Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

1996. NOVEMBER 30., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete 8g^888Sgg88S^8gSgS888888g8888gS88g888B8g883888888888888S888888888S88888888888888888888S8SS8S888S8888S888888888888888888S8888S88888SS8g8888888 Csavart szőnyeg á la Fenyő A lépcsőház falára firkáló tini lányok felnőttek • Jubileumi koncert Nyéki Zsolt Mi már csak olyanok vagyunk, ha valakit nagyon szeretünk, örökre becézni fogjuk, telhet-múlhat akár­hogy is az idő. így van nekünk Pus­kás Öcsink, Papp Lacink, s a köny- nyűzene vizeire evezve Fenyő Mi­kink. Az ember szinte el sem hiszi: harminc év hihetetlenül gazdag ze­nei anyagából, slágereiből válogat­hat Fenyő Miklós, amikor decem­ber 27-én megtartja falrengető kon­certjét a Budapest Sportcsarnokban. A múltidézés nem könnyes önsaj­nálkozás, hanem táncos, fergeteges nagy buli lesz — nyugtat meg min­denkit a neves zenész. □ Az elején mindjárt egy sablon­kérdés: hogy lelnek mostanában a napjaid? — Jelenleg a koncertre készülök, ez köti le minden időmet, hiszen harminc év munkáját szeretném ke­retbe foglalni. Igazi, jubileumi Fe­nyő-ünnepnek szánom, már csak a karácsonyi időpont közelsége miatt is. A koncertről lemezfelvétel is ké­szül, amely 1997 elején jelenik meg. □ Új felvételeket is hallhat a kö­zönség vagy csak a régi számokból válogatsz? — Az összeállított zenei anyag az eltelt harminc évet fogja majd össze, már kiválasztottam azt a 30-40 szá­mot, amelyek eljátszunk, s amelyek életmű jelleggel mutatják majd be ’67-től napjain­kig a pályafutásomat. □ A régi nagy egyéniségek sorra rendez­nek nosztalgia-, illetve búcsúbulikat. Ez amolyan sikeres üzleti fogásnak számít? — Én soha sem búcsúztam, s december­ben sem lesz szó erről, de ha elérkeztem egy kerek évszámhoz, miért ne rendeznék egy jubileumi koncertet, amely nem min­dennapi aktualitást kap? □ Ha vidéki lap munkatársa faggat, gondolom azt is mindig megkérdezik: leg­közelebb mikor jársz felénk? — Ebből csak egy koncert lesz, jövőre egészen más terveket szövögetek. Égyéb- ként az ország keleti felében gyakran meg­fordulok, egyéni fellépőként klubokban, diszkókban találkozom az emberekkel. Persze ha jövőre összeáll egy újabb pro­dukció, élő koncertre, turnéra alkalmas Jellegzetes mozdulat, tipikus öltözet Fenyő Miklós módra Felvétel a kazettaborítóról anyag, akkor természetesen Debrecen vagy Nyíregyháza nem maradhat ki az ál­lomások közül. A legutóbbi nyíregyházi Hungária-koncerten úgy érzem, a több ezer ember jól szórakozott, én sikeres buli­ként könyveltem el. □ Ha már itt tartunk, kell még meszelni a lépcsőházat? Húsz éve szüleid erre pa­naszkodtak, a tini lányok sok munkát ad­tak nekik. — Emlékszem, apró bosszúság volt ez, akkoriban tömeghisztéria kísérte a Hun­gáriát, a rajongók ellepték a környéket, s valóban rendszeresen teleírták a lépcsőhá­zunkat. Ezek a tinédzser lányok azóta fel­nőttek, ők már nem firkálnak a falra, a mai fiatalok pedig másokért rajonganak, így engem ilyen veszély már nem fenyeget. Ellenben a volt közönségem felnőttként is figyeli minden megmozdulásomat, nagyon szívesen eljön a bulikra, mert — remélem nem tűnik nagyképűségnek — élete részé­nek tekinti Fenyő Miklóst és a Hungáriát. Ugyanakkor ez a gene­ráció átadta kedvenc dalait a gyere­keknek is, akik szüleikhez hasonló­an, ha nem jobban, fújják mondjuk a Csavard fel a szőnyeget. Én ezt te­kintem életműnek. □ Van-e valamilyen szakmai visszajelzésed újabb fellépéseddel kapcsolatban? — A szakmai kapcsolattartás elég érdekes kérdés Magyarországon. A könnyűzene világa soha nem volt igazán szervezett, nem volt igazi ér­dekvédelmi tömörülés, nem volt olyan