkereső kutyákkal. A legparányibb jel sem mutatta, merre indulhatott el az 54 éves asszony. Mindig is megfontoltnak tartották a falubeliek, aki nem vesz csak úgy a fejébe olyasmit, hogy világgá megy. A tény azonban tény marad: két kerek esztendő is kevés volt a hatóságoknak arra, hogy ráleljenek Drobnyák Já- nosnéra. A konyhában ég a tűz, az ételhordóban a déli ebéd maradványa. Zacskós tej, kenyérdarab, bicska, üvegpohárba összekészített gyógyszer az asztalon. A fekhely megvetve, de látszik, most ez a konyha jelenti a világot a nagy házban. Az idős ember a szemét törölgeti. — Még most sem tudtam beletörődni, hogy itthagyott a párom. Az égadta világon semmi jel nem utalt arra, hogy komolyan felbukkant volna valahol. Olyan híresztelés is lábra kapott a faluban, hogy egyesek a templomtoronyban látták, mások a faluszélén... Aki egész életét a mezőgazdaságban dolgozta végig, nemigen ért a háztartáshoz. Drobnyák János bácsinak hordják a szociális ebédet, de a mosás, a takarítás gondja rámarad. Még a tévét se nézi, mert nem futja a nyugdíjból két helyiséget fűteni. Általában súlyos bűncselekményt akarnak leplezni az eltűnéssel. Meg egyébként is látná a felesége holmijait, amelyek ugyanúgy várják őt vissza, mint azon a koratéli hajnalon. A nap még csak-csak eltelik egy kis ház körüli tennivalóval, de az este és az éjszaka a hosszú. Álmában gyakran látja az asszonyt, aki épp a vacsorát készíti. Felriad és a hideg tűzhelyre eső tekintet kizökkenti az álom enyhét adó nyugalmából. Akkor már nincs visszaalvás, csak zakatolnak a gondolatai: hova lett, miért tűnt el, miért pont ő? Megoldás pedig széles e határban nincs sehol. Vajon eltűnthet egy ember nyomtalanul? Egyik percben még tesz-vesz, a másikban hiába keresi az egész falu. Sajnos, nem ritka eset manapság az eltűnés. Az egyik nyíregyházi toronyházból telefonon keresték az asszonyt a munkahelyéről, az be is ment a szokatlan időpontban, este. A családja azóta is hiába várja. A férj szeme rebben: bocsásson meg, nem tudok erről beszélni! — és már húzza be maga után a lépcsőházi ajtót. Kivonul a társadalomból? Torkig van a környezetével? Kalandra vágyik? Menekül a szülői szigor elől? Kérdések tucatjai, amelyeket ilyenkor hivatalból feltesznek a nyomozók. Szép Gábor őrnaggyal, a megyei rendőr-főkapitányság forrónyomos osztályának megbízott vezetőjével az eltűntek felkutatásáról beszélgetünk. Látszik, hogy régi motoros a szakmában, két gondolattal előbbre jár az agya. — Általában súlyos bűncselekményt akarnak leplezni az eltűnéssel — ez sok év tapasztalata. Például megölnek valakit, majd jelentik az eltűnését. Egyszóval, megtévesztő szituációt kreálnak, hogy ne gyanakodjon a rendőr. Államigazgatási eljárás keretében kezdjük keresni az eltűnt személyt. Ez még nem nyomozás. Előfordul, hogy nyomós oka van eltűnni az illetőnek és nem akar egy ideig a nyilvánosság előtt mutatkozni. Például a hitelezők elől mostanában jó páran így akartak elszelelni. Még az is megesik, hogy pár hét múlva külföldről küld egy lapot az eltűnt. Ez is egyfajta kényszeres cselekvés. Vannak ugyanis visszatérő eltűnők. Nem ritka, hogy valaki ittas állapotban, esetleg megbomlott elmével világgá megy és eljut a szomszéd faluig. A hozzátartozók ilyenkor joggal tartanak attól, hogy baleset vagy bűncselekmény áldozata lesz a szerencsétlen ember. Még olyan, a családja iránt némi felelősséget érző, eltűnésre készülő emberről is tudnak, aki búcsúlevelet hagy hátra: ne keressetek... Van-e joga eltűnni egy embernek a környezetéből, vagy eleve ott kell élnie, ahol nem akar? Nem ütközik-e ez az emberi szabadságjogokba? A forrónyomos rendőr — akinek a lélek dolgaiban legalább annyira otthonosan kell mozognia, mint a nyomozásban — sok év tapasztalatával állítja: akinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a családtagja, rokona, barátja, ismerőse hollétét megtudja, annak igenis joga van az illetőt kerestetni. — Ha megtaláljuk az elveszettnek hitt személyt, természetesen megkérdezzük: kívánja-e közölni az új tartózkodási helyét vagy megőrzi az inkognitóját? Ha sem bűn- cselekményt nem követett el, sem az ő sérelmére nem történt úgynevezett esemény, ^ A nyíregyházi rendőrkapitányság jelenleg 15 eltűnt személy felkutatásán dolgozik. ^ akkor tiszteletben kell