Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
Nyugodtan hazamehettem este tíz után, nem bántott senki, most meg!? A múltkor két suhanc megtámadott. Ha nem lettem volna három évig bunyós... De a lányomat már nem engedem el este, mert elkapják. Hallgatom a rádiót, nézem a tévét. Alig van olyan nap, hogy ne gyilkolnának meg valakit éjszaka vagy fényes nappal. Terjed a bűnözés, csak a statisztikában javul a helyzet. Nincs tekintélye a törvénynek. Segélyért járok az önkormányzathoz, mert nem tudom fizetni a közüzemi díjakat. Ezt se tudtam volna elképzelni magamról. Mondd meg nekem, mit kaptam én ettől a hatalomtól? Miért lelkesedjek én a demokráciáért, ha ezt adja nekem? Nem éreztem én azelőtt a diktatúrát, amiről most egyesek beszélnek! De annál jobban érzem most a kiszolgáltatottságot. Akármikor az utcára kerülhetnek a gyerekek is meg az asszony is. S akkor ott lesznek mellettem. Nincs lehetőségem a korrupcióra, pedig, bizony mondom, én is engedném magam megvesztegetni. Úgyse lenne semmi bajom, csak ügyesen kell a csúszópénzt elhelyezni. Eltemetem magam a söröskorsóban, mert mit is felelhetnék? Azt, hogy nincs igaza, bátyáin, mert szépen fejlődik az ország? Nemsokára felveszik az Európai Unióba meg a NATO-ba? Nem sokra menne vele. Vannak vesztesek és nyertesek. Az előbbiek közé tartozik a nagy többség, az utóbbiak közé a tízezrek. Mit tehetnek? Várják a következő választásokat, vagy úgy gondolják, hogy annak sincs értelme, mert eddig csak a rosszat lehetett választani. Ökölbe szorul a kezük, de gyorsan a zsebükbe rejtik. Mert közeledik a nagy fagyok ideje. Nagy István Attila MAGÁNVÉ L E M É N Y Vesztesek Dr. Szabolcsi József Harasztosi Pál felvétele Amikor két-három magyar összehajol, hogy megvitassa az életet, s túl vannak már a második korsó sörön is, mi másról esne szó, mint a politikáról. Nem mintha olyan fontos lenne — hiszen ma is egyre inkább úri huncutsággá válik —, hanem mert újra meghatározza mindnyájunk életét. Pontosabban: balfogásait, rossz következtetéseit a közemberek viselik. Amikor rám emeli szemét a szembe szomszéd, és megremegteti kezében a korsót, mert azzal együtt bök felém, azt kérdezi: mondd meg, haver, mitől jobb most, mint volt azelőtt? Aztán el kezdte sorolni. Korábban (a rendszerváltozás előtt) volt munkám, nem kerestem rosszul, most meg három éve munkanélküli vagyok. Szerényen éltünk az asszonnyal meg a két gyerekkel, de tudtuk, hogy mire elég a pénzünk, ha takarékoskodunk, mit érünk el két-három év múlva. □ A vádlott bűnösségét a világon mindenütt a hatóságnak kell bizonyítani. Egyetlen dolog kivétel ez alól például Amerikában, az adócsalás. Itt az állampolgárnak kell bizonyítani, hogy tisztességes. Vajon a mi környékünkön nem lenne eredményes egy hasonló szabályozás? — Nálunk a hatóságnak kell bizonyítani a bűnösséget, s nem sérthetik a személyiségi jogokat. Gyakori ellenőrzéssel azért hatékonyabb is lehetne ez a munka. Ha kevés az emberük, akkor azokat a cégeket, vállalkozásokat kell ellenőrizni, ahol nyilvánvaló, hogy komolyabb visszaélésekre deríthetnek fényt. Ilyen helyekre akár félévenként is vissza lehetne térni, nem baj az, ha a cég zaklatásnak veszi. Csak így lehet időben felderíteni azokat a körülményeket, amelyek ha három-négy év múlva kerülnek bíróság elé, rettenetesen nagynak látszó ügyek lesznek belőlük. □ Ilyenekre vár a közvélemény. Aztán a nyomozás eltart másfél évig, az ügyészek elkészítik a vádat, s amikor a bíró elé kerül, ott megint elhúzódik, s a nagy ügyből alig marad. — Úgy hiszem, a jelenlegi nagy gazdasági ügyeknek a legnagyobb ellensége az