Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26 / 250. szám

1996. OKTÓBER 26., SZOMBAT Szicíliai paszta a’la To Megfizettem az árát, míg kitaláltam magam • Operáról, ételekről László Zsuzsa Délre beszéltük meg a találkozót, én pon­tos voltam, a világhírű operadívát mégsem tudtam megelőzni. Már ott ült a kávézó csöndes zugában. Egy régi mondás szerint: a királyok udvariassága a pontosság. To- kody Ilona ugyanolyan szerény és kedves maradt, mint amilyennek megismertük. Pedig négy kontinens közönsége tapsol ne­ki, a legnagyobbakkal énekel. S bár járja a világot, az itthoni kapcsolatokat sem ha­nyagolja el, lassan húsz éve már, hogy a Magyar Állami Operaház magánénekes­nője. Ezzel a hűséggel is magyarázható, hogy a hazai közönségtől mindent megka­pott. Az operarajongók szavazták meg ne­ki az Erzsébet-díjat, így lett Örökös tag is, a Stúdió ’96 című tévéműsor meghirdette közönségszavazás jóvoltából. Betonba ágyazott aláírása és cipőnyoma látható az Operettszínház bejáratánál. Az utóbbi sza­vazásnak köszönhető az a rendhagyó portréfilm is, amelyet nemrég láthattunk a televízióban. — Nem nevezném rendhagyónak ezt a portréfilmet, inkább átfogónak mondanám. □ Miért? — Azért, mert egészen fiatalon az Ope­raház tagja lehettem. Még elcsíphettem azt a csodálatos nemzedéket, amelynek tagjai­tól sokat tanultam. Ferencsik Jánost szinte a fölfedezőmnek tekinthetem, de még partnere lehettem Házy Erzsinek, Déry Gabinak, Réti Józsefnek, Simándi József­nek és Melis Györgynek is. Ezért a mosta­ni filmben magyar mozzanatokkal bizo­nyítom kötődésemet a hazámhoz. így ke­rült bele az 1972-es Kodály-énekverseny alapján kedvenc számom, a Csitári hegyek alatt. Aztán az Operaház századik évfor­dulóját ünneplő Bánk bán előadásból a közös fellépés Simándival és Melissel. Vagy a Budapesten bemutatott Verdi-gála- koncertem a világhírű spanyol baritonnal, Juan Pons-sal. Ezekkel köszönöm meg Magyarországnak, hogy taníttatott, hogy a Zeneakadémián megkaphattam azt az alapot, amire építhettem a karrieremet. "1 Nem csak a közönség méltányolta te­hetségét. Hiszen Kossuth-díjas, Kiváló művész... — ... és most, Szinetár Miklós igazgatá­sa alatt az Operaháztól is megkaptam az Örökös tag címet. □I A Magyar Állami Operaházban tízen vannak a hallhatatlanok, s Ön az egyet­len, aki ilyen fiatalon jutott el a csúcsra. Van még valami, amire vágyódik? — Csodálatos ajándék a közönség szere- tete, ezt szeretném megőrizni, amíg lehet. Ehhez kérek a Jóistentől erőt és egészsé­get. Még sokáig szeretnék híd lenni a kö­zönség és a zeneszerzők között. 3 Az ünneplést munka követi. Felújítják Verdi Trubadúrját az Erkel Színházban, ahol Leonórát énekli... — És novemberben a másik Verdi-Leo- nórát, a Végzet hatalmából. Cl De a verebek azt is csiripelik, hogy ezt a Leonórát nemrég különös körülmé­nyek között énekelte. — Koppenhágában kellett volna az em­lített Verdi-gálával szerepelnünk, de Juan Ponsnak közbejött valami. Az előadás el­maradt, pár nap múlva azonban érkezett egy fax a Királyi Operától, hogy be kelle­ne ugranom a Végzet hatalmába. Délelőtt érkezett a felkérés az esti előadásra. Nem szívesen vállalok beugrást, de úgy gondol­tam, a sors most azt akarja, hogy ebben a hónapban mégis énekeljek Koppenhágá­ban. Művészeti tanácsadóm, Larry Rieder- man fantasztikusan megszervezte az utat. A repülőtérről befelé menet, a kocsiban mutatták meg a színpadképeket, a mozgási­rányokat. Háromnegyed nyolcra értünk az öltözőbe, négyen estek nekem, ruhát, cipőt, frizurát, sminket csináltak. Nyolc­kor kellett volna kezdeni, de én kértem még tíz percet, hogy magamra maradhas­sak és szokásom szerint összpontosítsak a szerepre. így