Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

fl 1996. NOVEMBER l6„ SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Hazai földben Vay Adám hamvai A síremlék hatalmas terméskőből faragott obeliszk, tetején kiterjesztett szárnyú turullal A Vay család tagjai viszik Vay Ádám koporsóját Belánszky-Demkó Péter reprodukciója K ilencven évvel ezeló'tt, 1906 őszén nemcsak a törökországi emigráci­óban elhunyt nagyságos fejede­lem, II. Rákóczi Ferenc és bujdo­só társainak hamvait hozták haza, s temet­ték el nagy pompával Kassán és Késmár­kon, hanem a közel kétszáz évi számkive- tettség után hazatérhettek kuruc Vay Adám földi maradványai is az akkor a német birodalomhoz tartozó lengyelországi Gdanskból (Danckából). A fejedelem egyik leghűségesebb híve, udvari marsallja, a szenátus tagja, több vármegye főispánja szintén követte urát az emigrációba, de betegsége miatt Gdansk­ból már tovább nem mehetett. Itt halt meg nagy nyomorban 1711. január 31-én, s itt is temették el a Szent Erzsébet templom­ban. Sírja fölé később már a porosz király helyeztetett el emléktáblát. A magyar kormány sikeres németországi tárgyalásai után 1906. május végén uta­zott el Gdanskba a Vay család három tag­ja: gr. Vay Ádám, gr. Vay Tihamér, Vay Kázmér, valamint Révész Kálmán kassai református esperes, hogy átvegyék Vay Ádám földi maradványait, melyeket fekete érckoporsóba zártak, s a német kormány által felajánlott díszes halottszállító vasúti kocsiban kísértek haza. A vásárosnaményi szerelvényhez kap­csolt vasúti kocsi 1906. június 20-án reg­gel 10 órakor érkezett meg a feldíszített vajai vasútállomásra. A koporsót a díszru­hába öltözött vármegyei hajdúk emelték le, s tették a peronon felállított ravatalra. A koszorúzások után Molnár Mihály vajai református lelkész üdvözölte immár újra hazai földön a nagy kurucot. Szavai után a helybéli gazdák vitték a koporsót a szin­tén feldíszített Tulipán úton az ideiglenes sírhely, a Vay család angyalos sírboltjá­hoz, ahol Görömbey Péter és Révész Kál­mán református esperesek búcsúztatták a hamvakat. Már ezekben a napokban felmerült azonban az az igény is, hogy Vay Ádám hamvainak végleges nyughelyéül egy mél­tó síremléket kellene készíteni. Ezt a gesz­tust a kormány magára vállalta, s a kor je­les szobrászművészét, Holló Barnabást bíz­ta meg a kivitelezéssel, aki hamarosan el is készült a tervekkel, mert július elején már a kész modellt tekinthették meg a bírálók. „...A síremlék hatalmas terméskőből fa­ragott obeliszk lesz, tetején kiterjesztett szárnyú turulmadárral. Elől Vay Ádám domborművű mellképe lesz, a hátsó sík­ban pedig a danckai emléktáblát helyezik el. Az obeliszk aljában egy haldokló kuruc végső erőfeszítéssel szorítja kebléhez a harci lobogót, amivel a művész gyönyörű­en szimbolizálja a nagy kurucnak, Vay Ádámnak hazájához való hűséges ragasz­kodását...” — írták az emlékműről. (Az obeliszk aljára tervezett haldokló kuruc alakja aztán valószínűleg az időhiány mi­att mégsem készült el.) Október 9-én a miniszterelnökség kül­dött leiratot a vármegye nemrégen kineve­zett főispánjához, gr. Vay Gáborhoz, amelyben közölték, hogy Vay Ádám im­már végleges temetését november 15-én fogják megtartani az országos jellegű ün­nepély keretében, s ott a kormány és az országgyűlés mindkét háza is képviselteti magát. Azt is megírták, hogy a gdanski emléktábla csak az év végén érkezik haza, s azt csak 1907-ben fogják az emlékmű hátsó síkjába beilleszteni. (Végül is a tábla nem a síremlékre, hanem a református templom belső falára