elkövetéstől a felelősségre vonásig eltelt hosszú idő. Az 1990-ben, 1991-ben vagy ’93-ban történt eseményeket ma úgy felkutatni, hogy a valóságot, vagy legalább ahhoz közeli állapotot találjuk meg, és ne csak ami a vádban le van írva, szinte lehetetlen. A nagy ügyeknél nem az a lényege a vádnak, hogy az ügyész azt állítja, hogy nagy csaló, hanem tételesen kimutatható legyen a könyvelésből, a folyószámlákból, a bankszámlákból a csalás, mert csak így lehet bizonyítani. Tehát egyik oldalon látjuk, hogy nagy vagyonok gyűlnek össze, a másikon meg az a helyzet, hogy a felkutatás évek múlva szinte lehetetlen. dat, de azokat a jogszabályokat alkalmazza, amelyek alátámasztják a gyanakvását. Kettejük között lesz majd a bíró, előtte ütköznek a jogszabályok, neki kell megállapítani, hogy mi történt, ki követte el, bűncselekmény az vagy sem, s milyen büntetés vagy intézkedés jár érte. CJ Ezzel nem ért egyet sokszor az átlagember! — Minden bizonnyal segítene az átlagember igazságérzetéhez közelebb álló döntések meghozatalában, ha az állam érdeke sérül, és ez milliárdokat jelent, akkor az ilyen ügyeket megyei bírósági szinten kezdenék el tárgyalni, s három szakember alkotná a bírói tanácsot. A gazdálkodással kapcsolatos bűncselekmények feldolgozása során ugyanis nem a büntető törvénykönyvet kell alapvetően ismerni, hanem az olyan jogszabályokat, amelyek a gazdálkodáshoz kötődnek, amelyek a gazdálkodás rendjét, vitelét meghatározzák. Ez egy fantasztikusan nagy joganyag, s még azok sem tudják tökéletesen elsajátítani, akik csak ezzel foglalkoznak. Kérdezem én, honnan ismerheti fel egy bíró, aki a büntető ügyekhez ért, hogy bűncselekmény történt, ha nem ismeri azokat a törvényeket? Ma külön törvények szabályozzák a gazdaság lebontását, újakat alkottak az új gazdaság felépítésére, de a büntetőeljárási törvényt nem igazították hozzá a társadalmi-gazdasági viszonyokhoz. Cl Kónya Imre módosító javaslatot nyújtott be a büntetések szigorúbbá tételére, hogy nagyobb legyen a törvény visszatartó hatása. Elutasították. Segíthetett volna ez a mai rendkívül rossznak nevezhető helyzet javítására? — A látványos bűnügyek miatt a társadalom súlyos büntetéseket vár, ennek a várakozásnak tett volna eleget a módosítás. Az Igazságügyi Minisztériumnak is megvannak azonban a maga elképzelései. Szerintem sem lett volna célszerű előhozni a büntetések szigorítását, de nem is ez a legnagyobb gond ma Magyarországon, hanem hogy a megtörtént bűncselekmények közül minél többet tárjanak fel, s jussunk el odáig, hogy büntetlenül ne maradjon bűncselekmény. Ma 80 százalék az esélye egy bűnözőnek, hogy nem fedik fel kilétét. A másik dolog, hogy nem mindenáron a büntetőjoggal kell megoldani olyan dolgokat, amelyek nem ide tartoznak. 1945 előtt ha elkészült egy törvény, a végén ott volt, hogy aki ezt megsérti, vagy a jogosultságot helytelenül gyakorolja, mit követ el és mennyi büntetés jár érte. Jelenleg van joga és lenne kötelezettsége mindenkinek, aztán ha ezt megsértik, majd találunk rá valamit, ami a büntető törvénykönyvből oda illik. Márpedig a gazdálkodással kapcsolatos bűncselekmények kategóriájához a klasszikus értelemben vett csalás vagy sikkasztás terminológiát nagyon nehéz hozzá illeszteni. Ha viszont nem tudom összeilleszteni, az ügyvédek rögtön megtalálják a kiskaput és szinte lehetetlenné válilc a büntetés kiszabása. Ma nagyon sok időt fordítanak a bíróságok az igazság kiderítésére, de olyan sok a joghézag, hogy az eredmény korántsem arányos a ráfordított munkával. Balogh József Nyílt utcán fényes nappal kivégeznek egy maffiózót, néhány nap