aztán tízperces késéssel csen­dült fel Verdi muzsikája. Azt mondták az előadás után, hogy úgy nézett ki, mintha a többiek lettek volna a beugrók és én a fix pont. Jóízű kacagással fejezi be a történetet, a derűs pillanatok lehetővé teszik, hogy Larry Riderman felvétele 3 Kérhetek búcsúzóul egy Tokody-re- ceptet? — Ha Patané mester Magyarországra jön vezényelni, már a repülőtérről telefo­nál, hogy csináljak neki szicíliai pasztát, mert azt én tudom a legjobban. íme a re­cept. Kerítek olívát, de másféle olaj is megteszi. Megfonnyasztok benne sok ap­róra vágott fokhagymát. Beleteszem a pa­radicsomot, ha nagyon leveses, kinyomom és csak a húsa kerül bele. Picit megsózom és megdinsztelem, közben fűszerezem ma­joránnával, bazsalikommal és egész bors­sal. A spagettit lobogó, forrásban lévő, sós vízben kifőzöm, majd előmelegített tálba fordítom. Külön tálalom a szószt. Padli­zsánt is szoktam kisütni, ezt szintén külön tálalom. Én szeretem az erőset, apró he­gyespaprikát teszek hozzá. Miután elbúcsúztunk egymástól, otthon gyorsan letisztáztam az interjú szövegét. Az utolsó mondatok hatására átmentem a konyhába, nos a szicíliai paszta, Tokody- módra,'felséges étek. Köszönet érte, mű­vésznő. most már ne csak a szere­pekről beszélgessünk. Megcsodálom a táskáját, aminek egyik oldala tű-go­belinnel készült, gyönyörű tizenhetedik századi kert­jelenetet ábrázol. — A barátnőm, Kéki Ilo­na csinálta. Nagyszerű mű­vész, a lakásomban lévő ülőgarnitúrát is ő tervezte. Egész zenekar van a hát­támlákon: lant, hárfa, fu­vola. Szeretem a szép tár­gyakat magam körül, úgy hívom őket, hogy ezek a lélekvirágok. Hiszem, hogy az ember megnemesedik közöttük. □ A ruhatára is különle­Tokody Ilona ges. — Megfizettem az árát, amíg kitaláltam magam. Nem győzném se idővel, se pénzzel az avantgarde di­vatot, a kortalan és klasszikus az, ami ne­kem megfelel. Ezért vásároltam muzeális értékű kalotaszegi és felvidéki ruhákat, ezekből készített Gitta barátnőm a Tangó­üzletben csipkeblúzokat, marokén szok­nyákat, kis mellényeket. Van is mindenből mindenféle színű és díszítésű. Fölveszek én blue jeanst a vásárláshoz, de színházba so­ha. Még próbára sem. Megtanultam a ré­giektől, hogy tiszteljem azt a helyet, ahova belépek. Én tisztelem az embereket is, hi­szen mi egy kicsit példaképek vagyunk, nem engedhetjük meg a lazaságot. Ettől függetlenül igénylem a klasszikus eleganci­át. Valóban így van. A beszélgetésre apró pepita angolkosztümben érkezett Tokody ílona, púderrózsaszín selyemblúzban, fe­kete körömcipőben. Smink csak a szemén volt, haját szépmívű csat fogta össze. Sok mindenről váltottunk szót, de a hobbi ki­maradt. — Szeretek főzni. Kikapcsol, felüdít. Kétszer egyformán még egy gulyást sem csinálok. A KM VENDÉGE Átviszi a tűzön a hitetleneket lozófiájával, annak hitrendszerével és a módszerrel. Tanulmányozta a Húsvét- szigeteken, valamint a Közép-Ameriában található, a tudósok számára megfejthe­tetlen szimbólumokat, jelképeket. Maja indiánoktól és Amerikában élő őstörté­netkutatóktól származó információit összevetette a Holt-tengeri tekercse­ken kódolt információkkal és szá­mára egyértelmű lett: egy isten­hit, egységes természetfelfogás szellemében éltek eleink évezre­dekkel ezelőtt. Ennek a tudás­nak birtokában voltak a tálto­sok, akik gyógyították a testet és a lelket, pallérozták a szellemet. Ma kispor­tolt testek, kiművelt szellemek érzik a féloldalasságot és áhítoznak arra az egységre, külső­belső egyensúlyra, amely nélkül képte­lenek vagyunk élni. Késő este van. Most ment el egy beteg, aki rendezett körülmények közt él, még­sem találja a benső nyugalmat. Mélytu­dati szinten, alfa és théta agyhullámok