került, szembe a szó­székkel. Ma is ott látható.) A miniszterel­nöki leiratot a főispán az október 23-i rendkívüli közgyűlésen ismertette, ahol a jelenlévők azt elfogadták, s elhatározták, hogy az ünnepségen teljes létszámban részt vesznek, meghívják a Vay család összes tagját, azokat a vármegyéket és vá­rosokat, ahol Vay Ádám mint közéleti fér­fi működött, megállapították az ünnepség rendjét, megbízták Mikecz Dezső alispánt, hogy Vaján a Tulipán utat és turulos sír­emlék környezetét díszíttesse fel, s végül felkérték az egyházi és világi hatóságokat, hogy azon a napon délelőtt a harangokat húzassák meg és a középületeket lobogóz­zák fel. így érkezett el a nagy nap, november 15-e. Ragyogó, szép, napsugaras őszi reg­gel. A vármegye székhelye, Nyíregyháza volt a gyülekező hely. Ide érkeztek sorra Debrecen, Kisvárda, Szerencs felől a vona­tok, tömve az ünnepre érkezőkkel. A kor­mányt Tóth János közoktatásügyi és az új­fehértói Mezőssy Béla földművelésügyi ál­lamtitkár képviselték. A jelenlévők egy ré­sze a negyed nyolcas menetrend szerinti vonattal, a többiek pedig az egy óra múlva indított különvonattal utaztak ki Vajára. A második szerelvény 10 óra körül futott be a gyönyörűen feldíszített állomásra, ahol megalakult, majd három ágyúlövés után megindult az ünnepi menet. Az élen két tárogatós haladt mélabús kurucnótákat fújva. Utánuk Liptay Béla lovagolt a vármegye zászlajával, a lovát két csatlós vezette. Mögötte Henter Antal várnagy vezetésével négy harsonás, majd nyolc bandérista lovagolt négyes sorokban a vármegye díszruhájába öltözve. Őket gr. Vay Miklós követte lovon, Vay László ku­ruc brigadéros zászlajával. Az ő csatlósait a Vay család színeibe öltöztették. Aztán az apródok jöttek gyalog: gr. Vay Rezső az ország, gr. Vay László a vármegye és ifj. gr. Vay Ádám a Vay család ősi címerével. Mögöttük a meghívott vármegyék, a Vay család tagjai díszmagyarban, karjukon gyászfátyollal, majd a koporsó díszőrsége következett, s utánuk hosszú-hosszú sor­ban a vármegye és Nyíregyháza küldöttsé­gei vonultak. Az angyalos sírboltnál a me­net megállt, p koporsót a kriptából kihoz­ták, a díszőrség kivont karddal mellé állt, majd Görömbey Péter nagykállói reformá­tus esperes méltatta a családot és annak nagy fiát. A beszéd után szintén három ágyúlövés hangjára a vármegye tisztviselői és a család tagjai felváltva vitték a Tulipán úton a koporsót a református templom előtti sírkertbe a turulos emlékműig. Itt Tóth János államtitkár egy rövid beszédben átadta a síremléket örök megőrzésre és gon­dozásra a vármegye képviseletében Mikecz Dezső alispánnak, aki szintén pár szóban tett minderről fogadalmat, majd elhelyezte a megye ezüstkoszorúját a síremléken. A koszorúzások után br. Vay Elemér emlékezett a nagyszerű ősre, majd Molnár Mihály imája után a család tagjai vitték le a koszorúkkal borított koporsót a sírbolt­ba. Három ágyúlövés jelezte az ünnepség végét, s a megjelenteket ezután gr. Vay Ádám látta vendégül várkastélyában, s a vendégek a délutáni vonattal utaztak el a községből. BeneJános A KM VENDÉGE Két igazság pedig nincs Tóth Kornélia • ■' .......... Dr. Lipóczki Imre főorvos, főiskolai do­cens, a DOTE Egészségügyi Főiskola ta­nulmányi főigazgató-helyettese két évti­zede járja azt az utat, amely egységbe kovácsolja az orvoslást és a gyógyítást. A mifelénk hagyományos nyugati típusú kezelést és a keleti bölcseletén alapuló segítést. Az egészségügyi főiskola helyet és szakmai hátteret adott a természet- gyógyászatnak, Lipóczki főorvos a leen­dő