Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

10 I PROGRAMOK Fővárosi ősz Az Operaház is e héten mutatta be Adam: Giselle című balettjét. Nagy Gábor felvételén Popva Aleszja és Nagy Tamás látható. A másik sze­reposztásban Volf Katalin és ifj. Nagy Zoltán a két főszereplő □ □□ Színházi bemutatók. November 17- én Molnár Ferenc-premier lesz a Radnóti Színházban. A jó tündért Verebes István rendezi, s a főbb sze­repeket Gubás Gabi, Bajor Imre és Csankó Zoltán alakítja. A néhány éve elhunyt Márkus László emlékét eleveníti fel a Komédium november 16- i bemutatója „A Márkus” cím­mel. Harangozó Márta könyve alap­ján a szöveget Dávid Sándor írta színpadra, s ő is az előadó. Zongo­rán közreműködik Sárán László. □ □□ Modernség a magyar irodalomban. November 25-én a francia In fine és a Corvina kiadó konferenciát rendez a közös gondozásukban megjelenő francia nyelvű Szende Tamás által válogatott Mai magyar írók antoló­gia kiadása alkalmából. A Magyar- országi Francia Intézet rendezvényén a központi kérdés az lesz, vajon a ma­gyar irodalom modernsége azonos-e az európai normák elfogadásával. OÖO Jön a Deep Forest. November 29-én a Körcsarnokban lép fel a Deep Fo­rest és Sebestyén Márta. Emlékeze­tes, hogy a magyar népzenei hang­minták felhasználásával ■— Sebestyén Márta közreműködésével — kiadott world-mix lemezük idén Grammy-dí- jat kapott, s Amerikától Japánig iga­zi bestseller, hiszen többszörös arany- és platinalemez lett. OOO Finnugor Zenei Fesztivál. November 17- én a Pesti Vigadóban kezdődik, s november 23-án a Mátyás-templom­ban zárul az I. Finnugor Zenei Fesz­tivál. A hét nap alatt a főváros mel­lett 19 vidéki városban (köztük Deb­recenben, Hajdúböszörményban, Sá­toraljaújhelyen, Miskolcon és Nyír­egyházán) 26 hazai kórus csatlakozá­sával 38 hangversenyen csendül fel a finn, az észt és a magyar zeneiroda­lom egy-egy remeke. □ □□ Még november 24-éig látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban Horst Janssen rézkarcainak gyűjteménye. Ezzel a programmal zárul a Hamburg Buda­pesten ’96 rendezvénysorozat Napkelet • A KM hétvégi melléklete 1996. NOVEMBER l6., SZOMBAT Cseh Tamás és A telihold dalai Levette a színház a műsorról, mert nagyon nehézkes volt azzal mozogni Dombrovszky Ádám „Agyő. Az évszázadnak már agyő. Agyő. Korszakoknak vége jő. Századból a huszadik éppen most elbúcsúzik együtt velem. ” November 16-án ismét premier lesz a Katona József Színházban. Cseh Tamás és Bereményi Géza: A teli­hold dalai című műsorát mutatja be az énekes zeneszerző. A júniusi diósgyőri búcsú után (akkor adták elő utoljára a Levél nővéremnek II.-t) tehát újabb produkció követ­kezik, amelynek érdekessége, hogy a bemutató utáni második előadás­ra (november 20-án) Debrecenben kerül sor. — Június végén Gézával ránk jött megint ez a régi érzés, hogy új dalokat kellene írni — meséli Cseh Tamás, aki már hetek óta a bemu­tató lázában ég. — Az mindig egy kihívás, meg olyan furcsa, amikor elkezdenek a dalok születni. Én szál­lítok dallamokat, s Géza kiválaszt közülük egyet, amelyikre épp akkor ráérez, s elkezdi írni. Vagy sikerül akkor, vagy nem. Ott ülünk egymás­sal szemben, s ez egy régi megszo­kott játék, munkamódszer is már 25 éve. Megvannak a szabályai. □ Milyen szabályok ? — Például ilyenkor nem illik kés­ni. Hiszen az ember készíti a lelkét a dalírásra, s valami