Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14 / 292. szám
Martyn Péter illusztrációja szerint történik. A védett falak közül a szabadságvágy kihozza a fiatalt, aki az első jó szóra odaköltözik az illetőhöz. Úgy véli: ledobja mágáról a kötelességek bilincsét és most végre élvezheti a szabad életet. Ez tart, amíg esetleg van az életkezdési támogatásból — volt rá példa a gyermekvédelmiben. Nagyon ritka az a fiatal, aki egyből megtalálja álmai lovagját és nem csapják be rútul. A szerelmi kapcsolatok ezerféle köntöst ölthetnek. Még az sem egyedi eset a rendőrök praxisában, hogy az otthoni konfliktus elől akar a férj vagy a feleség ily módon elmenekülni. Sokkal egyszerűbb egy bőröndbe beszuszakolni a holmit, a problémát pedig szőnyeg alá söpörni és le is út, fel is út... A nyomozók azonban változatlanul azt javasolják, ami egyébként az alapvető emberi tisztesség mércéjének is számít: ha kiüresedett egy kapcsolat, ha kihűlt a családi tűzhely, ne egy újabb bonyodalommal akarjunk véget vetni az ügynek. Legyen annyi tisztesség az eltűnést választó félben, hogy mondja meg szemtől szembe az igazat, még mindig jobban jár ő is, a hozzátartozó is, a rendőrség is. A költségvetésről nem is szólva, mert sokba kerül keresgélni valakit. Gyermekrablásnak mondja a közvélemény a szelídebb változatot is, amikor a kutya-macska barátságban lévő házastársak egyike külföldre viszi a gyereket a másik tudta nélkül. Itt még szó sincs a jogi értelemben vett gyermekrablásról, mert ha a gyámhatóság nem korlátozta az egyik szülő gyermekfelügyeleti jogát, akkor az illető nyugodtan utazhat vele akárhová. Ha a szülő akkor kéri az útlevelet a gyereknek, amikor már megromlott a kapcsolatuk, akkor a másik fél bizonyára nem adja írásban ehhez a hozzájárulását. De az útlevél rendszerint még a házasfelek boldog békeidejéből datálódik. Az eltűnések döntő hányada néhány óra leforgása alatt megoldódik. Ha nincs ilyen szerencséje a hozzátartozóknak és a hatóságnak, akkor 90 nap után lezárják az aktát, de a körözést 20 évig fenntartják. A hagyatéki ügyek lefolytatása indokolja, hogy a bíróság 5 év után holttá nyilvánítja az eltűnt személyt. A nyíregyházi rendőrkapitányság jelenleg 15 eltűnt személy felkutatásán dolgozik. Az eltűnések és a megtalált, de még nem azonosított halottak ügye egy ponton találkozik. Ha szerencséje van a rendőrségnek, két ügyet zárhatnak le egyszerre. De 2996. DECEMBER 14., SZOMBAT előfordult az is, hogy az após a halottban felismerte a vejét. Eltemették annak rend- je-módja szerint, majd néhány hét múlva- vonaton hazajött a halottnak hitt rokon. Ez úgy történhetett, hogy csak a ruházata és néhány más azonosító jegy alapján mondta ki a család: biztosan a vő az áldozat. A pátyodi kisbolt akár hírközpont is lehet. A boltos, Kiss Barnabás kézenfekvő magyarázatot keres a történtekre. — Nézze, bármennyire is hihetetlen, szerintem semmi rendkívüli nem történt a fá- luban. Igaz, a lányom nagyon érdeklődik a földönkívüli dolgok iránt és állítja: az ufók vitték el az asszonyt. Zsenyuk Ferencné magyar-történelem szakos tanárnőnek feltűnt, hogy már nemcsak csellengő gyerekek tűnnek el. Szerinte az ok a családban keresendő, bár a Drobnyák néni esetében elbizonytalanodik. Megdöbbentette a szomszédban Földi Lászlónét is az eltűnés. Azóta jobban zárják a kaput, és a két gyermeknek iskola után sürgősen otthon a helye. Még ma is borzongással vegyes félelemmel beszélnek róla, ha szóba kerül az ügy. Képtelenek beilleszteni a történteket a hétköznapi ügyek közé. Balázs Attila illusztrációja gött nem álltak istállók. Ez egy. A gazdájuk is egy elhagyott parasztporta hátuljába kötötte be