diplomás ápolóknak, védőnőknek azt az egységes szemléletet szeretné átadni, amelynek alaptétele: két igazság nincs, legfeljebb a dolgok rejtett értelméhez le­het többféle úton eljutni. Akár egy mate­matikai feladványnak is több megoldása lehetséges. Illatos füstölő és egy csésze remek gyógytea mellett beszélgetünk. Nem he­venyészve összakapkodott életszemlélet­ről, sarkalatos kinyilatkoztatásokról is­merik a főorvost. Utal az egykori Szovjet­unióban végzett tanulmányaira, amikor az ideggyógyászat tanszéken egy gerinc- becsípődés miatt szenvedő betegnek né­hány tűt szúrtak a derekába és hamaro­san a saját lábán távozott. Szerelem első látásra — így érzett az akupunktúra iránt Lipóczki Imre. Ott már 1954 óta hivatalosan alkalmazható eljárás az ősi kínai gyógymód, hazánkban éppen Li­póczki doktor tett nagyon sokat az aku­punktúra elismertetéséért. Sok éve ke­zeli a betegeket ezzel az eljárással. — Rádöbbentem, hogy a nyugati szemléletű orvoslás csak a testen akarja kikezelni a betegséget, s így ér­telemszerűen a tünetek megszüntetésé­re szorítkozik — magyarázza a főor­vos. — Ezzel szemben a keleti tudós doktorok — akik maguk is bölcsek, filozófusok és álta­lában kolostorokban szívják magukba az ősi | tudást — a dolgok valódi természetére kíváncsiak. Azt vallják, a be- tegség meg- £' jelenése ma­ga egy tü- net, amely korábban a Dr. Lipóczki Imre testet körül­vevő energiaburkokon már az avatott gyógyító előtt láthatóvá válik. Csak ké­sőbb jelentkeznek a rendellenességek — az energiaáramlás zavarai — a fizikai testen. Addig célszerű közbeavatkozni, amíg ez nem okoz panaszt a betegnek a fizikai síkon. Egyébként a nyugati orvos­lás is elismeri, hogy a betegségek döntő hányada pszichoszomatikus eredetű, tehát lelki okokra vezethető vissza. A baj meg­szüntetése pedig akkor eredményes, ha a kiváltó lelki ok a későbbiekben nem okoz újabb betegséget. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik egyik betegségből esnek egy másikba. Valójá­ban bármelyik kialakult kór ezt jelzi, hogy az illető disz­harmonikus H kapcsolat­ban áll a világgal és önmagá­val. A szel­lem és a fi­zikai test kapcsolatára a keleti orvoslás­ban ezernyi példa látható. Lipóczki főor­vos az akupunktúrás kezelés mellett a betegeknek életvezetési tanácsokat ad, de egyszer-egyszer szokatlan megjegyzés is elhagyta a száját. Ugyanis nem lehet az embert kiemelni a környezetéből. Ha a gondolkodása negatív, a környezeté­vel, a családjával ellenséges, ellentmon­dásos viszonyban áll, hiába segít neki az orvos a legkitűnőbb gyógyszerekkel, el­járásokkal. Előbb rendet kell teremteni önmagunkban — nem véletlen a Görög­országban lévő delfi jósda felirata: Em­ber, ismerd meg önmagad! — s csak a mély önismeret birtokában juthatnak el az emberek a betegségnek, mint jelzés­nek a felismeréséhez. Lipóczki főorvos a közegészségtan és járványtan, valamint a társadalomorvos- tan szakorvosa és ezeket a tantárgyakat tanítja a főiskolán. Mint tanulmányi fő­igazgató-helyettes, most a mentőtiszt­képzés előkészítésében vesz részt. Ugyancsak sokféle tennivalót ad az egy­séges debreceni egyetem létesítése. Mint mondja, a Jósa András megyei kórházzal igen szoros szakmai kapcsolatot ápol a főiskola: orvosi, egészségügyi szaktanfo­lyamokat szerveznek. A kórházon belüli fertőzések kiküszöbölésére ápolói diplo­mára épülő szakembereket képez az in­tézmény. Ebben a témában dr. Lehel Fri­gyes higiénikus főorvossal dolgozik együtt. Pénteken japán professzort kala­uzolt a főiskolán. □

Next

/
Thumbnails
Contents