más, nem kö­zönséges dolog történik velünk. Mintha egy másik világban, másik dimenzióban élnénk. Szerencsére a Balaton-felvidéken közel van a bú­vóhelyünk. Délután 5-re fölmegyek Gézá­hoz a hegyre Szepezdre. Azért oda, mert ott tényleg csak az őzek és vaddisznók za­varnak bennünket. Nálunk Kővágóörsön viszont sokan megfordulnak. Ami a tár­saság szempontjából kiváló, csak dolgozni nem lehet így. Gézánál aztán addig írunk, kínlódunk, amíg meg nem születik valami. □ Miért éppen A telihold dalai a címe? — Mikor már megszületett vagy tíz-ti- zenkét dal, akkor egyszer csak kiderült, hogy a teliholdról több szó esik, mint az szándékunk szerint volt. □ Mit jelent a telihold? — Reszketegséget, furcsaságot. Kutyák vonítanak, férfiak megőrülnek. A nőkre, az óceánra, mindenre hatással van. Fényei különlegesek. Mindenki felkapja a fejét te­liholdnál. Mintha valami ősi jel lenne. A műsorban is benne van ez a kísérteties vib­rálás. Talán azért született, mert éjjel úgy jöttem el Gézától, hogy a fülében hagytam a dallamot. O egy kutyával lakott ott a hegyen. S a kutya fölébresztette. És akkor neki el kezdett motoszkálni az agyában az a dallamtöredék. És persze telihold volt. Három dalt is ilyenkor, teliholdnál írt meg. De a fene tudja, hogy ez szülte-e a dalo­kat. Ilyesmit soha nem lehet pontosan ki­mutatni. Később aztán már szándékosan kezdtük a holdat — mint valami pajzsot — tartani a dalok között. Bérgyilkosokról, szerelemről, mindenféléről szólnak. □ Melyeket a telihold tart egybe. — Az egység az énekesnek a holddal va­ló kapcsolata. □ Egyedül énekli? Nincs másik? Nincs Másik János? — Most egyedül. így könnyebb volt. Természetesen akarunk még együtt dol­gozni Jánossal is, ha van erőnk, tehetsé­günk, életünk. De ez most annyira kézen­fekvő volt, hogy Gézával ott voltunk a Ba­laton-felvidéken nem is olyan messze egy­mástól majd másfél hónapig. □ Csupa vadonatúj dal szerepel a mű­sorban? — Talán egy-két régit becsempészünk, de egyébként új dalokról van szó. Ezeknek a régieknek kötelessége itt felbukkan­ni, mert kiderült, hogy itt volt he­lyük. □ A Levél nővéremnek Il.-nek te­hát vége. — Levette a színház a műsorról. Nagyon nehézkes volt azzal mo­zogni, mert rengeteg technikai igényt támasztott, hét mikrofont, elektronikát. Bárhol nem lehetett vele fellépni. Egy szál gitárral az ember sokkal könnyebben megjele­nik. Másfél évig ment. Sokat éne­keltük itt a Katona József Színház­ban, meg az ország nagyobb váro­saiban. Erdélyben is voltunk vele. Di­ósgyőrben tartottuk a nagy utolsó nyílt színű koncertet, s azzal június­ban elbúcsúztunk. ö S már írták is a folytatást. — Nem volt muszáj, mert a szín­házban egy ideje már a régi dalok­ból is énekelek egy válogatást. Meglepett, hogy milyen közönség- sikere van. Minden korosztály, a legfiatalabbak is ott vannak. Tulaj­donképpen kényszerből került a programba, mert egyszer valami hi­ányt kellett kitölteni. Akkor kiáll­tam, s csodák csodája, olyan öröm­mel fogadták. Azóta is műsoron van. Kiderült, hogy nekem is bor­zasztó nagy szükségem van a régi dalokra. Igazi örömtánc lett a szá­momra. Ez kitartott volna, hiszen mi már — többnyire Gézával — legalább ezer dalt írtunk. Egy este pedig 22-23 tud elhangzani. Nem színházi esték voltak ezek, hanem szinte baráti együttlé- tek. Szóval — nem volt kötelező új dalo­kat írni. S ha majd a telihold dalai már a szívemben lesznek, s már nem kell napi küzdelemét vívni velük, akkor szívesen visszabújnék a régi köntösbe. De most a szombati bemutatóra készülök. Jön egy nap, amikor beviszem a lányaimat egy bálba. S esetleg nem kéri fel őket senki. □ Járt már így a lányaival? — Nem. S nem is gondolom, hogy ez megtörténik. De az én felelősségem, hogy több százszázalékos lelki, fizikai és szelle­mi biztonsággal kerüljek oda. