Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14 / 292. szám

Martyn Péter illusztrációja szerint történik. A védett falak közül a sza­badságvágy kihozza a fiatalt, aki az első jó szóra odaköltözik az illetőhöz. Úgy vé­li: ledobja mágáról a kötelességek bilincsét és most végre élvezheti a szabad életet. Ez tart, amíg esetleg van az életkezdési tá­mogatásból — volt rá példa a gyermekvé­delmiben. Nagyon ritka az a fiatal, aki egy­ből megtalálja álmai lovagját és nem csap­ják be rútul. A szerelmi kapcsolatok ezerféle köntöst ölthetnek. Még az sem egyedi eset a rend­őrök praxisában, hogy az otthoni konf­liktus elől akar a férj vagy a feleség ily módon elmenekülni. Sokkal egyszerűbb egy bőröndbe beszuszakolni a holmit, a problémát pedig szőnyeg alá söpörni és le is út, fel is út... A nyomozók azonban vál­tozatlanul azt javasolják, ami egyébként az alapvető emberi tisztesség mércéjének is számít: ha kiüresedett egy kapcsolat, ha ki­hűlt a családi tűzhely, ne egy újabb bonyo­dalommal akarjunk véget vetni az ügynek. Legyen annyi tisztesség az eltűnést válasz­tó félben, hogy mondja meg szemtől szem­be az igazat, még mindig jobban jár ő is, a hozzátartozó is, a rendőrség is. A költ­ségvetésről nem is szólva, mert sokba ke­rül keresgélni valakit. Gyermekrablásnak mondja a közvéle­mény a szelídebb változatot is, amikor a kutya-macska barátságban lévő házastár­sak egyike külföldre viszi a gyereket a má­sik tudta nélkül. Itt még szó sincs a jogi értelemben vett gyermekrablásról, mert ha a gyámhatóság nem korlátozta az egyik szülő gyermekfelügyeleti jogát, akkor az il­lető nyugodtan utazhat vele akárhová. Ha a szülő akkor kéri az útlevelet a gyerek­nek, amikor már megromlott a kapcsola­tuk, akkor a másik fél bizonyára nem ad­ja írásban ehhez a hozzájárulását. De az útlevél rendszerint még a házasfelek bol­dog békeidejéből datálódik. Az eltűnések döntő hányada néhány óra leforgása alatt megoldódik. Ha nincs ilyen szerencséje a hozzátartozóknak és a ható­ságnak, akkor 90 nap után lezárják az ak­tát, de a körözést 20 évig fenntartják. A hagyatéki ügyek lefolytatása indokolja, hogy a bíróság 5 év után holttá nyilvánít­ja az eltűnt személyt. A nyíregyházi rend­őrkapitányság jelenleg 15 eltűnt személy felkutatásán dolgozik. Az eltűnések és a megtalált, de még nem azonosított halottak ügye egy ponton ta­lálkozik. Ha szerencséje van a rendőrség­nek, két ügyet zárhatnak le egyszerre. De 2996. DECEMBER 14., SZOMBAT előfordult az is, hogy az após a halottban felismerte a vejét. Eltemették annak rend- je-módja szerint, majd néhány hét múlva- vonaton hazajött a halottnak hitt rokon. Ez úgy történhetett, hogy csak a ruházata és néhány más azonosító jegy alapján mondta ki a család: biztosan a vő az ál­dozat. A pátyodi kisbolt akár hírközpont is le­het. A boltos, Kiss Barnabás kézenfekvő magyarázatot keres a történtekre. — Nézze, bármennyire is hihetetlen, sze­rintem semmi rendkívüli nem történt a fá- luban. Igaz, a lányom nagyon érdeklődik a földönkívüli dolgok iránt és állítja: az ufók vitték el az asszonyt. Zsenyuk Ferencné magyar-történelem szakos tanárnőnek feltűnt, hogy már nem­csak csellengő gyerekek tűnnek el. Szerin­te az ok a családban keresendő, bár a Drobnyák néni esetében elbizonytalanodik. Megdöbbentette a szomszédban Földi Lászlónét is az eltűnés. Azóta jobban zár­ják a kaput, és a két gyermeknek iskola után sürgősen otthon a helye. Még ma is borzongással vegyes félelemmel beszélnek róla, ha szóba kerül az ügy. Képtelenek beilleszteni a történteket a hétköznapi ügyek közé. Balázs Attila illusztrációja gött nem álltak istállók. Ez egy. A gazdá­juk is egy elhagyott parasztporta hátuljá­ba kötötte be a teheneket. A