tartanunk a döntését, hogy elvonul a régi környezete elől. Nem lehet ennyire lojális a rendőr, ha a hitelező elől fut valaki, hisz mindenfajta tartozást kötelessége kiegyenlíteni a hitelkérőnek. Eltűnés és eltűnés közt ég és föld a különbség. Az intézeti szökés annyira megszokott, hogy szinte egyfajta koreográfia CSÍKI LÁSZLÓ: Idegen állatok Teknőcnézőbe előbb három cigány lurkó érkezett, egy szőke, zömök kislegény nyomában. Ez előbb a faluvégi csermelyhez vezényelte őket, teknősbékát fogni. A három lurkó tavasztól ismerte a terepet, arra jártak eső után a szüleikkel, csigát szedni. Idén azonban apró csigák termettek, nem ütötték meg a szabványt és zsákszámra hozták vissza a szomszéd falusi átvevőtől a nyálkás péppé összedöglött rakományt, így hát jutalékukat, a dobozos kólát is majd csak segélyosztás után kapják meg, feltéve, hogy az anyjuk nem költi piperére az egészet, hogy aztán cipőtlenül, kékre festett lábkörmökkel járjon le az önkormányzathoz újabb pénzekért. Teknőcöt azonban nem láttak eddig a csigacsőd vesztesei. Keresztanyjától értesült a kis szőke, hogy mi legeltetünk egyet kis karámban a hátsó udvaron. Bekérez- kedtek, aztán ujjongtak. Felvilágosításomra, hogy ez nem béka, némi presztizsvita támadt, a kis szőke vezér ragaszkodott ugyanis a béka meghatározáshoz, minthogy azt ígért a cimboráinak. Megdöngették a páncélját, próbálták megetetni kutyatejjel és egyéb gyommal, aztán elmentek. Délután újabb csapat érkezett: két kislány és az anyjuk. Az se látott még ilyen állatot. Ha már kapun belül került, kölcsönkért egy százast, amíg a férje lejön a hegyről. Ott döntötte, hántolta az akáctörzseket. Az új tulajdonos, alighogy kézhez vette, elkezdte kivágatni az erdőt és pálinkával, tűzifával akart fizetni a napszámosainak, úgyhogy azok hamar máshová, akár el Pestig szegődtek segédmunkára, vagy otthon hegyezték a zabot, ha voltYTü- zelőt eddig is hordtak maguknak, ingyen. Az asszony elmondta közben, hogy a nagyobbik lánya iskolába készül, de ő féláron eladta az önkormányzati ruhautalványát, úgyhogy kölcsön blúz alját tépdesi majd zavarában az évnyitó ünnepélyen a kis írástudatlan. További látogatóink egyre tekintélyesebbek lettek. Gyereküket, unokájukat kísérték el a teknőchöz, és miközben nézték, válluk felett mintegy mellékesen, jelenlétüket is ezzel igazolva: tanácsokat adtak házam, kertem rendbentartására. Vélhették, aki ilyen fura lényt tart, annak pénze is van a tetőfedésre, kerítésállításra, penicillinre az uborkatenyészet kezeléséhez. Feleségemmel felváltva tartottunk kiselőadást a tek- nőc mibenlétéről, eredetéről, táplálkozási és ürítési szokásairól, legfőképpen arról, hogy nem béka. Cserébe értesültünk a nyugdíjas bányászok és frissen elcsapott sofőrök viselt és elviselhetetlen dolgairól, a tsz-ből földjüket kiváltott anyák-nagya- nyák terveiről, különös tekintettel a traktorvásárlás nehézségeire és a kamatlábakra. Legtöbbjük kárpótlási jegye a szekrényben, fehérneműk között magától veszítette az értékét és az árát, minthogy annak idején nem bíztak a használhatóságában, és most napszámba járnak azokhoz, akik bíztak, mertek, volt takarék tőkéjük, hivatali kapcsolatuk, és máris visszafizetik a hitelüket. Nem akadt, úgy látszik, sem a hivatalban, sem a televízióban, aki eligazítsa őket két-három évvel ezelőtt, s így az értékpapírokat nagyjából a teknőchöz hasonló haszontalan furcsaságnak vélték. A látomásnézőbe kérezkedettek, mi tagadás, kezdtek unalmassá válni, főként ebédidőben. Ugyanazt panaszolták: a földet és az árakat, a munkanélküliséget. A tek- nőc pedig már a fejét sem merte kidugni a páncéljából, alig maradt rajta látnivaló. A véletlen azonban, melyet vezércikkekben gazdasági fejlődésnek is neveznek, segítségünkre sietett. Az egyik falusfél vásárolt két tehenet. Ilyent se láttak a gyerekek, hacsak nem az iskolabusz ablakából, a szomszédos legelőkön. Az öregek is úgy tartották, zacskóba zárva érkezik vissza a tehenek fehér kísérteié a városból, itt csak sorba kell állni érte reggelenként a boltban, s utána egy nagyfröccsöt is meg lehet inni a szemközti kocsmában, ahol a televízió korai okoskodásai is nézhetők, éhomra. A tehenekkel, az ismeretlenségükön túl, két másik baj is volt. A bánya garanciájára felvett OTP-hitelből épített házak mö-