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon furcsa, szép dalokat írtunk. Cseh Tamás Utolsókat dobban Thália színpada A főváros mai vezetése kifüstölte őket a Nagymező utcából A Thália Társaság tagjai a sajtótájékoztatón Nagy Gábor (ISB) felvételei Csiszár Imre Thália Társaságára nincsen szükség a főváros mai vezetésének. A do­log pikantériája, hogy amióta kimondták már, hogy nincs pénz az ő fenntartásukra, lapunkban is beszámoltunk arról, hogy Bárka néven 80-100 milliós költségvetés­sel, minisztériumi és önkormányzati támo­gatással egy másik új színházi műhely elin­dulhat a Józsefvárosban. Emlékezhetünk: már a Törőcsik Mari vezette Művész Színház sem nagyon tet­szett a fővárosi vezetésnek, s a színház rossz gazdálkodása miatt neki távoznia is kellett. Ekkor lett a Művészből Thália. (Érdekes módon a gazdasági igazgatónak viszont a haja szála sem görbült, sőt ő volt az, aki a befogadó színház teóriájához adatokat szolgáltatva a legfőbb szerepet vállalta a Thália Színház Társulatának el­tüntetésében!) Csiszár Imre Thália Társaságára azon­ban szüksége van a nagyközönségnek. A színészek szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben leszögezték: együtt kívánnak maradni. Szinte bajban van az ember, ha fel akarja sorolni a társulat művészeit, hi­szen az összes név sok lenne, a kiemelés­ből pedig nagy nevek maradnak ki. Eper­jes Károly és Bánsági Ildikó, Gáspár Sán­dor és Nagy-Kálózy Eszter, Blaskó Péter és Ráckevei Anna, Bubik István és Kubik Anna... Meg ott van Hirtling István, akinek egyik nagy reménysége, hogy a jelenlegi budapesti vezetés a következő választások után mindenképpen távozik a színről. — Hozzánk pedig, ha izgalmas színhá­zat csinálunk, akkor Vecsésre is utánunk jön a közönség. Nincs olyan félelmünk, hogy a közönségünk ne találna meg min­ket. Ma a színház lehet az egyetlen, ame­lyik egy színvonalasabb kultúrát képvisel­het a video-lázzal szemben — mondta a költözés előtti sajtótájékoztatón nem kis indulattal Hirtling. Csiszár Imre pedig leszögezte: — November 21-én utoljára lépünk fel a Thália Színház épületében. Decembertől a Stefánia úti Magyar Honvédség Művelő­dési Házában zavartalanul folytatjuk az előadásokat. Tovább játszuk az Egerek és embereket, A hazugot, A szerelem a Krím- bent és a Tartuffe-öt. A stúdió színházunk januárban költözik a Fészek művészklub­ba a Székekkel, a Redl-lel és a Szegény Dániellel. Tavasszal bemutatót is terve­zünk, s a társulat ezt követően tovább dol­gozik. Az én álmom, hogy a XI. kerületi, most még a Caola kezelésében lévő tíz éve funkció nélküli épületet megszerezzük, azt átalakítjuk, s akkor nekünk is egy nagy­szerű színházi épületünk, egy csodálatos csarnokunk lesz. A kerületi önkormányzat talán már mellénk állt. Ehhez keressük a banki hátteret, a támogatókat. Ebben a jö­vőben bízunk, amikor a társulat a vész­helyzetben is együtt marad. □

Next

/
Thumbnails
Contents