mellett Kovács András a legősibb táltosi módszerrel tudja oldani az emléksúlyo­kat. Nem dianetikáról és engramok megszüntetéséről van szó, hanem ez a lelkiismeret tükrének tisztítása. Ebben és az előző életben szerzett emlékekről, ta­pasztalásokról a súlyt le lehet szedni, hogy az ne nyomassza ma az embert... Az őstörténet, ősfilozófia kutatása közben alaposabban megismerhette az Tóth Kornélia Az ismert tévériporter a csodálkozástól alig tér magához: átment a 900 fokos izzó parazson. Peregnek a videofilm kockái, nemcsak ő, hanem idősek, fia­talok, gyerekek megtették ezt. Ok, a tű­zönjárók korábban azt hitték, erre csak különleges képesség birtokában vállal­kozhat valaki. Kovács Andrástól megta­nulták, bármelyikünk képes rá, ameny- nyiben legyőzi a génjeibe kódolt félelmet. Vajon mi szükség arra, hogy próbára tegye magát bárki? Kovács András sze­rint nem önmagáért való ez a tudás. Mindössze bizonyíték rá saját ma­gunk előtt, hogy az ember képes bármire a világon. Igen hosszú, gyötrelmes úton ju­tott el eddig a felismerésig a Fé- nyeslitkén született, de régóta Nyíregyházán élő villamosmér­nök. Soha nem nyugodott bele a kézenfekvő magyarázatokba, a dolgok mélyén kereste a valódi igazságot. Ha kellett, elment érte a világ másik végére, mes- ■ terek lábához telepedett és ta­nult, tanul, tanulni fog... Kezdődött azzal az ismeret- szerzés, hogy egy tüdőbeszűrő- dés miatt kórházba került. Egy ra- diesztéta segítségével kiderítette: káros földsugárzás és vízér csomópontjában áll az ágya és így számíthat jó néhány be­tegségre. Mélyebben belenézett a földsu­gárzással foglalkozó tudományba. Ké­sőbb csontkovácsolással, bioenergia-ke­Kovács András Elek Emil felvétele sebb körből ákarta megszerezni a tudást Kovács András, ezért tanult pszichológi­át a SOTE-n, kétéves grafológiai iskolát végzett. Kapcsolatba került az ősiség fi­zetéssel segített a hozzá forduló, egyre több emberen. Déri János Nulladik típu­sú találkozások című műso­rában az elsők közt fejt­hette ki addig megszer­zett ismereteit a témá­ról. A Vízöntő stábja ősmagyar hitvilágot, a beszédes jelképe­ket. A táltosok a hódítók elől a gyer­mekmesékbe, mondákba zárták a tudást. A Cifra palota, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa, vár a viola című dalocska tál­tosszemmel nézve azt jelenti: a test a lé­lek palotája, zöld rajta a szeme, a tuba­rózsa a keleti mitológiából ismert lótusz­hoz hasonlóan a tudás szimbóluma, a vi­ola pedig a spiritualitás, a harmadik szem, a tisztánlátás színe. A Kárpát-medencében már időszámí­tásunk előtt hétezer évvel használták a rovásírást. A magyarság ideérkezését, benső erejét kutatva Kovács Andrásnak szilárd meggyőződése: hazánkat szelle­mi, gyógyító központtá lehetne tenni. Táítosiskolát alapított Budapesten, Eger­ben, Szegeden, Debrecenben és több ezer tanítványa sajátítja el tőle a radiesztézi- át, bioenergiát, szellemsebészetet. A tel­jességre törekvő homeopátiás kezelések­ről belgyógyász felesége, dr. Sári Erzsé­bet mondja el a tapasztalatait. Testvére, a pedagógus Enikő kézanalízissel segíti az önismeretre vágyókat. Kovács András úgy látja: ma fogadókészek az emberek az újfajta tudásra, hisz mindannyian sze­retnénk pontosan látni, mi végre szület­tünk a világra, milyen tervet valósítunk meg és mit viszünk magunkkal ebből az inkarnációból, ha átlépünk egy másik birodalomba. Naiv álomba ringatás he­lyett pengelogikával egymásra épülő in­formációkat, az egységes tudást és az eb­ből fakadó szabadságérzést adja át a hozzá fordulóknak. A buddhisták erre mondják: ez a nirvána, a megvilágoso­dás állapota. □ Napkelet • A KM hétvégi melléklete ______

Next

/
Thumbnails
Contents