rendszer, amelyben a kapcso­latok virágozhattak volna. Ez több­nyire az egyének szintjén fejlődött úgy-ahogy, s érzésem szerint inkább érdekösszefonódások határozták meg, mintsem emberi tulajdonsá­gok. □ A Voga-Turnovszky duó an­nak idején „örökzöld legényként” énekelt meg, ami a szakmai elisme­rés egyik jele volt. Miből táplálko­zik a kifogyhatatlannak tűnő zenei tárházad, miből merít egy szerző új és új ötleteket? — Ez összetett dolog: a képesség, az újabb gondolatok megírásának belső kényszere és a közvetlen in­spiráció együtt adja az erőt, amely ismételt alkotói munkára ösztönöz­het egy szerzőt, Ez a munka egészen addig töretlen, amíg adottak a feltételek és az ember egészséges. 71 Te pedig köztudottan egészséges éle­tet élsz, szereted a sportot. — Nem túlzás, imádom a focit, a Fradi angliai visszavágójánál például minden követ megmozgattam, hogy ha élőben nem is, legalább egyenesben megnézhes­sem a meccset. Szenvedélyes focirajongó­ként csalódás lett volna az eredmény tuda­tában nézni a mérkőzést, vagy úgy, hogy tudom, igazából nem akkor történnek a dolgok. Végül a Filmnet, vagyis a Multi­choice sietett segítségemre, mint egy őrült ültem a tévé előtt. Nagyon élveztem a meccset, annak ellenére, hogy az angolok kiütötték a Fradit, vehemens szurkolás közben még a lábujjamat is eltörtem, ami­kor véletlenül belerúgtam a falba. í") Azért remélem, ez nem zavar majd a fellépésnél, s olvasóink nevében is kívánok még nagyon sok, „örökzöld” hajtást. V. vallomása a világról A munkáltató nem fizetett, sőt, meg is fenyegette Nagy Tamás illusztrációja Danko Mihály s '.••v wí 8 \ ,y¥ saSs* HS Vilmos a nevem — mutatkozott be, ami­kor félénkségét legyőzve bejött a szerkesz­tőségbe, s sapkáját gyűrögetve állt a szoba ajtajában. — Huszonnégy éves hajléktalan vagyok. Szöszi néni küldött. Arról van szó, hogy dolgoztam egy vállalkozónál... — szabadkozik. A mondatok lassan, vá­lasztékosán követik egymást. Látszik, meg­tanulta, vigyázni kell minden kiejtett szóra. — Júniusban megkeresett egy férfi, hogy menjek el hozzá dolgozni — folytatja. — Kaptam az alkalman, bár az ajánlata kicsit mellbe vágott. Azt mondta, ad 2000 forint készpénzt minden hónapban, plusz napi háromszori étkezést és szállást is biztosít. A* Belementem, az ennivalóval nem volt baj, viszont az elmúlt öt hónapban a kevés já­randóságomból is mindössze 2500 forintot fizetett ki. Hiába kértem a nekem járó ösz- szeget, különböző indokokkal mindig el­zárkózott. El akartam jönni tőle, de megfe­nyegetett, végül egy éjszaka megszöktem. Szemében ott bujkált a megalázottság félelme, de összegyűjtötte minden bátorsá­gát és végre elmondta, ami a szívét nyom­ja. Megelégelte a sors kegyetlenségét, a „szolgaságot”. Olyannyira, hogy mielőtt hozzánk betért volna, járt a rendőrségen és az APEH-nál. Ott is elpanaszolta, hogy a munkadója bejelentés nélkül alkalmazta, se szabadság, se táppénz nem járt neki, pe­dig szezonban a nap huszonnégy órájában talpon volt. Kitért arra is, hogy sorsa nem egyedi. Nagyon sok vállalkozó visszaél az ő és társai helyzetével. Mikor bemennek a hajléktalanok szállására „toborozni”, ígér­getnek fűt-fát, később persze mindenről elfeledkeznek, vagy letagadják. Rendsze­rint nem kötnek semmiféle írásos szerző­dést, az alkunál pedig nincsenek tanúk. A lelki — és valljuk be, néha a fizikai — kényszer sem ritka. — Születésem után állami gondozásba kerültem — emelte fel kissé hangját, ami­kor elemezni kezdjük, miként is kerülhe­tett ilyen helyzetbe. — Végigjártam az el­dobott gyerekek keserves útját. Végül a Tiszadobi Gyermekvárosból kerültem ki az „életbe”. A szakmám vasbetonszerelő, három évig dolgoztam Budapesten a 