múlva négy lövéssel leterítenek egy embert, gránát robban a Mercedes alatt, lelőtt zsokét visz szirénázva a mentő, éjszakai lokálok előtt lyukasztják ki a betont aknával, milliárdok tűnnek el kézen-közön, senki nem tudja hová lett. Megannyi korábban nálunk elképzelhetetlen nagy ügy, s ha megkérdezzük egymástól, mi lehet az ilyen mértékű gengszterizmus oka, a válaszok többsége a rendőrség tehetetlensége mellett a bíróságok elhúzódó és elnéző ítélkezésével kezdődik. Hogyan látja ezt egy bíró? Erről beszélgettünk dr. Szabolcsi Józseffel. □ Amikor horgászni indul kismotorján, a mellékutcákban is látni a hatalmas vagyonokat érő épületeket, miközben az adóbevallásokból úgy tűnik, hogy az emberek közül csak kevesen keresnek ennyit. Kerülnek közülük bíróság elé valaki? — Hogyne kerülne. Természetesen a törvények ma sokkal jobban védik a személyiségi szabadságot, mint mondjuk tíz-húsz évvel ezelőtt, de a személyek olyan titkait lehet kutatni, ami a gazdagodáshoz vezet. Mire gondolok? Minden vállalkozó készít adóbevallást, s szerintem nem nehéz kiszűrni, hogy közülük melyik nem felel meg a feltételeknek. Aki tisztességesen dolgozik, s betartja a szabályokat, rövid idő alatt nem tud hatalmas vagyonokra szert tenni. Márpedig ha ez a vagyonosodás törvénytelen, ez elgondolkodtatja a köztisztviselőt, a bírót, a rendőrt. Ha pedig ezen a hatóság elgondolkodik, s megkapja azt a lehetőséget, hogy meg is kérdezze egy elszámoltatással, akkor minden bizonnyal csökkennének az ilyen esetek. Nem véletlen a nagy tiltakozás a vagyonadó bevezetése ellen, hisz ha a vagyonnal el kell számolni, akkor az is kiderül, hogy az tisztességes, vagy sem. ^ Olyan sok a joghézag, hogy az eredmény nem arányos a ráfordított munkával. yy Gyakori ellenőrzéssel azért hatékonyabb is lehetne ez a munka. yy □ Nem csak ilyen okok miatt váltak semmivé az elmúlt években nagynak látszó ügyek, hanem a gazdaság egyes szereplőinek eltűnése, a bankcsődök, bankfelszámolások is hozzájárultak, hogy az egymásnak átutalt, vagy hitelként adott pénzekkel már nem kellett elszámolni sem. Hogyan nyíltak ki a kiskapuk? — Nekem is ismerős ilyen történet. Egy vállalkozásnak egy bank hitelt adott. A feltételeknek a pályázat megfelelt, de hogy az abban szereplő adatok valósak voltak-e, arról senki nem győződött meg. Később kiderült, hogy az adatok hamisak voltak, meg az is, hogy a hitelt nem arra fordították, amire felvették. Az eljárás során a hitelintézet akkori vezetőjét is meghallgatta tanúként a bíróság, aki elmondta, hogy a bankot nem érte sérelem, sőt még azt is hozzátette: nem a vádlott a hibás, nem ő tévesztette meg a bankot, hanem a bank őt, mert valósággal rátukmálták a hitelt. A bankok egymás között elszámoltak azokkal a hitelekkel, amelyeknek a visszafizetése veszélyben forgott, a költségvetés pedig a bankkonszolidációval eltüntette a hiányt. ** A védő azt keresi, hogy kell úgy értelmezni a törvényt, ami védence előnyére szolgál. yy Cl Felháborító, amit bíró úr mond, de az sem kevésbé: hogy lehet, hogy az ügyvéd, az ügyész meg a bíró ugyanazon az egyetemen tanulta a jogot, mégis mindhárman mást olvasnak ki egy paragrafusból? —Az igazságszolgáltatásban betöltött szereptől függően eltérhet a törvények értelmezése. A védő azt keresi, hogy kell úgy értelmezni a törvényt, amivel a védencének előnyére szolgál, eléri vele a felmentését vagy azt, hogy minél kevesebb büntetést kapjon. Az ügyész azt keresi, hogy igazságosan és csak a bűnösök ellen emeljen váAKTUÁUS INTERJÚNK Ä kiskapukon sokan átférnek Aki tisztességesen dolgozik, nem tud hatalmas vagyonokra szert tenni