a teheneket. A szalmát, amit eddig elégettek többnyire, egy ideszerződtetett géppel olcsón báláztatta és még olcsóbban átvette a falusiaktól, amíg adták. Amint rádöbbentek ugyanis, hogy ez így könnyen menthető és tartható, elkezdték báláztatni őket is, és beraktározni maguknak a disznóól mögé. Lapos lett már a homlokuk, addig csapkodták, hogy hát tényleg... Addigra a tehenésznek, szerencséjére, megvolt az egy idényre való alomadagja, mégpedig tető alatt. A többiekét áztatta a kora őszi eső, füllesztette a gyér napsütés. El is adták volna, ha van ki megveszi. A másik nehézség a föld maga volt. A szarvasmarhának legelni járni kell valahol. A tehéntulajdonos gyorsan és potom áron meg is vásárolt egy darab, kárpótlásként visszakerült rétet, kis ligettel a sarkában és nagy panorámával. Ezután jött csak rá az eladó tágabb családja, hogy az elfelejtett földre házat lehetett volna építeni a most óvodáskorú gyerekeiknek, vagy akár kecskét legeltethetnének rajta, ha tehénre nem telik. Kitört a belháború. Külső segítségként csatlakoztak a zsémbes asszonyhoz mindazok, akik szerint az illető területet nem jól, még csak nem is a megfelelő helyen mérték ki, elvettek néhány ölet a többiek parlagjából. A perpatvar népmeséi módon terebélyesedett, főként az ivóban, ahol akár kikapcsolhatták volna a televíziót, izgalmasabb csaták zajlottak az asztaloknál, mint amilyeneket Pestről közvetíteni, akár elképzelni lehet. A viszály veleje és következtetése az volt, hogy senkinek nem jól mérték ki a részét a közösből a jött-ment földrészek. Azokra haragudtak, de egymással veszekedtek a gazdák. Mindenkinek eszébe jutott, mit kezdett volna a maga darabjával, ha rendesen, a maga helyén és mértékén ki-, azaz visszaadják. A tehenesgazda szabadkozott, hogy nem ő tartotta a mérőszalagot, nem ő vezeti a telekkönyvet, de még a törvényt sem ő hozza, úgyhogy helyette a távoli hivatalt vonták be a kocsmai csatákba és az éjszakai, álmatlan beszélgetésekbe. Ennek elég tekintélyt szerzett különben is a két tehene és a belőlük kifejhető jövedelem ígérete. Az utólagos tervezgetésbe felejtkezett idősebb gazdák neki már csak tanácsokat adtak, leginkább saját tekintélyük kimutatása végett. Elmondták, hogyan csutakolta, etette, jártat- ta, fejte a teheneket az apjuk, de még ők maguk is, csepegős orrú gyerekkorukban. Az állattartás módozatain különböztek össze végül is, minthogy földjük és hozzávalójuk amúgy sem volt. Az emlékeiket vitatták. Egyéb nem történt. Kiszedték a krumplit, letörték a kukoricát, leverték a diót, megérkeztek az őszi esők és segélyek, muslicafelhők alatt pezsegve erjedt a hullásszilva a kádakban. A teknőcöt bevittük a melegebb nyári konyhába és mindenki megfeledkezett róla. Nem hűlt el már az ebédünk a sok magyarázattól. _______________________13 MÚZSA Kállai János versei Nevezhetetlen fojtottam volna magamba nem ment sem eltakarás sem hallgatás nem segít maradsz örökre nem engedsz sehová engem nem menekítsz csak hozzád csak hozzád csak hozzád teljes szívből kiáltok szüntelen akinek nevét mondani sem merem ízlelgetem mint gyermek az ábécét Istenem! Marlene sir így, karácsony előtt mily cukros a világ kapum előtt veszett kutyák csaholnak sebzett borókaág simítja arcomat mert úgy hazudunk immár magunknak is belefeketül a vakfehér ragyogás ez a song nem az ünnepé vérző szájjal sír Marlene ő rólunk mindent tudott Vakon nem pulzál a fény semmiség riasztja foszló bársonyát hasadj belém feszülj míg könnyemet fürösztöm arcom ráncaiban kötélvég tőréles leszámolás benned vakon elrendeződött az egész világlik fároszfénnyel bennem becsapottságom pokoltüze Nagy Tamás illusztrációja u <r-\