31. Sz. Építőipari Vállalatnál. Mikor megvette egy német cég, útilaput kötöttek a tal­punkra. Bevonultam katonának, tüzérként szereltem le. Be vagyok jelentkezve a Mun­kaügyi Központba, s már többször ki is közvetítettek, de nem alkalmaztak sehol. A jövő számára ismeretlen fogalom. Nem tervez, nem remél. Szemrehányást sem tesz senkinek. Csak mégis..., ő is sze­retne családot, otthont, de egyelőre erre semmi esélye. Marad az utca, a hajlékta­lanszállás. Marad a fájdalom, ami külö­nösen ilyenkor ünnepek előtt tör fel belő­le. Vajon a szentestét hol tölti majd? Egy kapualjban, egy elhagyott hideg romház­ban, vagy legjobb esetben a hajléktalanok szállásán. Neki ki tesz ajándékot a kará­csonyfa alá, ki kíván boldog ünnepeket? Harcol, úszik szembe az árral. A mocsár még nem tudta lehúzni. Még nem megy lopni, még tisztán jár, még jó ruhái van­nak, de meddig? Mikor jön el az a pilla­nat, amikor nem tud ellenállni egy „bará­ti” invitálásnak, egy látszólag könnyebb élet felé vezető úton. Sajnos egyre több Vilmos jár közöttünk. Behunyhatjuk szemünket, hogy ne lás­sunk, de akkor is ott vannak az utcán, a tér padjain, az állomásokon. Még azt sem mondhatjuk, ők maguk a hibásak sorsu­kért. Nem, ők már születésük pillanatában elvesztették az esélyt egy jobb, egy szebb életre. De ebbe nem lehet belenyugodni...! * * * A hamarosan megszülető gyermekvédelmi törvény külön szakaszban foglalkozik majd a nagykorúvá vált, az intézményi, ál­lami nevelés kötelékéből kikerülő fiatalok utógondozásával. RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. 4F Club: Balatoni láz (1.) 2. Charlie: Könnyű álmot (2.) 3. Republic: Igen (3.) 4. Animal Cannibals: Kanni-bál (6.) 5. Császár Előd: Tiltott szerelem (4.) 6. Happy Gang: Öreg Sam (5.) 7. Szandi: Bumeráng Party (8.) 8. Hip Hop Boyz: Ragadom, daga­dom, dagad-e (10.) 9. Happy Gang: Fiatal szerelem (?•) , f 10. Ámokfutók: Robinson (-) Külföldiek 1. Spice Girls: Wannabe (1.) 2. Fugees: Killing me softly (2.) 3. Pet Shop Boys: Se a vida é (3.) 4. No Mercy: Where Do You Go (5.) 5. Mr. President: I Give You My Heart (6.) 6. Phil Collins: Dance Into the Light (9.) 7. Spice Girls: Say You’ll Be There (10.) 8. Madonna: You Must Love Me (-) 9. D. J. Bobo: Pray (-) 10. Eric Clapton: Change the World Magnókazettát nyert Tóth Ilona Bak- talórántháza, Zsolnai Tibor Csenger, Balogh Edina Nyíregyháza. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Ács Erika nagydobosi olvasónk nyer­te. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: decem­ber 7. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. LEMEZFIGYELŐ Duó a mennyben Úgy látszik, a duók világát éljük, hi­szen a múlt héten bemutatott Impe- rio együttesnek is ugyanúgy két tagja van, mint a Capeliának. A Capella a dance-floor műfajában az egyik legis­mertebb előadó. Mivel a duó temér­dek sikerét, slágerét nehéz lenne fel­sorolni, így foglalkozzunk a jelennel. A Capella új albumának a címe: War in Heaven. A Capella hagyományok folytatódnak, így továbbra is jó szer­zemények, az időszerű zenei divatnak megfelelő hangszerelés jellemzi a csa­patot. A Capella rajongók nem fog­nak csalódni az új anyagban: house, dreamhouse és gyorsabb felvételek egyaránt szerepelne az új albumon, amelyet a Record Express kiadásá­ban hazánkban is lehet már kapni. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Pacsirta Attila Kisvárda és Varga Máté Besenyőd. A mai feladványunk: Ha a J betű­től elindulva a sakk-szabályoknak megfelelően lóugrásban haladtok, akkor egy híres magyar költő nevét kapjátok megfejtésül. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szer­kesztőségbe! “T-' ■Q

Next

/
Thumbnails
Contents