szalmát, amit eddig elégettek többnyire, egy ideszerződ­tetett géppel olcsón báláztatta és még ol­csóbban átvette a falusiaktól, amíg adták. Amint rádöbbentek ugyanis, hogy ez így könnyen menthető és tartható, elkezdték báláztatni őket is, és beraktározni maguk­nak a disznóól mögé. Lapos lett már a homlokuk, addig csapkodták, hogy hát tényleg... Addigra a tehenésznek, szeren­cséjére, megvolt az egy idényre való alom­adagja, mégpedig tető alatt. A többiekét áz­tatta a kora őszi eső, füllesztette a gyér nap­sütés. El is adták volna, ha van ki megveszi. A másik nehézség a föld maga volt. A szarvasmarhának legelni járni kell valahol. A tehéntulajdonos gyorsan és potom áron meg is vásárolt egy darab, kárpótlásként visszakerült rétet, kis ligettel a sarkában és nagy panorámával. Ezután jött csak rá az eladó tágabb családja, hogy az elfelejtett földre házat lehetett volna építeni a most óvodáskorú gyerekeiknek, vagy akár kecs­két legeltethetnének rajta, ha tehénre nem telik. Kitört a belháború. Külső segítség­ként csatlakoztak a zsémbes asszonyhoz mindazok, akik szerint az illető területet nem jól, még csak nem is a megfelelő he­lyen mérték ki, elvettek néhány ölet a töb­biek parlagjából. A perpatvar népmeséi módon terebélye­sedett, főként az ivóban, ahol akár kikap­csolhatták volna a televíziót, izgalmasabb csaták zajlottak az asztaloknál, mint ami­lyeneket Pestről közvetíteni, akár elképzel­ni lehet. A viszály veleje és következtetése az volt, hogy senkinek nem jól mérték ki a részét a közösből a jött-ment földrészek. Azokra haragudtak, de egymással vesze­kedtek a gazdák. Mindenkinek eszébe ju­tott, mit kezdett volna a maga darabjá­val, ha rendesen, a maga helyén és mérté­kén ki-, azaz visszaadják. A tehenesgazda szabadkozott, hogy nem ő tartotta a mérő­szalagot, nem ő vezeti a telekkönyvet, de még a törvényt sem ő hozza, úgyhogy he­lyette a távoli hivatalt vonták be a kocs­mai csatákba és az éjszakai, álmatlan be­szélgetésekbe. Ennek elég tekintélyt szer­zett különben is a két tehene és a belőlük kifejhető jövedelem ígérete. Az utólagos tervezgetésbe felejtkezett idősebb gazdák neki már csak tanácsokat adtak, leginkább saját tekintélyük kimutatása végett. El­mondták, hogyan csutakolta, etette, jártat- ta, fejte a teheneket az apjuk, de még ők maguk is, csepegős orrú gyerekkorukban. Az állattartás módozatain különböztek össze végül is, minthogy földjük és hozzá­valójuk amúgy sem volt. Az emlékeiket vi­tatták. Egyéb nem történt. Kiszedték a krump­lit, letörték a kukoricát, leverték a diót, megérkeztek az őszi esők és segélyek, mus­licafelhők alatt pezsegve erjedt a hullásszil­va a kádakban. A teknőcöt bevittük a me­legebb nyári konyhába és mindenki meg­feledkezett róla. Nem hűlt el már az ebé­dünk a sok magyarázattól. _______________________13 MÚZSA Kállai János versei Nevezhetetlen fojtottam volna magamba nem ment sem eltakarás sem hallgatás nem segít maradsz örökre nem engedsz sehová engem nem menekítsz csak hozzád csak hozzád csak hozzád teljes szívből kiáltok szüntelen akinek nevét mondani sem merem ízlelgetem mint gyermek az ábécét Istenem! Marlene sir így, karácsony előtt mily cukros a világ kapum előtt veszett kutyák csaholnak sebzett borókaág simítja arcomat mert úgy hazudunk immár magunknak is belefeketül a vakfehér ragyogás ez a song nem az ünnepé vérző szájjal sír Marlene ő rólunk mindent tudott Vakon nem pulzál a fény semmiség riasztja foszló bársonyát hasadj belém feszülj míg könnyemet fürösztöm arcom ráncaiban kötélvég tőréles leszámolás benned vakon elrendeződött az egész világlik fároszfénnyel bennem becsapottságom pokoltüze Nagy Tamás illusztrációja u <r-\

Next

/
Thumbnails
Contents